Megjött a tavasz :-)

Legalábbis ma úgy tűnt... Mégha csak egykis ízelítőt kaptunk is, vagy az orrunk előtt húzták el a mézesmadzagot, akkor is nagyon örültünk neki. A napsütésnek igazi ereje volt, mert a ruhák a napos erkélyen délutánra majdnem teljesen szárazak lettek, a kabátok és sapkák lekívánkoztak, és még hóvirágot is találtunk séta közben :-). Már csak abban kell reménykedni, hogy egy ideig marad is ez a jókedvet hozó szép napsütéses, szikrázóan kék eges, langyos időjárás...

Rosenmontag (rózsahétfő) = felvonulás

Itt Ravensburgban, és a környéken a sváb-alemán farsang középpontjában a hagyományos álarcok állnak. Ezek meglehetősen ijesztőek, nem is csoda, ha a gyerekek hátrálnak, amikor feléjük közeledik egy-egy maskarás. Még akkor is, ha édességet tart a kezében :-)...

Enikő idén már nem félt, jókat kacagott a "vicceiken" (én kevésbé, mikor egy óvatlan pillanatban a hajamba dörzsöltek egy nagy marék konfettit :-)).

Vízkeresztkor kiáltják ki a farsangot, ami Németországban az „ötödik évszak” (Die fünfte Jahreszeit), a bolondok és a bolondozás idejének kezdetét jelenti. És elkezdődik a farsang, vagy ahogy itt mondják a „Fasnet”. Az egész szokás – hasonlóan a mi farsangi hagyományainkhoz – a tél elűzését szimbolizálja és ebben a formájában csak Közép- és Dél-Németország, illetve Svájc és Elzász németek lakta katolikus vidékein terjedt el. S bár az evangélikusok maguk nem tartják a farsangot, – a vallási különbözőség eltűnése miatt – a mulatságból azért ők is szívesen kiveszik a részüket. Ha saját településükön nincs ilyen rendezvény, elmennek a szomszéd városba. A hamvazó szerdáig tartó időszakban „Narrenfest”-eket tartanak („Narr” = udvari bolond, bohóc; „narren” = bolonddá tesz, ugrat). A hangulat farsang utolsó hetében éri el tetőfokát, amely egyben az ünnepségsorozat fináléja, s a „schmutzig” (koszos, piszkos) csütörtökön kezdődik (a hagyományok szerint ekkor lehetett a böjti időszak előtt utóljára állatot vágni).

Az emberek ilyenkor jelmezt öltenek a nagyszülőktől a csecsemőkig. „Narri? – Narro!” – hangzik városszerte a kiáltás, ami körülbelül annyit tesz: „Bolond vagy? – Bolond vagyok!” Ezt kiabálják az emberek köszönés helyett unosuntalan, amitől mindenki vidám lesz és önfeledten bolondozik naphosszat. Szórakoznak, mulatnak, jelmezes felvonulásokat rendeznek, melyre meghívják az egész várost és a környékbelieket. Bezárnak a boltok és csak a legszükségesebb munkákat látják el. Vannak városi, területi, sőt tartományi találkozók (Narrentreffen), amelyeket minden évben más helység rendez meg. Ezek rendezési joga nagy kiváltság, éveket várnak, hogy egy-egy város sorra kerülhessen. A tartományi televízióban helyszíni közvetítések és összefoglalók mutatják be a pompásabbnál pompásabb felvonulásokat, műsorokat és bálokat. Ilyenkor alkalmi újságokat (Narrenblatt) is megjelentetnek, melyek kifigurázzák, nevetségessé teszik azokat, akik megérdemlik, a polgármestertől a legegyszerűbb polgárig. A farsang végét a húshagyó kedd zárja, amikor éjfélkor a „boszorkányok égetésére” kerül sor. Ezután minden elcsendesedik és az idő visszazökken eredeti kerékvágásába. Hamvazószerdán hajnalban mindenki templomba megy és következik a húsvétig tartó nagyböjt időszaka.

Az egész hetes programot már az előző farsang végén elkezdi szervezni a „Narrenrat”(a bolondtanács), akinek egész évben az „dolga”, hogy a farsang minél érdekesebb, mulatságosabb, vidámabb és eseményekben gazdagabb legyen. A tanács másik igen fontos feladata, hogy egész évben összefogja és koordinálja a helység „Narren”egyesületeit. A farsang ceremóniamestere a „Zunftmeister” (céhmester), akit két évre választanak a „Narren”egyesületek (Narrengruppe) tagjai. A farsangi felvonulások csoportjai, nemcsak a farsang idejére állnak össze, hanem egész évben működő hivatalosan bejegyzett civil szervezetek, amelyek saját tradicionális és egyéni stílusukat ápolják. Az egyesületek maszkjaik szerint több nagy csoportba tartoznak. Ezek közül a leggyakrabban visszatérők a „Hansele”-k (vidám maszkosok), és a „Hexe”-k (boszorkányok, vagy rémítõ maszkosok). Hogy hol melyik figura alakult ki, azt a helyi adottságok – pl. foglalkozások, mondák, hiedelmek stb. – határozzák meg. Az egyes csoportokra jellemzõ maskarák (Häs), alapjukat tekintve hasonlóak, de egyesületenként változnak és éppen ezért összetéveszthetetlenek. A „narren” egyesülethez való tartozás egyben életfilozófia, szokásrend, családi hagyomány és magatartásforma is. Ide bekerülni nagy megtiszteltetés, kiváltság. Sokan évekig várnak, hogy kiérdemeljék. Vannak olyan csoportok, akik már évek óta működnek, de hivatalos egyesületet nem tudnak alakítani, mert nem veszik fel őket a „céhbe”, csak, ha bizonyos erkölcsi és egyéb követelményeknek megfelelnek. Ugyanis az egyesületi hierarchiában ezek a „Narrengruppe”-k céheket, ún. „Narrenzunft”-okat alkotnak, amelyek bekapcsolódhatnak a járási, tartományi szintű egyesületekbe is.

Forrás: Wikipedia.de, Halminé B. Anna, helyi kiadvány

Farsangoltunk

Enciék óvodás csoportjában a cirkusz volt a téma, Ákoséknél a második osztályban pedig az állatvilág. Enikő eredetileg katicabogár szeretett volna lenni, de mivel ez nem igazán passzolt a cirkusz világához, kutyus lett :-). Aranyos, kis pöttyös dalmata. Délelőtt egy kis cirkuszi előadást is begyakoroltak, volt állatidomár sokféle állattal, légtornászok, bűvészek, akrobaták, sőt még jegypénztár és popcorn-árus is :-). Igazán aranyosak és lelkesek voltak, Enikő itthon a szobájába bezárkózva, majd Ákost is bevonva, még egész délután cirkuszosat játszott.

Ákos macijelmezt öltött (rajta kívül még volt jó néhány medve az osztályban). Ők sokat játszottak, és voltak különféle foglalkozások, mint például virághagyma ültetés, bőrkötény varrás, krepp-papír virág készítése, szappanfőzés, agyagozás. A kötény varrását Ákos itthon folytatta, sem a jelmezt nem vette le, sem ebédelni nem volt hajlandó, míg be nem fejezte... Utána persze magára kötözte, és egész délután büszkén viselte :-).

Ezzel a farsang még nem ért véget, itt a városban hétfőn és pénteken munkaszüneti nap lesz, hatalmas utcai felvonulással, télűzéssel, mindenféle vicces szokásokkal. A németek igazán megadják a módját a farsangolásnak, meg úgy általában minden ünnepnek... Ha kisétálunk a belvárosi felvonulásra (Enikőt eléggé megrémisztette tavaly...), akkor majd igyekszem beszámolni az eseményről.

Mint kiderült, Ákos nem késett el reggel, viszont folytatódott a nem éppen gördülékenynek és szerencsésnek mondható napja... Ugyanis a drapp kordnadrágja egyik lábszárának teljes felületére és az iskolatáskájára sikerült lesodornia egy teli Stockmar festékes bödönt. Próbálom eltöntetni a "gyönyörű" kék foltot, de egyenlőre az ökörepe szappan nem sokra megy vele :-(. Ha valakinek van esetleg ötlete (környezetbarát), netalántán tapasztalata Stockmar vízfestékkel, akkor legyen szíves ossza meg velem! ;-)

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a reggeleink nyugodtak. Általában gond nélkül fel tudom ébreszteni Ákost és Enikőt is, talán Enikő az, aki nem az az ágyból kiugrós fajta, de az ovi szó hallatára ő is abbahagyja a lustizást :-). Ehhez gondolom hozzájárul az is, hogy esténként többnyire nyolc körül már esti mesézünk, fél kilenckor pedig elalszanak. Na, ez utóbbi Ákosnál már egyre kevésbé működik, mert vagy korral járó "tünet", vagy lelki okai vannak, de nehezen alszik el ilyen korán. Villanyoltás után még többször is jön, hogy nem tud elaludni, de szerintem csak stresszeli magát ezzel az elalvási gonddal, így meg ördögi a kör... Általában megengedjük neki, hogy a szobájában olvasgasson, kötögessen, mintegy altatóként :-), de persze ő jobban szeretne velünk lenni, látni, mi mit csinálunk, miről beszélgetünk. Aztán csak összejön minden este az elalvás ;-), és reggel kipihenten ébred Ákos. Ő nem egy nyugodt tempójú gyerek általában, de reggel hihetetlen, mennyire le van lassulva. Ezt már kitapasztaltam, és tudom, mennyivel előbb kell ébresztenem, hogy időben el is induljunk a suliba. Ma reggel sem történt másképp, aztán az úton a csípős hideg sem frissítette fel Ákost, majd ennek eredményeképp nekem sportosan indult a napom... A hétvégén, a segédletemmel kötött fehár cicát mindenképp be akarta mutatni az iskolában, hozta szépen a kezében (a táskába tételről hallani sem akart). Már az iskolánál jártunk, mikor észrevette, hogy nincs a (kesztyűtlen!) kezében a macska. Majdnem sírt szegényem, én meg rohantam vissza keresni. Hófehér macskát a hóban... Egészen a házunkig visszamentem, de nem találtam. Rohanás a sulihoz közölni a rossz hírt, ahol is Ákos a zsebébe nyúlva megállapította, hogy benne lapul a cica... Na szuper, én jót futottam, megvan a kedves kiscica, az izgalmak közepette hirtelen egyedül hagyott Enikő sem tűnt el, és mily szerencse, hogy csak 300 m-nyire lakunk a sulitól... Az, hogy Ákos elkésett-e, majd délután kiderül :-).

Nem bírom megállni, hogy ne tegyem fel a frissen elkészült kötött maciról a képet, pedig még folyamatban van egy szivárvány színű sálacska kötése a nyakára. Ákos nagyon büszke rá :-). És hihetetlen számomra, milyen nagy lelkesedéssel kötötte. :-o Ma fél egykor pl. amikor mentem érte a suliba, bent ült az ötödikesek kézimunkaóráján, és varrta össze, tömte ki gyapjúval. A másodikosok órái már végetérnek 11.40-kor, du. 1 óráig a többi alsó tagozatossal összevonva napköziszerűségben játszhatnak. Na Ákos ebben az időben kéredzkedett be a nagyokhoz, mert nem bírta kivárni a következő, jövő heti kézimunkaórát :-). A tanárnő mondta, hogy kinevezte Ákost "Strickenkönig"-nek (kötőkirály), és Lacit kedden, a szülői esten több (lányos) szülő is azzal fogadta, hogy a gyerekek körében nagy az ámulat Ákos kötéstudományát és szorgalmát, lelkesedését illetően :-D.

A következő projekt a jövő héten indul, és a cél egy ilyen törpe kötése :-).

Igazán tudom irigyelni a németeknél olyan szépen elterjedt és kiválóan működő félállásos rendszert. Annyira ideális a gyerekek, a család életének szervezése szempontjából... meg persze az is tény, hogy a félmunkaidőért kapott fizetés sem zsebpénznek számít. Amit ma mesélt egy ismerősöm, az pedig méginkább irigylésre méltó. Mindkét szülő félállásban dolgozik, mindketten körülbelül ugyanannyi időt töltenek a három gyerkőccel, és a kettőjük fizetése együtt nagyjából egy átlag feletti főállásos keresetnek felel meg, amiből nyugalmasan el lehet éldegélni. Az orvos apuka számára van lehetőség egy pszichiátriai klinikán 4 órában dolgozni, az anyuka pedig egy fogyatékkal élők iskolájában pedagógus, ahol az osztályának két osztálytanítója van, hogy felváltva tanítsák a gyerekeket. Gyönyörűen működik, mindenki elégedett, és kiegyensúlyozott a család élete. Meg persze mindehhez az is hozzátartozik, hogy az állam is támogatja ezt a fajta rendszert, és a munkaadói oldalon semmiféle hátrány nem keletkezik...

Reggelre behavazódtunk... :-)

Nem túl feltűnő, de a bal oldali hasábba kitettem egy visszaszámlálót (nem sikerült figyelemfelkeltőbb színre varázsolnom...). Még jó sok nap van hátra, de nem árt időben ráhangolódni! Itt a webcím a bővebb információkról: EARTH HOUR 2009

A gyógyulásunk örömére végre társaságba merészkedhettünk, így két hét után ez igen felüdítő volt. Kedves itteni magyar barátainkhoz vonatoztunk el, és töltöttünk náluk egy kellemes délutánt. A gyerekek kikönyörögtek egy csúszkálást a befagyott tavon, aztán kutyáztak, sakkoztak, és Ákos még egy olyan játékot is kipróbált, amivel életében nem találkozott :-). Nem tudom a nevét, de videójáték. Na, Ákoson látszott is a rutintalanság, hihi... Szóval egy olyan játék, aminél nem a gombokat nyomogatod a képernyőt bámulva, hanem pl. tenisznél az ütőmozdulatokat egy kis szerkentyűvel a kezedben végzed, Ákos szerint még érezni a labda erejét is. Hát nem tudom, én minden ilyen játékot ellenzek elvből, biztos vagyok benne, hogy nincs jó hatással a gyerekekre, de ha már a szülők vásárolnak ilyesmit, akkor talán annyi előnye van ennek a fajtának, hogy kicsit mozog közben az ember. Na egy biztos, nekünk nem lesz ilyenünk... ;-)

A vonatozás volt még vicces. Odafelé, a tizenötperces úton ment a vita Ákos és Enci közt, hogy ki üljön az ablak mellett menetirányban (két-két ülés egymással szemben), és még az sem volt mindegy, ki ül Apa ill. Anya mellett. Kipróbáltuk az összes létező variációt, biztos viccesen néztünk ki, hogy folyton helyet cserélgetünk. Mindenesetre vidám volt... Aztán hazafelé iszonyú tömegnyomorba cseppentünk, vasárnap este lévén a diákok utaztak vissza a kollégiumokba, meg a focidrukkerek és a jelmezes farsangolók is szép számban tolongtak, persze énekszóval, nagy bulit csapva. Esélyünk nem volt az emeletre feljutni, pedig a gyerekek csak ott tudják elképzelni a vonatozást :-). Végülis a kalauz bácsi kuckójához keveredtünk, ahol ő szokott ücsörögni, mikor éppen nem jegyeket vizsgál. Van egy hangosbemondója itt, ahol is éppen az internetes mobiltelefonjáról olvasta be a Bundesliga legfrissebb meccseredményeit a kedves utazóközönségnek :-). Ezen jót derültünk. Ja, és a jegyekre nem is igen volt kiváncsi... :-D