Régebben írtam már itt arról, hogy folyamatos levélbombázás alatt állunk, mégpedig azért, mert nem nagyon bírják elképzelni, hogy nincsen tévénk :-). Körülbelül két éve jött először a kérdés, hogy "tényleg nincs"? Aztán követte még néhány, mindegyikre türelmesen válaszoltunk, és persze szorgalmasan fizetgettük a rádiódíjat, merthogy rádiónk van a kocsiban, és számítógépen is tudjuk hallgatni. Aztán egy idő után elhitték, hogy nincs tévénk, beletörődtek, hogy tőlünk nem fog több díj befolyni a kasszába... Legalábbis gondoltuk mi! Merthogy a napokban jött egy ember és jól leellenőrizte, hogy tényleg nincsen tévékészülékünk. A postaládáknál, a kapuban elkapott minket, mutatta az igazolványát és mondta, hogy miért van itt. Nem erőszakoskodott és gyanúsítgatott, egyszerűen feltett pár kérdést, amire válaszoltunk. Aztán még szinte nekünk kellett erősködni, hogy jöjjön fel, és nézzen körül. Mint utóbb kiderült, igazából nem is vagyunk kötelesek beengedni az ellenőrző személyt... Mondjuk akkor meg nem értem, mi értelme van az egésznek??!! Na mindegy, ez is megtörtént, őszintén szólva én nem gondoltam volna, hogy van arra kapacitás, hogy járják a háztartásokat tv-k után keresgélve, de úgy tűnik van. Arról meg most hallottunk, hogy a parlament elfogadta a jogszabályt, miszerint 2012-től attól függetlenül kell fizetni minden háztartásnak a díjat, ha van-e ilyen-olyan készülék, ha nincs. Ez mindenesetre bosszantó :-(...

Hihetetlen... :-o muszáj is megörökítenem, hogy Ákos, aki már évek óta nagyon nem szeret furulyázni, az utóbbi időben minden nap órákat (szó szerint!) gyakorol. Kérés nélkül, hatalmas kitartással. Hogy mi inspirálja, nem tudom. Most már kottából játszanak mindent, úgy gondolom, talán ennek is köszönhető, hogy jobban megy neki, több a sikerélménye.

Köszi Kat a kedves kérdést, válaszolok rá így, egy bejegyzésen keresztül :-)...

Jól vagyunk, nagyszerűen telt a magyarországi két hét, és még az oda-vissza autóútunk is meglepően simán zajlott. Az elmúlt évek tapasztalataiból nem okolván ismét az autós utazást választottuk, és ezúttal ez nem is bizonyult rossz döntésnek. Az időjárás iszonyúan kegyes volt hozzánk, és még a gyér forgalommal is szerencsénk volt, lévén, hogy odafelé és visszafelé is munkaszüneti napon utaztunk. Otthon nyugalmasan teltek a napok, főként családi, rokoni körben. Sokat babáztunk a csudaédes Gergővel, Enikő és Ákos is odáig vannak legkisebb unokatesójukért :-). Mozit, és némi sportolást leszámítva nagyon más programot nem is szerveztünk, inkább a pihenésé, a feltöltődésé volt a főszerep, na meg persze Lacinak az éteren keresztül érkezett egykis munka is ;-).
Mától pedig ismét beindultak a hétköznapok, ovival, sulival, munkával... Enikő boldogan ment ma reggel, ő már nagyon várta az óvodai napokat. Ákos most annyira nem volt lelkes, de délben már élményekkel telve jött haza és csak mesélt... A végleges ülésrendjük még nem alakult ki az osztályban, az osztálytanító folyamatosan változtat, és szigorúan tartja az egy fiú-egy lány rendet. Persze a gyerekek körében nagy a zúgolódás, de Ákos ma éppen pont elégedett, mert olyan padtársnőt kapott, akit kedvel ;-).

Ami az utóbbi időben hatalmasat változott, az a testvéri viszony Ákos és Enikő közt. Akkora egyetértésben bírnak együtt játszani, hogy csak tátjuk a szánkat... Legyen szó társasozásról, kártyatrükkökről, vagy szerepjátékokról, bármiről. Olyan jó ilyenkor nézni és hallgatni őket :-)!!! Pl. a minap egy kávézóban volt mellettünk üres asztal, oda áttelepedtek, és pincérest játszottak. Teljes komolysággal, váltott szerepekkel, édesen :-). Karácsonyra kaptak egy olyan társasjátékot, ahol nem egymás ellen, hanem egymással karöltve a varázsló ellen játszanak (kitalálva, hogy ki a tolvaj a kastélyban), ezzel már napok óta, szinte nonstop együtt társasoznak. Szóval idilli időszak ez... ;-) Jó lesz majd rá visszaemlékezni, mikor hajbakapós napok érkeznek! :-D

A gyerekek (is) nagyon könnyen megszokják a jót. Főként két hét nagyszülői kényeztetés után... És persze a kényeztetést itthon is kikövetelik(nék)... ;-)

Kérdezem, hogy mi legyen az ebéd, van-e valami ötlet, kívánság. Enikő válasza:
Anya, főzzél zöldséglevest és krumplis tésztát. Mivel összesen két darab krumpli van itthon, ez utóbbira mondom, hogy nem tudom megcsinálni. Erre Enikő: Anya, akkor nekem főzd meg a két krumpliból a krumplistésztát, Ákosnak, amit szeretne, és magadnak meg valami mást! :-o :-D