Négyesfogat

Közkívánatra

2012-01-17T15:42:00.000+01:00

felélesztem a blogot. Elkezdtem a még nyáron félbehagyott bejegyzéseket befejezni és közzétenni, aztán majd valamikor jön a közelmúlt és jelen felidézése is. Nagyrészt szöveges fényképalbum lesz, de majd meglátom, mit bírok kihozni magamból ;-)...

(jelen esetben "köz" = család) ;-)

Júliusi képes összefoglaló

2011-08-01T17:35:00.002+02:00

Enikő utolsó nyárünnepe az óvodában... :-(

Ákos ez évi kézimunka "projektje", egy keresztöltésekkel szép színesre varrt tarisznya.

A házmester és a szomszédok erőlködésének és hisztijének köszönhetően az erkélyünkön fészkelő darázsfamíliának sajnos távoznia kellett. Minket ugyan fent magasan nem zavartak és veszélyeztettek, nem is szervezkedtünk ezügyben, de egy napon csengettek és meglepődve láttuk, hogy kiszállt a tűzoltóság a feladatot teljesíteni...

Ákosék évvégi koncertje nagyon szép volt. A furulyás, fuvolás és vonós társaság egyesült erővel gyakorolták be a műsort.

Enikő - nagy szomorúságára - elballagott az óvodából. Az iskolába készülők elbábozták Bechstein, Aranyhajú Jankó című meséjét.

A ballagók ajándékai a maradó társaiknak: faállatkák :-)

Rutenfest 2011...

Nyaralás 2011

2011-07-01T14:35:00.123+02:00

A idén kora nyárra eső pünkösdi szünet miatt - még javában a hideg télben - felmerült bennünk egy előszezoni nyaralás lehetősége. Aztán az álmodozást tett követte, egy kisebb családi tanácskozást követően az úticélt is elég gyorsan kitaláltuk: Barcelona és környéke. A kora nyári időpont miatt persze tartottunk kicsit az időjárás szeszélyétől, de így, hogy ennyire délnek vettük az irányt, a félelem alaptalannak bizonyult. Találtunk egy szimpatikusnak tűnő kempinget, ami közel fekszik Barcelonához, vannak bérelhető kis faházai és a tengerparttól sincs messze. Az nem volt szempont, hogy legyenek medencék, de utóbb a gyerekek nagy kedvencévé vált ez a lehetőség... A fekvés és a növényzet valami gyönyörű volt, nem győztük tátani a szánkat és nagy sétákkal felfedezni az egyébként védett egzotikus parkot. Az időjárással igazán szerencsénk volt, tíz napon keresztül napsütéses 27-29 fok volt, pont ideális. Pedig nem jól indult, mert az odautunkon végig Svájcon és Franciaországon keresztül szakadó esőben autóztunk, ez a sötét éjszakában maga volt a rémálom... Ami nagyszerű az előszezoni nyaralásban, hogy nem kell turistaáradattal számolni (Barcelona persze kivétel), a hatalmas területű kempingben olyan jó nyugalmas napokat töltöttünk... Leszámítva a Szent Iván éjt, ami hatalmas, egész éjszakás népünnepély Spanyolországban, folyamatos tűzijátékkal és nagy vigadalommal.

Mivel a gyerekeknek (főként Enikőnek) a vízpart és a céltalan bóklászás a fő programpont, amire szívük szerint le is redukálnák a nyaralást, nem sok városnézést iktattunk be. Csak Barcelonát, igaz azt kétszer is. De ott is próbáltuk lazára venni a programot, hogy ne a mennyiség, hanem a minőség legyen a lényeg... Egyetlen, amit mindenképp látni akartak a fiúk, az a Camp Nou a focimúzeummal, én pedig a piachoz (La Boqueria) és a libegőzéshez ragaszkodtam. A többi meg jött spontán...

A kemping csodaszép növényzete (a selymes fűbe muszáj volt belehemperegni és mezítláb futni benne):

Homokszobrászok ámulatbaejtő művei:

Vég nélküli pancsolás, homokozás a tengerparton:

La Boqueria, a piac színpompás kínálatával:

La Rambla, a sétálóutca, "hajnalok hajnalán" (de. kilenckor) még ilyen "kihalt":

Kolumbusz-tér az emlékművel és a megmászható hatalmas oroszlánokkal:

A libegő lentről, a kikötőből:

A katedrális kerengője, ahol az ártatlanságot jelképező libák őrzik Szent Eulélia (Barcelona védőszentje) sírját. 13-an vannak, mert Szent Eulália 13 éves volt, amikor meghalt.

Picasso Múzeum belső udvara:

A Camp Nou és a hozzátartozó múzeum, itt egy fél napot eltöltöttünk, annyi a látni- és kipróbálnivaló...

Felsétáltunk a Montjuic-ra, itt található az olimpiai stadion sok más sportlétesítménnyel, amik az olimpiának adtak otthont '96-ban. Belebotlottunk a sportmúzeumba, és ha már ott voltunk, meg is néztük, és igazán nem bántuk meg, mert interaktív dolgaival nagyon élvezetes volt. A Montjuic-ról indul a libegő is, ami levisz egészen a tengerparti sétányig.

Enikő összebarátkozott egy német kislánnyal, Emelie-vel, itt éppen az esti programon elválaszthatatlanok. ;-)

Szent János ünnepe

2011-06-09T20:06:00.002+02:00

Nagyon sok beszámolóval maradtam el, ezeket sürgősen pótolni is kellene, mielőtt a szép emlékek homályosulni kezdenek... Még szerencse, hogy van egy csomó fotó, ami azért segít a felidézésben ;-).

És most, hogy felfedeztem a blogger azon funkcióját, ami lehetővé teszi a bejegyzések szabadon dátumozását, neki is kezdek a visszatekintésnek, és eme kis "csalással" az emlékezetes események időben is a helyükre kerülnek.

A János-napi ünnepségünk a pünkösdi szünet miatt kicsit előbb zajlott, viszont nagyon jól sikerült. Még az őszies, esős időjárást is leszámítva.

Az előző este gyönyörűen, sok-sok virággal és különféle zöldekkel feldíszített terem varázslatos hangulatot árasztva várta a nézőket.

Amikor a Nap a legmagasabban áll az égen, az álmából ébredező Pán - görög mitológiában a pásztorok istene - összehívja segítőit, hírvívőit/hozóit, hogy számoljanak be neki, mi is történt az év leforgása alatt a természetben. Felélénkülnek a misztikus lények, szellemek, tündérek - többek közt a faunok, a hegyekben élő törpék, a vízisellők, a levegő tündérei, manók és még Salamander, a tűz szelleme is. Sőt előbukkannak kis békák és gyíkok is, valamint a szúnyogok is mind-mind szeretnék Pánnak elmesélni, mi minden csoda és varázslat, ill. átok történt hegyen-völgyön, vízben, erdőben vagy akár a föld alatt. Mi nézők megtudhattuk, hogy milyen, számunkra láthatatlan, rejtett erők és hatalmak uralják a természetet, és azok milyen csodás változásokon vezetik át a természetet az évszakokon keresztül egészen a legrövidebb nyári éjszakától a leghosszab téliig, és onnantól ismét a következő legrövidebbig.

Sok zenével, énekkel és euritmiával, humoros jelenetekkel varázsolta el az idei negyedik osztály is a közönségét...

„Horchet, horchet dem Weltenton,

der euch eure Wege weist:

lauschend lobt der Sonne Geist."

Negyedikesek euritmia előadása

2011-06-04T16:33:00.000+02:00

Aki esetleg erre jár jövő héten, csütörtök este, szeretettel várjuk a Szent János-napi ünnepségünkre!!! :-) ;-) (Ákos faunt játszik a darabban)

Képes beszámoló a szénégetős kirándulásról

2011-05-30T14:15:00.238+02:00

A kirándulás nagyon-nagyon jól sikerült, hatalmas élmény volt a gyerekeknek a szénégetés, és egyáltalán maga a sátrazós, éjszakai túrázós, sulin kívül együtt játszós kirándulás... Az időjárás pedig igazán kegyes volt, hogy az esős éjszakát követően mindkét napon tökéletesen gyönyörű napsütéses, meleg lett...

Még a szénégetés előtt betért az osztály egy üvegfúvó műhelybe. Itt mindnyájan készíthettek egy kis üvegdíszt, mégpedig oly módon, hogy a folyékony anyagot formába öntötték, hagyták megszilárdulni, majd a kiöntés után egy helyes üveg tűzmanó boldog birtokosai lettek. :-)

Aztán a helyszínre megérkezve kezdődhetett a táborverés, illetve a lényeg, az égetés...

A szénégetés folyamata:

Egy méteresre vágott fából, lábra állítva, körbe haladva, egymásra helyezve, kúp alakot raknak, kb. négy szakaszban. Ez az ún. baksa rakás. A legfelső szakasz tetejére rakják a fejet, az apróbb, rövidebb fákból vagy az előző baksából maradt csürökből. A csürök az a fa maradvány, amiből nem lett szén, de megégett.

Munka közben is édes a pihenés... ;-)

A berakott baksát be kell takarni. Előbb szénával, szalmával, száraz falevéllel vagy fűrészporral, majd szénporral vagy homokkal. A betakarás után, láblyukakat kell képezni és a fej tetején is kell legyen egy kis, betakaratlan rész, hogy könnyebben meggyulladjon a fa.

Mindezek után jöhet a baksagyújtás. A gyújtás az ajtón keresztül történik. Az ajtó a baksa közepétől, alul, kifelé, a baksa széléig haladó rés. A résen bedugják a gyújtórúdat. Ez egy hosszú rúd, amely végére égőanyagot erősítenek (ez lehet bármi, ami jól ég és néhány percig tart is az égés). Ha lángra kapott, a rúdat kihúzzák, az ajtót becsinálják, a láblyukakat megigazítják. Ekkor a baksa elkezd folytottan, láng nélkül égni.

Közben készül a vacsora is.

Viaszba mártogatósdi - avagy készülnek az éjszakai túrára a fáklyák.

A táj idilli, a domboldal pedig legurulásra csábít... ;-)

Másnapi program: a faszén "kitermelése"

Miután a baksa kiégett, lepucolják, leporozzák és kezdődik a szénkihúzás. A kihúzott szenet vizzel locsolják, hogy ne gyúljon meg, majd a napon megszárítják, hogy zsákokba lehessen tölteni. Hogy aztán a nyárünnepen, vagy egy családi, kerti grillezés alkalmával kitűnő tüzelőanyag válhassék belőle... ;-)

2011-05-28T19:25:00.000+02:00

Ákos első kétnapos kirándulása - szénégetés a bajor Kempten közelében, Kreuzthal-ban. Valami ilyesmi, de a mi iskolánkban mindig a negyedikesek mennek szenítőrakásokat állítani, és jó sok faszenet égetni, közben meg persze éjszakai túrázni, sátrazni, tábortüzezni... Hát nem mondom, hogy nem izgulok kicsikét... ;-)

Majd jövök a beszámolóval (remélem a jelenlévő szülők szorgalmasan fotóznak)!

2011-05-25T10:08:00.000+02:00

Az óvodai "lepkeház", vagyis inkább hernyónevelde központi téma nálunk mostanában. Ahogy minden más csoportbeli családban is ;-). Lelkesen gyűjtögetjük a hernyókat, kicsit itthon tartjuk, nézegetjük, majd visszük az oviba, ahol bekerülnek a hálós oldalú házikóba, bebábozódnak, aztán majd valamikor valami kikel belőlük... Eddig egy pillangót találtak a gyerekek, amit együtt a kertben útjára bocsájtottak :-).

Elkészült az első csemetemunka is. Egy egyszerű waldorf rongybaba, amit az iskolába készülő gyerekek teljesen egyedül varrogattak, persze sok-sok héten át. Aztán a kisebbek közül mindenki választott keresztanyukát/apukát a babájának. Ők készítettek egy szép díszes keresztelőgyertyát, majd következett a keresztelő ceremónia énekkel, gyertyagyújtással. :-)

Enikő Hannának nevezte el a babáját, íme egy kép róla...

2011-05-20T15:00:00.001+02:00

A bunker- és kuckóépítést igencsak megkeserítheti, ha a a takarók, terítők össze-vissza csúszkálnak, nem maradnak ott, ahol a gyerekek szeretnék, vagy akár az egész építmény összedől... Na nálunk ezt a problémát megoldotta ez az egyszerű, de nagyszerű találmány. Egy jó nagy fa csipesz, aminek a szája óriásira nyitható, átfogja akár a vastagabb bútorelemeket is és a vastag guminak köszönhetően jó erősen ott tartja a takarókat, terítőket, ahol éppen kell. Szóval csudajó dolog, csak ajánlani tudom! Akár otthon is elkészíthető, de barkácsolós kedvű apukák, nagypapák is kaphatnak megbízást... ;-)

Immenstadt

2011-05-15T17:26:00.052+02:00

Túrázós kirándulásnak indult, de aztán leragadtunk itt is, ott is, és végül egy nyugis erdei séta kerekedett belőle...

Elsőként ez a homokozó a sokféle igazi süti/kuglóf/pizza formájával kötött le bennünket egy időre. És jó móka volt a különböző régi felvonóülésekből, kabinokból kialakított hintákat kipróbálni is.

Aztán lépten nyomon köszörűkövekbe botlottunk, ahol a gyerekek órákon át képesek voltak a kisebb-nagyobb köveiket simára csiszolni.

Találtunk még egy kevés hót is, de így május derekán már nem olyan nagyon vágytunk rá, hogy belegázoljunk vagy esetleg hógolyózzunk egyet... Látványnak viszont szép.

Napoztunk is, megcsodáltuk a siklóernyősöket, a teljes növény és állatvilágot - különös tekintettel a fenyő virágporára - majd piknikeztünk és élveztük a napsütést, a csodás panorámát...

2011-05-13T23:06:00.002+02:00

Ezt még múlt hét péntekén írtam, csak nem tettem közzé, na majd most :-):

A tegnapi nap (05.05.) mérlege egy törött bal csukló... Ákos kapus volt a focipályán, rosszul találkozott össze a keze a száguldó labdával és még ráadásként gól is lett ;-)... Szerencsére nem vészes a dolog, kicsi a törés, a fájdalom is elviselhető. Nem is "rendes" gipsz került rá, hanem csak egy sínszerűség, ami elvileg két hétig marad fenn. Lévén, hogy Ákos balkezes és pont ez sérült, nem lesz könnyű ez a két hét... főleg így az elején, amikor kint tombol a csodás nyárias idő, és nem lehet a barátokkal focizni, bicajozni, és mindenki kérdezgeti, hogy mi történt, nem lehet röplabdaedzésre menni és még az orosztanárnő is azzal ijesztget, hogy a két hét anyagát majd egyszerre kell beírni, bepótolni a füzetbe. Próbálunk programokat szervezni, meg kikölcsönözni/vásárolni egy csomó könyvet, hogy gyorsabban teljen az idő. Ákos azzal vigasztalja magát, hogy most ebben a nyugalmasabb, pihenősebb időben gyorsabban fog nőni, merthogy azt olvasta valahol, hogy az nő magasra, aki sokat alszik és a sportosabb időszakok közé pihenősebb időszakokat is iktat... hát ez, ha nem is önként és dalolva, de megtörtént ;-).

Tavaszoltunk és húsvétoltunk

2011-04-30T17:24:00.002+02:00

Magyarországon. Irtó gyorsan elrepült az egy hét, és már kellett is visszautazni. Nagyon jól éreztük magunkat, leszámítva az apahiányt :-). Na meg a visszautat, ami katasztrofálisra sikeredett... Néhány hónapja úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a számomra kényelmesebb, vezetésmentes és környezettudatosabb utazási módot, a vasutat. Magyarországra menet nagyon jól sikerült, mert nem kellett egyszer sem átszállnunk, volt kényelmes asztalos helyünk a csendesebb zónában, és még a Linztől Bécsig tartó tumultusos időszak is viszonylag jól telt. Olvastunk sokat, a gyerekek rajzolgattak, kártyáztak, a laptopon kicsikét filmezhettek is, tényleg egész gyorsan eltelt a kilenc óra.

Visszafelé nem volt ilyen szerencsénk. A magyar-osztrák határ és Bécs között leállt a vonat, bemondták, hogy bizonytalan ideig nem tudunk továbbmenni. Semmi több információnk nem volt, bár a lényegen, a rostokoláson nem is változtatott volna, ha tudunk is valami pontosabbat (valószínűleg rézkábellopás történt, de ezt csak az utóbbi idők hírei alapján sejtjük). Eltelt egy óra, akkor már ígérgették az indulást, de sajnos még 25 percig nem történt semmi. Utána végre kigördültünk, de szinte már semmi esélyünk nem volt, hogy elérjük a csatlakozásunkat Münchenben, majd Ulmban. Főképp, hogy jött a kalauz, és közölte, hogy a késés miatt csak Salzburgig közlekedik a vonat, ott át kell mindenkinek szállnia. Hurrá, plusz egy átszállás... Aztán mikor kiderült, hogy a pályaudvart végig kell rohanni gyerekekkel, csomagokkal, hogy ne maradjunk le a Salzburg-München közötti falujáró csühögőről, és még a csomagoknak se legyen helyük, sőt még a fél utasgárda is állva tegye meg a több mint két órás utat, akkor igazán elkezdtünk haragudni az ÖBB-re (osztrák MÁV). A csatlakozás elérése végleg esélytelenné vált, Lacival telefonon értekezve nézettem vele későbbi lehetőséget. Ennél az átszállásra a Müncheni főpályaudvaron volt négy percünk. Persze még sosem jártam ezen az óriási állomáson, fogalmam sem volt, hogy aluljáró nélkül, embertömegben nem is olyan egyszerű az ötödik vágánytól a tizenhatodikig rekordidőt futni csomagokkal és gyerekekkel. Valami csoda folytán mégis sikerült, és annak ellenére, hogy a kalauz már éppen fütyült az indulást jelezve, még éppen felpattanhattunk az utolsó kocsiba. Ott szépen le is rogytunk a business class kényelmes bőr foteleibe, mert a rohanástól sem levegőt nem kaptunk, sem erőnk nem volt a vonat eleje felé vánszorogni :-). Persze ezt nem úsztuk meg később, de a kalauz is rendes volt, mert látta, hogy ki vagyunk készülve és nem zavart el bennünket azonnal a másodosztály irányába... És Ákos álma is teljesült végre, mert utazhatott ilyen vonaton: :-)

Ulmban következett még egy átszállás, ott már simán ment minden, szerencsére az sem érdekelt senkit, hogy nem azon a vonaton vagyunk, amire a jegyünk szólt. A "kalandos" út után jól kipurcanva értünk haza pontosan Apa karjaiba :-).

Felsőörsön volt sok foci, hol unokatesókkal, hol Csöpi kutyussal.

Meg persze fára mászás is...

Veszprémben felfedeztük a megújult Séd-völgyet a vadonatúj játszótérrel.

Ákos fűnyírásra is vállalkozott ;-)...

A legkisebb unokatesót is sikerült megnevettetni :-).

Volt horgászat is papával...

Meg kalandparkozás a Bakonyban.

Insel Mainau

2011-04-11T16:22:00.002+02:00

Ákos 11

2011-04-11T14:54:00.001+02:00

éves lett tegnapelőtt. Igazi nagyfiú, efelől semmi kétség... :-) A csodaszép, már-már nyárias napon Mainau-ra kirándultunk, majd hazatérve következett a mi kis családi szülinapi ünnepségünk gyertyagyújtással/fújással, tortázással és persze ajándékkal :-).

2011-03-21T15:10:00.010+01:00

Pénteken voltunk az ún. waldorf "felvételin" az iskolában. Izgulnivalónk nem nagyon van, mert nincs akkora túljelentkezés, hogy ne lenne Enikő helye biztos az induló első osztályban, már csak azért sem, mert az ide járó waldorf ovisok egyébként is elsőbbséget élveznek. Inkább kiváncsisággal vegyes izgatottsággal bandukoltunk hármasban az iskola felé... na meg kicsit szomorkásan is, hogy így szalad az idő, és a kicsi babánk is iskolás lesz. :-(

Annak idején Ákos w. felvételijére, 2007 márciusában, még Magyarországról utaztunk ide. Aztán a nagy nap reggelén Ákoson kijöttek a bárányhimlőpöttyök, így sajnos kimaradtunk az egészből. Kaptunk ugyan pótidőpontot nyárra, de akkor csak két kis felvételiző volt, az egész teljesen másként zajlott, mint egy igazi, csoportos felvételi. Végülis otthon, a nemesvámosi waldorf iskolába is jelentkeztünk (nem volt biztos a költözés), így belekóstolhattunk, hogyan ismerkednek először a leendő kis elsősök majdani iskolájukkal.
Volt összehasonlítási alap, és hát annak ellenére, hogy az is ez is waldorf, nagy volt a két "ceremónia" közti különbség. Őszintén szólva sokkal jobban tetszett a magyar verzió, ahol is a gyerekek együtt mentek be a majdani tanítójukkal és egy fejlesztő pedagógussal a terembe, ott mesével, sok játékkal, énekkel töltöttek el egy órácskát, miközben egyáltalán nem érezték magukat feszélyezve, vagy vizsgáztatva. Miközben ők bent voltak, mi szülők ismerkedtünk egymással is, és egy 6-8 szemközti beszélgetés keretében az iskola egy pedagógusával is.

Ez utóbbi itt sem történt másként, volt beszélgetés is (Ákos kézimunka tanárnőjét "kaptuk":-)), annak ellenére, hogy rólunk, mint szülőkről már szinte mindent tudnak ;-), meg nagyjából mi is mindent, ami a sulit, a pedagógiát illeti... A szülői kör is szinte teljesen ismerős volt, vagy iskolából, vagy óvodából, akik pedig "kívülről" jönnek, azokat teljesen külön menetben, külön időpontban felvételeztetik.
Amikor megérkeztünk, és a kölcsönös üdvözlések után a gyerekeket a tanító (nem a leendő osztálytanító) maga köré gyűjtötte, könnyes szemmel integettünk Enikő után... a következő pillanatban meg elámultunk, mert mi is be lettünk terelve a terem hátsó felében álló széksorokhoz, hogy figyelemmel kísérhessük gyerekeink legeslegelső iskolai óráját. Jó sok szülő, iskolaorvos, fejlesztőpedagógusok, sőt még az óvónénik is... hát én sajnáltam a gyerekeket, hogy ennyi ember előtt kell bármit is produkálniuk, legyen az csak egy játékos együttlét, akkor is... Végig érezni lehetett a gyerekek megilletődöttségét, a szülők feszültségét, és ha én lettem volna kis hatéves, nagyon zavart volna a folyton jegyzetelő szakembergárda is :-). A tanítónő mesélt egy állatos mesét a padban ücsörgő, többé-kevésbé figyelő kicsiknek, majd beszélgettek a történetről, mozgásos feladatokkal utánozták az állatokat, végül rajzoltak hullámokat, csigavonalat belülről kifelé, kívülről befelé kanyarogva, majd egy komplett képet színes krétákkal. Kb. egy fél óra után mi szülők kijöttünk a beszélgetésekre, a gyerekek maradtak még játszani, ugrókötelezni. Ekkor már csak a tanítónő és az iskolaorvos maradt bent, kívülről, a zajokból ítélve hallhatóan felszabadultabb hangulat uralkodott, mint előtte :-). Enikő jól érezte magát, és persze a kis iskolás ízelítő után méginkább várja a szeptembert.

Valami miatt az, hogy ki az éppen az évi elsős osztálytanító, mindig csak az utolsó pillanatban, valamikor augusztus-szeptember tájékán derül ki, illetve válik nyilvánossá. Most az a hír járja, hogy a jelenlegi nyolcadikos osztálytanítónő nem kívánja kivenni szeptembertől az egy éves pihenőszabadságát, így ő fogja vinni a kicsiket. Ha tényleg így történik, annak igazán fogunk örülni, hisz nagyon jó tanító hírében áll, kedves, szimpatikus, a tanítványai is kedvelik... mi kell ennél több!

Farsangolás

2011-03-05T21:13:00.010+01:00

Ilyen egy waldorf bölcsőde

2011-02-25T22:22:00.013+01:00

Jó nagy foghíj... :-)

2011-02-20T10:42:00.004+01:00

2011-02-14T14:06:00.014+01:00

Ejjj, nagyon nem megy mostanában ez a blogolás... Próbálom összeszedni magam, meg a gondolataim :-)

Enikőéknél az óvodában egyre több minden emlékeztet arra, hogy elérkeztek az iskola előtti utolsó hónapok. 7-en (6 lány, egy fiú :-)) "Vorschulkind"-ek, járnak át az iskolába hetente egyszer, készülnek a kézimunkáikkal, úgynevezett csemetemunkákkal az óvodától való búcsúra és sorra potyogtatják a fogaikat :-D.
Ákosék szorgalmasan járnak a közlekedési suliba, tanulják a szabályokat, biciklivel a kresz pályán pedig gyakorlatba öntik a tudást. Öt vagy hat alkalom után lesz egy vizsga, majd kapnak "jogosítványt" és onnantól fogva már szülői felügyelet nélkül biciklizhetnek az utcán. Olyan hírek terjengenek (kétlem, hogy hiteles forrásból), hogy a waldorfos diákokat szeretik a vizsgán szívatni, merthogy meg akarják nekik mutatni, mi is az a vizsgadrukk :-D :-D...

Szeptemberben Ákos elkezdett röplabdára járni (sajnos a cirkusziskola helyett). Még júliusban elmentünk megnézni egy edzést, attól tettük függővé, hogy kell-e ez nekünk vagy nem... Aztán a pozitív tapasztalatok után, meg Ákos lelkesedése nyomán, ősztől van heti két edzés és néha hétvégenként meccsek a környékbeli csapatokkal. Ami nekem nagyon szimpatikus, hogy egyáltalán nincs teljesítménykényszer és kemény edzések, abszolút a játékosság és az örömmel sportolás a lényeg. Még a hétvégi meccseken is inkább azon van a hangsúly, hogy ismerkedjenek a gyerekek (és a szülők is ;-)), kicsit játsszanak, kicsit mozogjanak és kész. Még bíró sincs, párok játszanak párok ellen (egyszerre több, kisebb pályán), ők maguk figyelik a szabályosságot és számolják maguknak a pontokat. Már több ilyenen ott voltunk, de mindig ámulva tapasztaltuk, hogy abszolút nincsenek viták, nincs görcs, hogy most ki mit rontott, szabálytalankodott stb... :-o A szülők inkább hajlamosak magukat elragadtatni, de szerencsére ez is ritka. Ők inkább kávé és süti mellett figyelik a csemetéiket ;-)...

Kézműveskedünk is szorgalmasan, ők a legutóbbi időszak új jövevényei :-):

2011-01-27T09:51:00.006+01:00

Régebben írtam már itt arról, hogy folyamatos levélbombázás alatt állunk, mégpedig azért, mert nem nagyon bírják elképzelni, hogy nincsen tévénk :-). Körülbelül két éve jött először a kérdés, hogy "tényleg nincs"? Aztán követte még néhány, mindegyikre türelmesen válaszoltunk, és persze szorgalmasan fizetgettük a rádiódíjat, merthogy rádiónk van a kocsiban, és számítógépen is tudjuk hallgatni. Aztán egy idő után elhitték, hogy nincs tévénk, beletörődtek, hogy tőlünk nem fog több díj befolyni a kasszába... Legalábbis gondoltuk mi! Merthogy a napokban jött egy ember és jól leellenőrizte, hogy tényleg nincsen tévékészülékünk. A postaládáknál, a kapuban elkapott minket, mutatta az igazolványát és mondta, hogy miért van itt. Nem erőszakoskodott és gyanúsítgatott, egyszerűen feltett pár kérdést, amire válaszoltunk. Aztán még szinte nekünk kellett erősködni, hogy jöjjön fel, és nézzen körül. Mint utóbb kiderült, igazából nem is vagyunk kötelesek beengedni az ellenőrző személyt... Mondjuk akkor meg nem értem, mi értelme van az egésznek??!! Na mindegy, ez is megtörtént, őszintén szólva én nem gondoltam volna, hogy van arra kapacitás, hogy járják a háztartásokat tv-k után keresgélve, de úgy tűnik van. Arról meg most hallottunk, hogy a parlament elfogadta a jogszabályt, miszerint 2012-től attól függetlenül kell fizetni minden háztartásnak a díjat, ha van-e ilyen-olyan készülék, ha nincs. Ez mindenesetre bosszantó :-(...

2011-01-13T13:53:00.005+01:00

Hihetetlen... :-o muszáj is megörökítenem, hogy Ákos, aki már évek óta nagyon nem szeret furulyázni, az utóbbi időben minden nap órákat (szó szerint!) gyakorol. Kérés nélkül, hatalmas kitartással. Hogy mi inspirálja, nem tudom. Most már kottából játszanak mindent, úgy gondolom, talán ennek is köszönhető, hogy jobban megy neki, több a sikerélménye.

2011-01-10T14:45:00.005+01:00

Köszi Kat a kedves kérdést, válaszolok rá így, egy bejegyzésen keresztül :-)...

Jól vagyunk, nagyszerűen telt a magyarországi két hét, és még az oda-vissza autóútunk is meglepően simán zajlott. Az elmúlt évek tapasztalataiból nem okolván ismét az autós utazást választottuk, és ezúttal ez nem is bizonyult rossz döntésnek. Az időjárás iszonyúan kegyes volt hozzánk, és még a gyér forgalommal is szerencsénk volt, lévén, hogy odafelé és visszafelé is munkaszüneti napon utaztunk. Otthon nyugalmasan teltek a napok, főként családi, rokoni körben. Sokat babáztunk a csudaédes Gergővel, Enikő és Ákos is odáig vannak legkisebb unokatesójukért :-). Mozit, és némi sportolást leszámítva nagyon más programot nem is szerveztünk, inkább a pihenésé, a feltöltődésé volt a főszerep, na meg persze Lacinak az éteren keresztül érkezett egykis munka is ;-).
Mától pedig ismét beindultak a hétköznapok, ovival, sulival, munkával... Enikő boldogan ment ma reggel, ő már nagyon várta az óvodai napokat. Ákos most annyira nem volt lelkes, de délben már élményekkel telve jött haza és csak mesélt... A végleges ülésrendjük még nem alakult ki az osztályban, az osztálytanító folyamatosan változtat, és szigorúan tartja az egy fiú-egy lány rendet. Persze a gyerekek körében nagy a zúgolódás, de Ákos ma éppen pont elégedett, mert olyan padtársnőt kapott, akit kedvel ;-).

Ami az utóbbi időben hatalmasat változott, az a testvéri viszony Ákos és Enikő közt. Akkora egyetértésben bírnak együtt játszani, hogy csak tátjuk a szánkat... Legyen szó társasozásról, kártyatrükkökről, vagy szerepjátékokról, bármiről. Olyan jó ilyenkor nézni és hallgatni őket :-)!!! Pl. a minap egy kávézóban volt mellettünk üres asztal, oda áttelepedtek, és pincérest játszottak. Teljes komolysággal, váltott szerepekkel, édesen :-). Karácsonyra kaptak egy olyan társasjátékot, ahol nem egymás ellen, hanem egymással karöltve a varázsló ellen játszanak (kitalálva, hogy ki a tolvaj a kastélyban), ezzel már napok óta, szinte nonstop együtt társasoznak. Szóval idilli időszak ez... ;-) Jó lesz majd rá visszaemlékezni, mikor hajbakapós napok érkeznek! :-D

2011-01-10T12:06:00.005+01:00

A gyerekek (is) nagyon könnyen megszokják a jót. Főként két hét nagyszülői kényeztetés után... És persze a kényeztetést itthon is kikövetelik(nék)... ;-)

Kérdezem, hogy mi legyen az ebéd, van-e valami ötlet, kívánság. Enikő válasza:
Anya, főzzél zöldséglevest és krumplis tésztát. Mivel összesen két darab krumpli van itthon, ez utóbbira mondom, hogy nem tudom megcsinálni. Erre Enikő: Anya, akkor nekem főzd meg a két krumpliból a krumplistésztát, Ákosnak, amit szeretne, és magadnak meg valami mást! :-o :-D

2010-12-23T14:51:00.008+01:00

Útra készen állunk, minden bepakolva, éjszaka indulunk haza... Nagyon várjuk az otthonlétet, az ünneplést családi körben, de azért itthon is megtartjuk a mi kis bensőséges, saját, négyesben ünnepelt karácsony esténket :-).

Kívánunk minden kedves olvasónknak, erre járó és bekukkantó vendégünknek nagyon boldog karácsonyt!!!!!!!

Végre, végre...

2010-12-21T08:58:00.007+01:00

Nem is tudom már hány ezer éve tervezem, hogy beszüntetem a karácsonyi felesleges hulladéktermelést, és kiváltom a papírcsomagolót környezetbarát, többször felhasználható textilzsákokra. Most végre sikerült megvalósítani a tervet, és varrtam ünnepi hangulatú, bársonyos anyagból különféle színű és méretű zsákocskákat :-), melyek magukba rejtik majd a fa alatt az ajándékokat...

2010-12-16T08:37:00.003+01:00

Olyan jó, békés adventi időszakunk van. Csodaszép téli időjárással, amikor jó kinézni az ablakon a havas tájra, és jólesik közelebb húzódni a fűtőtesthez (persze egy kályha vagy kandalló stílszerűbb lenne, de hát nem elégedetlenkedünk... :-)). Annak ellenére, hogy már hetek óta szinte folyamatosan van hó, még nem kerültek elő a pince mélyéről a szánkók. Felváltva betegeskedtünk, vagy éppen volt bőven egyéb program, és egyszerűen elmaradt... De úgy sejtem, lesz még rá elég alkalom ezen a télen!

Enikő óvodai csoportjában volt egy kis izgalom az elmúlt hetekben, de úgy tűnik sikerült olyan megoldást találni, ami nyugalmat hoz. Idén úgy alakult, hogy a két csoport közül a miénkbe került az összes újonnan jött kisfiú, és ők is a nehezebben kezelhető kategóriából. Ez folyamatos konfliktusokhoz, nyugtalansághoz vezetett, és olyannyira elfajult a helyzet, hogy az óvónénik sem tudták ezt megfelelően kezelni. Enikőre érdekes módon nem volt észrevehető hatással a csoportbeli negatív hangulatváltozás, ő boldog óvodásként élte a mindennapokat, csodálkoztam is, mikor hallottam a kialakult helyzetről :-o... Hosszas óvónői, szülői, külső szakértői tanácskozások után végülis egy olyan megoldás született, hogy a mi csoportunkból átment az egyik legtöbb konfliktust okozó kisfiú a másik csoportba. Próbaképp, hogy ott, abban a közösségben, az egyébként a mieinknél "erősebb" és határozottabb temperamentumú óvónénikkel hogy boldogul. Egyenlőre úgy tűnik, nem rossz a megoldás, nálunk sokkal nagyobb a nyugalom, a másik csoportban pedig nincs nagyobb felbolydulás, és a kisfiú is jobban megtalálta a helyét. Az megint más kérdés, hogy mi lesz jövőre, amikor az iskolában, az első osztályban, ismét egy közösséget fognak alkotni azok a kisgyerekek, akik most a konfliktushelyzetek részesei voltak... Persze addig még sokat változnak a gyerekek, és sok minden függ a majdani osztálytanítótól is. Meglátjuk.

Az iskolában Ákosék karácsonyi pásztorjátékra készülnek, jövő hétfőn lesz az előadás, és most a napjaik nagy részét a próbák teszik ki. Kemény fába vágta az osztálytanító és a zenetanárnő a fejszéjét, mert a prózai részek mellett lesznek hangszeres "betétek" is, és ezek begyakorlására nincs túl sok idő. Ákos játszik a zenekarban, és így fél év brácsázás után még korainak tűnik a a másokkal való együttzenélés. Legalábbis ő panaszkodik, hogy nehéz még neki a többi hangszerre és a karmesterre, sőt az éneklő kórusra is figyelni, és gyakran előfordul, hogy ő sokkal előbb végez, mint a többiek :-D... A hét elején voltam bent egy próbán, mert Frau I. kért szülői segítséget a rendezkedéshez, jelmezbe öltözéshez. Hát, akkor még elég kezdetleges állapotok uralkodtak, de nyilván a főelőadás tökéletes lesz!!! A szülők szemében mindenképp!!!!!! ;-)

A karácsonyi ajándékokkal is jól állunk, a saját készítésűekkel már majdnem elkészültünk, a többi beszerzése is kilencven százalékos. Eddig a gyerekek ajándékainak kitalálásával soha nem volt gond, mindig jött ötlet, de idén Ákos esetében egyszerűen nem bírunk dűlőre jutni. Most neki sincs határozott elképzelése, kívánsága, és ez a 10-11 éves kor már nem is az az igazán játékos időszak... Amivel szeret játszani, már van mindene, könyvet sokat olvas, de azokat majd kapja Magyarországon (meg persze egy-kettőt itt is). Sporthoz, zenéléshez is megvan mindene, szóval nem tudom...
Laci tegnap pont lapozgatott itt egy prospektusfélét, amit a postaládából hozott fel. Egy játékáruház ajánlatai, tele olyasmivel, amit mi soha nem vennénk meg a gyerekeknek. Meg is jegyeztük a kínálatot látva, hogy mennyivel könnyebb lenne a dolgunk, ha nem úgy gondolkodnánk, ahogy, és egyáltalán semmilyen követelményünk, elvünk nem lenne a téren, hogy mivel játsszanak, mivel foglalják el magukat a gyerekeink...

Update december 20.

Az első osztályzenekar első produkciója... reméljük még sok követi a jövőben!!!

A boldog hatéves :-)

2010-12-04T20:47:00.005+01:00

Elindult Mária és József...

2010-12-01T13:31:00.003+01:00

Első adventi vasárnap

2010-11-28T13:53:00.008+01:00

... adventi kerttel, az adventi spiráljárással az óvodában... Ugyanúgy nagyon szép adventi nyitány volt, ahogy az elmúlt években is.

Ez az adventi nóta pedig a gyerekek kedvence általában (nemcsak az enyéimé :-)). A négy versszak a négy adventi gyertyagyújtásról szól, de többnyire sokkal tovább éneklik... :-) Enikőnél néha már tíz gyertya is ég :-).

1. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die erste Kerze brennt!
Wir sagen euch an eine heilige Zeit.
Machet dem Herrn die Wege bereit.
Ref.: Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!

2. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die zweite Kerze brennt!
So nehmet euch eins um das and´re an,
wie auch der Herr an uns getan.
Ref.:Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!

3. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die dritte Kerze brennt!
Nun tragt eurer Güte, mit hellen Schein,
weit in die dunkle Welt hinein.
Ref.:Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!

4. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die vierte Kerze brennt!
Gott selber wird kommen, er zögert nicht.
Auf, auf, ihr Herzen,werdet licht!
Ref.: Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!

Text: Maria Ferschl / Gerd Kachel

Zene innen

A bazárról

2010-11-22T14:29:00.004+01:00

megint ódákat tudnék zengeni, szép, bensőséges, adventre hangoló volt. Ugyanakkor nagyon munkás is, én annyira kifáradtam, hogy szombat este már pislogni sem volt erőm. A gyerekek is kimerültek, Enikő mindent kipróbált, több kilométert megtett a barátnőivel a folyosókon, a helyszínek közt, Ákos pedig már segített is az osztály egyik aktivitásában. Idén a negyedikesek kézműves standot állítottak, ahol karácsonyfadíszeket készíthettek a gyerekek tűnemezelés technikával. Ezenkívül új ötletként jött egy "fotóműterem" kialakítása, ahol a családok, gyerekek, barátok, bárki, fotóztathatják magukat ünnepi háttér előtt, jelmezbe öltözve. Sikeresnek bizonyult a dolog, hosszú sorok kígyóztak, sokan vágytak ilyen jellegű képeslapra, amit aztán ajándékozhatnak a nagyiknak, családtagoknak... Így idén nem volt alkotós feladatunk, legalábbis portékákat nem kézműveskedtünk. Az ovis stand részére viszont sokat, a babavarrókörön már szeptember óta a bazárra készültünk. Ezúttal sajnos igen kicsike létszámmal, az új ovis szülők még nem nagyon aktivizálták magukat. Alapító tagként picit izgulok is, hogy mi lesz a babavarrókör további sorsa, ha mi páran, nagycsoportos szülők jövőre szeretnénk továbbadni a stafétabotot...
Visszatérve a bazárra, csak felsorolásszerűen, hogy mi minden járult hozzá az ünnep előtti ünnepi hangulat megteremtéséhez:

Hexenhäusle: Sötét erdőn át vezet az út a boszorkány mézeskalács házához. Ezúttal a cseppet sem gonosz vasorrú kellemes hárfadallamokkal és mézeskaláccsal ajándékozza meg az őt meglátogató gyerekeket.
Kinderkaufladen: Boltocska csak kiskorú vásárlóknak. Az ajtón felnőttek be sem férhetnek, és nem is tudják befolyásolni a gyerekeket abban, hogy mi kerüljön a kosarukba ;-). Csupa szemet gyönyörködtető apróság kapható, nehéz is a válogatás...
Schwimmende Lichtlein: Világító dióhéj hajócskák úsznak a manóvilág varázslatos éjszakai taván. Tavaly itt írtam erről.
Märchenstube, Puppenspiel: Mesék óránként a csillogó szemű közönségnek egy kellemes, otthonos, párnákkal berendezett helyiségben.
Kinderbastelstube: Karácsonyfadíszek tűnemezeléssel, illetve ovisoknak filcmanó varrás, méhviasz gyurmázás.
Kerzenziehen: Gyertyaöntés igazi méhviaszból. Igazi türelemmunka, mert sokszor be kell állni a sor végére ahhoz, hogy jó vastagra hízzon a gyertya... Ákosnak egyébként ez a kedvence az összes bazáros tevékenység közül. Amikor órákra eltűnik, akkor tudjuk, hol kell keresnünk... ;-)
Adventskranz binden: Sok-sok szép, természetes alapanyagból válogatva köthető saját adventi koszorú.
Lebkuchen verzieren: Mézeskalács díszítés, mindenféle finomabbnál finomabb, de azért egészséges édességekkel, magokkal.
Antikvárium: Hatalmas könyvválaszték, és a kiválasztott könyvek vastagságának centiméteréért kell fizetni :-).
Fotoatelier: A fent említett fotóműterem igen vidám hangulattal...
Kulináris élvezkedéshez: orosz és indiai büfé, levesbár, kávézó rengetegféle tortával (idén kivételesen csodaszép dekorációval), nyílt tűzön sült goffri, kemencében sült melegszendvics, forró sült gesztenye, bonbonstand.
Ezenkívül tombola (nem sorsolásos, hanem sorsjegyes változatban), számtalan csodaszép kézművesportéka (nekem idén a nemezékszeres stand volt a kedvencem), kellemes zeneszó, mindemellett vásári forgatag sok kedves ismerős arccal...

A nagyon szegényes fotóválasztékból néhány:

2010-11-15T13:42:00.007+01:00

Annyira gyönyörű idő volt a hétvégén, hogy kár lett volna itthon ülni. Így felkerekedtünk, hogy túrázunk egy nagyot, és talán egy utolsót idén... "ki tudja, bármelyik pillanatban kitörhet a tél" felkiáltással. Aztán a nagy túrából séta kerekedett, mert Enikő úgy döntött, hogy épp aznap nem hajlandó csak menni és menni... Meg amúgy is jólesett minden kőnél, fatuskónál megállni, süttetni magunkat kicsit a nappal, farigcsálni ezt-azt, turkálni itt-ott, tobozokkal dobálózni, manóházat építeni.

A hely: Alpsee Bergwelt Immenstadt közelében.

Laterne, Laterne, Sonne, Mond und Sterne...

2010-11-11T19:16:00.010+01:00

Az ovis lámpás felvonulásról itt írtam már, idén is ennek jegyében telt az ünnep. Mindenféle körítés nélkül, hideg, de száraz, csillagfényes november estén, egyszerűen a maga meghittségében és melegségében vittük el az erdei manóknak és törpéknek a fényt.

Én kicsit szomorkás hangulatban vonultam Enikővel kézenfogva, mert tudatosult bennem, hogy ez az utolsó Laternenfest, amit az oviban ünneplünk... :-(

Nagynéni lettem

2010-11-10T12:13:00.006+01:00

Isten hozott e világon kicsi Gergő!

Tegnap este megszületett Adrienn húgom kisfia :-). Úgy örülök, legszívesebben azonnal járműre ülnék és irány haza...

Takarékos???

2010-11-08T08:39:00.005+01:00

Állandó a küzdelem nálunk a lámpaizzók terén... Nem tudom, másoknál mik a tapasztalatok, soha nem cseréltem még eszmét erről senkivel, de én már kezdek ott tartani, hogy visszatérünk a hagyományos égők használatára. Vagy egyszerűen nincs szerencsénk a vásárlással, vagy ez a tendencia, de nálunk egyszerűen nem bírják hosszú távon ezek a drága ("középkategóriásat" veszünk, darabja 2,50-3 euró) energiatakarékos(nak mondott) körték. Előfordult, hogy már két hét után újra kellett cserélni egyet-egyet, de hogy egy évnél többet egyik sem ért meg, az is biztos (10000 órát ígérnek a gyártók). Csak halmozódik a sok tönkrement, veszélyes hulladéknak minősülő izzó, eddig egyedül még csak az Ikeában láttam ilyen gyüjtőládát, de ott meg nagyon ritkán járunk. És ilyen sűrű csere mellett már az energiatakarékosságot is megkérdőjelezem, a környezet terheléséről már nem is beszélve... A működés közbeni, egészségre gyakorolt káros hatásukat is rebesgetik, ha ez igaz, akkor meg méginkább meggondolandó, hogy kell-e ez nekünk.
És igen, tudom, hogy sokat számít ezeknek az energiatakarékos izzóknak az élettartamában, hogy mennyit vannak kapcsolgatva fel-le, de egyszerűen nem tudjuk úgy "átnevelni" magunkat, hogy ha kijövünk egy helyiségből, akkor ott automatikusan ne kattintsuk le magunk után a kapcsolót. Legyek úgy energiatakarékos, környezettudatos, hogy feleslegesen égessem órákon keresztül az egész lakásban az összes lámpát???? :-o

2010-11-03T20:21:00.003+01:00

Enikő mutatja a jobb hüvelykujját, amin hatalmas vízhólyag díszeleg.
- Mi történt az ujjaddal, Enikő??? :-o
- Kukoricát morzsoltam az óvodában...
Olyan nagy elánnal dolgozott a kicsi lány, hogy fájdalmas nyoma keletkezett igyekezetének. De nem bánja, élvezte a fonóhangulatot, az énekszót, az óvónéni meséjét munka közben... :-)

Oberstaufen

2010-11-02T13:39:00.007+01:00

Németországban is nagy vitákat vált ki a Google Map online utcán sétálgatós verziója (Street view), hogy hová engedjék be a fotós autót és hová ne. A lakosság részéről a legnagyobb a tiltakozás természetesen. Ha jók az információim, akkor a 20 legnagyobb városban lehet majd virtuális sétákat tenni, a továbbiakról még vitatkozgatnak. Viszont legelsőként egy közelünkben fekvő festői falucska, egyik kedvenc kirándulóhelyünk mutatja meg magát, mától itt is szétnézhetünk. Ők úgy vélik, a turizmus szempontjából nem árthat, ha kicsit belekóstolhatnak a látványba, hangulatba a bizonytalan vendégjelöltek...

Aki nem ismeri az alkalmazást...: A kicsi emberkét egérrel a térképre húzva indulhat a virtuális séta.

2010-11-02T12:19:00.006+01:00

Az óvoda grémiuma nemrégiben úgy döntött, hogy átalakítja az óvodai nyitvatartást, a szünetek mennyiségét kicsit csökkenti, vagyis hozzáigazítja a bölcsőde nyitvatartásához, és legfőképpen a családok igényeihez. Így adódott a lehetőség, hogy a mostani őszi szünetben is kérjünk óvodai elhelyezést reggel nyolctól délután fél egyig. Enikő persze így hallani sem akart arról, hogy itthon tengesse az időt, mikor imádott ovija tárva nyitva áll. Ugyan összevont csoporttal, de csupa ismerős arccal töltötte a mai délelőttöt, tele élménnyel, boldogan mesélt hazafelé ballagva :-). És én is kicsit hatékonyabban dolgozva, lelkiismeretfurdalás nélkül (hogy nem vele foglalkozom) töltöttem azt a pár órát. Ákos is zavartalanul olvashatott ;-), sőt még a könyvtárba is elruccant teljesen egyedül. Ugyan hozott egy-két olyan könyvet, amit ki kellett cenzúráznom (a térdnadrágos detektíves sorozat nem tartozik a kedvenceim közé fantomos, vámpíros és vérfarkasos témáival brrr...), de örülök neki, hogy végre németül is lelkesebben olvas.

2010-10-31T09:22:00.015+01:00

Már több éve élünk külföldön, távol a hazától, de még mindig elámulok azon, hogy mennyi honfitársunk jön-megy mindenfelé a nagyvilágban. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy bármikor, bárhová megyünk, mindig hallunk magyar szót a miénken kívül. Legyen az itt a szűkebb lakóhelyünk, vagy a városunk, vagy más német városok, de akár más országok is. Pl. csak itt a környéken, ez kábé egy 200 m sugarú körön belül értendő, van 5 lakás, amiben magyar családok élnek. Aztán az új waldorf bölcsiben is van egy magyar kislány. De ha kirándulunk és a bregenzi erdőben, fenn ezernégyszáz méteren rajtunk kívül még egy társaság leledzik, még az a vicces szituáció is előfordul, hogy csak magyar szótól visszhangzik a vadon :-). Vagy amikor elmegy az ember lánya nőorvoshoz, és megkérdezik tőle, hogy nem magyar írású-e a neve, majd az igen elhangzása után az orvos lazán átvált magyarra. Vagy amikor teljesen véletlenül honfitársaink tőlünk kérnek útbaigazítást Európa másik felén. Vagy éppen egy kínosnak mondható szituáció, amikor Laci viccelődni akart, megjegyezte egy hegy tetején álló várban egy furcsa öltözetű, furcsa frizurájú és furcsa viselkedésű hölgyről, hogy "a várnak van egy boszorkánya is", és teljesen véletlenül ő is magyar volt (azt máig sem tudjuk, hallotta-e a nem éppen kedves megjegyzést...) Ilyen és ehhez hasonló esetek vannak még a tarsolyunkban bőven, tényleg elképesztő...

Most egyéként kicsit jobban foglalkoztat a kivándorlásos téma, a haza, a honvágy, az integrálódás kérdésköre. Ez biztosan amiatt, hogy itt Németországban is előtérbe került egy könyv kapcsán gerjesztett vita a bevándorlásról, az integrációról, az integrációra képtelenségről, és sok mindent olvasok főként az újságokban.
És olvasom Melinda Nagy Abonyi (Nadj Abonji), egy Svájcba vándorolt, magyar családból származó, Svájcban felnőtt magyar anyanyelvű írónő önéletrajzi ihletésű regényét - Tauben fliegen auf (Galambok röppennek fel) - melynek szintén a haza, a hovatartozás áll a középpontjában. Ez utóbbi derűs hangulatú, mosolyogtató, én nagyon szeretem olvasni... :-)

Magtól a kenyérig

2010-10-25T21:26:00.004+02:00

...avagy már majdnem a célegyenesben vagyunk :-).

Ilyen esti idill keretében folyik a búzatisztogatás.

A gyerekek pár hete kicsépelték az iskolában a búzaszemeket, majd mindenki kapott otthonra egy adagot. A könnyebb szemetek eltávolításához a szél erejét hívtuk segítségül, majd az ebédlőasztalt körbeülve folytatódott a munka, hogy legyen tiszta búza. Lett is, legalábbis nálunk. De mivel az első kör után az osztálytanító nem találta megfelelőnek a teljes termés tisztaságát, következett egy második kör. :-)
Most már a remélhetőleg tökéletes gabonából liszt készül (kézi malmokkal őrlik meg a gyerekek az iskolában), majd a hab a tortán a nagy közös kenyérsütés lesz...

Erntedankfest, a betakarítás ünnepe

2010-10-10T19:39:00.011+02:00

Hagyományosan eddig úgy zajlott ez az ünnep az óvodában, hogy a gyerekek vittek reggel magukkal kis kosárkában mindenfélét, amit előzőleg a család szedett, szüretelt, gyűjtött. Gyümölcsöt, zöldséget, magokat, dióféléket, színes őszi leveleket, bogyókat, attól függően, ki a saját kertjéből, ki erdőről, mezőről gyűjtögetett. Ezeket szép díszes asztalra rendezték, énekeltek, körjátékokat játszottak a betakarítás jegyében. Száras gabonákból, színes falevelekből és terményekből koszorút fontak, ezt viselték egész nap :-).

Idén az óvónéni, Frau B. meghívta saját kertjébe a családokat, ahol az ének és körjáték kiegészült az igazi betakarítás örömével, illetve egykis közös délutáni eszemiszommal, szabadtéri játékkal. Az érkezés után körbeálltuk a terményeket váró, feldíszített asztalkát, közösen énekeltünk, majd indulhatott a betakarítás. Négy-öt almafa termése, a lehullott dió, az érett kisebb és óriásira nőtt tökök, málna, mogyoró, hagyma és kelbimbó várta a szorgos kezeket. Miután minden szépen zsákokba, ládákba, kosarakba került az ünnepi asztal köré, és égett a tűz (Kartoffelfeuer) ismét énekeltünk, táncoltunk. És még a nap is kisütött, lett igazi ragyogó, ahogy a német mondja, "aranyoktóberi" délután (Goldener Oktober).

"Jetzt ist das Korn in der Scheuer,
es brennt das Kartoffelfeuer!
Obst, Gemüse, vieler Arten,
holen wir aus Feld und Garten.
Erde, Sonne, Wind und Regen,
halfen zu dem Erntesegen.
Wir winden einen Erntekranz
und treffen uns zum Erntetanz."

Christiane Kutik

2010-10-03T20:30:00.002+02:00

Én olyan nagyon hálás tudok lenni az ajándék nyári napokért az őszben. Mert hiába szeretem a szép színkavalkádos, ködös, elcsendesedő, egyre sötétedő napokat is, azért az utolsó pillanatig kiélvezem a nyárra emlékeztető hangulatot... Éppen ezért ücsörgök naplemente után rövidujjúban az erkélyen egy pohár sört iszogatva, miközben csodás tücsökciripelés biztosítja a nyár illúzióját :-).

Bölcsis kör

2010-09-25T20:18:00.017+02:00

Ilyen köröket futottunk a gimnáziumban anno. Persze zöldfülű elsősként azt gondoltuk, amikor hallottuk, mit kell futnunk, hogy a bölcsis kör valami nagyon könnyű dolog lehet... Aztán kiderült, hogy ez egy jó hosszú kör, és azért bölcsis, mert magába foglalja az iskola melletti bölcsőde megkerülését is. Szóval nem szerettük... viszont a tesitanárnő nem tudott ott állni minden utcasarkon, így dugiban jókat lehetett lazsálni, sőt a leleményesebbek még útvonalrövidítési lehetőségeket is felfedeztek ;-).

Ma Ákos is bölcsis köröket futott, de teljesen máshol, és teljesen más okból kifolyólag. Azért írom le, mert az ötlet jó, és hátha valaki valaha esetleg alkalmazni tudja. Pénzgyűjtés céljából. Ugyanis erről volt szó.
Említettem már itt a blogon, hogy az óvoda bölcsődével való bővítése elkezdődött (sőt már be is fejeződött). A költségvetés egy részét a tartomány, egy másik részét a város állta, viszont maradt egy rész az iskola/óvoda alapítványának is (kb. egynegyed). Hogy minél kisebb részben terhelődjön az alapítványi költségvetés, és ezen keresztül az egyes családok pénztárcája, jött az ötlet arra vonatkozóan, hogy lehetne "összekalapozni" egy kis pénzt.

A Sponsorenlauf, vagyis a "szponzorfutás" nem helyi specialitás, országszerte gyakran alkalmazzák (akár úszás formájában is). Nálunk úgy folyt, hogy mindenki, aki futni akart, szerzett magának egy szponzort (akár családtag, akár cég, bárki és bármi némi pénzadománnyal a zsebében). A szponzor meghatározta, hogy körönként mennyit ad, és maximum hány kört hajlandó finanszírozni. Pl. Ákos hiába futott 21 kört, a szponzora (Laci munkahelye) "csak" 10-be szállt be anyagilag (persze így is szép összeggel). Aztán a sok kicsiből lett egy szép nagy, és még mindenki jól is érezte magát... Az ovisok miniköröket futottak, egytől nyolcadikig 330 m volt egy kör, a gimnazistáké és felnőtteké pedig 550 m. Lehetett nevezni vicces futásra akár jelmezben, akár egyedi, jópofa járgányok segítségével, bármilyen ötlettel. Jutalmazták a legtöbb kört futó, legtöbb indulóval büszkélkedő és legtöbb pénzt összegyűjtő osztályokat, a legeredetibb ötleteket, a legidősebb és legfiatalabb rajthoz állót. Ajándékként, emlékbe pedig minden induló kapott egy kis kerámia nyakbavalót.
Hangulatfokozóként volt muzsika, süti, kávé, salátabár, grillstand, kézművesstand, sőt a szóban forgó bölcsődébe csoportok is indultak "idegenvezetői" kísérettel. Ami nagyon nem hiányzott, az az eső (plusz mellé társulva hideg). Szakadt egész nap és jól lerövidítette mindenki ott tartózkodását, mert igyekezni kellett haza szárazba öltözködni, átmelegedni :-(. Azt, hogy mennyi jött össze, mennyire volt sikeres a dolog, még nem tudjuk, mindenesetre az tény, hogy a közösség ereje, elszántsága csodákra képes...

Update 09.29.: 14 ezer euró a bűvös szám, ami minden várakozást felülmúlt...

Update 2. 10.05.: Ákosék osztálya futotta a legtöbb kört (548-at) és gyűjtötte a legtöbb adományt (3744 eurót).

Fogtündér

2010-09-20T14:50:00.007+02:00

járt ma nálunk... Enikőnél először, úgyhogy ünnepnap a mai :-).

2010-09-14T09:04:00.007+02:00

Nem nagyon sikerül visszarázódnom a blogos életbe, hosszú volt a kihagyás... Olvasgatni még csak-csak jövök, de hogy írjak is, az már nagy erőfeszítést kívánt most is. Kis csalással (jóval korábbi dátumokkal) a nyaralós képes beszámolók jelenleg is készülnek és majd valamikor, belátható időn belül publikálom is őket (lsd. előző két bejegyzés)...

Tegnap elkezdődött az ovi, suli. Szívesen mentek a gyerekek, pedig változást hozott bőven az új tanév. Új osztálytanító, új osztályterem, új óvónéni, új társak - de mindenkinek mindenkiről pozitívak az első benyomásaik, így nagy reményekkel indulunk neki az évnek :-). Ákosék a negyedikben, már majdnem a rubikon korszakot átlépve, a "gyermekkor szívének" küszöbén nagy lelkesedéssel és kiváncsisággal kezdenek ismerkedni a természettudományokkal. Első epochájuk az állat- és embertan. Megfigyelik az állatvilágot, ennek az emberekkel való alaktani hasonlóságait, különbözőségeit. Sokat rajzolnak, sokat mennek erdei, mezei sétákra. Később a közvetlen környezet, a lakóhelyük megismerése kerül előtérbe, ennek keretében még térképet is fognak rajzolni. Kézimunkaórán keresztszemes hímzéssel színpompás, vállra akasztható táskát készítenek, és ismerkednek a különböző fonatfajtákkal , a szövéssel. Folytatják a tanév végén learatott és betakarított gabona feldolgozását. Az összekötözött kévék már törelmetlenül várják a szorgos kezek további ténykedését. Következő lépésként a csépléshez készítenek szerszámot (nem tudom hogy hívják, talán cséphadaró?), kicsépelik a magokat, megőrlik és sütnek a lisztből kenyeret.
Lesz közlekedési oktatásuk is (külsősökkel), mert Németországban csak úgy vehetnek részt egyedül a gyerekek az utcai forgalomban kerékpárral, ha egy bicajos jogosítványhoz hasonlójuk van, ennek megszerzése pedig negyedikes korban lehetséges.

Hogy Enikőről is írjak... ő nagy-nagy lelkesedéssel ment oviba, hiányoztak a kis barátai, akikkel tegnap ott folytatták a játékot, ahol a szünidő előtt abbahagyták :-). Az új óvónéni nagyon fiatal, de kedves, aranyos, sugárzik belőle a nyugalom, a kiegyensúlyozottság.
Sajnos az óviátépítés nem fejeződött be évkezdésre, nagy még a felfordulás, főleg ami a kertet illeti... De egy-két hét és helyreáll a rend, sőt akkortól már a bölcsisek is jönnek, hogy belakják a szép új szobákat.

Salzburg

2010-09-09T09:33:00.028+02:00

Gyerekkori nagy kedvencem volt a "Muzsika hangja" filmváltozata, melyben itt-ott felvillannak képkockák Salzburgról és a környező csodás hegyvidékről. Álmodoztam róla, hogy talán majd egyszer élőben is láthatom... Aztán az álom megvalósulása közelebb került annyival, hogy évente néhányszor elszáguldottunk a Salzburg határában vezető autópályán, az út melletti védőfal résein keresztül vágyakozó pillantást vethettünk a hegytetőn álló várra. Idén nyáron végül megszületett az elhatározás is, Magyarországról hazafelé tartva pár napos városnézést iktattunk be, mint kiderült igazán nagyon megérte! A város gyönyörű, sok a látnivaló, ráadásul mindegyikük "gyerekbarát".
Szállást egy úgynevezett Jugendherberge-ben (ifjúsági szálláson) foglaltunk, innen tömegközlekedve jutottunk el a látnivalókhoz. Létezik egyébként egy Salzburg Kártya, amit az ember az érkezésekor megvásárol (meghatározható, hány napra), és onnantól fogva ingyenesen és korlátlanul használható a tömegközlekedés, Salzburg minden múzeuma és látnivalója szintén ingyenes, sőt még a környékbeli helyeken is néhány dolog (pl. felvonó a hegyekben, hajókázás a Salzach-folyón, kastélylátogatás stb.). A várost jó sűrűn behálózó tömegközlekedés nagyrészt modern trolibusz, igazán gyakori járatokkal.

A hegyekből leömlő Salzach-folyó kettészeli a várost, felette több gyalogos/kerékpáros híd is átível, épp egy ilyenen bandukolunk a lenti képen.

A belváros legnevezetesebb utcája - sok-sok üzlet csodaszép cégérével, Mozart szülőházával és rengeteg turistával - a Getreidegasse.

Ha Salzburg, akkor Mozart Kugel, a marcipános finomság... :-)

A Mönchberg szikláinak belsejében közlekedő felvonóval lehet feljutni a kilátóteraszra, ahonnét igazán pazar látvány nyílik a városra.

Hohensalzburg, vagyis a vár, Európa legnagyobb, teljes épségében megmaradt középkori építménye. Az előtérben, az óriási Mozart golyón álldogáló úriember a város jelenlegi polgármesterének élethű szobra (értelemszerűen időnként cserélődnek a szobrok ;-)).

A konflisokat olasz nevű magyar és orosz lovak húzzák, bejárható velük az egész város. Mi is kipróbáltuk, felejthetetlen élmény volt...

Residenzplatz kora reggel, háttérben pedig a Dóm. Érdemes korán kelni, ha a turistaáradatot annyira nem kedveli az ember...

A várba siklóval (ún. Festungsbahn) jutottunk fel. A karikás dobálójáték kipróbálását követően körbenéztünk a vár épületeiben is. Kezünkbe nyomtak egy mobiltelefonhoz hasonló készüléket, ez volt az idegenvezető :-). A kicsik kütyüjében gyerekverzió szólt, de ők gyakorlatilag lefoglalták magukat a gombok nyomogatásával :-)...

A Mirabell-Garten, háttérben a Mozarteum-mal, a Zeneművészeti Akadémiával.

Hellbrunn kastélyához a Salzach-folyón közlekedő hajóval (igen erős árral szemben!) és londonias emeletes busszal érkeztünk meg. A kastély vicces kedvű, korábbi tulajdonosa egészen érdekes szökőkutakat építtetett a parkba, megtréfálva ezzel vendégeit, és lehetőséget nyújtva a gyermeteg játékokban örömüket lelő idegenvezetőknek, hogy ma is jót mulassanak a látogatókon. A legváratlanabb helyekről tör elő ugyanis a víz, amelyre a vezetőnek természetesen igen nagy befolyása van. Itt senki nem úszhatja meg szárazon! :-D

A kastély kertjében található a Muzsika hangja film egyik jelenetéből jól ismert pavilon.

Az Untersberg 1853 m-es csúcsára kabinos felvonó visz fel. Időnként félelmetesen közel a sziklákhoz, a kötélpályát tartó oszlopoknál erősen kilengve - szóval erős idegzetűeknek ajánlott. Fent lélegzetelállító a panoráma, és az alpesi varjak károgását leszámítva pedig jóleső csend uralkodik. Ja és hideg, jó 15 fokkal hidegebb, mint a hegy lábánál...

Még utolsó napra bezsúfoltuk a Haus der Natur nevű múzeumot, de megérte, mert igazán élvezetes. Hét kiállítószint, tehát hatalmas, akár egy egész napot is észrevétlenül eltölthet itt az ember... Főként, hogy nagyon sok minden nemcsak nézni lehet, hanem kipróbálni is. Az életnagyságú őshüllőktől kezdve a rengeteg akváriumig (tengeri és édesvízi élővilág), a világ legkülönbözőbb tájain élő állatok kitömött változatain keresztül a tibeti életet bemutató kiállításáig rengeteg érdekességet tudhatunk meg. Jó időzítés esetén meg lehet nézni a piranha vagy a lövőhalak etetését is. Külön kiállítás foglalkozik az emberek ősi és jelenlegi hiedelmeivel, az emberi test működésével, a hang terjedésével és a víz energiájával. Van csillagászati terem is többek között a Naprendszer bolygóinak mérlegeivel, amikre ráállva megtudhatjuk, melyik bolygón mekkora a súlyunk. És a hatalmas ásványkiállítás is fantasztikus!

A család hőtérképe:

Kirándulásunk utolsó nagy élménye a hallein-i sóbánya (vagy showbánya?) volt. Mielőtt csapatostul elindul a bányába az ember, mindenki kap egy fehér kabátot és egy nadrágot, ezek védőöltözetként funkcionálnak. A régi bányászokhoz hasonlóan, kisvonatra kell felülni lovaglóülésben, ez száguld be (szó szerint) a bányába. Maga a bánya belülről nem nyújt nyilván akkora látványt, mint egy cseppkő- vagy egy jégbarlang, de az idegenvezető közreműködésével szépen bemutatja a sóbányák keletkezésének folyamatát, a bánya működését és a bányászok egykori életét. Mókás attrakció a bányában a 2 db már a sóbányászok által is használt hosszú, fa csúszda. Eleinte nehezen akaródzott elindulni rajta, féltem, hogyan állunk majd meg odalent. De persze a csúszka abszolút biztonságos. Én Ákossal, Laci Enikővel csúszott jó nagyokat visongatva :-D... Föld alatti kalandozásunk közben az osztrák-német határt többször is átléptük, a bányató vizén tutajjal keltünk át, nyalogattunk sót, sőt egy kis dobozkával még ajándékba is kaptunk.

Medulin (2010.08.01-08.08.)

2010-08-19T11:44:00.017+02:00

Ugyanott nyaraltunk, ahol tavaly. Régebben el sem tudtam képzelni, hogy én visszatérő turista legyek, mikor olyan sok hely van, ami közül válogatni lehet, de aztán úgy alakult, hogy mégis kipróbáltuk. Egyrészt a kitaposott út biztonsága, másrészt a szállás kedvező ára miatt. Tavaly leginkább a vízparton töltöttük el az időnket, a gyerekeknek is arra volt igénye, hogy pancsoljanak, búvárkodjanak, kincsek után kutassanak a homokban, kövek közt, így a környékbeli látnivalók az idénre maradtak (ez is egy szempont volt a visszatérés mellett). Ahogy nőnek, egyre jobban érdeklik őket a városnézős, múzeumos programok, és a hosszabb séta sem gond már senkinek :-)... Így sokat jöttünk-mentünk (ebben az időjárás is segítségünkre volt, nem volt őrült kánikula, sem jelentős eső).

Medulin egy kétezer lakosú kis falu, ami nyáron tele van ugyan turistákkal, de a parttól távolabbi településközpont (Szent Ágnes templommal) csendes, hangulatos.

Labin szintén girbegurba, szűk sikátoros, középkori hangulatú óvárosával vett le minket a lábunkról. Emberekkel alig találkoztunk, szép nyugisan körbe tudtunk nézni, majd megmásztuk a harangtornyot, hogy megcsodáljuk a kilátást a tengerre, a környező vidékre.

A 17. századi, velencei stílusú harangtorony, melybe igen rozoga (számomra félelmetes) falépcső vezetett fel. De megérte, mert a harangok mellől a panoráma mindenért kárpótolt...

Kulináris élvezkedés, itt éppen egy óriásira nőtt lilahagyma karikájával. :-)

Pula belvárosát ismét nem láttuk, az útikönyvek igazából azzal vették el a kedvünket, hogy ipari nagyváros nagyjából nulla parkolási lehetőséggel, sok emberrel, zajjal... A Verudela-félszigeten lévő tengeri múzeumként és teknősmenhelyként funkcionáló Aquariumot azért nem hagytuk ki. Maga az épület egy erőd volt (Pula a Monarchia fontos haditámaszpontja volt; védelmi rendszere számos kisebb-nagyobb erődből állt), időnként érdekes építészeti megoldásokkal alakították át múzeummá... Például ezt a bejáratot sem vitték túlzásba, egyszerű bontás + palló és máris megoldódott, hogy a kiállítóhelyeket szépen körbejárva nézze végig az ember :-).

Az akváriumok egyébként csodaszépek, mindig megdöbbenünk egy-egy ilyen hasonló múzeumban járva, hogy mennyire gazdag és színes a tengerek élővilága.
Itt éppen Ákos próbál kontaktust teremteni egy murénával :-):

Az erődítmény teteje is háború utáni hangulatot áraszt, de a tengeri panoráma nagyon szép, főként ha közben vihar is közeleg...

Enikő többször is vágyott a kemping animációs programjaira, talán mert hasonló korú kislányokkal lehetett együtt. Ugyan sem az animátorokat nem értette (angolul beszéltek), sem a többi gyereket (holland, svéd, horvát, olasz többnyire), de ugrálókötelezni, ugrabugrálni így is élvezetes volt. A kép a szőkeség különféle fokozatait jól szemlélteti :-D...

Barlangászni is jártunk egy kicsike cseppkőbarlangban Zminj közelében. 20-25 év múlva ide okvetlenül vissza kell térnünk, hogy leellenőrizzük, valóban összenőtt a két óriási álló és mennyezetről függő cseppkő, és valóban cseppkőoszlop lett-e belőlük (kb. 1,5 cm rés volt már csak köztük)...

Porec ódon belvárosában is jót sétáltunk, bár a hűvösebb idő miatt nemcsak nekünk támadt kedvünk egy kis városnézéshez...
A kikőtönél sétálva rengeteg a sirály, ezt pont kiszúrtam, amikor is egy magyar társaság fényképezője tűnt a szemembe... A fekete gépen érdekes fehéres minta díszelgett (tetején, oldalán, elején), gondoltam, valami újabb divathóbort, tetoválással dobni fel az uncsi fekete gépeket... Aztán nagy nevetőgörcsök közt mesélték egymásnak a társaság tagjai, hogy egy sirály pottyantotta rá a gépre (és tulajdonosa kezére is) a "szép" dekorációt :-) :-D

Fürdésből sem volt hiány, kipróbáltunk több helyet is... Kedvencünk a taxihajóval megközelíthető Ceja-sziget lett. Enikő is igazi vízicsibévé vált (ezt sosem gondoltuk volna, miután kisebb korában utálta a vizet, maximum a parton tett-vett, játszott), egész jól megtanult úszni is. Karúszóval kiválóan megy, nélküle is egész jó egy-két méteren keresztül, viszont az úszószemüveg elengedhetetlen kellék, csukott szemmel nem érzi magát biztonságban a víz alatt.

Magyarország felé menet, a hazaúton még megálltunk egy utolsót mártózni. Hangulatos öbleivel, patinás villáival az Opatija környéki, abbáziai tengerpart nagyon megtetszett, lehet, hogy ez lesz a következő nyaralós célpont...

2010-07-28T14:38:00.003+02:00

Ma kitört a nyári szünidő. Nagyon mozgalmas volt az utóbbi két hét, különböző iskolai és óvodai programokkal, ügyintézésekkel, mindenfélékkel...
Ákoséknak az osztályban van egy öt fős ún. "bandájuk" (három fiú, két lány + tiszteletbeli tag Gandhi kutya), ők szerveztek maguknak egy sátrazós hétvégét, ahol mindent önállóan intéztek kezdve a sátorveréstől a kaja készítésig :-). A rossz idő miatt húzódott a dolog, de tegnap végre sikerült kifogni egy esőmentes délutánt/estét/éjszakát, és iszonyúan jól érezték magukat. Sütöttek grillen kenyeret és húst, csináltak hozzá káposztasalátát, felállították a sátrakat, közben félóránként kutyát sétáltattak :-), este a dombtetőről megnézték a városi tűzijátékot, gondolom a banda titkos ügyeit is megbeszélték, majd jó későn feküdtek le, ma pedig fáradtan de élményekkel telve jöttek a suli utolsó napjára.
Ahol is a tanév zárásaként elbúcsúztattuk a nyugdíjba vonuló osztálytanítónkat. Könnyes volt a búcsú, igazán szép és érzelmes... Az oviban pedig elköszöntünk az iskolába menő gyerekektől és az egyik óvónénitől, aki szeptembertől már az egészen kicsik csoportjában kezd. Mostantól a készülődésé a főszerep, már teljes egészében a nyaralásra, a hazaútra koncentrálhatunk :-).

Ákos idei bizonyítványverse, amivel egyenlőre még mindannyian ismerkedünk :-)

"Der Adler späht mit scharfgespanntem Blicke
aus hoher, ruhevoller Überschau.
So schaue ruhig auch das Haupt und schicke
des Auges Strahl zu jedem Ding genau.
Des Tieres Wesen kann nicht mehr gewinnen,
als niederstoßend Beute zu erraffen.
Erkennen will der Mensch und liebevoll besinnen,
um Schönes, Gutes in der Welt zu schaffen."

Ha július vége, akkor Rutenfest...

2010-07-28T13:43:00.009+02:00

Két éve itt írtam róla, most csak néhány kép a nagy felvonulásról (plusz egy a felvonulás utáni a vidámparkos óriáskerekezésről). Ákosék memóriakártyás táblákkal vonultak a Memory játék 125 éves "szülinapja" alkalmából (a játék a városból származik):

2010-07-14T09:48:00.007+02:00

Vegetálunk ebben a nagy hőségben, de nem panaszkodom, mert a sok fázós hónap után erre vártunk/vágytunk. Ki is mutatja rendesen a foga fehérjét a kánikula, ami errefelé, az Alpok tövében nem megszokott dolog. És még több mint két hét van a nyári szünidőig... :-o De mielőtt valaki elkezdené sajnálni a "szegény" délnémet gyerekeket, akiknek 35 fokban az iskolapadban kell ülni, elmondanám, hogy létezik a "Hitzefrei" intézménye. Eszerint rövidített az oktatás, ha 10 óra körül árnyékban a hőmérséklet meghaladja a 25 fokot, illetve a tantermek hőmérséklete sem hűl le ennél hidegebbre. Délben hazaengedik az iskolásokat, és a strandok telítettségét tekintve délután a vízparton hűsíti magát, aki csak teheti. Mi is ezt tesszük, hacsak nincs délutáni különóra, mert a lakást sem tudjuk már elviselhetőre hűteni. Az elmúlt két éjszaka volt frissítő zuhé, de utána csak még trópusibb lett a klíma. Ez még mindig nem panasz, mert vagyunk olyan szerencsések, hogy tudunk délutánonként tóban hűsölni, és elviselhetővé varázsolni a nagy meleget.

Az elmúlt hétvégén volt az óvodában a nyárünnep, ami az időjárást tekintve, több év után végre tényleg nyárias jelleget öltött, és nem esőben ázva kellett ünnepelnünk.

Először bent a szobában énekeltünk és játszottunk. Apukák a földön ülve képeztek hajót, amibe a kapitány matrózokat válogatott, és indult a kalandos hajóút :-).

Kint a kertben különböző helyeken lehetett széljátékot barkácsolni, kekszhalakat horgászni, hajóval cseresznyét szállítani, a hegy gyomrában kincsek után kutatni, majd a kibányászott kőből a drágaköveket kikalapácsolni, vízből lábbal kagylókat kihalászni, és célba dobni egy kicsi harangra. A nagy közös körjátékozás és falatozás rövidült a nagy hőség miatt, napernyők és fák árnyékai ellenére dél körül mindenki elkezdett vágyakozni valami hűvös után...

2010-07-06T17:22:00.007+02:00

Ákos legújabb kézimunkája ez a hímzett zsák, tervei szerint a készülőfélben lévő jövőbeni kézimunkáit fogja benne tárolni. Mostanában nem is nagyon voltunk képben, mit is alkot Ákos kézimunkaórákon, mert nem hozta haza, nem is mesélt róla részletekbe menően. Két héttel ezelőtt a szülői esten a gyerekek aktuális munkáit név nélkül kiállította a kézimunkatanárnő, akkor Laci rácsodálkozott a szép kacskaringós hímzésre :-). Itthon lelkesen mesélte, milyen szépet csinál valaki, mint kiderült, éppen a mi fiúcskánk :-)...

Az idei utolsó hónapünnepen a harmadikosok egész sokat megmutattak az iskola és a szülői közösségének abból, amivel az utóbbi időben dolgoztak az órákon. Előadtak egy orosz néptáncot énekkel, euritmiáztak (az ABC betűit egy-egy mozdulattal kísérve, ill. egy jános-napi koreográfiát), végül kánonban énekeltek és furulyáztak. Utóbbiról egy rövidke videó:

2010-06-20T22:44:00.005+02:00

Az első, legfrissebb örömteli esemény mostanság, hogy Enikő megtanult biciklizni. Több helyen olvastam, hallottam már, hogy a futóbicikliző gyerekek sokkal simábban tanulnak meg kétkeréken biciklizni. Őszintén szólva én ebben nem igazán hittem, nem is tudom megindokolni, miért... Még élénken élt bennünk Ákos verejtékes tanítgatása (azt hiszem 7 évesen, futóbicajos múlt nélkül :-)), a bicikli után rohangálás, miközben tartani kellett a botnál fogva kacsázó járgányt, esések, ütközések stb. Így nem is csoda, ha kicsit rettegve alakítottuk Enikő méretére a bátyjától örökölt kétkerekűt. Először nem is bíztunk annyira a lánykában, hogy egyből kétkerékre ültessük, hanem a kis pótkerekek is felkerültek, mint kiderült teljesen értelmetlenül. Vagy konkrétan ezzel a bicajjal+pótkerekekkel van a baj, vagy maga a konstrukció ötlete nem jó, de csak jobbra-balra dűlöngélés, nulla biztonságérzet és biciklizni nem akarás lett a vége. Dühömben aztán leszereltem a kis kerekeket. És innentől ment minden, mint a karikacsapás. Laci vitte tanítani, amire igazán nem is volt szükség, mert kb. fél óra után úgy biciklizett Enikő, mintha mindig is ezt tette volna. :-) Fékez, kanyarodik, teker és nagyon élvezi közben a "száguldást". Már kezdhetjük akár tervezni a nagy közös családi biciklitúráinkat, így hogy most már Enikő is velünk tud tartani. Hurrá!

(A fotók nem hónapokkal ezelőtt készültek... Pulóverben+kabátban lehet csak kimenni június 20-án, mert max. 13 fok van. Olyan dühítő! De még dühítőbb lenne mondjuk, ha nem iskolaidő, hanem szünet lenne már.)

A másik örömteli esemény, hogy végre eldőlt, ki lesz jövő évtől Ákos osztálytanítója a nyugdíjba vonuló Herr K. helyett. Két lehetőség volt, persze hónapokig nem lehetett semmi biztosat tudni, csak a folyosói pletykák, találgatások folytak... Az egyik lehetőség volt egy teljesen új tanár felvétele. Hirdetést láttunk is az országos waldorf lapban, kerestek osztálytanítót a 4. és az induló 1. osztályba. Egy azaz egy darab pályázat érkezett be, őt nem találták alkalmasnak egyik állásra sem, ki tudja miért... Aztán volt még az a lehetőség, hogy a tavalyi 8-os osztálytanítónő, Frau I. jön vissza egy éves szabadságáról (amit Namíbiában, egy ottani w. iskolában töltött), és viszi az elsőt vagy a negyediket, saját döntése szerint. A pletykák szerint a kicsiket szeretné tanítani, de teljesen ellenkezőjét is hallottam, miszerint ő jobban tud "bánni" a nagyobb gyerekekkel, így a negyedikeseket szívesebben választaná. Ezek után tényleg semmi biztosat nem lehetett tudni, talán azok voltak egyedül nyugodtabbak, akiknek elsős és negyedikes gyereke is lesz jövőre :-)... Nekem csak annyi kívánságom volt, hogy legyen végre béke a szülői körben (feszültségekről régebben már írtam), meg persze a gyerekek is jó kezekbe kerüljenek. Bár azt is tudom, hogy a bizalmatlan, örökké elégedetlenkedő, emellett problémásabb gyerekekkel rendelkező szülőknek teljesen mindegy, ki jön hozzánk tanítónak, úgysem lesz jó senki... :-/
A héten aztán megérkezett a levél, amit félve bontottam ki, de aztán nagyon örültem. Mert titkon azért bíztam benne, hogy a már gyerekek által is ismert, nagyon-nagyon kedves, szimpatikus és tapasztalt tanítónőt, Frau I-t kapjuk. És IGEN, ő lesz jövő évtől nálunk, a negyedikben. Ákos továbbra is nagyon szomorú Herr K. távozása miatt, őt teljesen hidegen hagyta a nagy hír. :-( Folyamatban van a közös búcsúalbum készítése (mindenki egy oldalra fest/rajzol/ír/vagy amit gondol), és amikor Ákos a kis idézetet írta az ő művére, szegényem sóhajtozott nagyokat, és jópárszor elmondta, hogy nem akar más osztálytanítót... Hát, nekünk nehéz lesz a búcsú, az tény. :-(

Waldorf bölcsőde?

2010-06-11T10:46:00.007+02:00

A német állam is újabban arra törekszik, hogy a kismamákat szülés után minél hamarabb visszaterelje a munkaerőpiacra, ennek keretében pedig az intézményrendszert igyekszik fejleszteni. Bölcsődékkel nem volt "elkényeztetve" a német nép, persze igény sem volt rá, hisz a kisgyerekes anyukák nagy százaléka csak akkor ment vissza dolgozni (akkor is leginkább 4 órában), amikor otthon, a gyerekek nagyrészt önállósodtak (iskolába kerültek). Azok a nők, akik korán tértek vissza munkába, leginkább bébiszittert fogadva oldották meg a kisgyerekek napközbeni felügyeletét. Érdekességképpen: A statisztikák szerint a három év alatti kisgyerekekkel rendelkező, dolgozó anyák aránya 29%, 3 és hat év közötti gyerekek mellett dolgozó anyák aránya 59%, 10 és 15 éves gyerekek esetén ez az arány 70%.

Jelenleg a három év alattiak 15%-a helyezhető el intézményi keretek közt napközben, 2013-ra ezt 35%-ra akarja az állam felfejleszteni...

A mi ovinkat is elérte az állami törekvés, sőt ösztönzés, hisz hatalmas pénzeket is adnak a bővítéshez, infrastruktúra kialakításához. A pedagógusi és szülői kör első körben elutasító volt, hisz a waldorf pedagógia nem a korai szocializáció, a minél előbbi közösségbe kerülés híve, de aztán a nyomásnak engedve, mégis lesz waldorf bölcsöde (mint ahogy Németország sok más városában már működik is). El is kezdték építeni az új épületszárnyat, szeptembertől indul is az egészen kicsikből álló bölcsis csoport. Enikő egyik óvónénije Stuttgartban a Waldorf Főiskolán tanul waldorfos bölcsis gondozónéninek (sajnos szeptembertől megint új óvónénit/bácsit kapunk :-(, és állítólag már a helyek is elkeltek...

Ami a vicces momentum: Az a csoport, amelyiknek az építkezkezés következtében ki kellett költöznie a szobájából, az ovi kertjében sátrazik :-). Felvertek egy nagy sokszemélyes kempingsátrat, kihordták a székeket, asztalokat az elősátorba, és a gyerekek borzasztóan élvezik a kialakult helyzetet :-).

2010-06-09T13:44:00.007+02:00

Jövök egy rövid szünidei beszámolóval, és ismét néhány képpel... Igazán szerencsénk volt az időjárással a vakáció két hetében, néhány napot leszámítva nyáriasan meleg volt, sokat voltunk a szabadban, jöttünk-mentünk, néhányszor még strandoltunk is. Jó pár éve itt lakunk már, de még nem derítettük fel a közelben lévő medencés strandot. Eddig mindig inkább a természetes vízű tóhoz jártunk, még akkor is, ha annyira hideg volt a víz, hogy nem lehetett belemártózni. Most viszont, a tartós rossz idők után sejtettük, hogy a tó jó, ha 15 fok körüli, a neten pedig láttuk, hogy a medencés strand fűtött vize 24 fokos, így ez utóbbi csábítóbbnak tűnt... Ákos egyből beleszeretett a hatalmas ugrótoronyba, Enikő pedig a csúszdába. És a parton nem holmi szemtelen hangyarajjal kellett küzdeni, hanem hatalmas fekete varjakkal, amik még a strandolók táskájában is kutattak élelem után :-o :-o.

Aztán jártunk még Lindauban, egy szigetre épült Bodeni-tó parti városkában, a salemi Affenbergben, ahol berber majmok kószálnak szabadon, és gólyakelepeléstől zeng az egész vidék.

Végre, végre, végre...

2010-05-25T13:28:00.012+02:00

Jóidő!!!! Már nagyon vártuk, és ha már megérkezett, akkor egyből kárpótolt is bennünket az elmúlt több mint három heti ázásért, fázásért... És ha már megérkezett, akkor természetesen nem is maradhattunk otthon! Túráztunk (Vorarlberg-Götzis), kneip-oltunk, fura lyukacsos házikóban pancsoltunk. És szívtuk magunkba a meleget, a napsütést...

A pad

2010-05-21T21:53:00.009+02:00

igazán szép lett. És még az eső is megkegyelmezett, arra a fél órácskára, amíg megtartottuk kis ünnepségünket. A gyerekek költöttek pár soros, rímelős versikéket, ezeket mondták el, majd az osztálytanító mesélt kicsit a munkafolyamatról. Az ünnepség csúcspontja számomra az volt, amikor az osztály kánonban elfurulyázott egy dalt. Már nagyon-nagyon régen nem hallottam őket így együtt furulyázni, és ez most hatalmas meglepetésként ért... Szépen, egységesen, hibátlanul játszották el a dalocskát, bezengte az iskolaudvart a vidám muzsikaszó. :-)

Aztán volt lakmározás a finomságokból, amit mi szülők sütöttünk-főztünk. És közben a pad is kipróbálásra került a megfáradt és éppen eszegető, iszogató vendégsereg által.

Persze a pad szomszédságában lévő mászóalkalmatosság volt a legalkalmasabb hely az étkek elfogyasztásához :-) ;-).

2010-05-20T20:41:00.003+02:00

Hosszasan taglalhatnám, hogy mennyire elegem van már az időjárásból, az állandó fagyoskodásból, de amíg embereknek a házát, életét, mindenét viszi a víz és az orkán, addig csak magamban dünnyögök, amikor reggel öltözünk a sok ruhába, és ázunk, és didergünk, és itthon csücsülünk az internetes időjárás-előrejelzést szuggerálva... Remélem összekapja magát a tavasz (illetve már a nyár), mert két hét pünkösdi szünet következik, és azt jó lenne nagyrészt a szabadban tölteni. Ákos kitalálta, hogy pár napra menjünk fel a hegyekbe egy tanyára, ahol vannak állatok, lehet jókat túrázni, hegyet mászni, friss levegőt szívni, de hát aki finnyás az időjárásra, az ehhez a programhoz is várja a javulást... Nekem egyszerűen a hangulatomhoz kellene a napsütés, ezen nem segít a szupermeleg és szupervízálló öltözék sem. Na, majd meglátjuk...

Holnap lesz a padavató, -átadó ünnepség a suliban, ugyanis elkészült a "nagy" közös építmény. Szülőkkel, gyerekekkel egy éneklős, versmondós (gyerekek saját költeményeiből), evős-ivós ünnepség keretében kerül használatba a padocska. :-)

Házikók

2010-05-09T18:07:00.009+02:00

2010-05-05T19:12:00.010+02:00

Nyugodt mederben folydogálnak mindennapjaink. Az időjárás szinte alkalmatlan a hosszabb távú kintlétekhez :-(, amint beköszöntött a várva várt május (kedvenc hónapunk), folyamatos eső és hideg érkezett vele. Ma már azon gondolkodtam, hogy be kellene fűteni, de elvetettem a kósza ötletet, és helyette inkább, hogy felmelegedjek, bevonultam a konyhába sütni.

Az iskolában, Ákosék osztályában elkezdődött a házépítés epocha, ennek keretében a gyerekek saját tervezésű modellházikókat készítenek. Ehhez gyűjtöttek alapanyagokat az erdőben, agyagból formáztak és égettek ki téglákat, most már javában folyik a lázas tervezgetés és kivitelezés. Ha elkészülnek a házakkal, akkor lesz egy nagy közös osztálymunka is, valódi építkezéssel az iskola udvarán. Sajnos ez nem egy igazi kerti ház lesz... nem szokás errefelé. Talán vigyáznak arra, hogy az iskola környékének egységes képe legyen, és nem akarják, hogy évről-évre egy-egy házikóval gyarapodjon az udvar/kert??? Vagy félnek attól, hogy egy nem szakszerűen és bombabiztosan készített építmény balesetveszélyt hordozhat a későbbiekben??? Nem tudom... Mindenesetre az, hogy Ákosék egy udvari padot fognak építeni, szokatlan esemény, de örömmel várja mindenki a végeredményt. Végülis egy közösen épített pad is be fogja teljesíteni a pedagógiai célt, mégpedig a következőt: Kilencéves kora körül a gyermekek világhoz való viszonya döntő változáson megy keresztül. A házépítés-epocha is ezt a változást hivatott szolgálni: a gyermekek képessé váljanak megérteni a hosszú ideig végzett komplex munkafolyamatokat, ezáltal belső biztonságot szerezni az emberi munkafolyamatokban és együtt munkálkodásokban. A folyamat során felmerülő konkrét élethelyzetek iskolázzák intelligenciájukat. Lényeges az is, hogy saját tapasztalataikból, valós, megélt helyzetekből vonják le tapasztalataikat. A gyerekek látják azt is, hogy a szülői/tanári kör segít, így a felnőttek közötti együttműködést és a szülők lelkiismeretes odaadását is tapasztalják: mindez értéket közvetít számukra.

Fotókkal majd biztos jövök, ha a pad ünnepélyes átadásra kerül, előzetesként a terveket mutatom meg, ezek Laci munkái :-)...

Első túránk...

2010-04-25T11:16:00.009+02:00

A hosszú tél utáni első... ez a tény erősen meg is látszott, ugyanis meglehetősen zötyögősen indult. Kezdődött ott, hogy annak ellenére, hogy már napok óta terveztük, hiányosak voltak az előkészületek, ami a felszerelést és elemózsiát illeti. Útközben megálltunk bolhapiacozni, ez kellőképp elterelte a figyelmünket arról, mi is az úticél :-). Aztán egy pékségben ebédet beszerezve derült ki, hogy készpénzünk sem sok van... Aztán nem sikerült beszerezni innivalót sem azon a rövid úton, míg elértük a túra kiindulópontját. Péksüteményekkel és nulla folyadékkal indultunk neki, közben Enikő is rádöbbent, hogy bizony itt kemény gyaloglásról lesz szó, és miután még azt is megtudta, hogy apukája most nem fogja a nyakában cipelni, hisztizett egy sort. Na szóval kell még edződni a nagyobb túrázásokra...

De a fentieket leszámítva nagyon jót kirándultunk, a gyerekeknek igazi paradicsom volt a patakpart és a jéghideg víz :-).

Ákos nem hangolódott 100%-osan a túrára, a könyve még otthon bekerült a hátizsákba, és egy pihenő alkalmával elő is bújt onnét :-) :-)...

A kút, mely életünket mentette... Igaz, hogy nagy betűkkel ráírták, nem ivóvíz, ez minket egyáltalán nem zavart. Jót ittunk, megtöltöttük az üres flaskát, és persze nem lett semmi bajunk a "nemivóvíz" jéghideg forrásvíztől. :-)

Ki bírja tovább a nem is tudom, hány pár fokos jéghideg vízben ácsorogva? Persze Ákosnak meg sem kottyant, miközbe az apja már majdnem sírt a fájdalomtól :-D.

2010-04-19T14:13:00.005+02:00

Ákos már igazán nagyfiúnak tekinthető, hisz elmúlt tíz éves. Legalábbis olyan szempontból mindenképp nagyfiú, hogy kisebb utakra el merjem engedni egyedül. Ha belegondolok, én már kisebb koromban is egyedül jártam iskolába, pedig az buszozással, többszöri forgalmas úton való átkeléssel is járt. Csak valahogy én sokkal parásabb anyuka vagyok, mint amilyenek az én szüleim voltak, és ha el is engedem egyedül Ákost valahová, fél órás kiselőadást tartok a tudnivalókról, leselkedő veszélyekről. Suliba már egyedül jön-megy, de az kb. háromszáz méterre van tőlünk, és végig forgalommentes az út. Cirkusziskolába, sportra inkább kísérgetem, mert azok messze vannak tőlünk... Most éppen a barátjához egy szülinapra rollerezett el egyedül. Nem a szomszédban van, több úttesten át kell kelni, bár végig van bicikliút. Instrukciókat hosszasan ecseteltem, nyomtam a fejébe biciklis sisakot, vettem egy nagy levegőt, és útjára bocsátottam (persze ő nagyon boldog :-)). Nem mondom, hogy nyugodt vagyok, de az idő vészeses gyors múlásával gyakorolni kell ezt az elengedés dolgot... Bele sem merek gondolni abba, mi lesz, ha Enikő nagyobb lesz... Jajjj.

10 év (2000.04.09-től napjainkig)

2010-04-13T13:51:00.002+02:00

2010-04-12T10:54:00.013+02:00

Mindig úgy indulunk haza Magyarországra, hogy "na, most lazábbra vesszük a programot". Aztán valahogy mindig akadnak rendkívüli hivatalos ügyintézések, munkaügyek (most Laci irodájának szegedi projektjéből kifolyólag néhány tárgyalás), ide-oda futkosások, amikkel szépen el is telnek a napok. És sajnos háttérbe szorulnak a családi, baráti találkozók, amik miatt itt, ezúton is bocsánatot kérek az érintettektől :-(!

A gyerekek viszont sokat játszottak együtt az unokatesókkal, nagyszülőkkel, nekik mindenképp élménydús volt az elmúlt hét. Jót húsvétoltunk, volt locsolkodás, balatonfüredi séta, kertben szép tavaszi napsütésben tombolás, aztán megünnepeltük Ákos tizedik szülinapját, az április 9-e őróla szólt. Nekem még egy nagy budapesti nosztalgiázásban is volt részem, amikor elkísértem Lacit... Gyönyörű napsütéses időben igazán előnyös arcát mutatja a főváros, ilyenkor tán még vissza is húz a szívem, mégha tudom is, hogy nem diákként már más lenne ott élni... :-)

Új szerelem...

2010-03-29T09:31:00.002+02:00

Remélhetőleg hosszútávú lesz a kapcsolat! :-) Most egyenlőre nagy a lelkesedés, fürödni, aludni, enni is magával viszi Ákos a hangszerét (mely egyenlőre hegedűnek van álcázva, de szünet után brácsává fog átváltozni). Hétvégén reggel héttől kilencig, pizsamában, hátán a hangszertáskával várta Ákos, hogy a szomszédok is felkeljenek, és végre elkezdődhessen a gyakorlás :-).

Az iskolai zenei nyílt nap után, ahol ismét végigpróbáltuk az összes hangszert, Ákos végülis a brácsa mellett döntött. Tetszik neki a mélyebb hangfekvés, és az, hogy hasonlít a csellóéhoz. És emellett mégsem annyira óriási hangszer. Meg egy olyan tanárnő tanítja, aki sulibeli, nagyon jó fej, és szeretnek nála zenét tanulni a gyerekek. Azt mondanom sem kell, nekem külön öröm, hogy itt vannak helyben, az iskolában az órák, nem kell majd külön bebumliznunk hármasban a városba...

Nyúlinvázió

2010-03-18T18:21:00.005+01:00

Még mindig nyulakat varrok :-). Ezek gyapjúfilcből készültek, a Szegletnyi természet (M.w. Leeuwen , J. Moeskops) című könyv mintája alapján. A méreteket kisebbre vettem, és a farkinca helyét változtattam (nem biztos, hogy ez jó ötlet volt, de már nem bontok). Az előző nyuszihoz képest ez egy könnyebb verzió, és számomra még élvezetesebb is, mert imádok apró pelenkaöltésekkel varrogatni.

Nyulacska húsvétra

2010-03-11T18:19:00.004+01:00

Állatvarrogatós/kötögetős időszakomat élem mostanság, íme egy a sok alkotás közül. Egy helyes kis nyulacska, húsvéti ajándéknak is kiváló. Pont gyerekkézbe való, puha kis jószág (úgy tetszik a németek "Kuscheltier" szava :-)).

Nem lettek túl jók a szabásmintás képek, de talán ezek alapján is el tudjátok készíteni... Nálam a fehér anyag pamutszőrme, a rózsaszín középvastag gyapjú (malackákhoz kitűnő, de nyuszihoz jobb lett volna valami vékonyabb). A kiszabásnál figyelni kell, hogy majdan a színt színre fordításnál a darabok passzoljanak! Ahogy a képeken is látszik, a fehér anyagból a farkincához ki kell vágni a korongot, a fülekhez két darabot (itt lehet kicsinyíteni a mintát, mert szerintem túl nagyok a fülek), ugyancsak kettőt a nyuszi felsőtestéhez, és kettőt az alsótestéhez. Az alsó képen látszik, hogy az alsótest pontosan ráillik a felsőtest alsó felére (hú kacifántosan hangzik, de nem bonyolult egyáltalán). A rózsaszín anyagból szintén két füldarabot vágunk ki. Varrásráhagyás fontos (fél centi kb.)! Ha mindez kész, jöhet az összevarrás (én nagyrészt géppel varrtam).

-A két alsótest darabbal kezdjük. Színt színre fordítva összevarrjuk a felső hullámos részt úgy, hogy egy lyukat hagyunk középen (itt, alul a hasánál fogjuk kitömni a nyuszit).

-A felsőtest két darabját is színt színhez illesztve egymáshoz igazítjuk (felül gombostűzzük), és a lábak közé alulra beillesztjük az alsótestet (ügyelve, hogy a színe jó felé nézzen). A nyak alól indulva kezdjük a lábak összavarrását. Ha mind a négyen végigmentünk, akkor a nyaktól felfelé összevarrjuk a felsőtestet. Csak a nyuszi hasán marad nyitott az egész. Ezen a lyukon keresztül színére fordítjuk, és gyapjúval kitömjük a testet. A lyukat matracöltésekkel varrjuk be.

-A füleknél színt színre fordítva egy fehér és egy rózsaszín darabot összevarrunk, kifordítjuk, kevés gyapjúval kitömjük (tényleg kevéssel, az enyém pl. túl duci lett, mert nem sajnáltam ki belőle a tömőanyagot :-)).

-Farkincához a korong mentén sima fércöltésekkel körbevarrunk. A korong közepébe gyapjúgombócot teszünk, majd a cérnát szorosan összehúzva kész is a nyúlfarok.

-Az összeállítás már tényleg egyszerű: fülek, farok a helyére, szemekhez fekete gyöngy, vagy fekete cérnával pár öltés, az orrocskát rózsaszín cérnával ugyanígy. A hátsó lábakat én kicsit a test felé, felfelé húzattam néhány öltéssel...

Hmmm. Végigolvasva én nem biztos, hogy ezen iromány és képek alapján meg tudnám varrni a nyulat... Úgyhogy a vállalkozó szelleműek szóljanak nyugodtan, és próbálok magyarázni, rajzolni, fotózni, hogy egyértelműbbé válljon a varrás menete!!!!!

Jó munkát!

2010-03-08T16:37:00.006+01:00

Még soha nem "fájt" annyira hóesés, mint a szombati (vagy csak nem emlékszem?? ;-)). Még a havat alapvetően kedvelő gyerekeim is feljajdultak, mikor felhúztuk reggel a redőnyöket, már ők is nagyon kívánják a tavaszt, a napsütést, a kevesebb öltözködést. Elkezdődött a tavaszi/nyári ruhás bazárok szezonja is, de hát kinek van kedve mínusz 5 fokban a pólók, rövidnadrágok és napvédő kalapok közt válogatni? Laci még jól bírja, bár ő 34 évvel ezelőtti születése napján kezdett edződni, ugyanis, akkor is havazott :-).

Tavaszváró nyűgünket és némi náthát leszámítva hangszer- és zeneiskola választási lázban égünk. Szombaton elmentünk a helyi zeneiskolai nyílt napra, ahol ki lehetett próbálni az egyes hangszereket, ismerkedni az oktatókkal. Zárásként a jelenlegi zeneiskolások egyórás előadását élvezhettük (szó szerint így történt), ahol felvonultatták az összes oktatott hangszert, komoly- és könnyűzenei produkciókkal egyaránt. Hasznos volt a látogatás, de Ákost nem térítette el semmi abbéli szándékától, hogy csellózni tanuljon. Mondjuk csellót pont nem tudott kipróbálni, de a nagybőgőn próbálkozott, és a tanár szerint a kézügyessége (ügyesen fogta le a húrokat) megfelelő lenne vonós hangszeren való játékhoz. Még mindig kicsit emészteni kell a zeneiskolai óradíjakat, hangszerkölcsönzés avagy -vásárlás árait... Elég elrémisztő tud lenni a zeneiskola faliújságján lógó két-három eladó cselló darabonkénti 2000 euróra rúgó ellenértéke. Ugyanakkor pl. neten lehet sokkal-sokkal olcsóbban is csellót venni , de tényleg abszolút hozzá nem értők vagyunk, ami a hangszerek minőségét, használhatóságát illeti, így abszolút mások véleményére kell majd hagyatkoznunk. Első körben lehetőség a kölcsönzés, de pl. ez is megduplázza szinte a zenetanulás költségeit. Viszont annak nagyon örülünk, hogy Ákos ennyire lelkes, ennyire akar zenét tanulni! És hogy ennyire határozott elképzelése, kívánsága van, kipróbálás előtt nem is beszélném rá másik hangszerre... Viszont ha lenne erről szakirodalom (sürgősen utána kell járnom), szívesen elolvasnám, a waldorf pedagógia nézőpontját a zenetanulásról (csak a lényegét ismerem), illetve hogy melyik temperamentumhoz milyen hangszerek "illenek"... Sok időnk már nincs a gondolkodásra, a tavaszi szünet után kezdődik a szemeszter, egy-két héten belül le kell adni a jelentkezési papírokat.

Amíg írtam e pár sort, Laci és Ákos hazatértek hangszerboltban ill. hangszerkészítőnél tett körútjukról. Vettek egy szájharmónikát és egy dorombot :-D. Ákos jelenleg is szorgalmasan gyakorol :-) :-), így legalább a szomszédok felkészítése is elkezdődik...

Maszlenyica, Butterwoche avagy "vajas hét"

2010-02-27T14:15:00.008+01:00

A maszlenyica, az orosz télbúcsúztató a húsvét előtti nagyböjt utolsó hetére esik. Fő elemei Oroszországban a kelesztett tésztából készült palacsinta (bliny), mely a napkorong jelképe, a telet jelképező szalmabáb égetése és a népi mulatságok. Régebben a legnagyobb farsangi szórakozást a csúszkálás jelentette a jeges dombokról szánkón, deszkán, állatbőr darabokon. A második kedvenc szórakozásnak a lovas szánkázás számított.

A nép körében az ortodox farsang minden egyes napjának külön elnevezése és szokásai vannak. Hétfőn megjelennek a mutatványos bódék és a körhinták, és az emberek hozzálátnak a palacsintasütéshez. Kedden a fiatalokat, rokonokat ismerősöket látják vendégül palacsintázásra, szerdán az anyósok hívják meg vejüket és más vendégeket. Ezen a napon - és pénteken - a templomokban nem tartanak istentiszteletet, csak egy nagyböjti imát olvasnak fel. Csütörtökön éri el a mulatság a csúcsát: mindenki kivonult a mutatványos bódékhoz, különféle körhintákhoz, lovas versenyeket, ökölharcokat, kötélhúzást, zajos murikat rendeznek. Pénteken, az anyósok estéjén a vőknek kell meghívni az anyósukat, szombaton a fiatalasszonyok hívják meg sógoraikat/sógornőiket. És egész héten, minden összejövetelen palacsintát esznek :-D. Vasárnap, a maszlenyica utolsó napján az esti istentiszteleten a papok bocsánatot kérnek egymástól és a hívőktől, aztán utóbbiak - egymás felé meghajolva - egymástól. Az ortodox egyház szerint a maszlenyica célja a közelállókkal való kibékülés, a sérelmek megbocsátása, a felkészülés a nagyböjtre, és arra kell felhasználni, hogy az ember jó légkörben találkozzon rokonaival, barátaival, valamint jótékonykodjon. A télbúcsúztatás, illetve tavaszköszöntés ceremóniájának utolsó nagy eseménye a szalmabábú elégetése. Ezt női viseltes ruhákba öltöztetik, néha palacsintasütő vagy serpenyő van a kezében :-).

Az iskolában tegnap ünnepeltünk, volt nagy muri, a gyerekek igazán élvezték. A különféle játékok után, a közös palacsintaevészet elég hamar véget ért, mivel a nagy mennyiségű ennivalót és teát a kiéhezett seregek egy szempillantás alatt elpusztították.

Itt Ákos volt a vásári mulatság medveszelidítője. Korcsolyázó medvéjével próbált minél több pénzt összekalapozni :-).

A környék összes még megmaradt hóját hordták össze a hetedikesek, ekkora csúszkapálya lett belőle. A hosszú, havas téli napok után, amikor is kijutott bőven a téli örömökből, nem aratott akkora sikert a gyerekek körében... ;-)

Annál inkább sikere volt a lovaskocsinak!

A maszlenyica bábu még teljes pompájában...

Majd égő máglyán.

Tavaszváró hóvirágos mese :-)

2010-02-26T19:31:00.006+01:00

Még tél volt, a fagyos földet vékony hótakaró fedte. Alatta, biztonságos, védett hagymakuckójában megbújva lakott a kis hóvirág. Már nem aludt, érezte, hogy elég régóta kuporog föld alatti vackában. Kiváncsi volt és gondolta, utánanéz, vajon az ibolya, a kankalin és a százszorszép odafent várakoznak-e már. Addig-addig nyújtózkodott, míg házikója felrepedt. Körülötte a hótakarón egy ablakocska nyílt, amin keresztül kidugta feje búbját a föld alól, majd a fény felé igyekezve virágkelyhét is kibontogatta. Óvatosan körülnézett, de virágbarátnői közül senkit sem látott. Bánatosan hajtotta le fejecskéjét, amit az éppen arra lengedező, élénk szellő megrezegtetett. "Hetek óta úton vagyok, de még egyetlen virággal sem találkoztam. Üdvözöllek tavasz hírnöke!" - szólította meg vidáman a hóvirágot. És ahogy a kis haranggal játszadozott, az finoman megcsendült. A fáradhatatlan csilingelésre kiváncsian dugták elő zöld fejüket a tavaszi virágok. A kis hóvirág nagyon megörült barátnőinek - az ibolyának, a kankalinnak és a százszoszépnek - és tovább csilingelve köszönte meg a szellőnek, hogy segített felébreszteni őket mély, téli álmukból :-).

(Christiane Kutik: Das Schneeglöckchen - Das Jahreszeitenbuch/Verlag Freies Geistesleben)

2010-02-12T15:09:00.005+01:00

Az óvodában Kaspernek (képen látható "úriember") farsangkor van a születésnapja. Mivel nagyon szereti a cirkuszt, a gyerekek az apró ajándékokon túl még egy cirkuszi előadással is meglepik őt.

Artisták, állatidomárok és vadállatok, bűvészek, zsonglőrök, táncosok szórakoztatták a nagyérdeműt és természetesen az ünnepeltet...

Az iskolai farsang Ákosék osztályának a mesterségek témájában zajlott. Ákos szakácsnak öltözött, de voltak kertészek, kovácsok, orvosok, szabók, asztalosok, borbélyok... Különböző standokat is állítottak szorgos szülők segítségével, ahol az iskola diákjai alkothattak valamit. Például varrhattak, ültethettek magokat/virághagymákat, barkácsolhattak fából, dolgozhattak papírral, kovácsolhattak, készíttethettek frizurát maguknak és telitömhették a pocakjukat frissen sült palacsintával (Waffel). Ákos utóbbi készítésében segédkezett, de hamar megunhatta, mert egy halom, más standokon készült művel jött haza, pl. egy csodaszép fából készült vitorláshajót, két cserép leendő növénykét is hozott, és a haján is alakítottak kicsit :-)...

2010-02-10T20:41:00.004+01:00

Ahhoz képest, hogy nem a kedvence Ákosnak a horgolás - sőőt...- (kötni szeret, akár egyszerre négy-öt kötőtűvel is :-)) készített nekem egy fogókesztyűt. Teljes meglepetés volt, már a kész munkát hozta haza ajándékba :-). Mikor átadta, pont a konyhában ténykedtem, így rögtön ki is próbálhattam. Viszont én a fogókesztyűimet mindig tönkreteszem, leginkább a sütő fűtöszálaival sütök rá szép nagy lyukakat/barna foltokat, így azt hiszem, ha nem akarom, hogy ez a csodaszép kézimunka is erre a sorsra jusson, akkor leginkább az akasztón lógva lesz a konyha dísze. ;-)

Olyan bosszantó!

2010-02-08T15:28:00.006+01:00

Úgy tűnik, lassan új bejegyzéscímkét kell nyitnom "biciklik" címmel... Már írtam sokat ebbéli kálváriánkról, és még korántsem ért véget. :-( A csúnya statisztikák esetünkben beigazolódni látszanak, mert pénteken ismét ellopták Laci biciklijét a vasútállomásról, csuklómnyi vastag lánccal lekötözött állapotból. Így immáron két év alatt a harmadiktól sikerült minket "megszabadítania" a tolvajoknak. A legkülönösebb mindig az, hogy abszolút nem megkívánni való, teljesen márkátlan és értéktelen járgányokról van szó, amit jó esetben is csak fillérekért tudnak továbbértékesíteni. Vannak sokkal jobbak, amikhez hozzá sem nyúlnak. Vagy majd holnap??? Nem tudom... Mindenesetre ismét vennünk kell egy új bicajt, és már arra sem nagyon kell törekednünk lopásgátlás gyanánt, hogy minél kopottabb és szürkébb legyen, mert így is, úgy is ugyanaz a sors vár rá... :-(

Kicsike nyár a télben

2010-02-04T13:50:00.003+01:00

Jégesőverte, széltépázta szegény kis bokrocska, de lelkesen növeszti a citromokat, kisebb-nagyobb mandarinokat. A lépcsőházban rendeztük be a mi kis mediterrán gyümölcsösünket, és lassan készülünk a szüretre... :-)

2010-01-29T15:04:00.003+01:00

Ejj... az örök elégedetlenkedés. Most éppen azért, mert leesett ez a klassz hó (a héten minden reggel havazott), és túl szorgalmasak a hóeltakarítók. Nem tudunk olyan korán elindulni az oviba, hogy végig szánkón ülve utazhasson Enikő. Mert a járda nagy részén reggel fél nyolckor már egy deka hó sincs, egyből letolják és erősen fel is sózzák. Legalább az éppen leeső pelyhek maradhatnának, de nem, azok is egyből a só martalékává válnak. Tehát bosszankodunk, Enikő fel-le pattog, én meg cipelem a hátamon a szánkót. A jókis szánkópályánkig szintén így jutunk el, mert még az erdőbe vezető mellékutat is hótalanítják. Úgyhogy visszasírjuk azt az időt, amikor a hóeltakarítás hiánya miatt mérgelődtünk, és várjuk, hogy olyan fokú havazás legyen, ami még itt is káoszt okoz ;-) :-)...

Hétvégi téli örömök

2010-01-24T22:39:00.002+01:00

Olyan régen árasztottam el képekkel a blogot, most már éppen itt az ideje!!! :-) ;-)

Der, die, das...

2010-01-22T09:24:00.002+01:00

Szegény Ákos! És szegény mi, meg szegény mindenki, aki a németet idegen nyelvként tanulja...

Merthogy igen, a fránya "der-die-das"-okról van szó. Ákosék elkezdtek az iskolában nyelvtanozni, kezdve a három alapszófajtól. Az igéknél még nem is volt fennakadás, de a német főnevek és velük együtt a nagyjából logikátlan nembeli besorolások már okoztak némi szomorúságot Ákosnak. Mert persze egyből rájött, hogy ez rajta kívül az osztályban mindenkinek teljesen egyértelmű, és kisujjból jön. Arra is rájött, hogy vannak ugyan szabályok, de korántsem érvényesülnek kivétel nélkül, és hogy a kivételek száma mennyire nagy... Első nap még lelkes volt, mert olyan szavak jöttek elő példaként, amik vagy nem kivételek, vagy már ismerte őket és helyesen használta a nemüket is. (Az azért hozzátartozik a történethez, hogy hiába beszél ő is és Enikő is folyékonyan németül, a "der-die-das" többnyire véletlenszerűen jön, sokszor nem is helyes.) Aztán egyre több szót írtak a füzetbe órán, meg a házi is erről szólt, és jött a kudarcélmény, hogy ez nem megy olyan simán, mind eddig a többi iskolai feladat. Hab is került a tortára a főnevek többesszáma formájában, hisz az sem egyszerű, és ott is hemzsegnek a kivételek :-(... És az nagyon vicces, mikor segítek Ákosnak házit csinálni. Mert látja rajtam is azt a bizonytalanságot, amit magán. Ha van egy szó, aminél egyikünk sem tudja a névelőt, vagy csak megérzésből mondunk egyet, és a szótárt felcsapva kiderül, hogy se az ő tippje, se az enyém nem volt jó, nagyot nevetünk, holott sírni lenne inkább kedvünk. De ezt csak vidáman lehet felfogni, és életünk végéig tanulni a névelőket :-) ;-)...

Az új évtől egyébként már töltőtollal írnak a harmadikosok. December elején kezdtek ismerkedni a tintával, annak használatával. Először kihegyezett végű bambuszt mártogattak a tintásüvegbe, majd két hét múlva lúdtollat. Ezekkel készült a karácsonyi ajándékunk, egy rajzos, írásos füzetecske egy saját fogalmazású történettel, "Der Wald" (Az erdő) címmel.

Lacival mi izgultunk titkon, hogy a tintával való írás nem okoz-e majd gondot a balkézzel író Ákosunknál, de szerencsére félelmünk alaptalannak bizonyult. Egyáltalán nem maszatolja el a tintát, ahogy a kezét vezeti balról jobbra, nem tartja másként, természetellenesen az íróeszközt és a szép írásképe is megmaradt :-).

Ami még változott, az a furulya, a pentatonról váltottak a C-szoprán furulyára. Ez sajnos nem tette lelkesebbé Ákost... Viszont a kottaolvasás alapjaival is elkezdtek ismerkedni, és ez tetszik neki. Szívesen tanulna más hangszeren is (csellón leginkább), de a zeneiskolai és zenetanári díjak olyan horror magasak, hogy egyenlőre várunk a csodára, hogy találjunk valami kedvezőbb megoldást... :-(

2010-01-20T08:53:00.003+01:00

Nem újévi fogadalomról van szó, de mostanra jutottam el odáig, hogy minimálisra, sőt szinte csak a szükségesre szorítsam le a netezéssel töltött időt. Egyáltalán nem fajult odáig a dolog, hogy függő lettem volna, durván sok időt soha nem töltöttem a gép előtt, mégis úgy gondoltam, van mit lefaragni ebből az időtöltésből... Iktattam be netmentes napokat (kettőt hetente), ilyenkor csak a mailjeimre pillantok rá. A fórumozást már régen a legminimálisabbra csökkentettem, és most igyekszem nem felfedezni új blogokat, az eddigi kedvenceimből kialakított kis blogvilágban jól elvagyok :-). Valószínűsíthető, hogy ide is kevesebbet fogok írogatni, na nem mintha ez eddig nagy rendszerességgel történt volna meg... Mindenesetre, ha nem is történt túlságosan nagy változás, de valami kis plusz időt nyertem magamnak, a családnak, nem volt hiába a változtatás, és ez olyan jó érzéssel tölt el!!

10 éve

2010-01-15T13:40:00.005+01:00

csendesen, mindenféle szokásos felhajtás nélkül egybekeltünk, ma pedig ugyanilyen meghittségben, négyesben ünnepeltük meg az elmúlt csodaszép éveket :-).

2010-01-11T18:34:00.003+01:00

Újra itthon...

A visszautat viszont szívesen elfelejteném. Minden évben megfogadjuk, hogy a karácsonyi Magyarországra utazásunkat semmiképp nem autóval tesszük meg, de a januári kellemetlen emlékek valahogy mindig megszépülnek év végére... A majdnem ezer kilométernyi úton bármi előfordulhat, hát még télen! Most pl. esőben és plusz 3 fokban indultunk, havazásban és mínusz 6 fokban érkeztünk, jó néhány évet öregedve. Közben volt ónos eső is, és hajmeresztő közlekedési helyzetek, sőt olyan is, hogy nem láttunk át a szélvédőn a rárakódott/folyamatosan jéggé fagyó trutyitól. A hátsó ülésen a most extrém módon türelmetlenkedő gyerekek, rólam nem is beszélve, hisz a pániktól folyamatosan hisztiztem. Az utakon pedig a kontinens összes kamionja, valamint személyautója haladt célja felé...

Úgyhogy ezúton figyelmeztetem magamat (remélem december környékén erre tévedek...), hogy karácsony közeledtével szigorúan böngésznem KELL a "volán"- és vonattársaságok ajánlatait. Illetve akinek eszébe jut majdan, kérem sürgősen beszéljen le arról az őrült ötletről, hogy kocsiba ülve menjünk haza az ünnepekre!!!

2009-12-18T22:48:00.002+01:00

Enikő itthon van velem három napja (kicsit köhögős, taknyos). Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy óvodai szituációkat játsszon le naphosszat (németül, a társakhoz és óvónénikhez beszélve). Illetve az adventi időszak karácsonyi történetét is naponta legalább kétszer lejátssza. Szertartásosan, mint az óvodában :-). Mindig más játssza az oviban az adott szerepeket, de Enikő itthon csak Mária (Máhrijja, ahogy ő mondja ;-)), vagy minimum angyal... Ja, és a kis Jézus nálunk leánygyermek :-).

2009-12-16T11:35:00.007+01:00

Dinnete, avagy sváb pizza sütésen voltunk tegnap Ákossal a karácsonyi vásárban. Évek során hagyománnyá vált ez a waldorf iskolánkban, van egy "kemény mag", akik szervezik, navigálják a 24 napon át tartó akciót. Megvan hozzá minden: kis faházikó fatüzeléses kemencével és lelkes diák illetve szülői közösség.

Azt nem mondom, hogy nem volt pörgős vacsoraidőben három órát végigcsinálni, de így legalább repült az idő és nem fagytunk szét a mínusz öt fokban. Ákos nagyon élvezte, ő csinálta a tésztagombócok szétlapítását. Alig bírta abbahagyni, még nyolckor, vásárzáráskor is sorakoztatta a tepsikre a lepényeket, úgy hogy már kuncsaft sem volt láthatáron :-).

És aki mondjuk már unja az olaszos pizzát, annak itt a svábos változat:

DINNETE

500 g liszt (350 g fehér, 150 g teljes őrlésű)
1 cs. száraz élesztő, vagy fél kocka "rendes"
1 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál barnacukor
1 teáskanál só
kb. 2,5 dl víz

Fél órát kell kelni hagyni a tésztát. Majd négy-öt felé osztani, jó vékonyra kinyújtani a lepényeket.

Tetejükre megy fűszeres tejföl. 1 tojással (ez nyugodtan kihagyható), sóval borssal, köménnyel, fokhagymával, pici majorannával.

Aztán az, hogy a tésztára és szószra ki mit pakol, már a fantázián (és az éléskamra telítettségén) múlik. A vásárban mi kétfélét csináltunk, egy vegetáriánust és egy húsost.
A vegetáriánuson főtt krumpli és sajt volt, a húsoson pedig apró szalonnakockák és hagyma.

2009-12-14T10:12:00.002+01:00

Enikő napi átlagban 10 darab csodaszép rajzot készít. Ez egy évben közel négyezer alkotás bárhogy is számolom. Kineveztünk egy jó nagy kosarat a szebbnél szebb és színesebbnél színesebb, kisebb, nagyobb, sima, vagy füzetszerű lapozgatósra összevarrt műveknek. Ha nem szortíroznék, valószínűleg már a tizedik kosár telne meg. Sajnos muszáj néhányat kidobnom, bármennyire is fáj a szívem... Amin tegnap ledöbbentem, hogy Enikő mennyire fejben tartja, hogy miket rajzolt: kipakolta a kosarat, nézegette, lapozgatta, majd közölte a végső leltárt. Miszerint hiányzik ez és ez, ilyen és ilyen rajz... Részletekbe menően emlékezett, és reklamált a kegyetlenségem miatt :-). Megsajnáltam, és kitúrtam a papíros kukából a lapokat. Úgyhogy nincs más hátra, mint kosárbeszerzés jó nagy mennyiségben... ;-)

Harmadik advent

2009-12-13T22:53:00.002+01:00

Advent harmadik vasárnapján egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakozik a szívében, és megérinti a fénysugarával. Azután ez a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. Így, még aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s hasonlítani kezd az angyalokhoz, feltéve, hogy tiszta szeretet lakozik a szívükben. De ezt nem láthatja minden ember. Csak az angyalok látják, s azok, akiknek szintén ott van a szemében ez a fény. És csak ha ott van a szemükben ez a fény, akkor mehetünk el a karácsonyi gyermekhez és láthatjuk meg őt.

2009-12-10T16:32:00.010+01:00

Aranyos IKEA reklám...
És véletlenek láncolata úgy hozta, hogy általam készített babácskák is némi szerepet kaptak benne ;-).

Második

2009-12-06T21:16:00.002+01:00

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Pontosan ötéves "nagylány" :-)

2009-12-04T21:44:00.007+01:00

Első hó

2009-11-30T17:34:00.002+01:00

Adventtel és november utolsó napjával az igazi tél is megérkezett. Néhány óra alatt hatalmas mennyiség leesett, és még mindig szakad... A gyerekek nem bánják, sőőőőőőt!!!!! ;-)

Az első

2009-11-29T00:13:00.004+01:00

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt... :-)