Szeddmagadeper

Kimentünk ma az eperföldre... Na nem a miénkre (sajnos), hanem amolyan "szeddmagad"-típusúra, ahol jutányos áron lehet a finom, édes, zamatos gyümölcsökhöz hozzájutni, feltéve ha saját erőből leszüreteljük. Vittük a kis kosarunkat, meg a jókora eperéhségünket... :-) A gyerekek is nagy lelkesen nekiálltak a szedésnek, a sorokat átugrálva, egymással versenyezve keresgélték a minél nagyobb eperszemeket. Na, és persze (tudom-tudom nem helyes mosatlanul...) tömték magukba az illatos gyümölcsöket. Felfedezték, hogy a hosszantartó, eperlevelek közti keresgéléssel egy idő után vakarózás jár együtt, és azt, hogy a legnagyobb és legérettebb szemeket szeretik a hangyácskák, csigák, egyéb állatkák is :-).

Gyorsan tele lett a kosár, aztán itthon kezdődött a feldolgozási fázis. Dzsem, epres muffin, eperturmix. Én már rosszullétig ettem magam a nyers gyümölccsel, de mivel az eper a gyengém, egyszerűen nem bírom abbahagyni... ;-)