Életjel

Már éppen itt az ideje, hogy szegény, elhanyagolt blogunkkal valami történjék... Mert bármennyire is sokszor eszembe jutott, hogy bejegyzést készítsek, valami mindig közbejött. De hát a nyár, a szünidő az már csak ilyen ;).

Időközben visszatértünk Magyarországról, és bizony intenzíven pihenjük ki az otthontartózkodást, az élményeket. Mert bármennyire is nagyon jó hazamenni, néhány hetet a családdal lenni, barátokkal, ismerősökkel találkozni, azért a sok ide-oda jövés-menés igencsak fárasztó tud lenni. Negyedévente egyszer utazunk haza, és a három hónap helyett ilyenkor egy-két hétbe sűrítve "jönnek" a találkozások, beszélgetések, benyomások, felborul a megszokott napirend, a táplálkozási szokások (főként mennyiségben) is módosulnak, a gyerekek mindennapjai is igen aktívak mind fizikailag, mind lelkiekben... Szóval van mit kipihenni, és nem egyszerű a régi napirendet sem visszazökkenteni. Most még állandó társaságra és szórakoztatásra vágynak a gyerekek, kell még jópár nap, míg ők is rájönnek, hogy hazajöttünk, és eszükbe jut, hogy is kell időnként egyedül lefoglalniuk magukat... :-) ;-) No, de ez nem panaszkodás akart ám lenni, tényleg nagyon-nagyon jó volt otthon ;-)!!!

És hogy miket is csináltunk a rokoni/baráti kapcsolatok ápolásán túl??? Nos... Jártunk a Balatonnál strandolni, sétáltunk és kacsákat etettünk Balatonalmádiban, Ákos horgászott Kálmán papával (több mint 10 halacska az áldozat), Budapestre kirándultunk (itt találkoztunk kedves, netes ismerősökkel, Indivel és Pindivel, valamint 3 vidám órát töltöttünk a Közlekedési Múzeumban), Pápán fürdőztünk, jártunk Balatonedericsen az Afrika Múzeumban (ez kissé csalódás volt), Badacsonyban, népművészeti vásárban, és persze rengeteget pancsiztunk anyukáméknál a hatalmas kerti medencében. Az utolsó hétre rányomta a bélyegét, hogy házunkból távoztak a lakók, és ránk "örökítették" a rendrakást, takarítást kívül és belül... De próbáltuk a munkát késő este, éjszakába nyúlóan végezni, hogy ne a gyerekektől és egyéb programoktól vegye el az időt.

A nyaralást lemondtuk még július végén, lévén, hogy Enikő ujjacskáján még rajta volt a gipsz. Nem akartuk, hogy ő ne élvezhesse 100%-osan a tengert. Múlt héten pénteken azonban lekerült a gipsz, a kötés, és kihúzta a doktor a drótot is, ami a törést rögzítette. Már csak egy kis ragtapasz van a sebecskén, de Enikő még nem akarja használni a jobb kezét, ugyanúgy tartja, mintha gipszes lenne. Négy hét azért hosszú idő, megszokta a balkezezést, és félti is kicsit az ujját. A bőrt körömvirágkrémmel ápoljuk, mert igencsak kikészült a kötés alatt, és ujjtornázunk esténként.