Fiúk kulturálódnak az iskolában, a nyolcadikosok előadásában a Szent Iván-éji álmot nézik meg. Mi ketten lányos estét tartottunk, együtt megfürödtünk, hajat mostunk/szárítottunk, aztán a maratoni esti mese után Enci igen hamar összetalálkozott az álommanókkal, én meg jöttem blogolni :-).

Tegnap izgalmas napunk volt. Most már úgy tűnik, sajnos a hazautazásaink előtt mindig történik valami olyasmi, amivel a kórház sürgősségi osztályán kötünk ki. A mindig túlzás, mert ez még "csak" a harmadik eset volt, de egy kicsit izgat, hogy vajon miért van ez így... Most Laci bokája ment ki elég csúnyán. Ákossal a salakos, ún. Bolzplatz-on fociztak (hmmm), ami eső után még csúszott is ráadásként. Egy rossz mozdulat a labda után, aztán Laci már a földön is volt. A gyerekek majd megszakadtak a nevetéstől, azt hitték, az apjuk viccből fetreng. Kórház, röntgen, majd egy csini kis sín, miután a doki nem tudta határozottan állítani, hogy a szalagok tökéletesen épek-e. Sokat kell pihentetni, aztán az elkövetkezendő napokban meglátjuk a javulást, meg azt, hogy a munkábamenetel hogy fog alakulni bicikli, majd csütörtöktől család nélkül...

És egy vicces momentum:
Tavaly írtam talán, hogy Enikőt az ujjtöréses műtétje előtt a sürgősségin a doktornő vigasztalásként megetette gumicukorral :-/... Galiba lett belőle, mert altatni kellett, és ugye az evés problémát jelent. Ákosban mindez mély nyomot hagyott, mert az apját ezen szavakkal engedte el a kórházba:
"Apa, gumicukrot nehogy elfogadj!!!!"
:-D :-D :-D

A hétvégén egy kézműves vásárban voltunk a Bodeni-tó partján fekvő helyes kis Unteruhldingen nevű városkában. Volt sok szép portéka, de mi leginkább a natúr (tisztán növényi) szappanos stand előtt időztünk. Egyrészt az eladó hölgy előadása és személyisége, meg a szebbnél szebb, már-már művészi szappanalkotások "ragasztottak" oda bennünket. Tényleg hihetetlen volt a látvány és az illatok... :-) Ákos, a kis hazafi, kiválasztott egy piros-fehér-zöld csíkos, menta illatú szappant. Aromaterápiának sem utolsó, mert a szobájában, az íróasztalán tartja, de az egész lakást betölti az illata :-). Fürödni nem tudom, valaha fogunk-e vele, ha Ákoson múlik, nem hiszem... ;-)

Próbálunk következetesek maradni abban, hogy este nyolc és fél kilenc között ágyban legyenek a gyerekek, sőt addigra már az esti mesén is túl legyünk. Ez a törekvés nagyrészt, igen ritka kivételektől eltekintve sikerül is. Így nyár felé közeledve, a hosszabbodó nappalokkal ez nem lenne olyan egyszerű, ha nem lenne a lakás minden egyes ablakán redőny. Mert akkor jönne a kifogás: hiszen még süt a Nap, nincs este... :-) Már most nagyon sokára sötétedik be (Magyarországhoz képest több mint fél órával később nyugszik le a Nap), és hol van még a június végi forduló. Így marad a tulajdonképpeni becsapás :-). Fél nyolc körül fokozatosan sötétítem a lakást, előidézve ezzel az estére való ráhangolódást testileg és lelkileg is. Hatékony a dolog, bár Enikő a fáradtságtól biztos világosban is elaludna, Ákosnak meg így sem megy mindig könnyen, főleg ha nem annyira fáradt, vagy éppen még valamin ezerrel agyal... Ja, és az is nagy előny, hogy a reggeli pirkadattal nem pattannak ki az ágyból mondjuk hajnali hatkor ;-)

Ez utóbbira pont ma volt ellenpélda, de nem a világosnak köszönhetően, hanem mint kiderült, nekem készült meglepetés :-). Óvodában és iskolában itt egyáltalán nem téma az Anyák Napja, ez egy bensőséges családi ünnep, semmiféle intézmény nem folyik bele a dologba, így persze nem volt verstanulás, ajándékkészítés, miegyéb. Ők maguk, belső késztetésből, meg gondolom némi atyai ösztönzéssel ajándékot készítettek nekem e jeles nap alkalmából. Tegnap nem készültek el, ma reggelre maradt még egy kevés utómunkálat. Ákos ébresztette magát 7 körül (óra vagy bármiféle segédeszköz nélkül!), majd riadóztatta Enikőt, és a szobába bezárkózva szorgoskodtak nagy csendesen. A redőnyt persze felhúzták, én erre ébredtem. Még szerencse, hogy az álomkór nem engedte, hogy berontsak megnézni, mi történik, és így legalább tökéletesre sikerült a meglepetés :-)...

Ákos újabb "kötésprojekt" végére ért :-). Ezt is töretlen lelkesedéssel készítette. Persze az is benne volt, hogy megy a verseny az osztályban, és Ákosban erős a versenyszellem, mindenképp elsőként akarta befejezni... Mondogattuk neki itthon, hogy nem ez a lényeg, tudja is ezt ő nagyon jól, meg a kötést magáért az élményért is nagyon szereti csinálni, de hazatérve természetesen azt újságolta elsőként, hogy ő fejezte be először a törpét :-). Mint kiderült vízitörpe. Van kis csengettyűje a sapiján, a kabátja le- ill. felhúzható.

Ma reggelre James, a kis hörcsögünk elaludt... örökre. Nekem nagyon a szívemhez nőtt ez a kis pöttöm állat, és holott tudtam, nem lesz hosszú életű, így két év után váratlanul ért a dolog... :-( Pedig ha jobban visszagondolok, előjelek is voltak. Nem volt olyan élénk sem nappal, sem éjszaka, mint szokott, a bundája valahogy fakóbb lett, nem rágta az utóbbi napokban a ketrece rácsát és a faházikóját. Ellenben evett rendesen, talán ezért nem kezdtünk aggódni...

A gyerekek még nem tudják a szomorú hírt, hát igencsak tartok a reakcióktól. Gondolom sírdogálnak majd (őszintén szólva én is megsirattam)... Hogy hogyan és hová temessük, fogalmam sincs, talán majd Ákosnak lesz ötlete, kívánsága.

Mindig kérdezték tőlünk, hogy miért hörcsögöt tartunk, hisz nem sokáig élnek, a gyerekeknek pedig nagy szomorúság az elvesztésük... Ez igaz, de egy hosszabban élő állatka elvesztése is fájdalmas, ráadásul lakásban nagyobb testű állatot, kutyát, macskát (amik hosszabban élnek) nem tartanék soha, kertünk nincs... kompromisszumos megoldásként egy rágcsáló, még a maga rövid kis életével is, szerintem tökéletes. Mindenesetre az tény, hogy nagyon-nagyon sok előnyét látom annak, ha van háziállatuk a gyerekeknek, így biztosan lesz utódja James-nek, ha az elvesztését feldolgoztuk és szép emlékként gondolunk rá vissza.

Az előző frizurás bejegyzéshez kapcsolódva... Tegnap Ákos kérte, hogy vágjam le a haját. Igen, ő kérte, és ez nagy szó, mert a hajvágásos procedúra mindig is a halasztandó dolgok közé tartozott. Mi részünkről és az övéről is... Hatalmas ordítás ("úúúúgy fáááj" címszóval:-)), közelharc, leizzadás, minden ami elég elrettentő ahhoz, hogy minél ritkábban történjék meg ezen tevékenység. Mindehhez még ráadásként olyan szinten nagy mennyiségű és vastag szálú hajszál, ami megintcsak nem könnyíti a helyzetet. Ja, és a forgók helyzete, valamint száma bármiféle hosszabb típusú frizura elkészítését lehetetlenné teszi, így marad a géppel nyírt 5 mm-es tüsi haj... Az mindenesetre csodaszámba megy, hogy 8 év alatt a szomszédok riasztásának eredményeképp egyszer sem járt nálunk a gyámhatóság... ;-)

A tegnapi hajvágás érdekessége, hogy a hajnyíró gépezet felmondta a szolgálatot, nem bírta a kemény munkát :-). Szó szerint kemény volt, mert Ákos feje izzadós, ehhez még keveredik némi por, ez-az, plusz a hajtömeg... Úgyhogy hajat kellett mosni, szárítani, majd ismét kísérlet az erősen füstszagot árasztó géppel, de már lágyabb hajjal. Sikerült egy árva nyöszörgés nélkül a művelet, úgy tűnik, ez ügyben a problémamentesség kipipálva. :-)

Pedig már kezdtem volna rábeszélni a hosszú hajra :-)...

Fotó nem készült, de e nélkül is emlékezetes marad, hogy Enikő haja a homloka felett borzalmas lett. Az történt ugyanis, hogy a kisasszony ihletet kapott... Látja, hogy családon belül megoldjuk a hajnyírást, és ő is kipróbálta magán a saját fodrásztudományát. Egyik pillanatban még papírt darabolt, aztán a másikban megszeppent pofival rohant a kukához kidobni valamit. Bár próbálta titkolni, de nem volt nehéz észrevenni, hogy az a valami egy jó nagy lenyírt szőke tincs... :-D :-D

Kirándultunk

Bregenzben jártunk. Fellibegőztünk ezer méter magasra (Pfänder), kicsit túráztunk, megnéztük a vadasparkot, volt hócsata, játszóterezés, és mindehhez fantasztikusan szép, már-már nyárias idő :-). A panorámával nehéz volt betelni, engem a hegyek annyira lenyűgöznek, hogy napokig ott bírnék ülni és magamba szívni a látványt...

Kilencedik

Ákos ma 9 éves lett. Csodaszép, vidám napunk volt... Virággal, tortával, ajándékkal ünnepeltünk, holnap pedig jön a nagy családi kirándulás :-).

Hetek óta tartó szülői szervezkedés, kézműveskedés után eljutottunk ma az óvoda tavaszi/húsvéti bazárjának megvalósításáig. Mindenféle számításunkat keresztülhúzta az időjárás, és ez nagyon bosszantó... Főként, hogy tegnap délután a rádióban még arról lelkendeztek a bemondók, hogy milyen szupermeleg, napsütéses, csodaszép hétvégénk lesz. Ehhez képest már a hajnali 6 órás cuccolásnál is szakadt az eső, és egész délelőtt nem is hagyta abba.

A heti, belvárosi piacon kaptunk helyet a standunknak. A "platzmester", aki betegség miatt helyettesített, nem éppen volt a helyzet magaslatán, olyan helyre irányított minket, ami mint kiderült, egy zöldséges árus állandó helye. És mindez természetesen akkor derült ki, amikor már felállítottunk és kipakoltunk mindent... Mielőtt elkezdődött volna a fejvakarás, hogy mi legyen, felajánlottuk, hogy költözködünk. Szerencsére az áruskollégák segítettek, gyorsan elrendezkedtünk, 9-kor pedig már jöttek szülőtársak váltani minket. A sikerességről még nem tudok beszámolni (9-ig nem sok érdeklődő akadt...), viszont néhány képet készítettem a standról és a szülői kézműves alkotásokról:

Enikő először ment ma nélkülem barátnőzni. Ákos is ott volt, ugyanis az ő barátja/osztálytársa a kislány bátyja. Először ódzkodtam a dologtól, korainak tartottam, de minden szépen alakult (leszámítva az én egész napi feszültségemet és hiányérzetemet...), a 4 gyerek a 20 fokos tavaszi verőfényben gyönyörűen eljátszott. Mégsem minden fenékig tejfel, mert valami (számomra) kiakasztó azért történt. Amikor mentem 5-kor, hogy hazahozzam a gyerekeket, a háznál nagy csend fogadott. Csengettem, sehol senki. Hátul a kertben aztán fahasogatás közepette rátaláltam az anyukára. Egyedül volt, a lurkók pedig a játszótéren. Ami a háztól kb. 200 m-re van, nem lehet odalátni, sem hallani, mi is történik ott... Azt mondja: óóóóó, fél órája nézett rájuk, nem volt semmi gond. Lehet, hogy én vagyok túlságosan paramama, de az, hogy a 4 éves kislányom felügyelet nélkül legyen, egy nem szemmel tartható közterületen, csupán kisgyerekek társaságában... háát, számomra nem elfogadható. Mint kiderült, azért nem ok nélküliek a fenntartásaim, mert a környékbeli gyerekek a két kislányt olyannyira belökték a hintán, hogy majdhogynem átpördültek. Állítólag Ákos szólt nekik, hogy óvatosabban (ezt ő mesélte ;-)). Mindenesetre könnyű szívvel és bizalommal csak úgy fogom legközelebb is elengedni Enikőt, ha az anyukával szépen megbeszéljük ezt a dolgot. Én elmondom a számomra elfogadható "játékszabályokat", ő pedig el kell, hogy fogadja ezt...

Lekapcsoljuk...

Oldalt a kis visszaszámlálón lenullázódott a napok száma, így felhívnám még egyszer mindenki figyelmét a holnap esti akcióra, amikor is a világon több száz millióan fogják lekapcsolni a villanyt, a televíziót, a számítógépet, mindent, ami áramot fogyaszt. Egy órára, este 20.30-tól. Megtehető lépés a Földünkért, az életünkért, tegyünk így minél többen!!!!!! :-)

Írás epocha

Mostanában sokat zúgolódnak egyes szülők a számtan és írás epocha miatt. Most ért véget egy három hetes számtan epocha, sokak szerint túl nehéz és bonyolult volt a tananyag. Én nem látom ezt ilyen vészesnek, nyilván azért mert Ákosnak nem voltak gondjai sem a helyiértékes feladatokkal, sem a nagy számos fejszámolással. Most az írás epocha tanításban kérdőjelezik meg a tanítót, pedig ő biztos, hogy tisztában van azzal, hogy eljött-e az ideje annak, hogy vonalak közé írják a nyomtatott kisbetűs szöveget. Én annyira szeretném, ha már egyhangúlag, a teljes szülői közösség megbízna a szakmai tudásában... De úgy tűnik, ez még várat magára :-(.

Íme az írás füzet, amit az osztálytanító már javított. Csillagokat is kapnak a szép oldalakra, persze sokaknak ez sem tetszik... Ákosra nagyon ösztönzőleg hat, bár lehet, hogy csillagok nélkül is igyekezne szépen és odafigyelve dolgozni. Nem tudom... mindenesetre ez a füzet nekem kedvencem, mert tetszik, ahogy írt és amiket rajzolt :-) ;-).

Nyuszikák

...avagy húsvéti előkészületek :-). Ákossal szinkronban kötöttünk tegnap délután. Az övének még nincsen pofija hímezve, de egyébként nagyon ügyesen megkötötte és összeállította engem utánozva.

Amolyan türelmetlen várakozással telnek a napjaink. Mindenkinek elege van már a hidegből, a náthából, a hosszú ideig tartó öltözködésből indulás előtt. Hiába a télies ruházat, a szabadban sem olyan jó lenni hosszútávon, mikor csíp a szél, és tudván, hogy március végefelé akár már 10 fok is lehetne... Az erkélyen, ládákba ültettünk színpompás kis "virágoskertet", de félek, hogy az éjszakai nem kis fagyok megviselik a növénykéket, ha ez hosszabb ideig még folytatódik :-(.

Az elmúlt hetünk meglehetősen mozgalmas volt. Többek között ismét hangyaszorgalommal varrunk, kötünk, barkácsolunk, ugyanis az óvoda tavaszi/húsvéti standdal lesz jelen április elején a heti piacon, a belvárosban. Készülnek színes filcpillangók, kötött és filcnyuszik, báránykák, selyemtündérek, nemezelt dolgok, kisebb manóbabák. Árulunk még sütiket, házi készítésű lekvárokat, fából készült kisebb játékokat. Tavaly például olyan sikeres volt az "akció", hogy majdnem 600 euró összejött, és az óvoda kertjének szépítésére fordítódott az összeg...

Pénteken az iskolában, Ákoséknál résztvettem egy euritmiaórán is. Még régebben az euritmiatanárnő kérte, hogy néha legyen jelen egy-egy szülő segítségként. Koordinálni az átöltözködést, átkísérni őket a másik épületbe, majd ugyanez visszafelé is. Tényleg nagyon kaotikus állapotok uralkodnak ilyenkor... A hét utolsó órája, egy zsák megvadult bolha ilyenkor semmi az osztályhoz képest... Pedig a ruhák szépen vállfákon lógnak a szekrényben, az euritmiacipők egy nagy kosárban ugyanott. Senki semmit nem talál (főként a cipője másik felét :-)), nem tud a ruhába belebújni, minen szanaszét, közben természetesen megy a bohóckodás. Sorba állítani őket sem egyszerű, és az sem, hogy úgy jussunk át az udvaron, hogy némelyek ne landoljanak egy pocsolya közepében. Húúú, hát nem mondom, hogy egyszerű feladat volt... Az órán viszont egy-két kivétellel szépen lecsendesedtek, és csodaszép fuvolaszó mellett lelkesen euritmiáztak. A tanárnő szigorú, a "visszaeső" két bohóckodót a szemben lévő nyolcadikba kellett átkísérnem, ők itt ismerkedtek a földrajzzal :-D, a többieknek pedig úgy vettem észre, ez elég elrettentő büntetésnek bizonyult ahhoz, hogy megzavarják az óra hátralévő részét ;-).

Tegnap Ausztriába, Dornbirnbe mentem Enikővel egy magyartalálkozóra. Úgy hozta az élet, hogy itt találkozhattam 18 év után újra egy általános iskolai volt osztálytársnőmmel/barátnőmmel, akit Svájcba sodort az élet, most itt egymáshoz egészen közel élünk, és talán felelevenedhet a kapcsolat :-). És ennek én annyira, de annyira örülök!

Új "családtag"

Kedves kis kézimalmunkat kiszorította eme új "családtag"... Elődje azon túl, hogy szépen őrölt és karban tartotta az izmainkat, mostantól jobbára a konyha díszeként fog szolgálatot teljesíteni. Már egy éve keresgéltem, vadásztam az Ebay nevű vásártéren elektromos malom után, ugyanis kicsit időrablónak találtam azt a 30-40 perces őrlést, ami egy nagyobb mennyiségű lisztet eredményezett... Nem jártam túl sok sikerrel, mert a használt malmok is szinte ugyanolyan (horror) áron keltek el, mint vadonatúj társaik. Aztán kitartásomnak hála, ráleltem egy olyan aukcióra, aminél az eladó fotót nem tett fel, sőt a címben sem tüntette fel a malom márkanevét. A leírás is egy mondatból állt, mindössze annyi volt, hogy tízszer használták, és tökéletes állapotban van... Ezeknek megfelelően alig találtak rá az emberek, és csak ketten licitáltunk. Így tulajdonképpen a szerencsének és az eladó hirdetési rutintalanságának köszönhetően lett egy szuper elektromos malmunk (Schnitzer) igen jó áron! :-)

Gyönyörűen és gyorsan őröl, úgyhogy nagy az elégedettség... :-)

Már igen régóta érlelődik a gondolat, hogy házitej fogyasztásra térjünk át. Az utolsó lökést az adta, amikor a múltkor kedves ismerősünknél a kávéhoz finom, krémes tejecskét kaptunk. Ahogy az átlátszó üvegből "mosolygott", ahogy kicsordult onnan, na és hát az íze... hmmmm, össze sem hasonlítható a dobozoséval, pedig abból is mindig a jobb fajtát vettem. Akkor nem kérdeztem rá, hogy honnan származik a tej, de nem kellett hosszú és fáradságos nyomozást folytatni, az internet is legalább 30 környékbeli tejtermelőt kidobott találatként (hja, a dús hegyi legelős környéknek hála)... Kiválasztottuk az öt legközelebbit, és ma felfedező körútra indultunk. Amolyan rutintalan módon, üveg/flakon nélkül :-). Kirándulásnak sem volt utolsó, mert csodaszép volt a napsütötte tavaszi vidék, a gyerekeknek meg nagy élmény a bocikkal, lovakkal teli "Bauernhof"-ok (parasztgazdaságok, tanyák) világa. A legszimpatikusabbnak az a hely bizonyult, ami éppen legközelebb van hozzánk (akár biciklivel is megközelíthető). Kaptunk a nénitől ajándék tejet, hogy megkóstolhassuk, megmutatta, hogy még mi mindent lehet náluk venni (sajtokat, vajat, joghurtot, gabonaféléket, krumplit, répát, gyümölcsöket, almalevet, snapszot :-)), és elmesélte, hogy Demeter gazdálkodást folytatnak.

Sokszor, sok helyen (főleg piacon, termékcímkén) láttam már kiírva a Demeter szót, de bevallom, nem tudtam semmit róla azon túl, hogy a termények bio minőségűek. Utánaolvasva aztán kiokosodtam, és azt is megtudtam, hogy a biodinamikus mezőgazdaság irányvonalait Rudolf Steiner fektette le 1924-ben. A gazdálkodás lényege, a szemlélet röviden: A gazda a gazdaságot egységes egésznek tekinti. Ennek részét képezik az ott tartott háziállatok, a termesztett növények, a táj elemei (erdőfoltok, rétek, legelők, a vadon élő állatok), sőt még a tágabb környezet is, egészen a csillagokig. Ezeket az elemeket formálja egésszé a benne élő ember a Steiner által ajánlott biodinamikus preparátumok segítségével. Ezek növényi és állati kivonatokból (gyógynövényekből, trágyából pl.) készülnek (egy év alatt), gondos, rendszeres használatuk erősíti a talaj termőképességét, a talaj mikrobiológiai aktivitását, s nagyobb ellenálló képességet, jobb gyökérfejlődést eredményeznek. Mondhatni ezek a növénytermesztés homeopátiás szerei :-). Ami jellemző még:

• Vetési naptárt használnak - a Hold, a csillagok és a bolygók mozgását figyelembe véve
• A gyomok magjának és a kártevő állatoknak a hamuját felhasználják az ellenük való védekezésben. Az élőlények fejlődésének ugyanis nem kedvez, ha a környezetükben megtalálhatók saját égéstermékeik.
• Vetésforgó alkalmazásával a talajban élő, illetve ott áttelelő kártevők és kórokozók kártételét csökkentik, a talaj állapotát javítják.
• A növényvédelemben csak természetes eredetű anyagok (ásványi őrlemények, növényi kivonatok, olajok, természetes ellenségek, valamint a kén, és állókultúrákban a réz használhatók fel.
• A növényeket úgy társítják, hogy azok között kedvező kölcsönhatás alakuljon ki. Ily módon a különböző fajokhoz tartozó növények riaszthatják egymás kártevőit vagy kedvező mikroklímát teremthetnek egymásnak.
• A megfelelő mértékű állattartás (elsősorban kérődzők) elengedhetetlen a gazdaságon belüli körforgáshoz, az egyensúly kialakításához.
• Saját bevált, jól kiválasztott állat- és növényfajtákkal, nekik megfelelő körülményeket teremtve dolgoznak – az üzem egésze rugalmas, alkalmazkodó lesz, a környezeti vagy klimatikus károkkal szemben védekezni tud.

Tehát egy Demeter gazdálkodás harmonikusan illeszkedik a környezetbe, csekély mértékben sem szennyez és mottója az "egészséges föld = egészséges ember" :-).

A tej pedig, amit ma este ittunk, még a fentieket leszámítva is meggyőző, mert nagyon finom. Még a gyerekek is megállapították, hogy sokkal jobban ízlik nekik, mint a bolti :-). És amiatt is lelkesek persze, hogy gyakran megyünk majd bocinézőbe...

A kis Gauss

Nem hinném, hogy matekzseni a fiam, mint ahogy a fent nevezett férfiú az volt, de tegnap házifeladat készítés közben teljesen egyedül, logikus gondolkodással rájött valamire. Az egyik feladat az volt, hogy 1-től 10-ig kellett az összes számot összeadni. Észrevette (ahogy Gauss is a százas sornál), hogy ha a sor ellenkező végein lévő számokat összeadja, akkor azonos összegeket kap, és egyszerű szorzással megvan az eredmény :-). Nagyon büszke volt magára, meg persze annak is örült, hogy így hamarabb kész a házi, és mehet játszani...

Laci 33 éves lett, ennek örömére ma ünnepeltünk :-).

Nem is olyan régen írtam a Németországban itt is, ott is általunk megtapasztalt bizalomról. Most éppen ennek ellenkezőjéről tudok beszámolni... Ugyanis a hatóság egyszerűen nem akarja elhinni, hogy nincsen tévénk... És abban sem bíznak, hogy az igazat vallottuk be...

Létezik itt No-ban egy olyan adófajta, amit a háztartásban lévő televízió, ill. rádiókészülékek után kell fizetni (nem is kevés ez az összeg, évi több mint 200 euróra rúg). Amikor az ember állandó lakcímre bejelentkezik, szinte másnap már jön is a levél, hogy valljuk be, amink van :-)! Nemcsak a mezei tv- és rádiókészülék számít, hanem mindenféle, adások fogására alkalmas készülék, úgymint számítógép/laptop (tv kártyával - létezik ilyen??) , ébresztős rádió, autórádió, dvd lejátszó, navigációs kütyü stb. Mivel nekünk semmi ilyesmink nincs (a számítógéppel sem tudunk tévézni), csupán egy kocsink rádióval, bevallottunk egy szál rádiókészüléket, és szépen fizettük az adót (így "csak" 68 euró évente). Aztán valószínűleg kidobott minket a rendszerük, hogy "deviánsak" vagyunk, és jönnek a levelek (már a második). Mindegyikben kihangsúlyozzák, hogy egy átlag négyfős háztartásnak kell, hogy legyen televíziókészüléke. Mi az, hogy nekünk nincs? Irgumburgum, azonnal valljuk be! Na jó, nem ezekkel a szavakkal, de ez a lényeg :-). Az első levélnél elfelejtettem, de most vissza kell jeleznem írásban, hogy higyjék már el, valóban nincs tévénk, akár jöhetnek is megnézni. Egyébként a levelek alján apróbetűvel mindig ott áll, hogy bármikor lehet személyes ellenőrzés is, és ha lebukás van, akkor ezer euró a bünti... Én elhiszem, hogy fenn kell valamiből tartani az állami tv- és rádióadókat, és ehhez mindenkinek be kell adnia valamennyit a közösbe, de utálom, hogy bizonygatni kell az igazamat.

Ha már a "deviánsságunknál" tartunk... A múltkor kiváncsiságból megnéztük, hogy mi lenne, ha áramszolgáltatót váltanánk. Szépen kitöltöttük az összehasonlító táblázathoz szükséges adatokat, ki is számolta nekünk a rendszer, hogy melyik szolgáltatónál mennyi a havi áramdíj, de piros felkiáltójellel megjelölte az általunk beírt éves elfogyasztott kWh mennyiséget, hogy vizsgáljuk felül, mert lehet, hogy elírtuk. Ugyanis a mi 4 fős háztartásunk évi fogyasztása No-ban egy átlagos egyszemélyes (!) háztartás évi elfogyasztott mennyiségének felel meg... :-)