A hosszú tél utáni első... ez a tény erősen meg is látszott, ugyanis meglehetősen zötyögősen indult. Kezdődött ott, hogy annak ellenére, hogy már napok óta terveztük, hiányosak voltak az előkészületek, ami a felszerelést és elemózsiát illeti. Útközben megálltunk bolhapiacozni, ez kellőképp elterelte a figyelmünket arról, mi is az úticél :-). Aztán egy pékségben ebédet beszerezve derült ki, hogy készpénzünk sem sok van... Aztán nem sikerült beszerezni innivalót sem azon a rövid úton, míg elértük a túra kiindulópontját. Péksüteményekkel és nulla folyadékkal indultunk neki, közben Enikő is rádöbbent, hogy bizony itt kemény gyaloglásról lesz szó, és miután még azt is megtudta, hogy apukája most nem fogja a nyakában cipelni, hisztizett egy sort. Na szóval kell még edződni a nagyobb túrázásokra...
De a fentieket leszámítva nagyon jót kirándultunk, a gyerekeknek igazi paradicsom volt a patakpart és a jéghideg víz :-).
Ákos nem hangolódott 100%-osan a túrára, a könyve még otthon bekerült a hátizsákba, és egy pihenő alkalmával elő is bújt onnét :-) :-)...
A kút, mely életünket mentette... Igaz, hogy nagy betűkkel ráírták, nem ivóvíz, ez minket egyáltalán nem zavart. Jót ittunk, megtöltöttük az üres flaskát, és persze nem lett semmi bajunk a "nemivóvíz" jéghideg forrásvíztől. :-)
Ki bírja tovább a nem is tudom, hány pár fokos jéghideg vízben ácsorogva? Persze Ákosnak meg sem kottyant, miközbe az apja már majdnem sírt a fájdalomtól :-D.
