Igazán tudom irigyelni a németeknél olyan szépen elterjedt és kiválóan működő félállásos rendszert. Annyira ideális a gyerekek, a család életének szervezése szempontjából... meg persze az is tény, hogy a félmunkaidőért kapott fizetés sem zsebpénznek számít. Amit ma mesélt egy ismerősöm, az pedig méginkább irigylésre méltó. Mindkét szülő félállásban dolgozik, mindketten körülbelül ugyanannyi időt töltenek a három gyerkőccel, és a kettőjük fizetése együtt nagyjából egy átlag feletti főállásos keresetnek felel meg, amiből nyugalmasan el lehet éldegélni. Az orvos apuka számára van lehetőség egy pszichiátriai klinikán 4 órában dolgozni, az anyuka pedig egy fogyatékkal élők iskolájában pedagógus, ahol az osztályának két osztálytanítója van, hogy felváltva tanítsák a gyerekeket. Gyönyörűen működik, mindenki elégedett, és kiegyensúlyozott a család élete. Meg persze mindehhez az is hozzátartozik, hogy az állam is támogatja ezt a fajta rendszert, és a munkaadói oldalon semmiféle hátrány nem keletkezik...

Reggelre behavazódtunk... :-)

Nem túl feltűnő, de a bal oldali hasábba kitettem egy visszaszámlálót (nem sikerült figyelemfelkeltőbb színre varázsolnom...). Még jó sok nap van hátra, de nem árt időben ráhangolódni! Itt a webcím a bővebb információkról: EARTH HOUR 2009

A gyógyulásunk örömére végre társaságba merészkedhettünk, így két hét után ez igen felüdítő volt. Kedves itteni magyar barátainkhoz vonatoztunk el, és töltöttünk náluk egy kellemes délutánt. A gyerekek kikönyörögtek egy csúszkálást a befagyott tavon, aztán kutyáztak, sakkoztak, és Ákos még egy olyan játékot is kipróbált, amivel életében nem találkozott :-). Nem tudom a nevét, de videójáték. Na, Ákoson látszott is a rutintalanság, hihi... Szóval egy olyan játék, aminél nem a gombokat nyomogatod a képernyőt bámulva, hanem pl. tenisznél az ütőmozdulatokat egy kis szerkentyűvel a kezedben végzed, Ákos szerint még érezni a labda erejét is. Hát nem tudom, én minden ilyen játékot ellenzek elvből, biztos vagyok benne, hogy nincs jó hatással a gyerekekre, de ha már a szülők vásárolnak ilyesmit, akkor talán annyi előnye van ennek a fajtának, hogy kicsit mozog közben az ember. Na egy biztos, nekünk nem lesz ilyenünk... ;-)

A vonatozás volt még vicces. Odafelé, a tizenötperces úton ment a vita Ákos és Enci közt, hogy ki üljön az ablak mellett menetirányban (két-két ülés egymással szemben), és még az sem volt mindegy, ki ül Apa ill. Anya mellett. Kipróbáltuk az összes létező variációt, biztos viccesen néztünk ki, hogy folyton helyet cserélgetünk. Mindenesetre vidám volt... Aztán hazafelé iszonyú tömegnyomorba cseppentünk, vasárnap este lévén a diákok utaztak vissza a kollégiumokba, meg a focidrukkerek és a jelmezes farsangolók is szép számban tolongtak, persze énekszóval, nagy bulit csapva. Esélyünk nem volt az emeletre feljutni, pedig a gyerekek csak ott tudják elképzelni a vonatozást :-). Végülis a kalauz bácsi kuckójához keveredtünk, ahol ő szokott ücsörögni, mikor éppen nem jegyeket vizsgál. Van egy hangosbemondója itt, ahol is éppen az internetes mobiltelefonjáról olvasta be a Bundesliga legfrissebb meccseredményeit a kedves utazóközönségnek :-). Ezen jót derültünk. Ja, és a jegyekre nem is igen volt kiváncsi... :-D

Most már ki merem jelenteni, végigjártuk a gyógyulás rögös útját, szerintem a hétvégén mindenki száz százalékosan egészségessé válik. Hétfőtől ovi, suli, munka, hurrá! És állítólag a hideg is alábbhagy jövő hétre, kicsi tavaszi izelítőt kapunk...
Ami nagyon jól jött most (persze máskor is jól tud jönni), hogy én csak egy napos betegséget kellett, hogy átvészeljek. Nem tudom, mi volt a hirtelen gyógyulás oka, én a fejfájásra szedett homeós bogyókkal magyarázom... Lehet, hogy most éppen ez az alkati szerem??

Ákos macit köt az iskolában kézimunkaórán, nagyon lelkes, hozza haza, itthon is dolgozik :-). Egyre szebbek és egyenletesebbek a sorok, és már nem olyan görcsösen csinálja, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. És szem sem futott le az utóbbi időben. Számtanepochán szoroznak, osztanak, rajzolják a füzetbe az Ági által Waldorf laptopnak nevezett dolgot. Szerintem jobb lenne, ha tényleg a kis fa szerkentyű és a színes fonalak lennének előttük, mint a rajzok, éppen ezért lehet, hogy hétvégén szegelünk egyet mi is... Csak úgy önszorgalomból. Ahogy Ákos mondaná: "Mert Spaß." :-)

Az utóbbi hetekben szülői est követ szülői estet, még mindig nincs változás az osztály krízisének ügyében, talán annyi, hogy a pusmogások helyett nyílt beszélgetés van, és mindenki kimondja, mi bántja, mit szeretne, mit változtatna. Egész jól megszerveztek olyan találkozókat, amikor moderátorok viszik a beszélgetés fonalát, ők próbálnak egyensúlyt tartani, hogy ne harapódzzon el a vita, vagy ne legyen sok ismétlés, mellébeszélés, miegyéb. Szóval alakul. Az osztály egyébként, a tanító elmondása szerint, a három hetes szünet után nagyon "együtt van", kiegyensúlyozottak, szuperül lehet velük dolgozni. :-)

Nekem nagyon hiányoznak a babavarró körök... főként a társaság, a varrás nem, mert itthon is folyamatosan varrok hol babát, hol manót, hol babaruhát. Alkotós, kézimunkázós ez a január, pedig munkám is van sok (céges), meg itthoni teendő is, de most valahogy könnyebben megy a napok megszervezése. A gyerekek olyan jól elvannak, hogy csak csodálom őket. Enikő ha egyedül van itthon velem, gyönyörűen elfoglalja magát, vagy jön segíteni. Ha ketten vannak együtt, játszanak közösen (ma pl. a székekből autót építettek, és együtt utaztak ide-oda :-), meg nagy sláger mostanság az orvososdi a karácsonyra kapott orvosi táskával), vagy Ákos csinál valamit, Enikő pedig figyeli, és persze konfliktusok is akadnak (de abszolút kezelhető). Utóbbi általában abból adódik, hogy Enikő mindent utánoz, mindenhová követi Ákost (nem méterekre, hanem centiméterekre van bátyustól...), beleszól a dolgokba, és persze ezt a nagyfiú egy idő után megelégeli és kitör a balhé. De egyébként tényleg egy álom mostanság velük. Szeretem az ilyen harmonikus időszakokat :-)!

Antibigyó recepttel jöttünk ma el az orvostól, pedig ő tényleg csak akkor ír fel ilyesmit, ha már nagyon-nagyon indokoltnak találja (eddig 100%-ban mindig homeóst kaptunk, vagy semmit). A láz plusz a csúnyán begyulladt fülek azt hiszem elég indok volt... Ez Enci első találkozása ilyenfajta gyógyszerrel, remélem rendbe jön tőle, mert már igencsak megviseli a betegség ;-(. Most még azt kell kiderítenem, hogy a bélflórát mivel hozzuk rendbe a kúra után. Úgy emlékszem, azt olvastam, hogy a Normaflore valami miatt nem az ideális. De akkor helyette mi?? Tud valaki ebben tanácsot adni???

Éppen megírtam egy bejegyzést arról, hogy a betegeskedéseink ellenére milyen jól vagyunk, hogy a közérzetünkkel semmi gond, és gyógyulgatunk a mézes csipkebogyóteától, a homeós bogyóktól és a Weleda-orrspraytől, de a publikálásig már nem jutottam, mert "súlyosbodott" a helyzet... :-( Enikő tegnap este lefekvés után egy órával sírva ébredt. Nemigen tudtuk kiszedni belőle, mi a gond, az volt a gyanú, hogy talán rosszat álmodott. De tíz perc múlva ismét nagyon sírt, láttuk, hogy fogja a fülét. Ekkor leesett... Én már titkon bíztam abban, hogy Enikő nem hajlamos a fülfájásra, hisz ennyi idős korára Ákos vagy tíz középfülgyulladáson is túl volt, de úgy tűnik a bacik Encikét sem kímélik. Pedig már az orrát is olyan ügyesen kifújja, és még játék közben sem felejtkezik el arról, hogy hozza a papírzsepit és fújjunk... De hát valahogy mégis eljutottak a fülecskéig azok a fránya baktériumok, jó nagy szenvedést okozva szegény kislánynak :-(. Elég szörnyű éjszakánk volt. Ma váladék is ürült a fülből, jól be is ijedtünk, úgyhogy holnap első utunk a doktorhoz fog vezetni.

Ákos egész jól átvészeli, csak orrfolyás gyötri. Tartja magát rendesen, mert hallani nem akar róla, hogy hiányozzék az iskolából ;-). A múlt héten is felajánlottunk neki egy napos lógási lehetőséget, mert Lacival elutazhattunk volna Münchenbe egy kiállításra. De ő teljesen kiakadt, hogy mit képzelünk... az iskolából hiányozni, egy teljes napot???? Szóval maradtunk, Ákos meg ment a szerelmetes iskolájába :-).

Én is kezdek ramatyul lenni, pedig olyan erősnek éreztem magam, és már nagyon régen nem is voltam beteg... Talán a lelkiekben keresendő az ok.

Viszont nagy öröm, hogy végre, hosszas kísérletezgetés után megtaláltam azt a szert, ami a migrénes fejfájásomra teljesen hatásos. Nem is akartam elhinni a sikert, de tényleg eltalált szer (Natrium chloratum D6), működik, a havonta visszatérő 48 órás iszonyú fejfájásnak végre búcsút inthetek.

Laci még totál fitt és egészséges, neki a jókis mínuszokban torkára fagynak a bacik a napi fél órás, vasútállomásra/ról bicajozásban.

Mindenesetre türelemmel várjuk, hogy a szokásos téli, egyetlen beteges időszakon túl legyünk, aztán jönnek majd a vidámabb napok... Meg talán a tavasz is nemsokára.

Tudom én, hogy az erős gazdasággal rendelkező nemzetek bizalomszintje magas, na de hogy ennyire... :-o Két év alatt valamelyest már megismertük ezt itt No-ban, nem is mondom, hogy nem szimpatikus, mert kellemesebbé teszi mindenki életét, de a mostani eset felett nem igazán sikerült napirendre térnünk.

Az ominózus nyári koccanásom után (itt írtam róla), mint anno említettem is, nem hívtunk rendőrt, nem töltöttünk ki betétlapot (vagy mi a csudát), nem csődítettünk össze szemtanúkat, még azt sem tisztáztuk, ki mit követett el, ki volt a hibázó fél. Egyszerűen egy darab papírra felírtam a rendszámot, a felelősségbiztosítónkat és a biztosítás számát, meg a szokásos nevet, címet és telefonszámot. Mivel sem a bácsi, sem a biztosító nem jelentkezett, mi abban a tudatban éltünk, hogy jelentéktelen volt a kár, talán úgy adódott, hogy azt még "lenyelte" a károsult. Álom, édes álom... Egészen december végéig fel sem ébredtünk belőle. Akkor ugyanis jött a biztosítótól a következő évi tarifáról szóló értesítés. A második abban a hónapban. És ez vált gyanússá. Hogy mi a fenéért emelnek kétszer díjat. Aztán telefonon érdeklődtünk, és elmondták, hogy az első levél a szokásos átárazás, a második pedig a káreset miatti kategória (bonus-malus) visszaesésünk. Hoppá. És itt jön a számunkra már-már felfoghatatlan bizalom kérdése (minden irányba). Egy biztosító úgy kifizet kárt, hogy semmi bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy

• egyáltalán megtörtént-e az eset,
• azokkal történt-e, akik ott voltak,
• az a kár keletkezett-e az autóban,
• akkora mértékű volt-e a kár, mint amennyit a számla mutat (ha egyáltalán van számla),
• az-e a felelős egyáltalán, aki,

és még sorolhatnám a rengeteg kérdést, ami kavarog bennünk. De az elképesztő számunkra, hogy telefonos bemondásra, a másik fél egyetlen elismerő szava, vagy aláírása nélkül kárkifizetés történik, és mindenki mindenkiben kétkedés nélkül bízik, és minden szavát elhiszi.

100%-ban tudom/tudjuk, hogy én hibáztam, jogos a bácsi kárigénye, és engem/minket terhel a felelősség. Ezt soha eszünkbe nem jutott volna tagadni. De (a magyar viszonyokhoz szokván) azt minimum elvártuk volna a biztosítótól, hogy a felelősségünk elismeréseként aláírassák, hogy tényleg mi, hol és hogyan történt. Vagy legalább egy értesítést küldjenek a kárkifizetés után, hogy na ti szerencsétlenek...

Szóval van mit emésztgetni, meg tanulságokat is kellene levonni... De hogy mire szokjuk meg ezt a fene nagy bizalmat??!!

Könyves játék

Mályvacsiga játékra invitált, én pedig, mivel már úgy is terveztem egy könyves (igaz mesekönyves) bejegyzést, el is fogadom, és megpróbálom összeszedni, miket olvastam/tunk 2008-ban.

Íme a szabályok: 1. Írd le annak az 5 könyvnek a címét, amiket 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg 5 embert és értesítsd őket. (ezt ki fogom hagyni)
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre. (ezt is, bocs a játékrontásért)

Az sajnos tény és való, hogy nem vagyok egy könyvfaló moly. Szabadidőben sokkal előbb kerül a kezembe a kötőtű, vagy ülök le a gép mellé, vagy tanulok németet, vagy megyünk a családdal csavarogni, mint hogy a polchoz lépjek és le is emeljek onnan valamit. Persze van sok kedvenc régről, amik rendszeresen évről-évre visszatérnek, vannak azért új felfedezések is, de nálunk azt hiszem mindenképpen a gyerekkönyvek vannak a középpontban :-).

1. Ami a tavalyi év első számú olvasmánya és felfedezettje volt számomra, az a Harry Potter hét kötetestől, szőröstül-bőröstül, egy lélegzetre :-). Egyetlen filmet sem láttam 2008 augusztusa előtt, nem olvastam el még a könyvajánlókat sem, szóval nagyjából csak annyit tudtam róla, hogy világsiker, őrület van körülötte. Aztán kezembe vettem az elsőt, teljesen elmerültem a varázslóvilágban, és mondanom sem kell, nagy rajongóvá váltam én is. Ömlengeni nem akarok róla, a kritikusok nagy tömege már megtette ezt ;-). Viszont azt a hibát elkövettem, hogy a kötetek végigolvasása után a filmekbe is belenéztem, és jó nagy csalódás volt, folyamatosan hiányérzettel küszködtem. Persze az olvasási élmény és a fantázia szárnyalása után a sűrített filmet nézve természetes is, de egyáltalán nem is szabadott volna egy hirtelen ötlettől vezérelve a képernyő elé ülni...

2. Orhan Pamuk: Fekete könyv Nobel-díjas török szerző műve, nem könnyű olvasmány (legalábbis nekem nem volt az). Mindenesetre bejött a stílusa, magával ragadott a mondanivaló, a mondatok, a mélység. Sikerült jókor, jó hangulatban kezembe venni a könyvet, így nem türelmetlenül, felületesen olvastam, hanem nyugalmas körülmények közt jól belemélyedve, és szerintem ennél a műnél ez fontos is...

3. Dallos Sándor: A nap szerelmese és az Aranyecset Régi nagy-nagy kedvencek, tavaly is olvastam őket, idén is fogom. Annak ellenére, hogy életrajzi regény (Munkácsy Mihály), nemcsak ismeretet terjeszt, hanem nagyon színes, olvasmányos, romantikus. Számomra letehetetlen, még úgy is, hogy serdülőkorom óta számtalanszor olvastam...

4. Szabó Magda: Az ajtó Nem sok Szabó Magda könyvet vettem régen a kezembe, most vén fejjel kezdem el felfedezni. Persze az Abigélt többször is olvastam, meg az Álarcosbálon is "jókat" bőgtem, a Tündér Lala pedig nagy családi kedvenc. "Az ajtó"-ra nemigen találok szavakat, katartikus élmény volt... Azt hiszem sok Szabó Magdát fogok még olvasni, ha már eddig elmulasztottam :-)!

5. Ide német könyvek kívánkoznának, de komolyabbnak még nem mertem nekiállni, nehogy elmenjen a kedvem ;-). Viszont olvastam szerelmeteseket, meg gyerekkönyveket. Utóbbiak közül Astrid Lindgren a favorit, németül is nagyon szórakoztató, jókat mosolygok.
És ha már könyves téma, akkor a legújabb (karácsonyi) szerzeményeinkről teszek ide egy képsorozatot. Ugyanis most kezdjük felfedezni a német gyerekkönyveket (eddig korainak tartottam). Ákos németül is kezd olvasni, igyekezet is van benne. Én nem merek felolvasni a gyerekeknek, nehogy a helyenként tökéletlen kiejtés bezavarjon a nyelvi fejlődésükbe, de ha Ákos nemsokára jó olvasóvá válik, ő biztos szívesen vállalja majd, akár a húgának, akár saját szórakoztatásra :-).
Szóval körülnéztünk a német könyvpiacon, és azt kell hogy mondjam, a bőség zavara és nagyon magas színvonal uralkodik :-o. Főleg a képeskönyvek terén. De kezdő olvasónak valót is találtunk nagyon jókat. Az abszolút kedvencek:

Ákosék elkészültek a ceruzatartó mappáik hímzésével, varrásával, és megérkeztek a háromszögletű, vastag (speciálisan waldorfiskolák számára kifejlesztett - mondja a gyártó ;-)) ceruzáik. Így az új évet, a számtan epochát már nem viaszkrétákkal, hanem ezekkel a színesceruzákkal kezdték. Ákos a krétákkal is szépen írt és rajzolt, de a ceruzákkal méginkább (persze még mindig vonalazatlan füzetbe, elég nagy betűkkel/számokkal). Valószínűleg az ő kézcsontozata majd' kilenc évesen már teljesen kifejlődött ilyenfajta fogásra, finommozgásra.

Hazatérés otthonról

Magam sem tudom, hol vagyunk otthon, de az tény, hogy ide is, oda is jó hazatérni :-). A kilenc órás út után leülni és élvezni az otthon melegét... Na, ez utóbbi ma ugyan fizikálisan nem volt meg, mivel a fűtést teljesen levettük három hétre és errefelé is farkasordító hidegek jártak. De a szusszanás, felcuccolás, kipakolás után már rendesen kimelegedtünk, a gyerekek meg belemelegedtek a játékba a karácsonyfa alatt. Ők ugyanis ma hasonló meglepetésben részesültek, mint karácsony este, hisz a sok napja itt hagyott karácsonyi ajándékaikat már teljesen el is felejtették... Na, ez nem teljesen igaz, mert otthon azért elmesélték, mit hozott a Jézuska, most pedig újra örömmel fedezték fel a szépséges játékokat.

Én is nagy felfedezést tettem. Mivel elindulás előtt már sem idő nem volt, sem alkalom nem adódótt arra, hogy valakire rábízzuk a lakás virágainak locsolását, egy nem túl emberséges, de úgy tűnik, hatásos megoldást alkalmaztam. Virágok be a nappaliba, mindegyiket agyonlocsol, redőnyt csak félig enged le, radiátort leteker minimálra, így biztosít kb. 16 fokot. Tessék szegény növénykék... ezt nektek a sok szeretetteljes gondozás után! És minderre hálájuk jeléül mit kapok? Csodaszépen élő, zöldellő, burjánzó virágokat, bimbózó orchideát és fokföldi ibolyát, a mandarinfán narancssárga beérett minigyümölcsöket és csodaszép fehér virágokat. El sem hiszem... Napsütés? Kellemes meleg? Heti locsolás? Szerető gondoskodás, nevelgetés? Ugyan már! Úgy tűnik, bejött nekik a "hűvös", a kevés fény és a kiszámíthatatlan vízadagolás, de azt még nem tudom, a jövőben ezeket hogy biztosítsuk nekik... Vagy nem fűtünk és nem húzzuk fel a redőnyöket, és akkor hamarosan a félhomályban ücsörögve szétfagyunk (a kiszámíthatatlan locsolást szerintem tudnánk biztosítani ;-)), vagy minden cserepes "családtag" költözik a lépcsőházba a házmesternéni nagy-nagy örömére :-D....

Update jan. 14.

Az élet úgy hozta, hogy a virágok nem kaptak sokkot a hirtelen változásoktól... Ugyanis a kihűlt bútorok és falak elég nehezen melegedtek át, első nap még didegergtünk kicsit. Aztán ráadásként a redőny dobozába befészkelte magát egy kismadár. Hajnalban a mozgolódására ébredtünk. Próbáltunk zajt kelteni, de nem fogta menekülőre a dolgot, így kénytelenek voltunk a redőnyt leengedve hagyni. Én rosszul lettem a gondolattól, hogy akár be is szorulhat és a feltekeredő redőny mit művelhet szegénykével... Megvártuk, míg semmi zajt nem hallunk a tokból, aztán óvatosan kivilágosítottuk a szobát. Úgy tűnik, mindenki átvészelte ezt a pár napot. A virágok, a madár, és mi is :-).

Már régóta készülök, hogy megszülessen az első újévi bejegyzés (ha már a karácsonyi elmaradt...). Annak ellenére, hogy most három hetet töltünk itthon Magyaroszágon, és az szerepelt a terveinkben, hogy "szellősebbre vesszük" a programarzenált, ez minden igyekezetünk ellenére sem jött össze... Lacinak ráadásul távmunkában dolgoznia is kellett jó sokat. Én szorgalmasan kötögettem(tek), olvasom halomra a könyveket, a gyerekeket pedig kényeztetik a nagyszülők :-). Szóval igazán nem panaszkodhatunk, volt egy nagyon szép karácsonyunk, feltöltő és boldogságos napjaink családunk körében. Szombaton utazunk vissza Ravensburgba, mert 12-én elkezdődik az óvoda és az iskola. Apával mi kaptunk a Jézuskától egy kényeztetős hétvégét, most éppen ennek élvezzük minden pillanatát, leszámítva azt, hogy nagyon hiányoznak a gyerekek... Annyira öszenőttünk már velük, hogy négy nap távollét is iszonyú hosszúnak tűnik...

És végül, ha megkésve is, de mindenképpen szeretnék nagyon boldog új évet kívánni minden kedves olvasómnak 2009-re :-)!!!!!

Véget ért ma az iskola, óvoda. Enikőéknél kis ünnepségre hívták a szülőket, ahol is jelmezbe öltözve, az óvónénikkel közösen előadták Mária, József és a kis Jézus történetét. Már advent kezdetekor a mindennapok részévé vált az, hogy beöltöznek az éppen aznapi szerepükbe, az óvónő meséje közben részesei a történetnek. Enikőnek voltak kedvenc szerepei, mint például angyal vagy kisbárány. :-) Főként ez utóbbi, mert bariként lehetett négykézláb mászni és közben kicsit bégetni is... Az "előadáson" ökröcske szerep jutott, a kis ded bölcsője mellett ücsörgött Enci és leheletével melengette őt :-). Zárásként ünnepi terített asztal mellett a gyerekek által készített aprósütiket ettük, puncsot ittunk és szép német adventi énekeket énekeltünk közösen.

Ákosék a tanárok és szülők által előadott színdarabot (Christgeburtsspiel) nézték meg, az osztály nagy örömére tanítójuk alakította Józsefet. Ákos tegnap csodaszép ajándékokat készített néhány kedves tanárának, ezeket ma adta át:


Egyébként egész flottul megy a karácsonyi készülődés. Lévén, hogy 24-én hajnalban utazunk haza Mo-ra és a saját kis ünnepünket is szeretnénk megtartani négyesben, egy nappal előbb készen kell állni mindennek kívül és belül...

Odilienspiel - Szent Ottília története

Ákosék ma adták elő az iskolában a több hete gyakorolt kis színdarabot, amiben Szent Ottília legendáját jelenítették meg, prózával, énekkel, csodaszép furulyaszóval. Igazán szívet melengető volt az előadás :-), én meg is hatódtam a sok kis ember első jelentősebb színpadi szereplésétől, ahogy beleéléssel, lelkesen, fegyelmezetten, és nagyon bájosan játszottak...

A legenda:

Szent Ottília vakon született 660 táján. Apja - Elzász hercege - megtagadta gyermekét, anyja azonban szeretettel gondozta a vak kislányt, majd egy zárdába adta. Amikor ott egy püspök megkeresztelte, Ottília látni kezdett. Miután fölcseperedett, a bátyja Hugo (Ákos ezt a szerepet játszotta) visszavitte az apja udvarába, de emiatti haragjában a herceg a fiát megölte, Ottíliának pedig megparancsolta, hogy menjen férjhez. Ezt a lány megtagadta (a szűz magát már Krisztus menyasszonyának tekintette), s mivel hitéért amúgy is üldözték, menedéket keresett egy sziklaodúban. Amikor apja és vőlegénye a nyomába eredtek, az üldözött egy sajkában átkelt a Rajnán, de a túlpart hegyei közt egy sziklafal az útját állta, ahol üldözői már-már beérték. Ekkor a leány imájára a sziklafal meghasadt, és miután belépett a nyíláson, a két férfiú szeme láttára összezárult, a résből pedig forrásvíz fakadt. A bősz atya e csoda láttán ismét magába szállt, és fogadást tett, hogy ha leányát visszakapja, a helyszínen kápolnát emeltet, várkastélyát pedig kolostorrá alakíttatja és Ottíliának adja. Megtérése láttán megismétlődött a csoda, a hegy visszaadta a leányt. Az apa betartotta a szavát, Hohenburg várából kolostort építtetett Odilienberg néven, s leánya lett első fejedelemasszonya. (Szent Ottília a vakok, szembetegek védőszentje. Az odilienbergi szent kút ma is megvan; sokan zarándokolnak el oda szembetegségükre gyógyírt remélve.)

A kolostor színpadi kép még a készülés fázisában, Apával, a megmentővel ;-)...

Enikő német monológja "Hundi"-hoz, a kutyához

Elnézést mindenkitől a hirtelen bezárkózástól, csúnya volt ez így ilyen hirtelen, és szó nélkül... Történtek dolgok, amik elbizonytalanítottak a blog sorsát illetően, így erősen gondolkodom, hogy folytassam-e. Ez így nagyon titokzatosan hangzik, de egyenlőre nem szeretnék róla beszélni. Teljesen nyilvánosan semmiképp...

Pár napon belül döntök, az biztos...

Ja, és köszönöm a kedves érdeklődéseket, jól esett nagyon!!!!! :-)

S.O.S

Teljesen tanácstalanná váltam... Készülne Ákosék előadásához a színpadi háttér, de csak toporgok egy helyben, semmit nem bírok eldönteni :-(. Ha már van ez a blog, akkor kihasználom, és várok konstruktív ötleteket, bíztató szavakat a kedves olvasóktól :-)!!!

A lényeg, hogy egy kolostornak kell felkerülnie egy 150x250-es fehér pamutlepedőre (mázlista másik szülőtárs várat rajzol, az valamivel egyértelműbb). Az egy dolog, hogy még arról sincs elképzelésem, hogy nézzen ki a kolostor, de azt sem tudom mit használjak a felvitelhez... Akrilfesték, textilfesték? Vagy a méhviaszkréta vajon működőképes lehet? Az mindenképp fontos, hogy jól látható legyen a rajz, ilyen szempontból előnyösebb lenne a festék, a viaszkrétával viszont könnyebb bánni és lágyabb, kevésbé kontúrosabb lehet az egész... Ekkora felületre biztosan sok festék/kréta fogy, de a mennyiségeket illetően is kérdőjelek vannak bennem.

Ha valaha elkészül a kolostor és a vár, akkor összevarrva a kettő két botra lesz felerősítve. A háttér kezelői fel tudják csavarni az anyagot ezekre, és az éppen adott helyszíntől függően hol a vár, hol a kolostor lesz látható.

Decembertájt annyira sok ünneplésben van részünk, hogy nem is csodálkozom rajta, hogy némelyik háttérbe szorul, és majdnem elfelejtődik... Hja, ez persze a szita agyam mellet nem is olyan csoda ;-). Pedig már barkácsoltam magamnak egy asztali naptárszerűséget is, amibe mindent gondosan feljegyzetelek, de az nem tűnt fel az utóbbi egy hétben, hogy közeleg december hatodika. Érdekes módon még a gyerekek sem készülődtek olyan lázasan, és a boltban sem ütköztem hatalmas mikulásdekorációkba. Biztos az adventi készülődés és a szülinap terelte el a figyelmet...

Mindenesetre, mikor 5-én, pénteken reggel kísértem Encit az oviba, kezemben a két almával, amit a szokásos müzlinapon szoktunk magunkkal vinni, az egyik nagyobb, már tapasztaltabb kisfiú figyelmeztetett, hogy ma Szent Miklós hoz almát az óvodába. Na, ekkor leesett, hogy mit ünneplünk ma. Enikő és Ákos nagyon boldogok voltak, én meg amiatt örülök nagyon, hogy még Ákosnál is ennyire megvan a varázsa annak, hogy jön Szent Miklós, és apróságokat dugdos éjszaka a kipucolt csizmába :-). És annak is hogy örültek a gyerekek, amikor reggel azt tapasztalták, hogy a rajzaikat, amit kimondottan neki készítettek, magukkal vitte Szent Miklós... Enikő olyan gyönyörű pillangósat rajzolt, hogy majdnem lebeszéltem róla, hogy elajándékozza ;-D.

A szülinapi buli is nagyon jól sikerült. Az óvodában kapott a kis ünnepelt koronát, palástot, neki énekeltek, az óvónénik saját készítésű kuglófot szeleteltek, az asztal közepére került egy kis cserepesvirág és mellé egy mécses, ami szintén azt mutatta, hogy jeles napot ünnepelnek ma. A gyerekek összefűzött rajzai, egy szép kép idézettel, egy minikuglóf és a korona voltak az ajándékok. Utóbbit Enikő lelkesen viseli azóta is, meg palástot is kell rá kötöznöm a selyemkendőkből :-).

Itthon este ünnepeltünk tortával, finom vacsival, meg a telitalálatnak bizonyult ajándék babaházzal. Még Ákos, a maga nyolc és fél évével is kiválóan eljátszik vele, naponta többször átrendezi a szobákat, és tegnap párnát is varrt, hogy jusson minden babának valami a feje alá :-).

Lázasan készülődünk az iskolai hónapünnepélyre is, amin Ákosék Szent Odília történetét fogják előadni. Ákos konkrétan Hugo lesz, Odília testvére. Elég sok szövege van, ráadásul kiderült, hogy még a kórusszöveg is megtanulandó, mivel azt mindenki együtt mondja, és illene nem csak tátogni ;-). Az Odíliadalt furulyázni fogják, ezt is gyakorolni kell itthon. Mivel nem egy muzikális család vagyunk (sajnos), mindenféle ősrégi ének-zenei ismeretet előszedve, a kottából igen lassan megtanulva (és gyakorolgatva) a furulyázást, most már tudunk(ok) valamelyest segíteni Ákosnak. A színpadi dekoráció elkészítését ketten bevállaltuk egy másik anyukával, ez a projekt a jövő héten indul... Unatkozni mindenesetre nem fogunk, főként hogy még a karácsonyi ajándékok barkácsolása is folyamatban van, és még sok a tennivaló velük...

Isten éltessen drága Enikőnk! :-)

Az adventi kalendáriumunk

... icipicit késve, de elkészült. Naponta kerül rá két csillag (egy Ákos, egy Enikő által), a kis ded pedig létrafokonként közeledik a bölcsője felé :-).

Az évszakasztal is átalakult. A várakozás hangulatát fokozandó csak az üres jászol és egy kicsi mikulásvirág van rajta. Hosszú útjára indult a szobán át Mária és József, hogy Szentestére megérkezzenek ők is.