2011. febr. 20.
2011. febr. 14.
Ejjj, nagyon nem megy mostanában ez a blogolás... Próbálom összeszedni magam, meg a gondolataim :-)
Enikőéknél az óvodában egyre több minden emlékeztet arra, hogy elérkeztek az iskola előtti utolsó hónapok. 7-en (6 lány, egy fiú :-)) "Vorschulkind"-ek, járnak át az iskolába hetente egyszer, készülnek a kézimunkáikkal, úgynevezett csemetemunkákkal az óvodától való búcsúra és sorra potyogtatják a fogaikat :-D.
Ákosék szorgalmasan járnak a közlekedési suliba, tanulják a szabályokat, biciklivel a kresz pályán pedig gyakorlatba öntik a tudást. Öt vagy hat alkalom után lesz egy vizsga, majd kapnak "jogosítványt" és onnantól fogva már szülői felügyelet nélkül biciklizhetnek az utcán. Olyan hírek terjengenek (kétlem, hogy hiteles forrásból), hogy a waldorfos diákokat szeretik a vizsgán szívatni, merthogy meg akarják nekik mutatni, mi is az a vizsgadrukk :-D :-D...
Szeptemberben Ákos elkezdett röplabdára járni (sajnos a cirkusziskola helyett). Még júliusban elmentünk megnézni egy edzést, attól tettük függővé, hogy kell-e ez nekünk vagy nem... Aztán a pozitív tapasztalatok után, meg Ákos lelkesedése nyomán, ősztől van heti két edzés és néha hétvégenként meccsek a környékbeli csapatokkal. Ami nekem nagyon szimpatikus, hogy egyáltalán nincs teljesítménykényszer és kemény edzések, abszolút a játékosság és az örömmel sportolás a lényeg. Még a hétvégi meccseken is inkább azon van a hangsúly, hogy ismerkedjenek a gyerekek (és a szülők is ;-)), kicsit játsszanak, kicsit mozogjanak és kész. Még bíró sincs, párok játszanak párok ellen (egyszerre több, kisebb pályán), ők maguk figyelik a szabályosságot és számolják maguknak a pontokat. Már több ilyenen ott voltunk, de mindig ámulva tapasztaltuk, hogy abszolút nincsenek viták, nincs görcs, hogy most ki mit rontott, szabálytalankodott stb... :-o A szülők inkább hajlamosak magukat elragadtatni, de szerencsére ez is ritka. Ők inkább kávé és süti mellett figyelik a csemetéiket ;-)...
Kézműveskedünk is szorgalmasan, ők a legutóbbi időszak új jövevényei :-):
Enikőéknél az óvodában egyre több minden emlékeztet arra, hogy elérkeztek az iskola előtti utolsó hónapok. 7-en (6 lány, egy fiú :-)) "Vorschulkind"-ek, járnak át az iskolába hetente egyszer, készülnek a kézimunkáikkal, úgynevezett csemetemunkákkal az óvodától való búcsúra és sorra potyogtatják a fogaikat :-D.
Ákosék szorgalmasan járnak a közlekedési suliba, tanulják a szabályokat, biciklivel a kresz pályán pedig gyakorlatba öntik a tudást. Öt vagy hat alkalom után lesz egy vizsga, majd kapnak "jogosítványt" és onnantól fogva már szülői felügyelet nélkül biciklizhetnek az utcán. Olyan hírek terjengenek (kétlem, hogy hiteles forrásból), hogy a waldorfos diákokat szeretik a vizsgán szívatni, merthogy meg akarják nekik mutatni, mi is az a vizsgadrukk :-D :-D...
Szeptemberben Ákos elkezdett röplabdára járni (sajnos a cirkusziskola helyett). Még júliusban elmentünk megnézni egy edzést, attól tettük függővé, hogy kell-e ez nekünk vagy nem... Aztán a pozitív tapasztalatok után, meg Ákos lelkesedése nyomán, ősztől van heti két edzés és néha hétvégenként meccsek a környékbeli csapatokkal. Ami nekem nagyon szimpatikus, hogy egyáltalán nincs teljesítménykényszer és kemény edzések, abszolút a játékosság és az örömmel sportolás a lényeg. Még a hétvégi meccseken is inkább azon van a hangsúly, hogy ismerkedjenek a gyerekek (és a szülők is ;-)), kicsit játsszanak, kicsit mozogjanak és kész. Még bíró sincs, párok játszanak párok ellen (egyszerre több, kisebb pályán), ők maguk figyelik a szabályosságot és számolják maguknak a pontokat. Már több ilyenen ott voltunk, de mindig ámulva tapasztaltuk, hogy abszolút nincsenek viták, nincs görcs, hogy most ki mit rontott, szabálytalankodott stb... :-o A szülők inkább hajlamosak magukat elragadtatni, de szerencsére ez is ritka. Ők inkább kávé és süti mellett figyelik a csemetéiket ;-)...
Kézműveskedünk is szorgalmasan, ők a legutóbbi időszak új jövevényei :-):
2011. jan. 27.
Régebben írtam már itt arról, hogy folyamatos levélbombázás alatt állunk, mégpedig azért, mert nem nagyon bírják elképzelni, hogy nincsen tévénk :-). Körülbelül két éve jött először a kérdés, hogy "tényleg nincs"? Aztán követte még néhány, mindegyikre türelmesen válaszoltunk, és persze szorgalmasan fizetgettük a rádiódíjat, merthogy rádiónk van a kocsiban, és számítógépen is tudjuk hallgatni. Aztán egy idő után elhitték, hogy nincs tévénk, beletörődtek, hogy tőlünk nem fog több díj befolyni a kasszába... Legalábbis gondoltuk mi! Merthogy a napokban jött egy ember és jól leellenőrizte, hogy tényleg nincsen tévékészülékünk. A postaládáknál, a kapuban elkapott minket, mutatta az igazolványát és mondta, hogy miért van itt. Nem erőszakoskodott és gyanúsítgatott, egyszerűen feltett pár kérdést, amire válaszoltunk. Aztán még szinte nekünk kellett erősködni, hogy jöjjön fel, és nézzen körül. Mint utóbb kiderült, igazából nem is vagyunk kötelesek beengedni az ellenőrző személyt... Mondjuk akkor meg nem értem, mi értelme van az egésznek??!! Na mindegy, ez is megtörtént, őszintén szólva én nem gondoltam volna, hogy van arra kapacitás, hogy járják a háztartásokat tv-k után keresgélve, de úgy tűnik van. Arról meg most hallottunk, hogy a parlament elfogadta a jogszabályt, miszerint 2012-től attól függetlenül kell fizetni minden háztartásnak a díjat, ha van-e ilyen-olyan készülék, ha nincs. Ez mindenesetre bosszantó :-(...
2011. jan. 13.
Hihetetlen... :-o muszáj is megörökítenem, hogy Ákos, aki már évek óta nagyon nem szeret furulyázni, az utóbbi időben minden nap órákat (szó szerint!) gyakorol. Kérés nélkül, hatalmas kitartással. Hogy mi inspirálja, nem tudom. Most már kottából játszanak mindent, úgy gondolom, talán ennek is köszönhető, hogy jobban megy neki, több a sikerélménye.
2011. jan. 10.
Köszi Kat a kedves kérdést, válaszolok rá így, egy bejegyzésen keresztül :-)...
Jól vagyunk, nagyszerűen telt a magyarországi két hét, és még az oda-vissza autóútunk is meglepően simán zajlott. Az elmúlt évek tapasztalataiból nem okolván ismét az autós utazást választottuk, és ezúttal ez nem is bizonyult rossz döntésnek. Az időjárás iszonyúan kegyes volt hozzánk, és még a gyér forgalommal is szerencsénk volt, lévén, hogy odafelé és visszafelé is munkaszüneti napon utaztunk. Otthon nyugalmasan teltek a napok, főként családi, rokoni körben. Sokat babáztunk a csudaédes Gergővel, Enikő és Ákos is odáig vannak legkisebb unokatesójukért :-). Mozit, és némi sportolást leszámítva nagyon más programot nem is szerveztünk, inkább a pihenésé, a feltöltődésé volt a főszerep, na meg persze Lacinak az éteren keresztül érkezett egykis munka is ;-).
Mától pedig ismét beindultak a hétköznapok, ovival, sulival, munkával... Enikő boldogan ment ma reggel, ő már nagyon várta az óvodai napokat. Ákos most annyira nem volt lelkes, de délben már élményekkel telve jött haza és csak mesélt... A végleges ülésrendjük még nem alakult ki az osztályban, az osztálytanító folyamatosan változtat, és szigorúan tartja az egy fiú-egy lány rendet. Persze a gyerekek körében nagy a zúgolódás, de Ákos ma éppen pont elégedett, mert olyan padtársnőt kapott, akit kedvel ;-).
Ami az utóbbi időben hatalmasat változott, az a testvéri viszony Ákos és Enikő közt. Akkora egyetértésben bírnak együtt játszani, hogy csak tátjuk a szánkat... Legyen szó társasozásról, kártyatrükkökről, vagy szerepjátékokról, bármiről. Olyan jó ilyenkor nézni és hallgatni őket :-)!!! Pl. a minap egy kávézóban volt mellettünk üres asztal, oda áttelepedtek, és pincérest játszottak. Teljes komolysággal, váltott szerepekkel, édesen :-). Karácsonyra kaptak egy olyan társasjátékot, ahol nem egymás ellen, hanem egymással karöltve a varázsló ellen játszanak (kitalálva, hogy ki a tolvaj a kastélyban), ezzel már napok óta, szinte nonstop együtt társasoznak. Szóval idilli időszak ez... ;-) Jó lesz majd rá visszaemlékezni, mikor hajbakapós napok érkeznek! :-D
Jól vagyunk, nagyszerűen telt a magyarországi két hét, és még az oda-vissza autóútunk is meglepően simán zajlott. Az elmúlt évek tapasztalataiból nem okolván ismét az autós utazást választottuk, és ezúttal ez nem is bizonyult rossz döntésnek. Az időjárás iszonyúan kegyes volt hozzánk, és még a gyér forgalommal is szerencsénk volt, lévén, hogy odafelé és visszafelé is munkaszüneti napon utaztunk. Otthon nyugalmasan teltek a napok, főként családi, rokoni körben. Sokat babáztunk a csudaédes Gergővel, Enikő és Ákos is odáig vannak legkisebb unokatesójukért :-). Mozit, és némi sportolást leszámítva nagyon más programot nem is szerveztünk, inkább a pihenésé, a feltöltődésé volt a főszerep, na meg persze Lacinak az éteren keresztül érkezett egykis munka is ;-).
Mától pedig ismét beindultak a hétköznapok, ovival, sulival, munkával... Enikő boldogan ment ma reggel, ő már nagyon várta az óvodai napokat. Ákos most annyira nem volt lelkes, de délben már élményekkel telve jött haza és csak mesélt... A végleges ülésrendjük még nem alakult ki az osztályban, az osztálytanító folyamatosan változtat, és szigorúan tartja az egy fiú-egy lány rendet. Persze a gyerekek körében nagy a zúgolódás, de Ákos ma éppen pont elégedett, mert olyan padtársnőt kapott, akit kedvel ;-).
Ami az utóbbi időben hatalmasat változott, az a testvéri viszony Ákos és Enikő közt. Akkora egyetértésben bírnak együtt játszani, hogy csak tátjuk a szánkat... Legyen szó társasozásról, kártyatrükkökről, vagy szerepjátékokról, bármiről. Olyan jó ilyenkor nézni és hallgatni őket :-)!!! Pl. a minap egy kávézóban volt mellettünk üres asztal, oda áttelepedtek, és pincérest játszottak. Teljes komolysággal, váltott szerepekkel, édesen :-). Karácsonyra kaptak egy olyan társasjátékot, ahol nem egymás ellen, hanem egymással karöltve a varázsló ellen játszanak (kitalálva, hogy ki a tolvaj a kastélyban), ezzel már napok óta, szinte nonstop együtt társasoznak. Szóval idilli időszak ez... ;-) Jó lesz majd rá visszaemlékezni, mikor hajbakapós napok érkeznek! :-D
A gyerekek (is) nagyon könnyen megszokják a jót. Főként két hét nagyszülői kényeztetés után... És persze a kényeztetést itthon is kikövetelik(nék)... ;-)
Kérdezem, hogy mi legyen az ebéd, van-e valami ötlet, kívánság. Enikő válasza:
Anya, főzzél zöldséglevest és krumplis tésztát. Mivel összesen két darab krumpli van itthon, ez utóbbira mondom, hogy nem tudom megcsinálni. Erre Enikő: Anya, akkor nekem főzd meg a két krumpliból a krumplistésztát, Ákosnak, amit szeretne, és magadnak meg valami mást! :-o :-D
Kérdezem, hogy mi legyen az ebéd, van-e valami ötlet, kívánság. Enikő válasza:
Anya, főzzél zöldséglevest és krumplis tésztát. Mivel összesen két darab krumpli van itthon, ez utóbbira mondom, hogy nem tudom megcsinálni. Erre Enikő: Anya, akkor nekem főzd meg a két krumpliból a krumplistésztát, Ákosnak, amit szeretne, és magadnak meg valami mást! :-o :-D
2010. dec. 23.
Útra készen állunk, minden bepakolva, éjszaka indulunk haza... Nagyon várjuk az otthonlétet, az ünneplést családi körben, de azért itthon is megtartjuk a mi kis bensőséges, saját, négyesben ünnepelt karácsony esténket :-).
Kívánunk minden kedves olvasónknak, erre járó és bekukkantó vendégünknek nagyon boldog karácsonyt!!!!!!!
Kívánunk minden kedves olvasónknak, erre járó és bekukkantó vendégünknek nagyon boldog karácsonyt!!!!!!!
2010. dec. 21.
Végre, végre...
Nem is tudom már hány ezer éve tervezem, hogy beszüntetem a karácsonyi felesleges hulladéktermelést, és kiváltom a papírcsomagolót környezetbarát, többször felhasználható textilzsákokra. Most végre sikerült megvalósítani a tervet, és varrtam ünnepi hangulatú, bársonyos anyagból különféle színű és méretű zsákocskákat :-), melyek magukba rejtik majd a fa alatt az ajándékokat...
2010. dec. 16.
Olyan jó, békés adventi időszakunk van. Csodaszép téli időjárással, amikor jó kinézni az ablakon a havas tájra, és jólesik közelebb húzódni a fűtőtesthez (persze egy kályha vagy kandalló stílszerűbb lenne, de hát nem elégedetlenkedünk... :-)). Annak ellenére, hogy már hetek óta szinte folyamatosan van hó, még nem kerültek elő a pince mélyéről a szánkók. Felváltva betegeskedtünk, vagy éppen volt bőven egyéb program, és egyszerűen elmaradt... De úgy sejtem, lesz még rá elég alkalom ezen a télen!
Enikő óvodai csoportjában volt egy kis izgalom az elmúlt hetekben, de úgy tűnik sikerült olyan megoldást találni, ami nyugalmat hoz. Idén úgy alakult, hogy a két csoport közül a miénkbe került az összes újonnan jött kisfiú, és ők is a nehezebben kezelhető kategóriából. Ez folyamatos konfliktusokhoz, nyugtalansághoz vezetett, és olyannyira elfajult a helyzet, hogy az óvónénik sem tudták ezt megfelelően kezelni. Enikőre érdekes módon nem volt észrevehető hatással a csoportbeli negatív hangulatváltozás, ő boldog óvodásként élte a mindennapokat, csodálkoztam is, mikor hallottam a kialakult helyzetről :-o... Hosszas óvónői, szülői, külső szakértői tanácskozások után végülis egy olyan megoldás született, hogy a mi csoportunkból átment az egyik legtöbb konfliktust okozó kisfiú a másik csoportba. Próbaképp, hogy ott, abban a közösségben, az egyébként a mieinknél "erősebb" és határozottabb temperamentumú óvónénikkel hogy boldogul. Egyenlőre úgy tűnik, nem rossz a megoldás, nálunk sokkal nagyobb a nyugalom, a másik csoportban pedig nincs nagyobb felbolydulás, és a kisfiú is jobban megtalálta a helyét. Az megint más kérdés, hogy mi lesz jövőre, amikor az iskolában, az első osztályban, ismét egy közösséget fognak alkotni azok a kisgyerekek, akik most a konfliktushelyzetek részesei voltak... Persze addig még sokat változnak a gyerekek, és sok minden függ a majdani osztálytanítótól is. Meglátjuk.
Az iskolában Ákosék karácsonyi pásztorjátékra készülnek, jövő hétfőn lesz az előadás, és most a napjaik nagy részét a próbák teszik ki. Kemény fába vágta az osztálytanító és a zenetanárnő a fejszéjét, mert a prózai részek mellett lesznek hangszeres "betétek" is, és ezek begyakorlására nincs túl sok idő. Ákos játszik a zenekarban, és így fél év brácsázás után még korainak tűnik a a másokkal való együttzenélés. Legalábbis ő panaszkodik, hogy nehéz még neki a többi hangszerre és a karmesterre, sőt az éneklő kórusra is figyelni, és gyakran előfordul, hogy ő sokkal előbb végez, mint a többiek :-D... A hét elején voltam bent egy próbán, mert Frau I. kért szülői segítséget a rendezkedéshez, jelmezbe öltözéshez. Hát, akkor még elég kezdetleges állapotok uralkodtak, de nyilván a főelőadás tökéletes lesz!!! A szülők szemében mindenképp!!!!!! ;-)
A karácsonyi ajándékokkal is jól állunk, a saját készítésűekkel már majdnem elkészültünk, a többi beszerzése is kilencven százalékos. Eddig a gyerekek ajándékainak kitalálásával soha nem volt gond, mindig jött ötlet, de idén Ákos esetében egyszerűen nem bírunk dűlőre jutni. Most neki sincs határozott elképzelése, kívánsága, és ez a 10-11 éves kor már nem is az az igazán játékos időszak... Amivel szeret játszani, már van mindene, könyvet sokat olvas, de azokat majd kapja Magyarországon (meg persze egy-kettőt itt is). Sporthoz, zenéléshez is megvan mindene, szóval nem tudom...
Laci tegnap pont lapozgatott itt egy prospektusfélét, amit a postaládából hozott fel. Egy játékáruház ajánlatai, tele olyasmivel, amit mi soha nem vennénk meg a gyerekeknek. Meg is jegyeztük a kínálatot látva, hogy mennyivel könnyebb lenne a dolgunk, ha nem úgy gondolkodnánk, ahogy, és egyáltalán semmilyen követelményünk, elvünk nem lenne a téren, hogy mivel játsszanak, mivel foglalják el magukat a gyerekeink...
Update december 20.
Az első osztályzenekar első produkciója... reméljük még sok követi a jövőben!!!
Enikő óvodai csoportjában volt egy kis izgalom az elmúlt hetekben, de úgy tűnik sikerült olyan megoldást találni, ami nyugalmat hoz. Idén úgy alakult, hogy a két csoport közül a miénkbe került az összes újonnan jött kisfiú, és ők is a nehezebben kezelhető kategóriából. Ez folyamatos konfliktusokhoz, nyugtalansághoz vezetett, és olyannyira elfajult a helyzet, hogy az óvónénik sem tudták ezt megfelelően kezelni. Enikőre érdekes módon nem volt észrevehető hatással a csoportbeli negatív hangulatváltozás, ő boldog óvodásként élte a mindennapokat, csodálkoztam is, mikor hallottam a kialakult helyzetről :-o... Hosszas óvónői, szülői, külső szakértői tanácskozások után végülis egy olyan megoldás született, hogy a mi csoportunkból átment az egyik legtöbb konfliktust okozó kisfiú a másik csoportba. Próbaképp, hogy ott, abban a közösségben, az egyébként a mieinknél "erősebb" és határozottabb temperamentumú óvónénikkel hogy boldogul. Egyenlőre úgy tűnik, nem rossz a megoldás, nálunk sokkal nagyobb a nyugalom, a másik csoportban pedig nincs nagyobb felbolydulás, és a kisfiú is jobban megtalálta a helyét. Az megint más kérdés, hogy mi lesz jövőre, amikor az iskolában, az első osztályban, ismét egy közösséget fognak alkotni azok a kisgyerekek, akik most a konfliktushelyzetek részesei voltak... Persze addig még sokat változnak a gyerekek, és sok minden függ a majdani osztálytanítótól is. Meglátjuk.
Az iskolában Ákosék karácsonyi pásztorjátékra készülnek, jövő hétfőn lesz az előadás, és most a napjaik nagy részét a próbák teszik ki. Kemény fába vágta az osztálytanító és a zenetanárnő a fejszéjét, mert a prózai részek mellett lesznek hangszeres "betétek" is, és ezek begyakorlására nincs túl sok idő. Ákos játszik a zenekarban, és így fél év brácsázás után még korainak tűnik a a másokkal való együttzenélés. Legalábbis ő panaszkodik, hogy nehéz még neki a többi hangszerre és a karmesterre, sőt az éneklő kórusra is figyelni, és gyakran előfordul, hogy ő sokkal előbb végez, mint a többiek :-D... A hét elején voltam bent egy próbán, mert Frau I. kért szülői segítséget a rendezkedéshez, jelmezbe öltözéshez. Hát, akkor még elég kezdetleges állapotok uralkodtak, de nyilván a főelőadás tökéletes lesz!!! A szülők szemében mindenképp!!!!!! ;-)
A karácsonyi ajándékokkal is jól állunk, a saját készítésűekkel már majdnem elkészültünk, a többi beszerzése is kilencven százalékos. Eddig a gyerekek ajándékainak kitalálásával soha nem volt gond, mindig jött ötlet, de idén Ákos esetében egyszerűen nem bírunk dűlőre jutni. Most neki sincs határozott elképzelése, kívánsága, és ez a 10-11 éves kor már nem is az az igazán játékos időszak... Amivel szeret játszani, már van mindene, könyvet sokat olvas, de azokat majd kapja Magyarországon (meg persze egy-kettőt itt is). Sporthoz, zenéléshez is megvan mindene, szóval nem tudom...
Laci tegnap pont lapozgatott itt egy prospektusfélét, amit a postaládából hozott fel. Egy játékáruház ajánlatai, tele olyasmivel, amit mi soha nem vennénk meg a gyerekeknek. Meg is jegyeztük a kínálatot látva, hogy mennyivel könnyebb lenne a dolgunk, ha nem úgy gondolkodnánk, ahogy, és egyáltalán semmilyen követelményünk, elvünk nem lenne a téren, hogy mivel játsszanak, mivel foglalják el magukat a gyerekeink...
Update december 20.
Az első osztályzenekar első produkciója... reméljük még sok követi a jövőben!!!
2010. dec. 4.
2010. dec. 1.
2010. nov. 28.
Első adventi vasárnap
... adventi kerttel, az adventi spiráljárással az óvodában... Ugyanúgy nagyon szép adventi nyitány volt, ahogy az elmúlt években is.
Ez az adventi nóta pedig a gyerekek kedvence általában (nemcsak az enyéimé :-)). A négy versszak a négy adventi gyertyagyújtásról szól, de többnyire sokkal tovább éneklik... :-) Enikőnél néha már tíz gyertya is ég :-).
Ez az adventi nóta pedig a gyerekek kedvence általában (nemcsak az enyéimé :-)). A négy versszak a négy adventi gyertyagyújtásról szól, de többnyire sokkal tovább éneklik... :-) Enikőnél néha már tíz gyertya is ég :-).
1. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die erste Kerze brennt!
Wir sagen euch an eine heilige Zeit.
Machet dem Herrn die Wege bereit.
Ref.: Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!
2. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die zweite Kerze brennt!
So nehmet euch eins um das and´re an,
wie auch der Herr an uns getan.
Ref.:Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!
3. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die dritte Kerze brennt!
Nun tragt eurer Güte, mit hellen Schein,
weit in die dunkle Welt hinein.
Ref.:Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!
4. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die vierte Kerze brennt!
Gott selber wird kommen, er zögert nicht.
Auf, auf, ihr Herzen,werdet licht!
Ref.: Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!
Text: Maria Ferschl / Gerd Kachel
Zene innen
2010. nov. 22.
A bazárról
megint ódákat tudnék zengeni, szép, bensőséges, adventre hangoló volt. Ugyanakkor nagyon munkás is, én annyira kifáradtam, hogy szombat este már pislogni sem volt erőm. A gyerekek is kimerültek, Enikő mindent kipróbált, több kilométert megtett a barátnőivel a folyosókon, a helyszínek közt, Ákos pedig már segített is az osztály egyik aktivitásában. Idén a negyedikesek kézműves standot állítottak, ahol karácsonyfadíszeket készíthettek a gyerekek tűnemezelés technikával. Ezenkívül új ötletként jött egy "fotóműterem" kialakítása, ahol a családok, gyerekek, barátok, bárki, fotóztathatják magukat ünnepi háttér előtt, jelmezbe öltözve. Sikeresnek bizonyult a dolog, hosszú sorok kígyóztak, sokan vágytak ilyen jellegű képeslapra, amit aztán ajándékozhatnak a nagyiknak, családtagoknak... Így idén nem volt alkotós feladatunk, legalábbis portékákat nem kézműveskedtünk. Az ovis stand részére viszont sokat, a babavarrókörön már szeptember óta a bazárra készültünk. Ezúttal sajnos igen kicsike létszámmal, az új ovis szülők még nem nagyon aktivizálták magukat. Alapító tagként picit izgulok is, hogy mi lesz a babavarrókör további sorsa, ha mi páran, nagycsoportos szülők jövőre szeretnénk továbbadni a stafétabotot...
Visszatérve a bazárra, csak felsorolásszerűen, hogy mi minden járult hozzá az ünnep előtti ünnepi hangulat megteremtéséhez:
Hexenhäusle: Sötét erdőn át vezet az út a boszorkány mézeskalács házához. Ezúttal a cseppet sem gonosz vasorrú kellemes hárfadallamokkal és mézeskaláccsal ajándékozza meg az őt meglátogató gyerekeket.
Kinderkaufladen: Boltocska csak kiskorú vásárlóknak. Az ajtón felnőttek be sem férhetnek, és nem is tudják befolyásolni a gyerekeket abban, hogy mi kerüljön a kosarukba ;-). Csupa szemet gyönyörködtető apróság kapható, nehéz is a válogatás...
Schwimmende Lichtlein: Világító dióhéj hajócskák úsznak a manóvilág varázslatos éjszakai taván. Tavaly itt írtam erről.
Märchenstube, Puppenspiel: Mesék óránként a csillogó szemű közönségnek egy kellemes, otthonos, párnákkal berendezett helyiségben.
Kinderbastelstube: Karácsonyfadíszek tűnemezeléssel, illetve ovisoknak filcmanó varrás, méhviasz gyurmázás.
Kerzenziehen: Gyertyaöntés igazi méhviaszból. Igazi türelemmunka, mert sokszor be kell állni a sor végére ahhoz, hogy jó vastagra hízzon a gyertya... Ákosnak egyébként ez a kedvence az összes bazáros tevékenység közül. Amikor órákra eltűnik, akkor tudjuk, hol kell keresnünk... ;-)
Adventskranz binden: Sok-sok szép, természetes alapanyagból válogatva köthető saját adventi koszorú.
Lebkuchen verzieren: Mézeskalács díszítés, mindenféle finomabbnál finomabb, de azért egészséges édességekkel, magokkal.
Antikvárium: Hatalmas könyvválaszték, és a kiválasztott könyvek vastagságának centiméteréért kell fizetni :-).
Fotoatelier: A fent említett fotóműterem igen vidám hangulattal...
Kulináris élvezkedéshez: orosz és indiai büfé, levesbár, kávézó rengetegféle tortával (idén kivételesen csodaszép dekorációval), nyílt tűzön sült goffri, kemencében sült melegszendvics, forró sült gesztenye, bonbonstand.
Ezenkívül tombola (nem sorsolásos, hanem sorsjegyes változatban), számtalan csodaszép kézművesportéka (nekem idén a nemezékszeres stand volt a kedvencem), kellemes zeneszó, mindemellett vásári forgatag sok kedves ismerős arccal...
A nagyon szegényes fotóválasztékból néhány:
Visszatérve a bazárra, csak felsorolásszerűen, hogy mi minden járult hozzá az ünnep előtti ünnepi hangulat megteremtéséhez:
Hexenhäusle: Sötét erdőn át vezet az út a boszorkány mézeskalács házához. Ezúttal a cseppet sem gonosz vasorrú kellemes hárfadallamokkal és mézeskaláccsal ajándékozza meg az őt meglátogató gyerekeket.
Kinderkaufladen: Boltocska csak kiskorú vásárlóknak. Az ajtón felnőttek be sem férhetnek, és nem is tudják befolyásolni a gyerekeket abban, hogy mi kerüljön a kosarukba ;-). Csupa szemet gyönyörködtető apróság kapható, nehéz is a válogatás...
Schwimmende Lichtlein: Világító dióhéj hajócskák úsznak a manóvilág varázslatos éjszakai taván. Tavaly itt írtam erről.
Märchenstube, Puppenspiel: Mesék óránként a csillogó szemű közönségnek egy kellemes, otthonos, párnákkal berendezett helyiségben.
Kinderbastelstube: Karácsonyfadíszek tűnemezeléssel, illetve ovisoknak filcmanó varrás, méhviasz gyurmázás.
Kerzenziehen: Gyertyaöntés igazi méhviaszból. Igazi türelemmunka, mert sokszor be kell állni a sor végére ahhoz, hogy jó vastagra hízzon a gyertya... Ákosnak egyébként ez a kedvence az összes bazáros tevékenység közül. Amikor órákra eltűnik, akkor tudjuk, hol kell keresnünk... ;-)
Adventskranz binden: Sok-sok szép, természetes alapanyagból válogatva köthető saját adventi koszorú.
Lebkuchen verzieren: Mézeskalács díszítés, mindenféle finomabbnál finomabb, de azért egészséges édességekkel, magokkal.
Antikvárium: Hatalmas könyvválaszték, és a kiválasztott könyvek vastagságának centiméteréért kell fizetni :-).
Fotoatelier: A fent említett fotóműterem igen vidám hangulattal...
Kulináris élvezkedéshez: orosz és indiai büfé, levesbár, kávézó rengetegféle tortával (idén kivételesen csodaszép dekorációval), nyílt tűzön sült goffri, kemencében sült melegszendvics, forró sült gesztenye, bonbonstand.
Ezenkívül tombola (nem sorsolásos, hanem sorsjegyes változatban), számtalan csodaszép kézművesportéka (nekem idén a nemezékszeres stand volt a kedvencem), kellemes zeneszó, mindemellett vásári forgatag sok kedves ismerős arccal...
A nagyon szegényes fotóválasztékból néhány:
2010. nov. 15.
Annyira gyönyörű idő volt a hétvégén, hogy kár lett volna itthon ülni. Így felkerekedtünk, hogy túrázunk egy nagyot, és talán egy utolsót idén... "ki tudja, bármelyik pillanatban kitörhet a tél" felkiáltással. Aztán a nagy túrából séta kerekedett, mert Enikő úgy döntött, hogy épp aznap nem hajlandó csak menni és menni... Meg amúgy is jólesett minden kőnél, fatuskónál megállni, süttetni magunkat kicsit a nappal, farigcsálni ezt-azt, turkálni itt-ott, tobozokkal dobálózni, manóházat építeni.
A hely: Alpsee Bergwelt Immenstadt közelében.
A hely: Alpsee Bergwelt Immenstadt közelében.
2010. nov. 11.
Laterne, Laterne, Sonne, Mond und Sterne...
Az ovis lámpás felvonulásról itt írtam már, idén is ennek jegyében telt az ünnep. Mindenféle körítés nélkül, hideg, de száraz, csillagfényes november estén, egyszerűen a maga meghittségében és melegségében vittük el az erdei manóknak és törpéknek a fényt.
Én kicsit szomorkás hangulatban vonultam Enikővel kézenfogva, mert tudatosult bennem, hogy ez az utolsó Laternenfest, amit az oviban ünneplünk... :-(
Én kicsit szomorkás hangulatban vonultam Enikővel kézenfogva, mert tudatosult bennem, hogy ez az utolsó Laternenfest, amit az oviban ünneplünk... :-(
2010. nov. 10.
Nagynéni lettem
Isten hozott e világon kicsi Gergő!
Tegnap este megszületett Adrienn húgom kisfia :-). Úgy örülök, legszívesebben azonnal járműre ülnék és irány haza...
2010. nov. 8.
Takarékos???
Állandó a küzdelem nálunk a lámpaizzók terén... Nem tudom, másoknál mik a tapasztalatok, soha nem cseréltem még eszmét erről senkivel, de én már kezdek ott tartani, hogy visszatérünk a hagyományos égők használatára. Vagy egyszerűen nincs szerencsénk a vásárlással, vagy ez a tendencia, de nálunk egyszerűen nem bírják hosszú távon ezek a drága ("középkategóriásat" veszünk, darabja 2,50-3 euró) energiatakarékos(nak mondott) körték. Előfordult, hogy már két hét után újra kellett cserélni egyet-egyet, de hogy egy évnél többet egyik sem ért meg, az is biztos (10000 órát ígérnek a gyártók). Csak halmozódik a sok tönkrement, veszélyes hulladéknak minősülő izzó, eddig egyedül még csak az Ikeában láttam ilyen gyüjtőládát, de ott meg nagyon ritkán járunk. És ilyen sűrű csere mellett már az energiatakarékosságot is megkérdőjelezem, a környezet terheléséről már nem is beszélve... A működés közbeni, egészségre gyakorolt káros hatásukat is rebesgetik, ha ez igaz, akkor meg méginkább meggondolandó, hogy kell-e ez nekünk.
És igen, tudom, hogy sokat számít ezeknek az energiatakarékos izzóknak az élettartamában, hogy mennyit vannak kapcsolgatva fel-le, de egyszerűen nem tudjuk úgy "átnevelni" magunkat, hogy ha kijövünk egy helyiségből, akkor ott automatikusan ne kattintsuk le magunk után a kapcsolót. Legyek úgy energiatakarékos, környezettudatos, hogy feleslegesen égessem órákon keresztül az egész lakásban az összes lámpát???? :-o
És igen, tudom, hogy sokat számít ezeknek az energiatakarékos izzóknak az élettartamában, hogy mennyit vannak kapcsolgatva fel-le, de egyszerűen nem tudjuk úgy "átnevelni" magunkat, hogy ha kijövünk egy helyiségből, akkor ott automatikusan ne kattintsuk le magunk után a kapcsolót. Legyek úgy energiatakarékos, környezettudatos, hogy feleslegesen égessem órákon keresztül az egész lakásban az összes lámpát???? :-o
2010. nov. 3.
Enikő mutatja a jobb hüvelykujját, amin hatalmas vízhólyag díszeleg.
- Mi történt az ujjaddal, Enikő??? :-o
- Kukoricát morzsoltam az óvodában...
Olyan nagy elánnal dolgozott a kicsi lány, hogy fájdalmas nyoma keletkezett igyekezetének. De nem bánja, élvezte a fonóhangulatot, az énekszót, az óvónéni meséjét munka közben... :-)
- Mi történt az ujjaddal, Enikő??? :-o
- Kukoricát morzsoltam az óvodában...
Olyan nagy elánnal dolgozott a kicsi lány, hogy fájdalmas nyoma keletkezett igyekezetének. De nem bánja, élvezte a fonóhangulatot, az énekszót, az óvónéni meséjét munka közben... :-)
2010. nov. 2.
Oberstaufen
Németországban is nagy vitákat vált ki a Google Map online utcán sétálgatós verziója (Street view), hogy hová engedjék be a fotós autót és hová ne. A lakosság részéről a legnagyobb a tiltakozás természetesen. Ha jók az információim, akkor a 20 legnagyobb városban lehet majd virtuális sétákat tenni, a továbbiakról még vitatkozgatnak. Viszont legelsőként egy közelünkben fekvő festői falucska, egyik kedvenc kirándulóhelyünk mutatja meg magát, mától itt is szétnézhetünk. Ők úgy vélik, a turizmus szempontjából nem árthat, ha kicsit belekóstolhatnak a látványba, hangulatba a bizonytalan vendégjelöltek...
Aki nem ismeri az alkalmazást...: A kicsi emberkét egérrel a térképre húzva indulhat a virtuális séta.
Aki nem ismeri az alkalmazást...: A kicsi emberkét egérrel a térképre húzva indulhat a virtuális séta.
Az óvoda grémiuma nemrégiben úgy döntött, hogy átalakítja az óvodai nyitvatartást, a szünetek mennyiségét kicsit csökkenti, vagyis hozzáigazítja a bölcsőde nyitvatartásához, és legfőképpen a családok igényeihez. Így adódott a lehetőség, hogy a mostani őszi szünetben is kérjünk óvodai elhelyezést reggel nyolctól délután fél egyig. Enikő persze így hallani sem akart arról, hogy itthon tengesse az időt, mikor imádott ovija tárva nyitva áll. Ugyan összevont csoporttal, de csupa ismerős arccal töltötte a mai délelőttöt, tele élménnyel, boldogan mesélt hazafelé ballagva :-). És én is kicsit hatékonyabban dolgozva, lelkiismeretfurdalás nélkül (hogy nem vele foglalkozom) töltöttem azt a pár órát. Ákos is zavartalanul olvashatott ;-), sőt még a könyvtárba is elruccant teljesen egyedül. Ugyan hozott egy-két olyan könyvet, amit ki kellett cenzúráznom (a térdnadrágos detektíves sorozat nem tartozik a kedvenceim közé fantomos, vámpíros és vérfarkasos témáival brrr...), de örülök neki, hogy végre németül is lelkesebben olvas.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
