A szombati bazárral egy elég munkás és pörgős időszak zárult le. Sok szép kézimunka készült, ezenkívül finomságok, gyönyörűséges dekorációk és standok, mindenki azért dolgozott, hogy ez a bazár is éppoly bensőséges, ünnepi hangulatban teljen, mint az előzőek. Őszintén szólva el sem tudom képzelni, hogy az, akinek három, vagy még több gyermeke jár a suliba/oviba, hogy tudta megszervezni a sok tennivalót, még nekem is nehéz volt kétfelé koncentrálnom... Igaz, az óvodában benne vagyok a főszervező csapatban, ezzel kicsit több munka jár, és sajnos ez rovására is ment annak, hogy a harmadikosok feladataiban aktívan részt vegyek. Viszont ez utóbbiból kifogtam az "áldásos" romeltakarítást. Persze önként és dalolva, de ha lett volna elképzelésem, hogy mit jelent egy tanteremben felállított 1,5x4 méteres medencéből kihalászni a dekorációt (hatalmas kövek, fagyökerek, féldrágakövek, kagylók, rengeteg moha), majd lapáttal kimerni az aljából a kavicsot, leengedni vödrökbe a vizet és kitakarítani az utána maradt "szépséget" (ezt nem részletezném) - akkor nem hiszem, hogy felvésem a nevem a listára :-) ;-)... Másoknak sem volt fogalma erről, mert egyébként lettek volna markos apukák :-).

És néhány kép...

Jóllakott Ákos, miután derekasan besütizett ;-)...

Kemencés palacsinta és melegszendvics... Utóbbi a most bejáratott, a suli által vásárolt vadonatúj kemencében készült. Decemberben nekem is lesz alkalmam kipróbálni, mert a városi adventi vásárban abban fogjuk több héten át sütni (majd árulni) a sváb pizzát (dinnete-t)...Készülnek a fa mécsestartók.Schwimmende Lichtlein...avagy az a bizonyos medence... Ennek lényege az volt, hogy a korom sötét teremben, ahol gyertyák égtek és líra hangja szólt, a gyerekek vízre bocsáthatták kis dióhéj hajójukat (ebben is kicsi gyertya égett), és bebarangolhatták a vízi manók világát.Az óvodai stand a sok szépséges kézimunkával.

„Sokat tud az én kezem,
sokat tud az ujjam,
benne mindenféle régi
s mindenféle új van.”

(Részlet Szabó Lőrinc: Sokat tud az én kezem című verséből)

"Anya, vicces volt a fogorvosnál..."

Ennek a mondatnak igazán örültem, mikor Ákos szájából elhangzott. Ugyanis első fogorvosi élménye volt, ami nem árt, ha kellemes emlékeket idéz fel majdan felnőttkorában.

Az egész úgy kezdődött, hogy az iskolai fogorvosi ellenőrzés után kaptunk egy papírt, hogy keressük fel a saját orvosunkat, mert kezelendő fogat találtak. Ekkor kicsit elszomorodtam, mert Ákos igazán lelkiismeretes fogápoló, reggel, este nagyon alapos (sok percen át tartó) fogmosást végez, használ fogselymet, egészségesen étkezünk - és ennek ellenére mégis van rossz tejfoga... A közelünkben találtam is egy gyerekekre specializálódott fogorvosnőt, hozzá mentünk el hármasban. Enikő is végignézte a procedúrát, legalább már őt sem éri ismeretlenül a dolog, ha a fogorvosi székbe kerül...

A lényeg, hogy hihetetlen türelemmel, mindent elmagyarázva, megmutatva, szemléltetve tömte be az aranyos, kedves dokinéni Ákos egyik tejfogát. Minden eszközt az egyes műveletek előtt a kis paciens kezébe adtak, kipróbálhatta, megfoghatta, gyurmázhatott a tömőanyaggal :-), majd a "művét" uv-fény alá rakták és megkeményítették, sőt tükröt is kapott a kezébe, hogy láthasson ő is mindent, ami történik a szájában. Még az érzéstelenítést is olyan kíméletes eszközzel adták be, hogy észre sem vette (nem injekcióstűvel, hanem speciális eszközzel és kis csippentésekkel, 10-15 adagban került be az érzéstelenítő az ínyébe). Persze tömés után zsibbadt a szája, meg nem lehetett pár órán át enni, de mégsem volt rossz az élmény.

Nem bánnám, ha mondjuk az iskolafogászaton annak idején valami hasonlót tapasztaltam volna... Akkor talán én sem rettegnék, amikor fogorvoshoz kell mennem... :-/

Ezüst

Az elmúlt két hétben kis családunk minden tagjánál felbukkantak ilyen-olyan, az évszakból adódó betegség jelei. A gyerekeknél a szünidőben (legeslegjobbkor, mert nem szívesen maradnak ki imádott intézményeikből ;-)), Lacinál pár napja, nálam pedig ma jöttek elő ilyen-olyan tünetek. Semmi máshoz nem nyúltunk, mint a kb. fél éve megismert és azóta használt ezüstkolloidhoz, amivel sikerült csírájában elfojtani mindenféle kórságot (remélem ez rám is igaz lesz holnapra/holnaputánra). Anno sok mindent összeolvastam az ezüstkolloidról itt a neten, hát van pro és kontra bőven, de ha abból indulok ki, amit a saját bőrünkön tapasztaltunk, akkor bátran merem ajánlani mindenkinek ebben az influenzás, ilyen-olyan kórságos időszakban! Én már-már csodaszernek tekintem, miután totál elmúlasztotta Ákos igen csúnya szemölcsét, meggyógyította Laci nagyon begyulladt körömágyát, és a náthás megbetegedéseink is csak 1-2 naposak, mióta bevetésre kerül... Ezek után bátrabban állunk elébe a járványos téli időszaknak, és lépten nyomon másoknak is ajánljuk a szert! (Hehe, nem vagyunk ám sem gyártók, sem forgalmazók, és jutalékot sem kapunk senkitől ;-)))))

Ákos mér. Folyamatosan és mindent, ami útjába akad... :-) Ez a nemrégiben kezdődött mérés epocha hatása. Először kezdték a különböző ősi hosszmértékegységekkel, mint pl. az arasz, a láb, a lépés, sőt számomra vicces mértékegységként a "Pobreite" (popószélesség) is bekerült a listába :-). Az iskolát és környékét bejárva méricskéltek, próbálgatták, hogy az egyes dolgokhoz mi a legmegfelelőbb mértékegység, majd a tapasztalatok természetesen a füzetbe is bekerültek. Aztán az osztálytanítótól mindenki kapott egy pontosan 1 méteres spárgadarabot, aminek segítségével ismét körútra indultak. Házi feladatként otthon is mérnek, majd a suliban az eredményeket hasonlítgatják, és maguk közt versenyeznek természetesen, hogy melyikük szobája rendelkezik tekintélyesebb paraméterekkel... ;-)

Ma kezdték a métert kisebb egységeire bontani, ehhez is sokat rajzolnak, vagdosnak és méricskélnek. Így a saját magukon megfigyelhető, az emberi testből eredő mértékekből elindulva találkoznak a ma használt mértékegységekkel.

A következő szülői estre előolvasmányként kaptunk az osztálytanítótól a "Rubikon" korszakról szóló anyagokat, cikkeket. Most ezeket tanulmányozom, meg olvasgatok hozzá a neten találtakból is. Szeretnék majd írni róla, ha össze bírom rendezni a gondolataimat...

Jövő héten az osztálytanító jön hozzánk látogatóba, nagy izgalommal várjuk, már csak azért is, mert vacsoraidő környékén jön, és kérte, hogy a kialakult szokásainkat őmiatta ne változtassuk meg... Így viszont találkozni fog a rendrakás-vacsora-fürdőszobai "szertartás"-aludni indulás körüli nem éppen nyugalmas és idilli állapotokkal, ráadásul egy jó órára, az esti felolvasás idejére egyedül is fog maradni... hihi :-)

Ha az ember beijed a novembertől, és nem hiszi el az időjósoknak, hogy 16 fokos, napsütéses idő várható ezer méter felett is, akkor vagy tűri magán a rengeteg ruharéteget, vagy nekiáll megszabadulni még a jégeralsójától is... :-D (Ez utóbbi művelet torkollt napfürdőzésbe.)

INATURA

Őszi szünet lévén kirándulást is terveztünk a hétre, és hosszas fejtörés után egy múzeum mellett döntöttünk. Tudományos ugyan, de a táblák olvasgatását, a magyarázatokat hagytuk későbbre, most egyszerűen csak nagyot játszottunk. Majdnem négy órát töltöttünk bent, de észre sem vettük az idő múlását, és természetesen még visszavágyunk :-)...






Méhecskék munka közben. Egy csövön keresztül ki tudnak jutni a szabadba, meg vissza is a gyűjtött nektárral :-).

Patkányok a föld alatt... Egész szép kis csatornabirodalmat építettek ki nekik.


Itt éppen madárcsicsergéseket hallgat Enikő.

Ez vicces volt... Egy csillogó-villogó konyha. A bútor fiókjait kihúzva, ajtóit nyitogatva kiderült, milyen élőlények jelenhetnek meg egy kevésbé gondos háziasszony birodalmában... hmmm

Én ezt látom a képernyőn, ha a blogoldalt megnyitom. Viszont Lívi és Kanya jelezték, hogy náluk hiányzik a homokszínű lap, a sötétbarna háttér előtt így a pirosas betűk szinte olvashatatlanok. Kérlek benneteket, hogy ha nálatok is fennáll ilyen probléma, akkor jelezzétek a hozzászólásban. Azt még nem tudom, mit lehet tenni... talán sablont váltok, vagy abszolút analfabétaként megkísérlek html-kódot szerkeszteni :-O ;-).

A hörink, mozgásigényét kielégítendő, éjszakánként vadul hajtja a futtatókerekét. Ami fémből van, és persze, hogy az éjszaka közepén kezd el nyikorogni, miután elmúlik az előző olajozás hatása... Ma éjjel is ez történt. Kezemben a kis ecsettel és az olívaolajjal, félálomban áttámolyogtam Ákos szobájába (őt egy cseppet sem zavarja az éktelen zaj) kereket olajozni. És azt vettem észre, hogy Vili (a höri) rávetette magát az ecsetre, majd az olajozás helyére, és vadul nyalta. Úgyhogy mostantól állatkísérleteket folytatunk, majd beszámolok a kutatás eredményéről, arról, hogy hogyan befolyásolja az olívaolaj a hörcsögök élettartamát, egészségi állapotát... :-)

Nem igazán voltunk a helyzet magaslatán, amikor a mai iskolai/óvodai nyílt nap szórólapját tanulmányoztuk. Így lemaradtunk a hónapünnepélyről (éppen akkor értünk, mikor kiözönlött a tömeg), és hiába vártuk az ötödikesek cirkuszelőadását, erről kiderült, hogy egyáltalán műsorra sem került. Mentségünkre legyen mondva, a cirkusz szó szerepelt a kínálatban, valószínűleg ezt gondoltuk tovább... egyébként a produkció helyett kipakolták az iskola összes cirkuszi eszközét, amivel két órán keresztül iszonyú jól mulattunk. Laci azt mondta, addig nem megyünk haza, míg meg nem tanul pálcán tányért forgatni, szerencsére ügyes volt, és összejött. Ákos a másfél méteres átmérőjű gömbön tanult meg egyensúlyozni, aztán odáig fejlesztette a mutatványt, hogy közben diabólóznia is sikerült. Enikő kötélen táncolt, zsonglőrködött, de leginkább az ovis barátaival rohangált és bújócskázott a színpad függönyerdejében. Meg persze kicsit ovizott is, örült, hogy végre itt egy hatnapos munkahét :-).

Egyébként a nyílt nap sem csak arról szól, hogy jönnek érdeklődők, akik a waldorf irányába kacsintgatnak, és betekintést nyernek, hogy miről is szól ez az egész. Hanem egy külön alkalom, hogy a már intézménybe tartozó családok együtt töltsenek néhány órát, egy süti és kávé mellett beszélgessenek, esetleg szép könyveket vásároljanak, a gyerekek jót játsszanak... kicsit másképp találkozzunk, mint a sietős hétköznapokon, így ez az alkalom picit ünnep is nekünk :-).

Ja, és hogy dicsekedjek is kicsit... Ákos tavalyi összes kézimunkája, valamint több formarajz, írás és számtan füzete is kiállításra került :-).