2009. szept. 30.

Erdei csúszdákra leltünk :-)

video video
Ma hallottam a rádióban ezeket a népi időjóslásokat. Tegnap igazi nyárias idő volt mifelénk, úgyhogy lehet reménykedni a további szép őszi folytatásban... :-)

Bauernregeln zu Michaeli:

"Kommt Michaeli heiter und schön,
wirds noch vier Wochen so weiter gehen!"
(Ha Mihály-napon szép az idő, akkor még négy héten keresztül marad is ilyen.)

"Regnet's an Michaeli ohne Gewitter,
so folgt meist ein milder Winter!"
(Ha Mihály-napon csendes eső esik, akkor enyhe tél következik.)

Az elmúlt két évben Ákosék erdei bátorságpróbája mindig esőben zajlott (volt is két enyhe telünk ;-)), tegnap volt először szép napsütés. A gyerekek bátorságát azt hiszem ez támogatta kicsit. Igaz, hogy néhány próbáról lemaradtak, mert kicsit eltévedtek az erdőben, de ennek ellenére együttes erővel a sárkányt legyőzték...

2009. szept. 29.

Nem tudom, máshol, más iskolákban, osztályokban hogy oldják meg az információáramlást, de nálunk valami extrém módon nem működik a dolog. Elegem van már a (majdnem) éjszaka és hajnalban érkező és továbbítandó körtelefonokból... Ezek időnkénti megszakadásáról már nem is beszélve. A táskaposta jó lenne, ha a fele osztály kézbesítené, ugyanez vonatkozik a kör email-ekre is, ha nem élne az emberek háromnegyede net-telen életet. Ötletem sincs, hogy lehetne a problémát orvosolni. Talán üzenőfüzet, mint a régi szép időkben? Csak ott is bejátszik az emberi tényező, és mint a helyzet mutatja, ennek szintén az lenne a következménye, hogy sokan elfelejtenek belenézni...
Sejtem egyébként, hol a dolog méregfoga: minden az utolsó pillanat után dől el, derül ki, szerveződik, így az információknak sincs elég idejük célba érni. Úgy tűnik, a német precizitás, pontosság waldorfiára nem vonatkozik ;-) ;-)...

2009. szept. 22.








A földművelés epocha keretében Ákosék osztálya ma a kis földjét szántotta fel. Először kézi erővel, majd lovas ekével. Ehhez kapcsolódóan, és egyben az egész harmadik év felvezetéseként is idézek két részt a Szabadságra nevelés-ből (Frans Calgren-Arne Klingborg), mindennél jobban ide passzolnak...

"Az első iskolaévekben az egészséges gyerekek még inkább az "emberformájú fantáziaképek" világában élnek. A környezet élete iránti érdeklődés szokását ebben az életkorban valójában úgy lehet előmozdítani, ha a tanár erről a világról elevenen mesél: a föld és az erdő, a víz és a part, a ház és a kert, a virág és a dudva, a madár és a hal úgy beszélgetnek egymással, mintha emberek volnának. A 3. osztályban, amikor a gyerekek a "kilencedik év körüli krízisbe" lépnek, másféle ábrázolási mód következik. Az átmenetet úgy lehet megoldani, hogy a tanár azokról a dolgokról és foglalkozásokról mesél, amelyek közösek a mesék világában és a környező valóságban, s ily módon bizonyos tekintetben valami "ősképszerűt" hordoznak magukban: a paraszt az ekével, az asztalos a fűrésszel, a halász a hálóval, a kőműves a vakolókanállal."

"Apáink, akik traktor nélkül művelték a földet, hálót húzó hajó és visszhangos mélységmérő nélkül halásztak - saját koruk szempontjából - nem voltak buták, sem pedig ügyetlenek. Azért érhetünk el többet, mint ők, mert rájuk támaszkodunk. Hálásak kell lennünk nekik. Így nézve mindenképpen időszerű a harmadik osztály "környezettanításába" sok olyan jelenséget beleszőni, amelyek időtállóak, vagy a múlthoz tartoznak. A tanár ismerteti a különböző gabonafajtákat és felhasználásukat. Elmondja, hogy takarították be, csépelték, szárították, őrölték és sütötték régen vidéken a gabonát. Elmeséli, hogy készítették a vajat és a sajtot, hogy tartósították a húst és a zöldséget, hogy trágyáztak és vetettek, hogy építettek házat. Jó, ha minden gyerek bánhat egyszer ilyen eszközökkel és anyagokkal (vajköpülő dézsa, eke, tégla, malter), vagy legalább megnézheti, hogy használják."

2009. szept. 17.

Hét elején rendeltem egy internetes boltból nátrium-perkarbonátot. Tegnap megérkezett, de a futár azt javasolta, ne vegyem át, mivel a doboz orrán-száján ömlött ki a fehér por. Még tétováztam kicsit, a bizalmatlanság felébredt bennem, ugyanis előre fizettem átutalással. Aztán végiggondolva tényleg nem vettem át, hisz ki tudja, az útja során már mekkora mennyiség hullt ki, és ha szerencsém van, vagy visszautalják az amúgy sem túl nagy összeget, vagy küldenek másik csomagot.
Írtam egy pár soros email-t a boltnak a történtekről, majd fél óra múlva jött a válasz, sűrű elnézéskérések közepette közölték, hogy enyhítve az én időveszteségemet, azonnal postára adtak egy új csomagot, ami remélik, hogy sértetlenül fog hozzám megérkezni! :-o És még én voltam bizalmatlan... Igazából nem is értem a saját bizalmatlanságomat, mikor eddig még szinte csak ilyen pozitív meglepetések értek az internetes vásárlásaim során, legalábbis ami az eladói oldal hozzáállását illeti...

Tejben, vajban...

Szó szerint.
Ugyanis tegnap volt egy kalandom, ami így visszagondolva biztos mulatságos lett volna egy külső szemlélőnek. Szerencsémre nem volt szemtanú.
Ahonnét hordjuk a tejet, önkiszolgálós a rendszer. Hatalmas tartály teli tejjel, rajta egy csap, amiből megtölti az ember a kis üvegeit, majd otthagyja a pénzt a becsületkasszában, egy kis dobozkában az ablakpárkányon. Igen ám, de a nyáron minden megváltozott, istállóátépítés, bővítés és mindenféle modernizálás eredményeképpen a rendkívül egyszerűen kezelhető, kedvenc tartályomat eltávolították, és a helyére került valami hipermodern, csillivilli masina, melynek a vezérlőjén több gomb van, mint a számítógép billentyűzetén. Persze kis csap sehol, amivel a tejsugár ereje szabályozható. Semmit sem gondoltam végig, nem csengettem be a gazdáékhoz segítségért, csak nagy magabiztosan, hübelebalázs módjára megnyomtam a start gombot. Persze hatalmas erővel dőlt a tej, a két és félliteres kanna pillanatok alatt megtelt, közben pedig pánikszerűen kerestem valamiféle olyan gombot, ami megállítja az áradatot... Nem álltam térdig a tejben, bokáig sem szerencsére, de nem sokon múlt. Igazából fogalmam sincs, melyik gombbal sikerült megállj-t parancsolni, mindenesetre elég sok tej a padlólefolyóban végezte :-(. Ja, és egyébként meg mérges is vagyok, hogy miért kell mindent túlbonyolítani. Így, hogy a kis mennyiségű tejhozatal kivitelezhetetlenné vált szinte (a vezérlő két lépésre van a kifolyótól, a literes üveget még tartani is kellene, legalább két ember szükségeltetik hozzá), nem tudom, fogunk-e ide járni... Pedig annyira finom a tej, nehéz lenne lemondani róla :-(...

2009. szept. 15.

Az első iskolai nap után Ákos még mindig ötödikes létre vágyik, de a harmadikkal is teljes mértékben elégedett :-). Ötödikes azért lenne szívesen, mert abban az évben van a Waldorf-olimpia, akkor kötnek zoknit és akkortól lehet az iskolán belül is focizni :-). A harmadikban meg szerinte az a legjobb, hogy már nem ér véget a tanítás 11.40-kor, hanem több napon van fél egyig órájuk. Nagyon lelkes Ákos az újdonságok iránt is, már első napon, az iskolakertben megkezdték a kert- és földművelést (Garten- und Ackerbau), elkezdtek horgolni tanulni, ma pedig a folyóírással és oroszórán a cirill betűk írásával is megismerkedtek.
Még a korán keléssel sincs gond, ha iskolába menésről van szó, pedig Mormota Ákos utálja a korai ébresztést! Szóval továbbra is nagyon szeret iskolás lenni, iskolába járni, és már biztosan többször is leírtam itt, de ez nagyon nagy öröm nekem! :-)

2009. szept. 8.

Tudom... kezdek már unalmassá válni a töméntelen fotóval. De még most utoljára (legalábbis egy darabig) elárasztom a blogot a hétvégi kirándulós képeinkkel.

Ha szülinapos kirándulásról van szó, akkor nem kérdés, hogy én mit választok magamnak... egyértelmű, hogy a hegyekbe megyünk :-). Így is történt, vasárnap Bizauban (vagy Bezauban? nem tudom, két szomszédos gyöngyszem falu) jártunk. Libegőztünk felfelé, túráztunk lefelé, majd a most szelíd hegyi patak partján időztünk jó hosszan. A (gondolom még tavaszi) hordalékban csodaszép ágakat, gyökereket találtunk, az évszakasztalra jól jönnek, és már csiszolni sem kell őket, a víz elvégezte helyettünk ezt a munkát :-)...

2009. szept. 7.

Még néhány kép otthonról.
Keveset fotóztam, de a jellemző pillanatokat azért megörökítettem. Mint például a nagy fáramászásokat. (Arról viszont nincs kép, miként trancsírozódtak össze a zöld diók, és hogy milyen gyönyörűen befogták a kis mancsokat, tappancsokat... ;-))



Aztán volt nagy közös gyümölcsevés az unokatesókkal. Hallották valahol a gyerekek, hogy akár 25 évvel is meghosszabbíthatja a halandók életét egy anyag, amit a vörös szőlő magvában találtak a kutatók. Szőlőevés közben összegyűjtötték a magvakat, hogy majd külön elfogyasztják azokat, és persze jó sokáig fognak élni :-)...


Aztán a magok elrágicsálása ezt váltotta ki:


A pancsolás mindennapos volt, csoda, hogy a két vízicsibének nem nőtt uszonya...


És a nagy élmény, Gigi és Zsolti esküvője Balatonfüreden... Ilyenben még nem volt részük a gyerekeknek. Élvezték is nagyon, éjszakába nyúlóan, alig akartak hazamenni a fuvarozásukra érkezett nagyszülőkkel :-)...





2009. szept. 5.

Búvárkodós, kincskeresős tengeri kalandjaink

Hangulatok

2009. szept. 3.

Lassan el is felejtődik a nyaralás, és még semmit nem írtam róla. Pedig igazán jól telt mind a horvátországi egy hét, mind pedig a magyarországi három... Fotóztunk is sokat, igencsak szanaszét vannak a képek, de azért igyekszem képesen is beszámolni. Itthon már visszarázódtunk, eltűntek a ruhakupacok, a strandfelszerelés, feltöltődtek a készletek és a hűvöshöz is sikerült akklimatizálódnunk. Azért még nehezünkre esik olyan hosszan kint tartózkodni, mint Magyarországon, de csak a jelszót kell szem előtt tartani: nincs rosszidő, csak rossz ruházat. Persze a sok ruha ellen a gyerekek nyafognak, de ez érthető is azok után, hogy öt hete nemhogy zoknit, de még cipőt se nagyon látott a lábuk, a pulóverekről, kabátokról nem is beszélve...
Ákos az elmúlt hetekben nagy könyvmoly lett, már másként nem is látni itthon a lakásban, mint könyvvel a kezében :-). Ennek nagyon örülünk, és én még afelett is szemet húnyok, hogy mostanság Rosszcsont Petit olvas (én utálom, Ákos meg hatalmasakat nevet Peti "jobbnál jobb" viccein...). Enikő pedig reggeltől estig strandosat és esküvőset játszik. Utóbbi igen nagy élmény volt neki otthon, augusztusban. És a szerepjátékhoz most jó alapul szolgál. A színes selyem és pamut kendőink eddig is napi szinten játékba kerültek, most meg igazán jó szolgálatot tesznek a menyasszonyi öltözet elkészítéséhez :-). Sőt a strandos játkhoz a fürdőruha (bikini!) is ezekből készül :-).