2008. ápr. 30.

Ma


Rájöttem arra, hogy sok-sok német vendégkisgyereket kell meghívni magunkhoz játszani, és a nyelvi fejlődés a társalgás terén garantált. Nem kell drága tanfolyamokra költeni, a könyvek fölött görnyedni... 8 év körüli gyerekeket ide!!! Ők jönnek kérdezgetnek, mutatnak, játékba bevonnak, mesélnek, ételben válogatnak (;-))... csupa olyan szituáció, mikor az embernek reagálni kell, kommunikálni folyamatosan.

Nálunk volt ma Joel, Ákos kis barátja. Jól érezték magukat mindnyájan, még Enikő is. Ő szinte rajong Joel-ért, ebédnél hisztizett egy nagyot, hogy mellette akar ülni, magyarul tanította ("legszebb" magyar szavakra: úgymint pisi, kaki, puki :-D... még szerencse, hogy senki nem érti), és minden mozdulatán, tettén hatalmasakat kacagott :-). A látogatások sűrűek lesznek mostanság, mivel a május a szünetek hónapja... Mai napot is beleszámítva 5 nap, majd pünkösd környékén két teljes hét.

2008. ápr. 29.

MALOM


Bemutatom új "családtagunkat"... Ma érkezett, és természetesen egy nagyon kedvező áron elcsípett ebay-es szerzemény. :-) Rögtön ki is próbáltuk a gyerekek nagy örömére. Lelkesen tekerték a kart, és őrölték a finom lisztecskét, amiből aztán sütit sütöttünk. Örülök neki, hogy megtapasztalják, hogy nem a bolt polcán a zacskóban "terem" a liszt, hanem a kis magokat a malomkerekek őrlik össze... És a szerkentyű esztétikai látványként sem utolsó a konyhában... én teljesen beleszerettem ;-).

Térképvadász


Ákost elég gyakran látni mostanság ebben a pózban: Áll a térkép előtt, vagy hasal a földön egy kiterített térképen, vagy nyitva előtte egy atlasz... Már ki tudja betűzni az országok, városok, tengerek neveit, és nagy élvezet számára a világ megismerése (még ha nem is élőben). Néha nézegetheti a Google Earth-öt, ott ráakad szép táj-, természetfotókra, így mindig van aktuális kedvenc ország. Most éppen Portugáliát ütötte ki a nyeregből Ausztrália :-). Tegnap kijelentette, hogy neki mindenképpen ausztrál feleséget kell találnia, hogy abban a "csodaszép" országban élhessen :-DDD.

2008. ápr. 26.

Nyuszikák :-)

Időnként megbámulnak minket a játszótéren, mikor a táskából előkerülnek a rágcsáink... :-) Tegnap pl. két kislány nézte Ákost sárgaréparágcsálás közben, és összesúgtak... hát igazán kiváncsi lettem volna, mit mondtak. Annak nagyon örülök, hogy az édességeket, sós akármiket tudom helyettesíteni répával, karalábéval, almával, egyéb gyümölcsökkel, de lassan egy tanyagazdaságot kell vennünk, gazdálkodni, répaföldet kapálni és gyümölcsösben szüretelni (mert venni nem győzzük :-DDD). Akkor lesznek majd szép fehér, pirosszemű nyuszikáink, és a gyerekek velük együtt ropogtathatják a répáikat ;-)!

2008. ápr. 24.

Történések innen-onnan

Tavasz lévén elkezdtem ma egy méregtelenítő kúrát, amit rendesen meg is éreztem, már pár óra múlva... volt minden: fejfájás (olyan, hogy fetrengtem), wc-re járkálás öt percenként, émelygés. Remélem nem fog folytatódni a további napokon! Bár így legalább látom, hogy van hatása...
Tegnap este az óvodában vettem részt a soron következő "Elternabend"-ünkön (alias szülői értekezlet). Nagyon kedélyes, oldott hangulatban, teázás és sütizés közben folyt a társalgás a gyereknevelés örömeiről, nehézségeiről, arról, hogy az anyák/apák mindehhez honnan merítenek erőt a hétköznapi életben (na, ebbe nem merülnék bele, mert igen hosszú lenne a pószt). Igen... nemcsak az óvónénik beszéltek, hanem mi szülők is. Még én is!!!!! És úgy örülök, hogy sikerült értelmesen, érthetően hozzászólnom! Ilyen sikerélmény után igazán élmény a némettanulás...
Enikőt megint muszáj volt kisfilmre vennem. Olyan édesen játszott... Felismertem a játékában az óvodai, óvónéni által a napi ritmus részeként eljátszott ún. "Puppenspiel"-t. Ezt különféle kicsi bábukkal, babákkal, kellékekkel adja elő általában verses formában. A kicsik körbe leülnek a földre. Óvónéni elővesz egy kis selyemkendővel letakart kosárkát, ebből szépen előkerülnek a szereplők és a "háttér" (pl. kék kendő=patak). Aztán megelevenednek a szereplők, a gyerekek meg szájtátva nézik a történéseket :-). Legutóbb amit én is meghallgattam, az egy Matthias nevű kisfiúról szólt, aki felmászott a háztetőre, a háziállatok próbálták lecsalogatni, majd végül az anyukájának sikerült valamilyen furfanggal azt elérnie, hogy kisfia lejöjjön.
Ja, és a kis videó végén Enci is letakarja a kosárkát a kendővel, ahogy az óvónénitől látja nap mint nap :-).
video

2008. ápr. 23.

Rejtély

Nyomtalanul eltűnt a kenyérsütő gépem keverőlapátja. Tűvé tettem mindent, de hiába. Vagy előjön egyszer véletlenül, mikor nem keresem... vagy reális eséllyel, pl. mondjuk a kukában landolt, és örökre lemondhatok róla. Már régóta nem sütök vele kenyeret, mert hála a "1,5 órás dagasztás nélküli kenyér és társainak" a sima villanysütőben is készülnek csodafinom dolgok... Na, meg környezettudatosabb is így (egy nappal a Föld jeles napja után kijelenthetem, hogy kis családunk e tekintetben jó úton jár... ámbár még messze a cél)! A kenyérsütőt néha kelttésztákhoz (pizza, fonott kalács, lángos) a dagasztási/kelesztési fázisban azért még használtam, mert szebb és csomótlanabb lesz, mint a kéz munkájával. És valljuk be ;-), kényelmesebb, kevésbé fáradságosabb is...

2008. ápr. 21.

Ez+az...

A gyerekek gyógyulófélben vannak, én "jó" szokásomhoz híven szuggerálom magamba a vírusocskát, egész nap a gyomromra figyeltem, vajon érzek-e már valamit (egyébként némi tapasztalattal a hátam mögött azt kell, hogy mondjam, ezt a hányós-hasmenős nyavalyát sem fogom megúszni, csak idő kérdése :-(... ).
A hétvégi gyönyörű tavasz után mára annyira, de annyira szürke napra ébredtünk, hogy a rosszkedv magától értetődő volt... Hát még amikor az iskolába menet (hogy bejelentsük Ákos távolmaradását), a látvány, ami fogadott... majdnem elbőgtem magam! A gyönyörű (hófehér és bordó színben pompázó épület) hosszanti homlokzatát a hétvégén a huligánok végigfröcskölték, öntötték valami barna trutyival. Elszomorít, felháborít, és mint odajáró gyermek szülője még a pénztárcámat is érinti... :-((( Fel sem fogtam még, és el fog tartani pár napig, míg nem e körül forognak a gondolataim. És álmomban nem gondoltam, hogy Németországban ilyesmi előfordulhat (pedig már rég rájöhettem volna, hogy itt sincs másként az élet... csak bíztam benne)!
Az óvodában az óvónéni lelkesen mesélte, hogy a "Spielgruppe"-ba jár egy testvérpár, akiknek az anyukája magyar. Megígérte, ha mindketten látókörében leszünk, összeismertet minket. Aztán erre nem volt szükség, mert másnap reggel, mikor megérkeztünk az oviba, és vetkőztettem Encit, kijöttek a kispajtásai a folyosóra. Egy kicsit távolabb a másik csoport ajtaja előtt egy anyuka szintén a kislányát készítette elő a szokásos reggeli rutinnal. Az egyik kisfiú odaszaladt hozzájuk, és újságolta nekik, hogy Enikő is megérkezett hozzájuk. Az anyuka az Enikő névre felkapta a fejét, és kérdezte, magyarok vagyunk-e. Merthogy ő igen, magyar anyanyelvű, a második keresztneve neki is Enikő, két kislánya van, 12 éves korában, a szüleivel költöztek No-ba és a férje német. Beszélgettünk pár szót, és lehet, hogy nekem kellett volna kezdeményezni, de ő nem váltott át magyarra és a gyermekeivel is németül beszélt (azt nem hinném, hogy elfelejtette az anyanyelvét :-)), és én, mint "egyjótmagyarulbeszélgetésre" szomjazó egyén csalódott voltam kicsit!! ;-)

2008. ápr. 20.

Mainau





A hétvége



Pénteket is hozzászámítva... ezen éjszakán Enci felébredt, rosszul érezte magát, hányt egyet, majd aludtunk tovább reggelig. Ő viszonylag nyugodtan mellettem, én meg minden kis rezdülésére felpattantam, hogy megint lesz valami... A pénteki óvoda természetesen kimaradt, és kettesben egy nagyon-nagyon kellemes, meghitt napot töltöttünk együtt sok játékkal, összebújásokkal :-).
Szombaton Ákos szülinapi partira volt hivatalos Paul nevű kis osztálytársához, akivel eddig nem voltak olyan szoros barátságban, de mint anyukájától megtudtuk, a kisfiú nagyon számít arra, hogy Ákos elmegy ünnepelni... Azt is elmesélték, hogy Paul édesapja magyar származású, bár már itt Németországban született és csak keveset tud magyarul (a vezetéknevük elvileg gyanús lehetett volna - Lelley - de németesen "leléi"-nek ejtik). Ákos este úgy jött haza Pauléktól, hogy "ez volt életem legjobb szülinapi bulija"... Miután minden vendég kisgyerek megérkezett, körben leültek a földre, Paul megforgatott egy üveget, akire annak szája mutatott, az adta át az ajándékát először (Ákos volt az első), majd Ákos forgatott, és így tovább. Aztán volt sok játék: kincskeresés az erdőben, célbadobás, kis pamutzsákra rajzolás, ebbe ajándékocskák gyűjtése különféle játékokkal, akasztófa játék betűkkel. Aztán grillezés. Csupa jó móka :-)!!!

Vasárnap, vagyis ma pedig kirándultunk. A délutánt a Bodensee közepén, Mainau-szigeten ("Blumeninsel") töltöttük, ami egy hatalmas és gyönyörű park rengeteg tavaszi virággal, hatalmas mammutfenyőkkel, mediterrán jellegű növényzettel (A legenda szerint a Szentföldről hazatérő keresztes lovagok Mainau szigetén pihentek meg, virágmagvakat hoztak ajándékként, így alakult ki a különleges klímájú park.). A gyerekeknek is paradicsom a sziget: állatsimogató; kis tó, amin tutajozni lehet; vízijátszótér; rengeteg megmászható fa; nagy szabdtéri vonatos terepasztal; hatalmas farönkök mindenfelé; lepkeház; bambuszerdő; és hatalmas tér, ahol kedvükre szaladgálhatnak, bóklászhatnak. A gyerekek nagyon élvezték, este nem kellett elringatni egyikőjüket sem... ;-)

És hogy a hétvége "keretes" legyen: Ákos este már nem kívánt vacsorát, gyenge volt, majd ő is hányt :-(. Feltételezem, holnapra jobban lesz, de reggel meg szeretném győzni, hogy ne menjen suliba egy napig... félek tőle, hogy ez nem lesz olyan egyszerű :-).

2008. ápr. 18.

Apró meglepik




Ilyen az, amikor:

  • 24 órán belül az április teljesen a másik arcát mutatja, és 25 fokot produkál (napsütötte déli erkélyen),
  • a gyermekeim hatalmas egyetértésben játszanak az erkélyen, már fél órája nem volt konfliktusuk, és nagyon-nagyon édesek (hallgatózom néha, bár most nem merek a közelükbe menni, mert sejtem, hogy valami olyasmi huncutságot művelnek a fonnyadt pitypangokkal, fadarabokkal, a konyhából kicsempészett dolgokkal és némi vízzel, amit annyira nem tartanék édesnek :-),
  • fonnyadt pitypangokkal is hosszú-hosszú ideig el lehet játszogatni egy 8 éves kisfiúnak egy 3 éves kislánnyal... (ezen pillanatoknak nagyon örülök ;-)

2008. ápr. 16.

Április, az a szeszélyes







Kb. egy órával ezelőtt hatalmas jégeső zúdult le, majd miután fehérben pompázott minden, a napocska elkezdett hétágra sütni... :-) Még vicces is lehetne a szeszélyesség, ha nem éppen talpig felöltözve, sétára indulva az ajtóból kellett volna visszafordulnunk.

Enikő és a német nyelv

Már hetek óta próbálom elcsípni azt a pillanatot, amikor Enikő itthon magában játszik és hozzá németül karattyol (ha bemegyek hozzá, rögtön abbahagyja). Mert ez tényleg karattyolás... németes kiejtéssel, időnként felismerhető német szavakkal :-). És mindezt megörökíteni, mert jó lesz évek múlva visszahallgatni. Aranyos és vicces. Ma sikerült észrevétlenül a gyerekszoba közelébe csempészni a videó üzemmódba állított fényképezőgépet, hangtalanul lenyomni a felvétel gombot... és lám, ma nem a szokásos katyvatyot lehetett hallani, hanem óvodában tanult dalocskákat/mondókákat/nemtudommiket. Valószínű, hogy nem a tökéletes szöveget énekelgeti a lányka kissé reszelős hangon (nátha + rekedtség), mindenesetre a három havi óvodába járásnak ezirányú gyümölcse már látható... Az óvónéni is a minap azzal fogadott, hogy Enikő elkezdett kommunikálni. Reagál szavakkal egyes helyzetekben, pl. ja, nein, doch, bitte, geh weg :-). Íme a mai felvétel:
video

2008. ápr. 14.

Multikulti


Nagyon jó dolog egy nemzetközi, multikulturális társaság tagjának lenni... Az intenzív németkurzus, ahová járok immáron három hónapja, pontosan egy ilyen társaság. 14 ember a világ minden tájáról: Japánból, Kínából, Ukrajnából, Moldáviából, Romániából, Magyarországról, Mexikóból, Peruból, Kolumbiából, Kenyából és az USA-ból. Csupa olyan ember gyűlt össze a csoportunkban, aki vidám, nyitott, közlékeny. Sokat tanultam tőlük (is) az elmúlt hónapokban...

Ma mindenki az országáról tartott 5-10 perces kiselőadást fotókkal, térképekkel... lelkesedéssel és szívében szeretettel a saját hazája iránt. Nagy öröm volt hallgatni...

2008. ápr. 10.

"8 éves lettem."
Torta
Enikő is szeretett volna ajándékot kapni :-), ennek híján Ákosét szorongatta :-).

2008. ápr. 9.

8 év

Ákos nagyfiunk ma betöltötte nyolcadik életévét. Szép nap volt a mai... szülinapozás az iskolában, itthon is a kicsiny családi ünnepségünk tortával, ajándékokkal :-). Ő volt a középpontban. A suliban választhatott, mit szeretne játszani, elfújhatta a gyertyát, kapott ásványt, és miután az osztály őt ünnepelte, megvendégelte itthonról vitt sütivel (sajtos pogácsa) társait. Itthon is Ákos kívánsága alapján készült az ebéd/vacsora, a gyümölcstorta, és az esti szokásos vita Enikővel (kinek ki olvas mesét) is úgy zárult, hogy ma a szülinapos válszthat :-).
Az ajándékok: társasjáték (Alhambra), egy könyv (német :-)) és vulkáni kőzet (ez már régi vágya volt, és teljesen véletlenül akadtam rá egy boltban).
És este nyugalomban lesz min gondolkodnom, lesz mire visszaemlékezni... hisz a szüléstől már eltelt 8 év! :-o

2008. ápr. 8.

Barátság


Lacival éppen hétvégén beszélgettünk arról, hogy németországi tartózkodásunk (mely persze még nem olyan hosszú...) alatt Ákos egyetlen pajtása, illetve szülei sem kezdeményeztek olyan irányú közös játékot, invitálást, mely iskolán kívüli, otthonra, a család otthonába szól. Elmélkedtünk azon, talán nekünk kellene kezdeményezni... Erre tegnap jött a telefon Joel (Ákos legkedvesebb barátja) anyukájától, hogy ma suli után hazavinnék magukhoz Ákost, este 5 körül pedig mehetünk érte :-). Szóval megtört a jég... és a közös délután, a sok játék, a hancúrozás nagyon-nagyon jól sikerült. Ákos egész este csak mesélt, csak mesélt. Történt egy vicces dolog is (bár csak akkor vicces, ha nem gondol bele az ember, hogy mi is történhetett volna...). Joelék háza gyönyörű fekvésű, maga a ház is nagyon szép rengeteg természetes anyaggal, hatalmas ablakokkal, közvetlen kertkapcsolattal (kert végében őzikék voltak fényes nappal :-O). Nos a sok hatalmas ablak tréfálta meg Ákost, ugyanis ki akart futni a kertbe... a csukott üvegajtón keresztül :-)))). Még jó, hogy masszív üveg került abba a hatalmas teraszajtóba! Ákos arcán/homlokán meg 3 kis piros foltocska árulkodik az esetről.

Szóval így alakult az első baráti "találkozó". Reméljük, még sok-sok ilyen vidám alkalom követi...

2008. ápr. 7.

Furulyatartó



Ünnepnap Ákos számára a mai... elkészült ugyanis a furulyatartójával, amit hónapok kemény munkájával kötögetett. Január óta furulyáznak pentaton furulyán, és kézimunkaórán ezekhez a hangszerekhez kötöttek tokot. Az első osztályos kézimunka legfontosabb feladata, a két kötőtűvel történő "lusta" kötés. Persze, ez is egy folyamat része. A kis elsősök először megismerkednek a gyapjúval, az illatával, tapintásával, kipróbálhatják a kártolást is. A természetes anyaggal való munka a tapintásérzéket erősíti. Amikor eljön a kötés ideje, a gyerekek fából maguk készítik el a kötőtűiket. Lelkes csiszolgatásuk valódi alkotó munka, csakúgy a kötés maga, ahol a tűk és a fonal összehangolt, ismétlődő mozgatása komoly figyelmet igényel. A térben történő mozgatás nem csupán a térérzéket, hanem a formaérzéket, míg az ujjízületek finommotorikájának fejlesztésén keresztül az íráskészséget, illetőleg a számoláshoz való affinítást is erősíti.

És Ákos Frau Feldmayertől, a kézimunka tanárnőtől a végeredmény örömére, ajándékba egy kis kövecskét kapott (mindig aki elkészül, húzhat a kis zsákból :-). Ez hatalmas öröm számára, mert imádja a köveket... Szülinapkor is kő az ajándék, úgyhogy Ákosnak jó hete lesz :-))).

2008. ápr. 6.








Erdei nyújtó...

Medvehagyma-vadászat



Elbicajoztunk ma délután a közeli erdőbe. Abban a reményben, hogy tudunk szedni az imádott medvehagymából... Volt egy sejtésem, hogy a világos, 80%-ban fenyvessel benőtt erdőben nem éppen ideális a medvehagymának, de hát próba szerencse :-). Természetesen nem találtunk hagymát egy szálat se, de kirándultunk egy jót. Hazafelé még betértünk kedvenc játszóterünkre, Enikő és Ákos itt olyan jól érezték magukat, hogy alig bírtam hazacsalogatni őket.
Medvehagymát meg majd beszerezzük a piacon (múlt héten már sikerült... habár az köztudott, hogy Németországban már annyira megritkították az állományt a jellemes és lelkes medvehagyma-vadászok, hogy a maradékot védetté kellett nyilvánítani ;-)...

2008. ápr. 3.

Kreativitás







Megegyeztem a gyerekekkel, hogy maradhatnak az otthon húsvétra kapott édességek, ha napi kis adagokban eszik meg... Szépen működik is a dolog :-) A mai csokijuk Kinder-tojás volt. Én nagyon nem szeretem ezt a gyerekbolondító édességet... no nem a "hatalmas" adag csoki miatt, amit megesznek egy-egy alkalommal, hanem a benne lévő hihetetlen gagyi, műanyag, használhatatlan kacatok miatt, és a hatalmas kupac szemét is dühít, ami az elfogyasztás után megmarad.Viszont az utóbbi időben kétszer is előfordult, hogy a kis játékkal napokon keresztül játszott Ákos is és Enikő is... Ákos kreativitása, no meg papírkuka guberálás kellett hozzá :-))).

A múltkoriakban egy kisautóhoz dobozból kivágva az elemeket, és összeragasztva autópálya készült. Ma pedig a focis figurákhoz focipályát rögtönzött Ákos... És tényleg napokig játszanak velük! :-)