2010. dec. 23.

Útra készen állunk, minden bepakolva, éjszaka indulunk haza... Nagyon várjuk az otthonlétet, az ünneplést családi körben, de azért itthon is megtartjuk a mi kis bensőséges, saját, négyesben ünnepelt karácsony esténket :-).

Kívánunk minden kedves olvasónknak, erre járó és bekukkantó vendégünknek nagyon boldog karácsonyt!!!!!!!

2010. dec. 21.

Végre, végre...

Nem is tudom már hány ezer éve tervezem, hogy beszüntetem a karácsonyi felesleges hulladéktermelést, és kiváltom a papírcsomagolót környezetbarát, többször felhasználható textilzsákokra. Most végre sikerült megvalósítani a tervet, és varrtam ünnepi hangulatú, bársonyos anyagból különféle színű és méretű zsákocskákat :-), melyek magukba rejtik majd a fa alatt az ajándékokat...

2010. dec. 16.

Olyan jó, békés adventi időszakunk van. Csodaszép téli időjárással, amikor jó kinézni az ablakon a havas tájra, és jólesik közelebb húzódni a fűtőtesthez (persze egy kályha vagy kandalló stílszerűbb lenne, de hát nem elégedetlenkedünk... :-)). Annak ellenére, hogy már hetek óta szinte folyamatosan van hó, még nem kerültek elő a pince mélyéről a szánkók. Felváltva betegeskedtünk, vagy éppen volt bőven egyéb program, és egyszerűen elmaradt... De úgy sejtem, lesz még rá elég alkalom ezen a télen!

Enikő óvodai csoportjában volt egy kis izgalom az elmúlt hetekben, de úgy tűnik sikerült olyan megoldást találni, ami nyugalmat hoz. Idén úgy alakult, hogy a két csoport közül a miénkbe került az összes újonnan jött kisfiú, és ők is a nehezebben kezelhető kategóriából. Ez folyamatos konfliktusokhoz, nyugtalansághoz vezetett, és olyannyira elfajult a helyzet, hogy az óvónénik sem tudták ezt megfelelően kezelni. Enikőre érdekes módon nem volt észrevehető hatással a csoportbeli negatív hangulatváltozás, ő boldog óvodásként élte a mindennapokat, csodálkoztam is, mikor hallottam a kialakult helyzetről :-o... Hosszas óvónői, szülői, külső szakértői tanácskozások után végülis egy olyan megoldás született, hogy a mi csoportunkból átment az egyik legtöbb konfliktust okozó kisfiú a másik csoportba. Próbaképp, hogy ott, abban a közösségben, az egyébként a mieinknél "erősebb" és határozottabb temperamentumú óvónénikkel hogy boldogul. Egyenlőre úgy tűnik, nem rossz a megoldás, nálunk sokkal nagyobb a nyugalom, a másik csoportban pedig nincs nagyobb felbolydulás, és a kisfiú is jobban megtalálta a helyét. Az megint más kérdés, hogy mi lesz jövőre, amikor az iskolában, az első osztályban, ismét egy közösséget fognak alkotni azok a kisgyerekek, akik most a konfliktushelyzetek részesei voltak... Persze addig még sokat változnak a gyerekek, és sok minden függ a majdani osztálytanítótól is. Meglátjuk.

Az iskolában Ákosék karácsonyi pásztorjátékra készülnek, jövő hétfőn lesz az előadás, és most a napjaik nagy részét a próbák teszik ki. Kemény fába vágta az osztálytanító és a zenetanárnő a fejszéjét, mert a prózai részek mellett lesznek hangszeres "betétek" is, és ezek begyakorlására nincs túl sok idő. Ákos játszik a zenekarban, és így fél év brácsázás után még korainak tűnik a a másokkal való együttzenélés. Legalábbis ő panaszkodik, hogy nehéz még neki a többi hangszerre és a karmesterre, sőt az éneklő kórusra is figyelni, és gyakran előfordul, hogy ő sokkal előbb végez, mint a többiek :-D... A hét elején voltam bent egy próbán, mert Frau I. kért szülői segítséget a rendezkedéshez, jelmezbe öltözéshez. Hát, akkor még elég kezdetleges állapotok uralkodtak, de nyilván a főelőadás tökéletes lesz!!! A szülők szemében mindenképp!!!!!! ;-)

A karácsonyi ajándékokkal is jól állunk, a saját készítésűekkel már majdnem elkészültünk, a többi beszerzése is kilencven százalékos. Eddig a gyerekek ajándékainak kitalálásával soha nem volt gond, mindig jött ötlet, de idén Ákos esetében egyszerűen nem bírunk dűlőre jutni. Most neki sincs határozott elképzelése, kívánsága, és ez a 10-11 éves kor már nem is az az igazán játékos időszak... Amivel szeret játszani, már van mindene, könyvet sokat olvas, de azokat majd kapja Magyarországon (meg persze egy-kettőt itt is). Sporthoz, zenéléshez is megvan mindene, szóval nem tudom...
Laci tegnap pont lapozgatott itt egy prospektusfélét, amit a postaládából hozott fel. Egy játékáruház ajánlatai, tele olyasmivel, amit mi soha nem vennénk meg a gyerekeknek. Meg is jegyeztük a kínálatot látva, hogy mennyivel könnyebb lenne a dolgunk, ha nem úgy gondolkodnánk, ahogy, és egyáltalán semmilyen követelményünk, elvünk nem lenne a téren, hogy mivel játsszanak, mivel foglalják el magukat a gyerekeink...

Update december 20.

Az első osztályzenekar első produkciója... reméljük még sok követi a jövőben!!!
video video

2010. dec. 4.

A boldog hatéves :-)

2010. dec. 1.

2010. nov. 28.

Első adventi vasárnap

... adventi kerttel, az adventi spiráljárással az óvodában... Ugyanúgy nagyon szép adventi nyitány volt, ahogy az elmúlt években is.

Ez az adventi nóta pedig a gyerekek kedvence általában (nemcsak az enyéimé :-)). A négy versszak a négy adventi gyertyagyújtásról szól, de többnyire sokkal tovább éneklik... :-) Enikőnél néha már tíz gyertya is ég :-).

video

1. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die erste Kerze brennt!
Wir sagen euch an eine heilige Zeit.
Machet dem Herrn die Wege bereit.
Ref.: Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!

2. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die zweite Kerze brennt!
So nehmet euch eins um das and´re an,
wie auch der Herr an uns getan.
Ref.:Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!

3. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die dritte Kerze brennt!
Nun tragt eurer Güte, mit hellen Schein,
weit in die dunkle Welt hinein.
Ref.:Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!

4. Wir sagen euch an den lieben Advent.
Sehet, die vierte Kerze brennt!
Gott selber wird kommen, er zögert nicht.
Auf, auf, ihr Herzen,werdet licht!
Ref.: Freut euch, ihr Christen, freuet euch sehr!
Schon ist nahe der Herr!

Text: Maria Ferschl / Gerd Kachel

Zene innen

2010. nov. 22.

A bazárról

megint ódákat tudnék zengeni, szép, bensőséges, adventre hangoló volt. Ugyanakkor nagyon munkás is, én annyira kifáradtam, hogy szombat este már pislogni sem volt erőm. A gyerekek is kimerültek, Enikő mindent kipróbált, több kilométert megtett a barátnőivel a folyosókon, a helyszínek közt, Ákos pedig már segített is az osztály egyik aktivitásában. Idén a negyedikesek kézműves standot állítottak, ahol karácsonyfadíszeket készíthettek a gyerekek tűnemezelés technikával. Ezenkívül új ötletként jött egy "fotóműterem" kialakítása, ahol a családok, gyerekek, barátok, bárki, fotóztathatják magukat ünnepi háttér előtt, jelmezbe öltözve. Sikeresnek bizonyult a dolog, hosszú sorok kígyóztak, sokan vágytak ilyen jellegű képeslapra, amit aztán ajándékozhatnak a nagyiknak, családtagoknak... Így idén nem volt alkotós feladatunk, legalábbis portékákat nem kézműveskedtünk. Az ovis stand részére viszont sokat, a babavarrókörön már szeptember óta a bazárra készültünk. Ezúttal sajnos igen kicsike létszámmal, az új ovis szülők még nem nagyon aktivizálták magukat. Alapító tagként picit izgulok is, hogy mi lesz a babavarrókör további sorsa, ha mi páran, nagycsoportos szülők jövőre szeretnénk továbbadni a stafétabotot...
Visszatérve a bazárra, csak felsorolásszerűen, hogy mi minden járult hozzá az ünnep előtti ünnepi hangulat megteremtéséhez:

Hexenhäusle: Sötét erdőn át vezet az út a boszorkány mézeskalács házához. Ezúttal a cseppet sem gonosz vasorrú kellemes hárfadallamokkal és mézeskaláccsal ajándékozza meg az őt meglátogató gyerekeket.
Kinderkaufladen: Boltocska csak kiskorú vásárlóknak. Az ajtón felnőttek be sem férhetnek, és nem is tudják befolyásolni a gyerekeket abban, hogy mi kerüljön a kosarukba ;-). Csupa szemet gyönyörködtető apróság kapható, nehéz is a válogatás...
Schwimmende Lichtlein: Világító dióhéj hajócskák úsznak a manóvilág varázslatos éjszakai taván. Tavaly itt írtam erről.
Märchenstube, Puppenspiel: Mesék óránként a csillogó szemű közönségnek egy kellemes, otthonos, párnákkal berendezett helyiségben.
Kinderbastelstube: Karácsonyfadíszek tűnemezeléssel, illetve ovisoknak filcmanó varrás, méhviasz gyurmázás.
Kerzenziehen: Gyertyaöntés igazi méhviaszból. Igazi türelemmunka, mert sokszor be kell állni a sor végére ahhoz, hogy jó vastagra hízzon a gyertya... Ákosnak egyébként ez a kedvence az összes bazáros tevékenység közül. Amikor órákra eltűnik, akkor tudjuk, hol kell keresnünk... ;-)
Adventskranz binden: Sok-sok szép, természetes alapanyagból válogatva köthető saját adventi koszorú.
Lebkuchen verzieren: Mézeskalács díszítés, mindenféle finomabbnál finomabb, de azért egészséges édességekkel, magokkal.
Antikvárium: Hatalmas könyvválaszték, és a kiválasztott könyvek vastagságának centiméteréért kell fizetni :-).
Fotoatelier: A fent említett fotóműterem igen vidám hangulattal...
Kulináris élvezkedéshez: orosz és indiai büfé, levesbár, kávézó rengetegféle tortával (idén kivételesen csodaszép dekorációval), nyílt tűzön sült goffri, kemencében sült melegszendvics, forró sült gesztenye, bonbonstand.
Ezenkívül tombola (nem sorsolásos, hanem sorsjegyes változatban), számtalan csodaszép kézművesportéka (nekem idén a nemezékszeres stand volt a kedvencem), kellemes zeneszó, mindemellett vásári forgatag sok kedves ismerős arccal...

A nagyon szegényes fotóválasztékból néhány:


2010. nov. 15.

Annyira gyönyörű idő volt a hétvégén, hogy kár lett volna itthon ülni. Így felkerekedtünk, hogy túrázunk egy nagyot, és talán egy utolsót idén... "ki tudja, bármelyik pillanatban kitörhet a tél" felkiáltással. Aztán a nagy túrából séta kerekedett, mert Enikő úgy döntött, hogy épp aznap nem hajlandó csak menni és menni... Meg amúgy is jólesett minden kőnél, fatuskónál megállni, süttetni magunkat kicsit a nappal, farigcsálni ezt-azt, turkálni itt-ott, tobozokkal dobálózni, manóházat építeni.


A hely: Alpsee Bergwelt Immenstadt közelében.

2010. nov. 11.

Laterne, Laterne, Sonne, Mond und Sterne...

Az ovis lámpás felvonulásról itt írtam már, idén is ennek jegyében telt az ünnep. Mindenféle körítés nélkül, hideg, de száraz, csillagfényes november estén, egyszerűen a maga meghittségében és melegségében vittük el az erdei manóknak és törpéknek a fényt.


Én kicsit szomorkás hangulatban vonultam Enikővel kézenfogva, mert tudatosult bennem, hogy ez az utolsó Laternenfest, amit az oviban ünneplünk... :-(

2010. nov. 10.

Nagynéni lettem


Isten hozott e világon kicsi Gergő!


Tegnap este megszületett Adrienn húgom kisfia :-). Úgy örülök, legszívesebben azonnal járműre ülnék és irány haza...

2010. nov. 8.

Takarékos???

Állandó a küzdelem nálunk a lámpaizzók terén... Nem tudom, másoknál mik a tapasztalatok, soha nem cseréltem még eszmét erről senkivel, de én már kezdek ott tartani, hogy visszatérünk a hagyományos égők használatára. Vagy egyszerűen nincs szerencsénk a vásárlással, vagy ez a tendencia, de nálunk egyszerűen nem bírják hosszú távon ezek a drága ("középkategóriásat" veszünk, darabja 2,50-3 euró) energiatakarékos(nak mondott) körték. Előfordult, hogy már két hét után újra kellett cserélni egyet-egyet, de hogy egy évnél többet egyik sem ért meg, az is biztos (10000 órát ígérnek a gyártók). Csak halmozódik a sok tönkrement, veszélyes hulladéknak minősülő izzó, eddig egyedül még csak az Ikeában láttam ilyen gyüjtőládát, de ott meg nagyon ritkán járunk. És ilyen sűrű csere mellett már az energiatakarékosságot is megkérdőjelezem, a környezet terheléséről már nem is beszélve... A működés közbeni, egészségre gyakorolt káros hatásukat is rebesgetik, ha ez igaz, akkor meg méginkább meggondolandó, hogy kell-e ez nekünk.
És igen, tudom, hogy sokat számít ezeknek az energiatakarékos izzóknak az élettartamában, hogy mennyit vannak kapcsolgatva fel-le, de egyszerűen nem tudjuk úgy "átnevelni" magunkat, hogy ha kijövünk egy helyiségből, akkor ott automatikusan ne kattintsuk le magunk után a kapcsolót. Legyek úgy energiatakarékos, környezettudatos, hogy feleslegesen égessem órákon keresztül az egész lakásban az összes lámpát???? :-o

2010. nov. 3.

Enikő mutatja a jobb hüvelykujját, amin hatalmas vízhólyag díszeleg.
- Mi történt az ujjaddal, Enikő??? :-o
- Kukoricát morzsoltam az óvodában...
Olyan nagy elánnal dolgozott a kicsi lány, hogy fájdalmas nyoma keletkezett igyekezetének. De nem bánja, élvezte a fonóhangulatot, az énekszót, az óvónéni meséjét munka közben... :-)

2010. nov. 2.

Oberstaufen

Németországban is nagy vitákat vált ki a Google Map online utcán sétálgatós verziója (Street view), hogy hová engedjék be a fotós autót és hová ne. A lakosság részéről a legnagyobb a tiltakozás természetesen. Ha jók az információim, akkor a 20 legnagyobb városban lehet majd virtuális sétákat tenni, a továbbiakról még vitatkozgatnak. Viszont legelsőként egy közelünkben fekvő festői falucska, egyik kedvenc kirándulóhelyünk mutatja meg magát, mától itt is szétnézhetünk. Ők úgy vélik, a turizmus szempontjából nem árthat, ha kicsit belekóstolhatnak a látványba, hangulatba a bizonytalan vendégjelöltek...

Aki nem ismeri az alkalmazást...: A kicsi emberkét egérrel a térképre húzva indulhat a virtuális séta.
Az óvoda grémiuma nemrégiben úgy döntött, hogy átalakítja az óvodai nyitvatartást, a szünetek mennyiségét kicsit csökkenti, vagyis hozzáigazítja a bölcsőde nyitvatartásához, és legfőképpen a családok igényeihez. Így adódott a lehetőség, hogy a mostani őszi szünetben is kérjünk óvodai elhelyezést reggel nyolctól délután fél egyig. Enikő persze így hallani sem akart arról, hogy itthon tengesse az időt, mikor imádott ovija tárva nyitva áll. Ugyan összevont csoporttal, de csupa ismerős arccal töltötte a mai délelőttöt, tele élménnyel, boldogan mesélt hazafelé ballagva :-). És én is kicsit hatékonyabban dolgozva, lelkiismeretfurdalás nélkül (hogy nem vele foglalkozom) töltöttem azt a pár órát. Ákos is zavartalanul olvashatott ;-), sőt még a könyvtárba is elruccant teljesen egyedül. Ugyan hozott egy-két olyan könyvet, amit ki kellett cenzúráznom (a térdnadrágos detektíves sorozat nem tartozik a kedvenceim közé fantomos, vámpíros és vérfarkasos témáival brrr...), de örülök neki, hogy végre németül is lelkesebben olvas.

2010. okt. 31.

Már több éve élünk külföldön, távol a hazától, de még mindig elámulok azon, hogy mennyi honfitársunk jön-megy mindenfelé a nagyvilágban. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy bármikor, bárhová megyünk, mindig hallunk magyar szót a miénken kívül. Legyen az itt a szűkebb lakóhelyünk, vagy a városunk, vagy más német városok, de akár más országok is. Pl. csak itt a környéken, ez kábé egy 200 m sugarú körön belül értendő, van 5 lakás, amiben magyar családok élnek. Aztán az új waldorf bölcsiben is van egy magyar kislány. De ha kirándulunk és a bregenzi erdőben, fenn ezernégyszáz méteren rajtunk kívül még egy társaság leledzik, még az a vicces szituáció is előfordul, hogy csak magyar szótól visszhangzik a vadon :-). Vagy amikor elmegy az ember lánya nőorvoshoz, és megkérdezik tőle, hogy nem magyar írású-e a neve, majd az igen elhangzása után az orvos lazán átvált magyarra. Vagy amikor teljesen véletlenül honfitársaink tőlünk kérnek útbaigazítást Európa másik felén. Vagy éppen egy kínosnak mondható szituáció, amikor Laci viccelődni akart, megjegyezte egy hegy tetején álló várban egy furcsa öltözetű, furcsa frizurájú és furcsa viselkedésű hölgyről, hogy "a várnak van egy boszorkánya is", és teljesen véletlenül ő is magyar volt (azt máig sem tudjuk, hallotta-e a nem éppen kedves megjegyzést...) Ilyen és ehhez hasonló esetek vannak még a tarsolyunkban bőven, tényleg elképesztő...

Most egyéként kicsit jobban foglalkoztat a kivándorlásos téma, a haza, a honvágy, az integrálódás kérdésköre. Ez biztosan amiatt, hogy itt Németországban is előtérbe került egy könyv kapcsán gerjesztett vita a bevándorlásról, az integrációról, az integrációra képtelenségről, és sok mindent olvasok főként az újságokban.
És olvasom Melinda Nagy Abonyi (Nadj Abonji), egy Svájcba vándorolt, magyar családból származó, Svájcban felnőtt magyar anyanyelvű írónő önéletrajzi ihletésű regényét - Tauben fliegen auf (Galambok röppennek fel) - melynek szintén a haza, a hovatartozás áll a középpontjában. Ez utóbbi derűs hangulatú, mosolyogtató, én nagyon szeretem olvasni... :-)

2010. okt. 25.

Magtól a kenyérig

...avagy már majdnem a célegyenesben vagyunk :-).

Ilyen esti idill keretében folyik a búzatisztogatás.

A gyerekek pár hete kicsépelték az iskolában a búzaszemeket, majd mindenki kapott otthonra egy adagot. A könnyebb szemetek eltávolításához a szél erejét hívtuk segítségül, majd az ebédlőasztalt körbeülve folytatódott a munka, hogy legyen tiszta búza. Lett is, legalábbis nálunk. De mivel az első kör után az osztálytanító nem találta megfelelőnek a teljes termés tisztaságát, következett egy második kör. :-)
Most már a remélhetőleg tökéletes gabonából liszt készül (kézi malmokkal őrlik meg a gyerekek az iskolában), majd a hab a tortán a nagy közös kenyérsütés lesz...

2010. okt. 10.

Erntedankfest, a betakarítás ünnepe

Hagyományosan eddig úgy zajlott ez az ünnep az óvodában, hogy a gyerekek vittek reggel magukkal kis kosárkában mindenfélét, amit előzőleg a család szedett, szüretelt, gyűjtött. Gyümölcsöt, zöldséget, magokat, dióféléket, színes őszi leveleket, bogyókat, attól függően, ki a saját kertjéből, ki erdőről, mezőről gyűjtögetett. Ezeket szép díszes asztalra rendezték, énekeltek, körjátékokat játszottak a betakarítás jegyében. Száras gabonákból, színes falevelekből és terményekből koszorút fontak, ezt viselték egész nap :-).

Idén az óvónéni, Frau B. meghívta saját kertjébe a családokat, ahol az ének és körjáték kiegészült az igazi betakarítás örömével, illetve egykis közös délutáni eszemiszommal, szabadtéri játékkal. Az érkezés után körbeálltuk a terményeket váró, feldíszített asztalkát, közösen énekeltünk, majd indulhatott a betakarítás. Négy-öt almafa termése, a lehullott dió, az érett kisebb és óriásira nőtt tökök, málna, mogyoró, hagyma és kelbimbó várta a szorgos kezeket. Miután minden szépen zsákokba, ládákba, kosarakba került az ünnepi asztal köré, és égett a tűz (Kartoffelfeuer) ismét énekeltünk, táncoltunk. És még a nap is kisütött, lett igazi ragyogó, ahogy a német mondja, "aranyoktóberi" délután (Goldener Oktober).

"Jetzt ist das Korn in der Scheuer,
es brennt das Kartoffelfeuer!
Obst, Gemüse, vieler Arten,
holen wir aus Feld und Garten.
Erde, Sonne, Wind und Regen,
halfen zu dem Erntesegen.
Wir winden einen Erntekranz
und treffen uns zum Erntetanz."

Christiane Kutik

2010. okt. 3.

Én olyan nagyon hálás tudok lenni az ajándék nyári napokért az őszben. Mert hiába szeretem a szép színkavalkádos, ködös, elcsendesedő, egyre sötétedő napokat is, azért az utolsó pillanatig kiélvezem a nyárra emlékeztető hangulatot... Éppen ezért ücsörgök naplemente után rövidujjúban az erkélyen egy pohár sört iszogatva, miközben csodás tücsökciripelés biztosítja a nyár illúzióját :-).

2010. szept. 25.

Bölcsis kör

Ilyen köröket futottunk a gimnáziumban anno. Persze zöldfülű elsősként azt gondoltuk, amikor hallottuk, mit kell futnunk, hogy a bölcsis kör valami nagyon könnyű dolog lehet... Aztán kiderült, hogy ez egy jó hosszú kör, és azért bölcsis, mert magába foglalja az iskola melletti bölcsőde megkerülését is. Szóval nem szerettük... viszont a tesitanárnő nem tudott ott állni minden utcasarkon, így dugiban jókat lehetett lazsálni, sőt a leleményesebbek még útvonalrövidítési lehetőségeket is felfedeztek ;-).

Ma Ákos is bölcsis köröket futott, de teljesen máshol, és teljesen más okból kifolyólag. Azért írom le, mert az ötlet jó, és hátha valaki valaha esetleg alkalmazni tudja. Pénzgyűjtés céljából. Ugyanis erről volt szó.
Említettem már itt a blogon, hogy az óvoda bölcsődével való bővítése elkezdődött (sőt már be is fejeződött). A költségvetés egy részét a tartomány, egy másik részét a város állta, viszont maradt egy rész az iskola/óvoda alapítványának is (kb. egynegyed). Hogy minél kisebb részben terhelődjön az alapítványi költségvetés, és ezen keresztül az egyes családok pénztárcája, jött az ötlet arra vonatkozóan, hogy lehetne "összekalapozni" egy kis pénzt.

A
Sponsorenlauf, vagyis a "szponzorfutás" nem helyi specialitás, országszerte gyakran alkalmazzák (akár úszás formájában is). Nálunk úgy folyt, hogy mindenki, aki futni akart, szerzett magának egy szponzort (akár családtag, akár cég, bárki és bármi némi pénzadománnyal a zsebében). A szponzor meghatározta, hogy körönként mennyit ad, és maximum hány kört hajlandó finanszírozni. Pl. Ákos hiába futott 21 kört, a szponzora (Laci munkahelye) "csak" 10-be szállt be anyagilag (persze így is szép összeggel). Aztán a sok kicsiből lett egy szép nagy, és még mindenki jól is érezte magát... Az ovisok miniköröket futottak, egytől nyolcadikig 330 m volt egy kör, a gimnazistáké és felnőtteké pedig 550 m. Lehetett nevezni vicces futásra akár jelmezben, akár egyedi, jópofa járgányok segítségével, bármilyen ötlettel. Jutalmazták a legtöbb kört futó, legtöbb indulóval büszkélkedő és legtöbb pénzt összegyűjtő osztályokat, a legeredetibb ötleteket, a legidősebb és legfiatalabb rajthoz állót. Ajándékként, emlékbe pedig minden induló kapott egy kis kerámia nyakbavalót.
Hangulatfokozóként volt muzsika, süti, kávé, salátabár, grillstand, kézművesstand, sőt a szóban forgó bölcsődébe csoportok is indultak "idegenvezetői" kísérettel. Ami nagyon nem hiányzott, az az eső (plusz mellé társulva hideg). Szakadt egész nap és jól lerövidítette mindenki ott tartózkodását, mert igyekezni kellett haza szárazba öltözködni, átmelegedni :-(. Azt, hogy mennyi jött össze, mennyire volt sikeres a dolog, még nem tudjuk, mindenesetre az tény, hogy a közösség ereje, elszántsága csodákra képes...

Update 09.29.: 14 ezer euró a bűvös szám, ami minden várakozást felülmúlt...

Update 2. 10.05.: Ákosék osztálya futotta a legtöbb kört (548-at) és gyűjtötte a legtöbb adományt (3744 eurót).

2010. szept. 20.

Fogtündér

járt ma nálunk... Enikőnél először, úgyhogy ünnepnap a mai :-).

2010. szept. 14.

Nem nagyon sikerül visszarázódnom a blogos életbe, hosszú volt a kihagyás... Olvasgatni még csak-csak jövök, de hogy írjak is, az már nagy erőfeszítést kívánt most is. Kis csalással (jóval korábbi dátumokkal) a nyaralós képes beszámolók jelenleg is készülnek és majd valamikor, belátható időn belül publikálom is őket (lsd. előző két bejegyzés)...

Tegnap elkezdődött az ovi, suli. Szívesen mentek a gyerekek, pedig változást hozott bőven az új tanév. Új osztálytanító, új osztályterem, új óvónéni, új társak - de mindenkinek mindenkiről pozitívak az első benyomásaik, így nagy reményekkel indulunk neki az évnek :-). Ákosék a negyedikben, már majdnem a rubikon korszakot átlépve, a "gyermekkor szívének" küszöbén nagy lelkesedéssel és kiváncsisággal kezdenek ismerkedni a természettudományokkal. Első epochájuk az állat- és embertan. Megfigyelik az állatvilágot, ennek az emberekkel való alaktani hasonlóságait, különbözőségeit. Sokat rajzolnak, sokat mennek erdei, mezei sétákra. Később a közvetlen környezet, a lakóhelyük megismerése kerül előtérbe, ennek keretében még térképet is fognak rajzolni. Kézimunkaórán keresztszemes hímzéssel színpompás, vállra akasztható táskát készítenek, és ismerkednek a különböző fonatfajtákkal , a szövéssel. Folytatják a tanév végén learatott és betakarított gabona feldolgozását. Az összekötözött kévék már törelmetlenül várják a szorgos kezek további ténykedését. Következő lépésként a csépléshez készítenek szerszámot (nem tudom hogy hívják, talán cséphadaró?), kicsépelik a magokat, megőrlik és sütnek a lisztből kenyeret.
Lesz közlekedési oktatásuk is (külsősökkel), mert Németországban csak úgy vehetnek részt egyedül a gyerekek az utcai forgalomban kerékpárral, ha egy bicajos jogosítványhoz hasonlójuk van, ennek megszerzése pedig negyedikes korban lehetséges.


Hogy Enikőről is írjak... ő nagy-nagy lelkesedéssel ment oviba, hiányoztak a kis barátai, akikkel tegnap ott folytatták a játékot, ahol a szünidő előtt abbahagyták :-). Az új óvónéni nagyon fiatal, de kedves, aranyos, sugárzik belőle a nyugalom, a kiegyensúlyozottság.
Sajnos az óviátépítés nem fejeződött be évkezdésre, nagy még a felfordulás, főleg ami a kertet illeti... De egy-két hét és helyreáll a rend, sőt akkortól már a bölcsisek is jönnek, hogy belakják a szép új szobákat.

2010. szept. 9.

Salzburg

Gyerekkori nagy kedvencem volt a "Muzsika hangja" filmváltozata, melyben itt-ott felvillannak képkockák Salzburgról és a környező csodás hegyvidékről. Álmodoztam róla, hogy talán majd egyszer élőben is láthatom... Aztán az álom megvalósulása közelebb került annyival, hogy évente néhányszor elszáguldottunk a Salzburg határában vezető autópályán, az út melletti védőfal résein keresztül vágyakozó pillantást vethettünk a hegytetőn álló várra. Idén nyáron végül megszületett az elhatározás is, Magyarországról hazafelé tartva pár napos városnézést iktattunk be, mint kiderült igazán nagyon megérte! A város gyönyörű, sok a látnivaló, ráadásul mindegyikük "gyerekbarát".
Szállást egy úgynevezett Jugendherberge-ben (ifjúsági szálláson) foglaltunk, innen tömegközlekedve jutottunk el a látnivalókhoz. Létezik egyébként egy Salzburg Kártya, amit az ember az érkezésekor megvásárol (meghatározható, hány napra), és onnantól fogva ingyenesen és korlátlanul használható a tömegközlekedés, Salzburg minden múzeuma és látnivalója szintén ingyenes, sőt még a környékbeli helyeken is néhány dolog (pl. felvonó a hegyekben, hajókázás a Salzach-folyón, kastélylátogatás stb.). A várost jó sűrűn behálózó tömegközlekedés nagyrészt modern trolibusz, igazán gyakori járatokkal.


A hegyekből leömlő Salzach-folyó kettészeli a várost, felette több gyalogos/kerékpáros híd is átível, épp egy ilyenen bandukolunk a lenti képen.



A belváros legnevezetesebb utcája - sok-sok üzlet csodaszép cégérével, Mozart szülőházával és rengeteg turistával - a Getreidegasse.


Ha Salzburg, akkor Mozart Kugel, a marcipános finomság... :-)


A Mönchberg szikláinak belsejében közlekedő felvonóval lehet feljutni a kilátóteraszra, ahonnét igazán pazar látvány nyílik a városra.


Hohensalzburg, vagyis a vár, Európa legnagyobb, teljes épségében megmaradt középkori építménye. Az előtérben, az óriási Mozart golyón álldogáló úriember a város jelenlegi polgármesterének élethű szobra (értelemszerűen időnként cserélődnek a szobrok ;-)).



A konflisokat olasz nevű magyar és orosz lovak húzzák, bejárható velük az egész város. Mi is kipróbáltuk, felejthetetlen élmény volt...



Residenzplatz kora reggel, háttérben pedig a Dóm. Érdemes korán kelni, ha a turistaáradatot annyira nem kedveli az ember...




A várba siklóval (ún. Festungsbahn) jutottunk fel. A karikás dobálójáték kipróbálását követően körbenéztünk a vár épületeiben is. Kezünkbe nyomtak egy mobiltelefonhoz hasonló készüléket, ez volt az idegenvezető :-). A kicsik kütyüjében gyerekverzió szólt, de ők gyakorlatilag lefoglalták magukat a gombok nyomogatásával :-)...








A Mirabell-Garten, háttérben a Mozarteum-mal, a Zeneművészeti Akadémiával.




Hellbrunn kastélyához a Salzach-folyón közlekedő hajóval (igen erős árral szemben!) és londonias emeletes busszal érkeztünk meg. A kastély vicces kedvű, korábbi tulajdonosa egészen érdekes szökőkutakat építtetett a parkba, megtréfálva ezzel vendégeit, és lehetőséget nyújtva a gyermeteg játékokban örömüket lelő idegenvezetőknek, hogy ma is jót mulassanak a látogatókon. A legváratlanabb helyekről tör elő ugyanis a víz, amelyre a vezetőnek természetesen igen nagy befolyása van. Itt senki nem úszhatja meg szárazon! :-D









A kastély kertjében található a Muzsika hangja film egyik jelenetéből jól ismert pavilon.


Az Untersberg 1853 m-es csúcsára kabinos felvonó visz fel. Időnként félelmetesen közel a sziklákhoz, a kötélpályát tartó oszlopoknál erősen kilengve - szóval erős idegzetűeknek ajánlott. Fent lélegzetelállító a panoráma, és az alpesi varjak károgását leszámítva pedig jóleső csend uralkodik. Ja és hideg, jó 15 fokkal hidegebb, mint a hegy lábánál...









Még utolsó napra bezsúfoltuk a Haus der Natur nevű múzeumot, de megérte, mert igazán élvezetes. Hét kiállítószint, tehát hatalmas, akár egy egész napot is észrevétlenül eltölthet itt az ember... Főként, hogy nagyon sok minden nemcsak nézni lehet, hanem kipróbálni is. Az életnagyságú őshüllőktől kezdve a rengeteg akváriumig (tengeri és édesvízi élővilág), a világ legkülönbözőbb tájain élő állatok kitömött változatain keresztül a tibeti életet bemutató kiállításáig rengeteg érdekességet tudhatunk meg. Jó időzítés esetén meg lehet nézni a piranha vagy a lövőhalak etetését is. Külön kiállítás foglalkozik az emberek ősi és jelenlegi hiedelmeivel, az emberi test működésével, a hang terjedésével és a víz energiájával. Van csillagászati terem is többek között a Naprendszer bolygóinak mérlegeivel, amikre ráállva megtudhatjuk, melyik bolygón mekkora a súlyunk. És a hatalmas ásványkiállítás is fantasztikus!

A család hőtérképe:


Kirándulásunk utolsó nagy élménye a hallein-i sóbánya (vagy showbánya?) volt. Mielőtt csapatostul elindul a bányába az ember, mindenki kap egy fehér kabátot és egy nadrágot, ezek védőöltözetként funkcionálnak. A régi bányászokhoz hasonlóan, kisvonatra kell felülni lovaglóülésben, ez száguld be (szó szerint) a bányába. Maga a bánya belülről nem nyújt nyilván akkora látványt, mint egy cseppkő- vagy egy jégbarlang, de az idegenvezető közreműködésével szépen bemutatja a sóbányák keletkezésének folyamatát, a bánya működését és a bányászok egykori életét. Mókás attrakció a bányában a 2 db már a sóbányászok által is használt hosszú, fa csúszda. Eleinte nehezen akaródzott elindulni rajta, féltem, hogyan állunk majd meg odalent. De persze a csúszka abszolút biztonságos. Én Ákossal, Laci Enikővel csúszott jó nagyokat visongatva :-D... Föld alatti kalandozásunk közben az osztrák-német határt többször is átléptük, a bányató vizén tutajjal keltünk át, nyalogattunk sót, sőt egy kis dobozkával még ajándékba is kaptunk.