2009. júl. 28.

Két legújabb kézimunkaprojektünk végeredménye.
Ákos iskolai kötögetései elvileg befejeződtek volna a vízitörpével, de mivel a lelkesedése nem ismer határokat, belekezdett egy sapiba. Sőt, be is fejezte, és most annak örülne a legjobban, ha beköszöntene valami igen hűvös időjárás, és viselni is lehetne... :-)

Enikő nyáriruháját pedig én varrtam, és borzasztómód örülök a művemnek :-). Jártam egy varrótanfolyamra, amit Ákos egyik osztálytársának/barátjának anyukája tartott. Eddig csak nagyon kontár módon tudtam varrni, a varrógépet is elég nagy bizonytalansággal kezeltem, és a tanfolyam ilyen szempontból (is) nagyon hasznos volt. Legközelebb kordnadrágot szeretnék készíteni Ákosnak, feltéve ha jövőre indul haladó csoport :-)...

2009. júl. 27.

Vannak dolgok, amikről mindig is azt gondoltam, hogy csakis másokkal fordulhatnak elő, nekem meg egy-egy ilyen, valahonnét hallott esemény szépen tanulságként szolgál :-). Ilyen például az, hogy rosszkor rossz helyen kifogy az ember autójából a benzin, vagy defektet kap, vagy nyaralás előtt pár nappal veszi észre, hogy lejárt az útlevele.... Hát nem vagyunk olyan figyelmesek, gondosak, hogy ez utóbbi ne történt volna meg velünk éppen ma. Illetve ma vettük észre, hogy a múlt héten érvényét vesztette az a fránya útlevél. Indult a fejtörés, mi legyen... Nyaraláslemondás, soproni okmányirodába "elruccanás" sürgősségi útlevéligénylés céljából, avagy Enikő illegálisan Horvátországba/ból csempészése. Egyik sem tűnt a legideálisabbnak. A müncheni magyar konzulátuson aztán tudtak egy tutibb megoldást. Enikőről csináltatunk ma fotót, email-ben elküldjük az adatait az ügyintézőnek, holnap pedig családilag kiruccanunk Münchenbe. Ahol is rögtön kézbe kapjuk az új útlevelet, ami ugyan, csak egy évre szól, de ez most senkit nem érdekel :-). Örülünk, és most, hogy így felpörögtek az események, egyáltalán nem panaszkodunk, hogy lassan telnek a napok a nyaralásig... ;-)

2009. júl. 26.

A vizes festés során a gyerekek használják a színek lélekkel szorosan összefüggő kifejezőerejét, keveredésük törvényeit, majd a foltokból fokozatosan egyre formáltabb alakok válnak, jelezvén a gyermek belső formaerejének kibontakozását. A színeknek a víz az igazi közegük, ott "adják önmagukat", ahogy szétfolynak-összefolynak, keverednek, változnak, átalakulnak. A waldorf iskolában a festés nem a formákról szól, az egy lelki folyamat, a színek minősége, jelenségek, folyamatok "megtestesítése" ez által az elsődleges cél.

Ákos hazahozta ez évi műveit. Olyan jó volt kirakni velük a szobát és nézni, nézni, áhítattal megszemlélni a színkavalkádot... :-)

2009. júl. 22.

Áll egy ifjú nyírfa... - nosztalgia :-)


video

Tűzugrás


video
Igazán nem panaszkodhatunk, így a tanév vége felé nincs hiány ünnepekből. Ma volt az orosz nyárünnep, holnap "ballagnak" el az oviból a leendő kis elsősök, hétfőn pedig a városi "Rutenfest" nagy felvonulása lesz.

A mai igazából nem köthető konkrét orosz ünnephez, népszokáshoz, kicsit pótlólag szervezte meg a tanárnő, ötvözve benne a több hónapos betegsége miatt elmaradt pünkösdi és nyárkezdet ünnepeit. Volt ének, körjáték, tűzugrás, mindez szép orosz népviseletbe öltözött gyerekek közreműködésével, nagyrész az iskolakertben.

2009. júl. 18.

Sommerfest/Nyárünnep 2009

Egész kegyesek voltak az égiek (csakis eső tekintetében), bár a gyereksereget az sem igazán érdekelte volna, ha szakad... Az óvónők meg viccesen megjegyezték, hogy az utóbbi évek tapasztalata alapján lassan átkeresztelhetjük a nyárünnepet őszünnepre. Leszámítva a didergést és a napfény hiányát, szép ünnepben volt részünk. Körjátékoztunk, elbúcsúztattuk a jövőre távozó óvónéniket, majd lehetett virágkoszorút készíteni, faforgót barkácsolni, horgászni a mesebeli tóból, hajózni a törpék taván és kis csengettyű ajándékért célba dobni. Meg persze enni a sok-sok összegyűlt finomságból.
Idén már azt vettük észre Lacival, hogy édes kettesben ünneplünk :-). Míg tavaly még Enikő mindenhová kézenfogva húzott "minket" és csak velünk volt hajlandó bármiben is résztvenni, ma hosszú időkre eltűnt a barátnőivel, szinte vadászni kellett rá egy-egy fotó erejéig :-). Még elemózsiát és innivalót is vett el magának, és a csicsergő kislányok társaságában megebédelt. Hát igen, nagy óvodás már... (ide egy olyan szmájli kívánkozna, aminek egyik szeme sír, a másik pedig nevet)

Tavaly itt írtam a nyárünnepről.

2009. júl. 17.

Betegség, szakadó eső, iskolai beszélgetés, türelmetlen várakozás... Nagyjából ezekkel a szavakkal lehetne röviden összefoglalni utóbbi napjainkat.

Enikő betegsége kapcsán megint sikerült saját magamat beparáztatnom, azt hiszem el kell kezdenem a kemény munkálatokat magamon, hogy ez az idegőrlés és negatív gondolkodás megszűnjék... Az kellene, hogy legyen az első lépés, hogy ne az interneten nézzek körül elsőként, mert az törvényszerű, hogy a legszörnyűbben hangzó és százszázalékosan ránk passzoló diagnózist egy percen belül megtaláljam. Most éppen azt, hogy láz+hányás = kullancs által terjesztett alattomos kór. Aztán jöttek még hozzá nyomasztó éjszakai álmok, amikben hemzsegtek a kullancsok ezresével, majd a reggeli pánikszerű orvoshoz rohanás. Persze kiderült, hogy hagyományos torokgyulladásos betegség, mely a gyomorra húzódott. Semmi komoly, villámgyors lesz a gyógyulás. Azt hiszem jelen esetben én vagyok a legsúlyosabb "beteg", akinek kezelésekre van minél előbb szüksége...

A rosszidő annyiban érdekes, hogy a fél tető hiányzik a fejünk felől, és amióta megkezdődtek a munkálatok, az eső kis szünetekkel megszakítva folyamatosan esik. A ház egy része felülről fóliával letakart, hát az ott lakókat igazán nem irigylem... Ami még fájóbb az időjárás tekintetében, az a holnapi óvodai nyárünnep. Tavaly is esős volt, de idén még rosszabbnak ígérkezik, a parányi kis óvodában, több mint 50 családnak így pedig nem igazán élvezhető az ünnep. Ha most kinézek az ablakon, semmi remény... Viszont holnap délelőtt 10 óráig még bármiről dönthetnek az égiek ;-)!

Az iskolai kellemes beszélgetésen ma vettünk részt Lacival. Igazából nem is beszélgetés volt, hanem végighallgattuk/mosolyogtuk/pirultuk a fiunkról szóló dicséretözönt. Második végén minden gyereknél csinálnak egy olyasféle vizsgálatot, mint amilyen a felvételi volt, kevésbé mesésen/játékosan, több mindenre kiterjedően. Ez már államilag előírt vizsgálódás, ami alól a waldorf iskolák sem kivételek, nem is húzhatják ki magukat (tartományi anyagi hozzájárulás elég jelentős, innen a függés), maximum kicsit waldorfosra alakítják át. Ennek kiértékelése volt nagyon pozitív esetünkben :-). Talán a zenei, hallási rész nem volt olyan sikeres, de ez esetben azt mondta az osztálytanító, hogy a sikertelenség egy bizonyos területen a személyiség fejlődésére válik azzal, hogy megtanulja a kudarcélményeket kezelni, feldolgozni... Hmmm. Az osztálytanító szerint a furulyázással nincs gond Ákosnál, de érzésünk szerint nem hallás alapján, hanem vizuálisan jegyzi meg, mikor melyik lyukat kell lefognia. Az mindenesetre előrevetítődött, hogy szép bizonyítványt fogunk két hét múlva a kezünkbe kapni, és igazán nagyon szívmelengető volt, mikor az osztálytanító megköszönte a fiunkat :-).

Most már mindannyian nagyon várjuk a szünidőt, a nyaralást, a hazautat. Igazi türelmetlenséggel. Még Ákos is, pedig ő nem szokott a tanév végére ácsingózni. Azt hiszem most ő is elfáradt... Apáról nem is beszélve!!! Nagyon sokat dolgozott az elmúlt hónapokban, őrá igazán ráfér a pihenés. Enikő az egyedüli, aki még mindig óvoda "fun", főleg így két nap hiányzás után erősödtek fel az érzelmei :-), a szünetről hallani sem akar...

2009. júl. 13.

Moszkítók

Március óta jár Ákos a Moszkitó Cirkusziskolába. Még elsős volt, amikor megtudta, hogy a sulijukban is van egy cirkusztársulat, be is lelkesedett, de kiderült, csak ötödikes korában csatlakozhat leghamarabb. Aztán sok osztály- és iskolatársa élte át ugyanezen csalódást, és így jutottak el a városi cirkusziskolába, ahová már 7 éves kortól lehet járni (Ákos csoportjának pl. több mint fele waldorfos diák ;-)). Nagyon lelkesek, és ügyesek is, tegnap, az igazán színvonalas évadzáró bemutatójukon csak tátottuk a szánkat. Ákos természetesen diabólózott (lsd. lenti videó), de már arról is határozott elképzelése van, hogy jövőre milyen produkcióval szeretne fellépni :-).
Az előadás végén az iskolavezető pedig a jövő évad meglepetéseként jelentette be, hogy a város egy jómódú üzletembere egy igazi, teljesen felszerelt, fűthető cirkuszsátrat adományoz a társulatnak, ahol próbálhatnak, előadhatnak... Az ujjongásból és a gyerekek arcáról kiderült, hogy még nagyobb izgalommal és lelkesedéssel várják a szeptembert :-). Majd igyekszem a sátras előadásról is beszámolni valamikor jövő ilyenkor ;-)...

2009. júl. 12.

Ákos diabólózik :-)

video

2009. júl. 8.

Elkezdték az alig több mint 10 éves házunk tetőjének a felújítását. Így egy időre vége a nyugalmunknak, a gyerekeknek meg olyan sok a látnivaló, hogy hol az ablakban lógnak, hol pedig az erkélyről kísérik figyelemmel az érdekesebbnél érdekesebb történéseket. Például az állványozást, vagy az óriásdaru felépítését. Ez utóbbit még mi felnőttek is szájtátva néztük. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy felhőkarcolóban lakunk, melynek munkálataihoz hatalmas daru szükségeltetik, el kell, hogy mondjam: három szintes a társasház... Mi a legfelsőbb szinten lakunk, felettünk nagyon alacsony hajlásszögű zöldtető (helyes kis növénykékkel :-)) Nemrég az egyik felső lakás beázott (szerencsére nem mi), melynek folyományaként kiderítették, hogy a kivitelezők igencsak rossz munkát végeztek, teljes felújítás kell, jó nagy költséggel... Utóbbit a tulajdonosoknak kell 100%-ban állni, mivel a kivitelező cég időközben felszámolódott, eltűnt a Föld színéről, nincs senki, akin számonkérhető lenne a hiba (szép történet, valahonnét nagyon ismerős... hmmm ;-)). Egyébként a hatalmas költségvetésen már nem is csodálkozom, miután látom nap mint nap, hogy a nyamvad kis három szintes épület, (majdnem) lapos tetőjének felújításához hány embert (és gépezetet) megmozgatva készülődnek neki. Az olyan számunkra érthetetlen dolgokról már nem is beszélve, mint a ház teljes körülállványozása, vagy az óriásdaru. Megadják a módját, az biztos, még szerencse, hogy ezt nem nekünk kell finanszírozni (tulajbácsi viszont 15 ezer euróért kell, hogy mélyen a zsebébe nyúljon :-o, és ő csak egy a 24-ből)... Sokszor olvasom a statisztikákat, hogy Nyugat-Európában az emberek mennyire kis százaléka él saját tulajdonú ingatlanban (Németországban ez a szám 46%). Mondják is német ismerősök, hogy addig nincs gondja az embernek, míg nincs saját lakása/háza (pontosan a állagmegóvási, renoválási költségekre gondolnak, meg hozzáteszik persze a helyhezkötöttséget is, mint hátrányt). Egy ilyen mi házunkéhoz hasonló történetet hallva, nem is csodálkozom, ha ilyen véleményen vannak...

2009. júl. 5.

Mittelalterfest

A Humpis-múzeum megnyitása alkalmából nagy középkori fesztivált, vásárt rendeztek hétvégén Ravensburgban. A forgatagban volt bőven látnivaló, szinte a teljes mai délutánt ott töltöttük.

Szép idő, középkori hangulatot idéző környezet, és a múzeum hét műemlék épületét összekapcsoló modern belső udvar:

Puppenspiel (bábjáték) a kicsi sárkányról, aki nagyon gyorsan meg akart nőni, hogy végre repülhessen és tüzet okádhasson... Enikő nagyon élvezte.

A kis hercegnő:Egy jó hosszú zsonglőrprodukció, ezt végignevettük, mert az előadó nagyon vicces volt:

Ákos készített egy gyertyatartót. Először lehántotta a kérget, majd lábhajtású esztergával belemarta a mintákat. Mi pedig Lacival jól a fejünkbe véstük a szerkezetek felépítését, hogyha majd beköszönt az energiaválság, kamatoztassuk a tapasztalatokat ;-)...

Hurrá

Azt hiszem, most már bátran leírhatom, nem hinném, hogy elkiabálás, miszerint Enikő éjszakára is szobatiszta lett. Nem a klasszikus módon jöttünk erre rá, vagyis nem az történt, hogy sorozatosan a reggeli pelusok teljesen szárazak voltak, és el mertük hagyni őket. Nem. MINDIG, minden reggel iszonyatos súlyú volt a pelenka, bele sem mertem gondolni, hogy mi lenne, ha bátran elhagynánk, majd moshatnám naponta az ágyneműt, pizsit, hálózsákot, és törhetném a fejem, hogy szárítsam ki az ágyat a következő éjszakára... Meg egyébként is mi teljesen abban a tudatban voltunk (orvosi tipp alapján, organikus okok kizárásával), hogy egy bizonyos éjszakai vizeletvisszatartásért felelős hormon hiányzik még, és enurézisben szenved a gyermek. Amit mi úgysem tudunk befolyásolni, a dolgunk, hogy türelmesen várjunk, esetleg segítségül hívjuk a homeopátiát, vagy egy-egy vitaminkúrát.
Aztán múlt szerdán, este a lefektetési időben én varrótanfolyamra mentem, Laci intézte az esti szertartást. Ő vette észre, hogy kifogytunk a pelusokból (már textilt sem tartunk, mert Enikő popója nagyon nem bírta a mosható pelusozást). Mit volt mit tenni, beszélgettek a dologról, hogy azért tisztában legyen Enikő azzal, hogy pucér a popsija :-), esetleg az akarat is rásegítsen a száraz ébredésre. És csodák csodájára eseménytelenül telt az éjszaka, sőt azóta ez minden nap így van. Úgyhogy most nagyon örülünk, mert a doktor anno "fenyegetőzött" öt éves kor utáni gyógyszeres kezeléssel, meg hosszú távú lelki kihatással, miegyebekkel... :-o

2009. júl. 3.

Kullancsok

Enikőben találtam ma két kullancsot. Gondolom a tegnapi ovis erdei séta szerzeményei... Megleptek, mert eddig még egyik gyerkőmben sem volt sosem, talán utoljára gyerekkoromban "találkoztam" elődjeikkel. Mai mindkettő a hónaljtól kb. 10 cm-re volt, egymás közelében, és első ijedtségemben, mit sem gondolkodva kézzel kikaptam őket Enikőből, még ő sem ért rá tiltakozni vagy visítani. Persze most izgulunk, meg figyeljük a csípés helyeit, még annak ellenére is, hogy alkalmaztunk homeós megelőző kúrát.

Hátha másnak is hasznos lehet, leírom ide a kúra menetét, a szereket.
Az egyik Zeckenbissfiber Nosode C/D 30 (agyvelő- és agyhártyagyulladás), a másik Borrelia Nosode C/D 30 (Lyme-kór). Megelőzésként havonta egyszer (nem egyszerre) mindkettőből 5 golyócskát (kisgyerekeknek 3-at) kell elszopogatni (szokásos homeopátiás "törvényeket" alkalmazva: pl. enni/inni előtte és utána negyed, de inkább fél órán keresztül nem ajánlott, erős illatanyagú szerek, mentolos fogkrém kerülendő stb.)
Ha megtörtént a csípés, akkor 3 napon keresztül mindkét szerből napi 3 ill. 5 golyócskát kell bevenni.
Ha valaki tudja, hogy olyan helyre megy, ami erősen fertőzött terület, akkor egy héten keresztül napi 3/5 golyó az ajánlott adag.

Én itt vettem a bogyókat, ők Mo-ra is szállítanak, bár gondolom némely patikában is lehet kapni, esetleg rendelni.

2009. júl. 2.

Változások

A waldorf iskolák osztálytanítói rendszere, az, hogy egy tanító 8 éven keresztül kísér egy osztályközösséget, nagyon tetszik nekem. Még a lehetséges veszélyekkel és problémákkal együtt is. Nem tudom, az iskolákban milyen arányban valósul meg az alapelv, tehát az, hogy a gimnáziumig ugyanaz az osztálytanító személye... Sajnos Ákosék osztálya nem tartozik ezen szerencsések közé, mert szeretett tanítójuk a harmadik év végén nyugdíjba fog vonulni. Ezt tudjuk már régóta, belenyugodtunk, nem is emiatt vagyunk most éppen letörve.

Hanem Enikőéknél állt minden a feje tetejére, holott abban a tudatban voltunk, hogy a mostani óvónőpáros (7 éve dolgoznak együtt) az iskoláig biztosan "viszi" a csoportot. Tavaly ráadásul potosan azért vállaltuk be a csoportváltást, mert akkor nagy eséllyel három éven keresztül már nem történik nagyobb változás Enikő ovis életében. Most meg össze-vissza variálják a csoportokat. A 2-4 évesek csoportjából megy el az egyik óvónő, és ahelyett, hogy oda egyszerűen vennének fel valakit, elkezdtek sakkozni a meglévő óvónőkkel (persze azt nem tudom, mi van a háttérben, én egyszerűen megoldanám a problémát...). Enikő kedvenc óvónénije menne át a kiscsoportba, helyére jönne új. A másikójukat beiskolázták (waldorfbölcsis gondozónéni lesz!!! :-o), tehát őt is sokszor helyettesítenék... Ez Enikőék csoportjának, Enikő "változást nem tűrő" képességének meg főként, nem fog jót tenni. A szülői kör zúgolódik is rendesen, sokan már ott tartanak, hogy az éppencsak 6 vagy a közeljövőben 6 évet betöltő csemetéiket viszik szeptembertől suliba, mert ha maradnak még egy évet, akkor náluk aztán garantált az évenkénti sok-sok változás...

Hogy mi lesz a vége, még nem lehet tudni... Jövő csütörtökön szülői est, akkor már biztos több minden megvilágosodik. Ha lesz beleszólásunk, akkor úgyis mindenki elmondja a véleményét, aggályait, ha pedig kész tények elé állítanak bennünket, akkor nincs más dolgunk, mint bízni abban, hogy a gyerekek könnyen veszik ezt az akadályt is, és továbbra is olyan szívesen és boldogan járnak óvodába, mint eddig.

Ezen utolsó mondathoz kapcsolódik Enikő legújabb reggeli "szertartása": Hat és fél hét között (6.50-kor kelünk) ébreszt minden nap ezen szavakkal: "Anya, oviba akarok menni!! MOST!!" :-)