Maszlenyica, Butterwoche avagy "vajas hét"

A maszlenyica, az orosz télbúcsúztató a húsvét előtti nagyböjt utolsó hetére esik. Fő elemei Oroszországban a kelesztett tésztából készült palacsinta (bliny), mely a napkorong jelképe, a telet jelképező szalmabáb égetése és a népi mulatságok. Régebben a legnagyobb farsangi szórakozást a csúszkálás jelentette a jeges dombokról szánkón, deszkán, állatbőr darabokon. A második kedvenc szórakozásnak a lovas szánkázás számított.

A nép körében az ortodox farsang minden egyes napjának külön elnevezése és szokásai vannak. Hétfőn megjelennek a mutatványos bódék és a körhinták, és az emberek hozzálátnak a palacsintasütéshez. Kedden a fiatalokat, rokonokat ismerősöket látják vendégül palacsintázásra, szerdán az anyósok hívják meg vejüket és más vendégeket. Ezen a napon - és pénteken - a templomokban nem tartanak istentiszteletet, csak egy nagyböjti imát olvasnak fel. Csütörtökön éri el a mulatság a csúcsát: mindenki kivonult a mutatványos bódékhoz, különféle körhintákhoz, lovas versenyeket, ökölharcokat, kötélhúzást, zajos murikat rendeznek. Pénteken, az anyósok estéjén a vőknek kell meghívni az anyósukat, szombaton a fiatalasszonyok hívják meg sógoraikat/sógornőiket. És egész héten, minden összejövetelen palacsintát esznek :-D. Vasárnap, a maszlenyica utolsó napján az esti istentiszteleten a papok bocsánatot kérnek egymástól és a hívőktől, aztán utóbbiak - egymás felé meghajolva - egymástól. Az ortodox egyház szerint a maszlenyica célja a közelállókkal való kibékülés, a sérelmek megbocsátása, a felkészülés a nagyböjtre, és arra kell felhasználni, hogy az ember jó légkörben találkozzon rokonaival, barátaival, valamint jótékonykodjon. A télbúcsúztatás, illetve tavaszköszöntés ceremóniájának utolsó nagy eseménye a szalmabábú elégetése. Ezt női viseltes ruhákba öltöztetik, néha palacsintasütő vagy serpenyő van a kezében :-).

Az iskolában tegnap ünnepeltünk, volt nagy muri, a gyerekek igazán élvezték. A különféle játékok után, a közös palacsintaevészet elég hamar véget ért, mivel a nagy mennyiségű ennivalót és teát a kiéhezett seregek egy szempillantás alatt elpusztították.

Itt Ákos volt a vásári mulatság medveszelidítője. Korcsolyázó medvéjével próbált minél több pénzt összekalapozni :-).

A környék összes még megmaradt hóját hordták össze a hetedikesek, ekkora csúszkapálya lett belőle. A hosszú, havas téli napok után, amikor is kijutott bőven a téli örömökből, nem aratott akkora sikert a gyerekek körében... ;-)

Annál inkább sikere volt a lovaskocsinak!

A maszlenyica bábu még teljes pompájában...

Majd égő máglyán.

Tavaszváró hóvirágos mese :-)

Még tél volt, a fagyos földet vékony hótakaró fedte. Alatta, biztonságos, védett hagymakuckójában megbújva lakott a kis hóvirág. Már nem aludt, érezte, hogy elég régóta kuporog föld alatti vackában. Kiváncsi volt és gondolta, utánanéz, vajon az ibolya, a kankalin és a százszorszép odafent várakoznak-e már. Addig-addig nyújtózkodott, míg házikója felrepedt. Körülötte a hótakarón egy ablakocska nyílt, amin keresztül kidugta feje búbját a föld alól, majd a fény felé igyekezve virágkelyhét is kibontogatta. Óvatosan körülnézett, de virágbarátnői közül senkit sem látott. Bánatosan hajtotta le fejecskéjét, amit az éppen arra lengedező, élénk szellő megrezegtetett. "Hetek óta úton vagyok, de még egyetlen virággal sem találkoztam. Üdvözöllek tavasz hírnöke!" - szólította meg vidáman a hóvirágot. És ahogy a kis haranggal játszadozott, az finoman megcsendült. A fáradhatatlan csilingelésre kiváncsian dugták elő zöld fejüket a tavaszi virágok. A kis hóvirág nagyon megörült barátnőinek - az ibolyának, a kankalinnak és a százszoszépnek - és tovább csilingelve köszönte meg a szellőnek, hogy segített felébreszteni őket mély, téli álmukból :-).

(Christiane Kutik: Das Schneeglöckchen - Das Jahreszeitenbuch/Verlag Freies Geistesleben)

Az óvodában Kaspernek (képen látható "úriember") farsangkor van a születésnapja. Mivel nagyon szereti a cirkuszt, a gyerekek az apró ajándékokon túl még egy cirkuszi előadással is meglepik őt.

Artisták, állatidomárok és vadállatok, bűvészek, zsonglőrök, táncosok szórakoztatták a nagyérdeműt és természetesen az ünnepeltet...

Az iskolai farsang Ákosék osztályának a mesterségek témájában zajlott. Ákos szakácsnak öltözött, de voltak kertészek, kovácsok, orvosok, szabók, asztalosok, borbélyok... Különböző standokat is állítottak szorgos szülők segítségével, ahol az iskola diákjai alkothattak valamit. Például varrhattak, ültethettek magokat/virághagymákat, barkácsolhattak fából, dolgozhattak papírral, kovácsolhattak, készíttethettek frizurát maguknak és telitömhették a pocakjukat frissen sült palacsintával (Waffel). Ákos utóbbi készítésében segédkezett, de hamar megunhatta, mert egy halom, más standokon készült művel jött haza, pl. egy csodaszép fából készült vitorláshajót, két cserép leendő növénykét is hozott, és a haján is alakítottak kicsit :-)...

Ahhoz képest, hogy nem a kedvence Ákosnak a horgolás - sőőt...- (kötni szeret, akár egyszerre négy-öt kötőtűvel is :-)) készített nekem egy fogókesztyűt. Teljes meglepetés volt, már a kész munkát hozta haza ajándékba :-). Mikor átadta, pont a konyhában ténykedtem, így rögtön ki is próbálhattam. Viszont én a fogókesztyűimet mindig tönkreteszem, leginkább a sütő fűtöszálaival sütök rá szép nagy lyukakat/barna foltokat, így azt hiszem, ha nem akarom, hogy ez a csodaszép kézimunka is erre a sorsra jusson, akkor leginkább az akasztón lógva lesz a konyha dísze. ;-)

Olyan bosszantó!

Úgy tűnik, lassan új bejegyzéscímkét kell nyitnom "biciklik" címmel... Már írtam sokat ebbéli kálváriánkról, és még korántsem ért véget. :-( A csúnya statisztikák esetünkben beigazolódni látszanak, mert pénteken ismét ellopták Laci biciklijét a vasútállomásról, csuklómnyi vastag lánccal lekötözött állapotból. Így immáron két év alatt a harmadiktól sikerült minket "megszabadítania" a tolvajoknak. A legkülönösebb mindig az, hogy abszolút nem megkívánni való, teljesen márkátlan és értéktelen járgányokról van szó, amit jó esetben is csak fillérekért tudnak továbbértékesíteni. Vannak sokkal jobbak, amikhez hozzá sem nyúlnak. Vagy majd holnap??? Nem tudom... Mindenesetre ismét vennünk kell egy új bicajt, és már arra sem nagyon kell törekednünk lopásgátlás gyanánt, hogy minél kopottabb és szürkébb legyen, mert így is, úgy is ugyanaz a sors vár rá... :-(

Kicsike nyár a télben

Jégesőverte, széltépázta szegény kis bokrocska, de lelkesen növeszti a citromokat, kisebb-nagyobb mandarinokat. A lépcsőházban rendeztük be a mi kis mediterrán gyümölcsösünket, és lassan készülünk a szüretre... :-)