2009. jún. 7.

Képes beszámoló

Jó volt otthon lenni. Kicsit mozgalmas, de nagyon feltöltő. Eddig a pünkösdi szünetet mindig itt töltöttük Németországban, és húsvétkor utaztunk haza, de több szempontból is jobbnak bizonyult ez a mostani verzió. Márcsak a szünet hosszúsága és az időjárás milyensége miatt is. A két és fél hét szinte egészét a szabadban töltötték a gyerekek, és nagyon élvezték/tük a rengeteg most érő gyümölcsöt, zöldséget, amik a nagyszülők kertjében teremnek... Meg a háziállatokat. És a napsütést, pancsolást, sarazást, fáramászást, unokatesókat, kirándulásokat...

Felsőörsi mamáéknál a kertben jókat hintáztak. Enikő a fára erősített kötelet is megmászta teljesen a felső végéig, majd a papától kikuncsorogták Ákossal, hogy egy tányér alakú ülőke kerüljön a kötélre, ugyanúgy mint az oviban.

Pancsolni megteszi egy vödör is, de Ákos a kerti csapra szerelt gumitömlőből, a tizenegynéhányfokos vízzel is zuhanyzott...
Adrienn húgom Pamut nevű nyuszija is nagy kedvenc volt, egy tálból répáztak ;-).


Tavaly még félt Enikő Roditól (gondolom az akkor még nagyobb méretkülönbség miatt), de most jól összebarátkoztak.
Jártunk a veszprémi állatkertben is. Itt az abszolút kedvencek a prérikutyák voltak, kijöttek hozzánk a biztonságot nyújtó lyukaik közeléből, és elfogadták a kezünkből kínált fűszálakat, sőt a gyerekek ölébe is belemásztak a finom falatok érdekében :-). Enikő a hosszú séta alatt igencsak elfáradt, ki is használta a csábítóan hívogató, elnyúlásra késztető állatkerti padokat :-) ;-).





Ákos már nagyon készült, hogy a papával egy jót horgásszanak ennél a szép tónál.


Enikő is pecázott természetesen :-).


Rájött, hogy nagyobb zsákmány ígérkezik a nádasban és a fűcsomók között.
Íme a kifogott "halak".
Ezek pedig Ákos szerzeményei, 11 halacska és egy rák. A horgászkaland végén, a pár órás vödörrabság után újra örülhettek a szabadságuknak...

4 megjegyzés:

Eszter írta...

De irigyellek ezekért a szép napokért, már én is nagyon vágyom haza, de mi csak 1 hónap múlva megyünk.

idrah írta...

Eszter! Gyorsan eltelik az az egy hónap, aztán akkor majd én irigykedek ;-) :-)...

Bonca írta...

Szia :)A prérikutyák mindig kijöhetnek így? Ha igen, hát muszáj elvinnem a gyerkőcöket oda. Ez a tó is arrafelé van. Nagyon ügyes a kis horgász, apukám régóta horgászik és gyakran, de ritkán van ilyen szerencséje :)

idrah írta...

Szia Bonca!

Igen, a prérikutyák mindig kijöhetnek, és torkosságuknál fogva így is tesznek ;-)! Ha valaki túl hangos, vagy ijesztegeti őket, akkor gyorsan az üregeik bejáratához futnak, de ha elmúlni vélik a "veszélyt", ismét kimerészkednek. Nagyon édesek, a te gyerkőceid is imádni fogják őket!

A bányató Kádártán található (nem tudom mennyire vagy ismerős Veszprém környékén...).