2010. febr. 26.

Tavaszváró hóvirágos mese :-)

Még tél volt, a fagyos földet vékony hótakaró fedte. Alatta, biztonságos, védett hagymakuckójában megbújva lakott a kis hóvirág. Már nem aludt, érezte, hogy elég régóta kuporog föld alatti vackában. Kiváncsi volt és gondolta, utánanéz, vajon az ibolya, a kankalin és a százszorszép odafent várakoznak-e már. Addig-addig nyújtózkodott, míg házikója felrepedt. Körülötte a hótakarón egy ablakocska nyílt, amin keresztül kidugta feje búbját a föld alól, majd a fény felé igyekezve virágkelyhét is kibontogatta. Óvatosan körülnézett, de virágbarátnői közül senkit sem látott. Bánatosan hajtotta le fejecskéjét, amit az éppen arra lengedező, élénk szellő megrezegtetett. "Hetek óta úton vagyok, de még egyetlen virággal sem találkoztam. Üdvözöllek tavasz hírnöke!" - szólította meg vidáman a hóvirágot. És ahogy a kis haranggal játszadozott, az finoman megcsendült. A fáradhatatlan csilingelésre kiváncsian dugták elő zöld fejüket a tavaszi virágok. A kis hóvirág nagyon megörült barátnőinek - az ibolyának, a kankalinnak és a százszoszépnek - és tovább csilingelve köszönte meg a szellőnek, hogy segített felébreszteni őket mély, téli álmukból :-).

(Christiane Kutik: Das Schneeglöckchen - Das Jahreszeitenbuch/Verlag Freies Geistesleben)

2 megjegyzés:

Gabi írta...

Kriszta,
de jó ez a mese! Tegnap a baba-mamán valami hasonlót mesélt és játszott el az ovónő. Gyorsan ki is írtam magamnak, mesélem majd Jankának. Köszi! :-)

idrah írta...

Gabi!

Lehet, hogy a baba-mamás ez volt???
http://www.operencia.com/mesek-toertenetek/70-tavaszi-mesek/1029-a-hovirag-zelk-zoltan-meseje-nyoman

Puszi!!!!