2010. dec. 16.

Olyan jó, békés adventi időszakunk van. Csodaszép téli időjárással, amikor jó kinézni az ablakon a havas tájra, és jólesik közelebb húzódni a fűtőtesthez (persze egy kályha vagy kandalló stílszerűbb lenne, de hát nem elégedetlenkedünk... :-)). Annak ellenére, hogy már hetek óta szinte folyamatosan van hó, még nem kerültek elő a pince mélyéről a szánkók. Felváltva betegeskedtünk, vagy éppen volt bőven egyéb program, és egyszerűen elmaradt... De úgy sejtem, lesz még rá elég alkalom ezen a télen!

Enikő óvodai csoportjában volt egy kis izgalom az elmúlt hetekben, de úgy tűnik sikerült olyan megoldást találni, ami nyugalmat hoz. Idén úgy alakult, hogy a két csoport közül a miénkbe került az összes újonnan jött kisfiú, és ők is a nehezebben kezelhető kategóriából. Ez folyamatos konfliktusokhoz, nyugtalansághoz vezetett, és olyannyira elfajult a helyzet, hogy az óvónénik sem tudták ezt megfelelően kezelni. Enikőre érdekes módon nem volt észrevehető hatással a csoportbeli negatív hangulatváltozás, ő boldog óvodásként élte a mindennapokat, csodálkoztam is, mikor hallottam a kialakult helyzetről :-o... Hosszas óvónői, szülői, külső szakértői tanácskozások után végülis egy olyan megoldás született, hogy a mi csoportunkból átment az egyik legtöbb konfliktust okozó kisfiú a másik csoportba. Próbaképp, hogy ott, abban a közösségben, az egyébként a mieinknél "erősebb" és határozottabb temperamentumú óvónénikkel hogy boldogul. Egyenlőre úgy tűnik, nem rossz a megoldás, nálunk sokkal nagyobb a nyugalom, a másik csoportban pedig nincs nagyobb felbolydulás, és a kisfiú is jobban megtalálta a helyét. Az megint más kérdés, hogy mi lesz jövőre, amikor az iskolában, az első osztályban, ismét egy közösséget fognak alkotni azok a kisgyerekek, akik most a konfliktushelyzetek részesei voltak... Persze addig még sokat változnak a gyerekek, és sok minden függ a majdani osztálytanítótól is. Meglátjuk.

Az iskolában Ákosék karácsonyi pásztorjátékra készülnek, jövő hétfőn lesz az előadás, és most a napjaik nagy részét a próbák teszik ki. Kemény fába vágta az osztálytanító és a zenetanárnő a fejszéjét, mert a prózai részek mellett lesznek hangszeres "betétek" is, és ezek begyakorlására nincs túl sok idő. Ákos játszik a zenekarban, és így fél év brácsázás után még korainak tűnik a a másokkal való együttzenélés. Legalábbis ő panaszkodik, hogy nehéz még neki a többi hangszerre és a karmesterre, sőt az éneklő kórusra is figyelni, és gyakran előfordul, hogy ő sokkal előbb végez, mint a többiek :-D... A hét elején voltam bent egy próbán, mert Frau I. kért szülői segítséget a rendezkedéshez, jelmezbe öltözéshez. Hát, akkor még elég kezdetleges állapotok uralkodtak, de nyilván a főelőadás tökéletes lesz!!! A szülők szemében mindenképp!!!!!! ;-)

A karácsonyi ajándékokkal is jól állunk, a saját készítésűekkel már majdnem elkészültünk, a többi beszerzése is kilencven százalékos. Eddig a gyerekek ajándékainak kitalálásával soha nem volt gond, mindig jött ötlet, de idén Ákos esetében egyszerűen nem bírunk dűlőre jutni. Most neki sincs határozott elképzelése, kívánsága, és ez a 10-11 éves kor már nem is az az igazán játékos időszak... Amivel szeret játszani, már van mindene, könyvet sokat olvas, de azokat majd kapja Magyarországon (meg persze egy-kettőt itt is). Sporthoz, zenéléshez is megvan mindene, szóval nem tudom...
Laci tegnap pont lapozgatott itt egy prospektusfélét, amit a postaládából hozott fel. Egy játékáruház ajánlatai, tele olyasmivel, amit mi soha nem vennénk meg a gyerekeknek. Meg is jegyeztük a kínálatot látva, hogy mennyivel könnyebb lenne a dolgunk, ha nem úgy gondolkodnánk, ahogy, és egyáltalán semmilyen követelményünk, elvünk nem lenne a téren, hogy mivel játsszanak, mivel foglalják el magukat a gyerekeink...

Update december 20.

Az első osztályzenekar első produkciója... reméljük még sok követi a jövőben!!!

6 megjegyzés:

KAnya írta...

Hú, de megértem, hogy nehezen tudtok Ákosnak ajándékot találni... mi is hasonló kínban vagyunk. Majd számolj be róla, hogy mire jutottatok!

idrah írta...

Most éppen a fényképezőgép felé hajlunk, de még bizonytalankodunk... :-)

malyvacsiga írta...

Ééééééés mi sem tudjuk, ABigél mit kapjon "fő" ajándékként. Mert könyv, meg sporttáska, meg 2 ruhadarab, de ez kevés. Megkérdeztem pár embert, de pl. ipod, meg hasonlók jöttek válaszul. Theo kosabb volt, ő nem kérdezett, tudta, hogy fölösleges.
Tényleg nehéz ez a már-nem-gyerek-még-nem-kamasz időszak.

Ovis konfliktus: hidd el, a suliban olyan már lesz az osztály összetétele és olyan már az ostálytanító, hgog ynem lesz gond. Abigélnél én is féltem a 3-4 nagyon...khm... eleven fiú miatt. És semmi! A tanító kiválóan kezeli. Az külön jó, hogy Enikő meg sem érezte.

idrah írta...

Szilvi! Pont Te jutottál eszembe a tanácstalanságunk közepette :-)... hogy talán téged megkérdezlek, nincs-e ötleted visszaemlékezve a fiúk ennyi idős korára...

Az ovival kapcsolatos tapasztalatod megnyugtatott, remélem nálunk is hasonlóan alakul!

malyvacsiga írta...

Nálunk kaptak hasonló korban fényképezőt, jó az. (De ABigélt nemigen érdekli.) Nem tudom, van-e távcsöve? Ti olyan sokat kirándultok. És karórája?

idrah írta...

Órát és távcsövet is kapott szülinapjára :-). Szóval ezek is kilőve...
Viszont a fényképezés érdekli, úgyhogy az neki jó ajándék lesz, tulajdonképpen már biztos, hogy azt kap ;-).

Köszi, hogy jöttél ötletet adni!!!