Már több éve élünk külföldön, távol a hazától, de még mindig elámulok azon, hogy mennyi honfitársunk jön-megy mindenfelé a nagyvilágban. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy bármikor, bárhová megyünk, mindig hallunk magyar szót a miénken kívül. Legyen az itt a szűkebb lakóhelyünk, vagy a városunk, vagy más német városok, de akár más országok is. Pl. csak itt a környéken, ez kábé egy 200 m sugarú körön belül értendő, van 5 lakás, amiben magyar családok élnek. Aztán az új waldorf bölcsiben is van egy magyar kislány. De ha kirándulunk és a bregenzi erdőben, fenn ezernégyszáz méteren rajtunk kívül még egy társaság leledzik, még az a vicces szituáció is előfordul, hogy csak magyar szótól visszhangzik a vadon :-). Vagy amikor elmegy az ember lánya nőorvoshoz, és megkérdezik tőle, hogy nem magyar írású-e a neve, majd az igen elhangzása után az orvos lazán átvált magyarra. Vagy amikor teljesen véletlenül honfitársaink tőlünk kérnek útbaigazítást Európa másik felén. Vagy éppen egy kínosnak mondható szituáció, amikor Laci viccelődni akart, megjegyezte egy hegy tetején álló várban egy furcsa öltözetű, furcsa frizurájú és furcsa viselkedésű hölgyről, hogy "a várnak van egy boszorkánya is", és teljesen véletlenül ő is magyar volt (azt máig sem tudjuk, hallotta-e a nem éppen kedves megjegyzést...) Ilyen és ehhez hasonló esetek vannak még a tarsolyunkban bőven, tényleg elképesztő...

Most egyéként kicsit jobban foglalkoztat a kivándorlásos téma, a haza, a honvágy, az integrálódás kérdésköre. Ez biztosan amiatt, hogy itt Németországban is előtérbe került egy könyv kapcsán gerjesztett vita a bevándorlásról, az integrációról, az integrációra képtelenségről, és sok mindent olvasok főként az újságokban.
És olvasom Melinda Nagy Abonyi (Nadj Abonji), egy Svájcba vándorolt, magyar családból származó, Svájcban felnőtt magyar anyanyelvű írónő önéletrajzi ihletésű regényét - Tauben fliegen auf (Galambok röppennek fel) - melynek szintén a haza, a hovatartozás áll a középpontjában. Ez utóbbi derűs hangulatú, mosolyogtató, én nagyon szeretem olvasni... :-)

Magtól a kenyérig

...avagy már majdnem a célegyenesben vagyunk :-).

Ilyen esti idill keretében folyik a búzatisztogatás.

A gyerekek pár hete kicsépelték az iskolában a búzaszemeket, majd mindenki kapott otthonra egy adagot. A könnyebb szemetek eltávolításához a szél erejét hívtuk segítségül, majd az ebédlőasztalt körbeülve folytatódott a munka, hogy legyen tiszta búza. Lett is, legalábbis nálunk. De mivel az első kör után az osztálytanító nem találta megfelelőnek a teljes termés tisztaságát, következett egy második kör. :-)
Most már a remélhetőleg tökéletes gabonából liszt készül (kézi malmokkal őrlik meg a gyerekek az iskolában), majd a hab a tortán a nagy közös kenyérsütés lesz...

Erntedankfest, a betakarítás ünnepe

Hagyományosan eddig úgy zajlott ez az ünnep az óvodában, hogy a gyerekek vittek reggel magukkal kis kosárkában mindenfélét, amit előzőleg a család szedett, szüretelt, gyűjtött. Gyümölcsöt, zöldséget, magokat, dióféléket, színes őszi leveleket, bogyókat, attól függően, ki a saját kertjéből, ki erdőről, mezőről gyűjtögetett. Ezeket szép díszes asztalra rendezték, énekeltek, körjátékokat játszottak a betakarítás jegyében. Száras gabonákból, színes falevelekből és terményekből koszorút fontak, ezt viselték egész nap :-).

Idén az óvónéni, Frau B. meghívta saját kertjébe a családokat, ahol az ének és körjáték kiegészült az igazi betakarítás örömével, illetve egykis közös délutáni eszemiszommal, szabadtéri játékkal. Az érkezés után körbeálltuk a terményeket váró, feldíszített asztalkát, közösen énekeltünk, majd indulhatott a betakarítás. Négy-öt almafa termése, a lehullott dió, az érett kisebb és óriásira nőtt tökök, málna, mogyoró, hagyma és kelbimbó várta a szorgos kezeket. Miután minden szépen zsákokba, ládákba, kosarakba került az ünnepi asztal köré, és égett a tűz (Kartoffelfeuer) ismét énekeltünk, táncoltunk. És még a nap is kisütött, lett igazi ragyogó, ahogy a német mondja, "aranyoktóberi" délután (Goldener Oktober).

"Jetzt ist das Korn in der Scheuer,
es brennt das Kartoffelfeuer!
Obst, Gemüse, vieler Arten,
holen wir aus Feld und Garten.
Erde, Sonne, Wind und Regen,
halfen zu dem Erntesegen.
Wir winden einen Erntekranz
und treffen uns zum Erntetanz."

Christiane Kutik

Én olyan nagyon hálás tudok lenni az ajándék nyári napokért az őszben. Mert hiába szeretem a szép színkavalkádos, ködös, elcsendesedő, egyre sötétedő napokat is, azért az utolsó pillanatig kiélvezem a nyárra emlékeztető hangulatot... Éppen ezért ücsörgök naplemente után rövidujjúban az erkélyen egy pohár sört iszogatva, miközben csodás tücsökciripelés biztosítja a nyár illúzióját :-).