Köszi Kat a kedves kérdést, válaszolok rá így, egy bejegyzésen keresztül :-)...

Jól vagyunk, nagyszerűen telt a magyarországi két hét, és még az oda-vissza autóútunk is meglepően simán zajlott. Az elmúlt évek tapasztalataiból nem okolván ismét az autós utazást választottuk, és ezúttal ez nem is bizonyult rossz döntésnek. Az időjárás iszonyúan kegyes volt hozzánk, és még a gyér forgalommal is szerencsénk volt, lévén, hogy odafelé és visszafelé is munkaszüneti napon utaztunk. Otthon nyugalmasan teltek a napok, főként családi, rokoni körben. Sokat babáztunk a csudaédes Gergővel, Enikő és Ákos is odáig vannak legkisebb unokatesójukért :-). Mozit, és némi sportolást leszámítva nagyon más programot nem is szerveztünk, inkább a pihenésé, a feltöltődésé volt a főszerep, na meg persze Lacinak az éteren keresztül érkezett egykis munka is ;-).
Mától pedig ismét beindultak a hétköznapok, ovival, sulival, munkával... Enikő boldogan ment ma reggel, ő már nagyon várta az óvodai napokat. Ákos most annyira nem volt lelkes, de délben már élményekkel telve jött haza és csak mesélt... A végleges ülésrendjük még nem alakult ki az osztályban, az osztálytanító folyamatosan változtat, és szigorúan tartja az egy fiú-egy lány rendet. Persze a gyerekek körében nagy a zúgolódás, de Ákos ma éppen pont elégedett, mert olyan padtársnőt kapott, akit kedvel ;-).

Ami az utóbbi időben hatalmasat változott, az a testvéri viszony Ákos és Enikő közt. Akkora egyetértésben bírnak együtt játszani, hogy csak tátjuk a szánkat... Legyen szó társasozásról, kártyatrükkökről, vagy szerepjátékokról, bármiről. Olyan jó ilyenkor nézni és hallgatni őket :-)!!! Pl. a minap egy kávézóban volt mellettünk üres asztal, oda áttelepedtek, és pincérest játszottak. Teljes komolysággal, váltott szerepekkel, édesen :-). Karácsonyra kaptak egy olyan társasjátékot, ahol nem egymás ellen, hanem egymással karöltve a varázsló ellen játszanak (kitalálva, hogy ki a tolvaj a kastélyban), ezzel már napok óta, szinte nonstop együtt társasoznak. Szóval idilli időszak ez... ;-) Jó lesz majd rá visszaemlékezni, mikor hajbakapós napok érkeznek! :-D