Enikő lábán először, Ákosén másodszor volt korcsolya, és mint ahogy a gyerekek általában, irigylésre méltóan gyorsan megtanultak korizni... Bezzeg én! Eddig életemben kb. háromszor próbálkoztam, mindenféle nagyobb sikerélmény nélkül. Igaz, úgy álltam hozzá, hogy én utálom a telet és mindenféle téli sportot. Ezen a hétvégén viszont mintha fordulat következett volna be... Sokkal jobban ment, és még a mínusz 12 fokos hideg + nátha ellenére is tudtam élvezni a kintlétet, a mozgást. Talán van remény, hogy így harmincakárhány évesen megtanulok korcsolyázni... ;-)
2 megjegyzés:
Én is harmincvalahány évesen tanultam meg a magam szerény módján korcsolyázni, síelni még mindig nem tudok, és most megyek életem első zongoraórájára. Sose hittem volna. :)
Kicsit irigylem a szabadtéri jégpályát...
Na igen, nálam is a zenetanulás következne (mint nagy álom), de erre is mindig azt mondom, hogy már késő... Pedig sohasem késő! Ezt most Te be is fogod bizonyítani ;-)! Sok örömet kívánok a zongoraórákhoz és a zenéhez!!!!!!!!!!!!!!!!
A szabadtéri jégpályát sajnos ma reggelre "elrontotta" a hó... De talán majd lesznek lelkes emberkék, akik egy darabon letakarítják. Én is lelkes vagyok, csak hólapátom nincs ;-)...
Megjegyzés küldése