2008. aug. 30.

Már csak egy hét...

Kegyetlenül közeledik az ősz, és ennek már kézzelfogható jelei is megmutatkoznak. Bár még a nyári szünetből van egy teljes hét, és a jövő hetet sem árnyékolja be a tanszerek beszerzésével, tankönyvek kötögetésével, egyéb előkészületekkel járó "rémkép" (köszönhető ez a Waldorf sulinak :-)), mégis kicsit szomorkásan vesszük tudomásul, hogy mennyire gyorsan elrepült a nyár... Hiába van csodaszép nyári időjárás, este hét körül, amikor ugyan még csak a fák mögé bukik le a napkorong és nem a horizont alá, egyik pillanatról a másikra elkezd vacogni az ember. Kilenc körül koromsötét van, reggelenként ködös tájra ébredünk, és megjelentek az ősz előhírnökei is (lásd Márta gyönyörű fotói :-). Mindez persze örömmel is eltölt, mert imádom az őszt. A színeivel, illataival, a terményeivel, esős napjaival, mindenével együtt. Alig várom, hogy sétálgassunk az erdő színpompás lombjai alatt makkokat, különféle bogyókat, leveleket gyűjtve. Hogy szedegethessük a csipkebogyót télire teának. Hogy piruljon a farkasalma a ház mögötti kertben. Hogy ugyanitt felszedegessük a földről a mogyoróbokrok bőnek ígérkező termését. És hogy újra ballaghassunk reggelente az iskola/óvoda felé. Merthogy hiányzik nagyon. Ennek a gyerekek is hangot adnak nap mint nap, nagy-nagy örömömre :-). Ákos szorgalmasan elkezdett gyakorolni furulyáján, a bizonyítványversét is ízlelgeti, és az iskolai barátokkal is megszaporodtak a találkozások, mióta mindenki hazatért a nagyszülőktől, nyaralásból, innen-onnan.

Apropó bizonyítványvers... Erről és a bizonyítványról (ami nagyon pozitív, szinte csupa dicséret) az utolsó tanítási napon a viharos hazautazásunk miatt nem írtam itt a blogon. Mostanság vált aktuálissá a vers megtanulása, a vele való ismerkedés, mélyebb ráérzés Ákos részéről. A Waldorf iskolákban év végén a gyermekek (vagyis inkább a szülők) szöveges bizonyítványt kapnak. Ennek, az osztálytanító részéről a gyermek felé irányuló személyes része a bizonyítványvers. Ezt a verset egy éven keresztül, minden héten egyszer, azon a napon mondja el mindenki az osztály előtt, amelyiken született (Ákos vasárnapi gyerek, ennélfogva hétfőnként). Így formálódik a vers előadásmódja, és hangolódik rá a gyermek a sorok mondanivalójára, tudatalattijával, szívével is átérezve ami mögöttük van...
Ákos engedelmével közzé teszem első bizonyítványversét :-) (bocsánat előre is a németül nem tudóktól, de egyenlőre műfordításra nem vállalkozom ;-)):

"Augen gebet stetig acht,
Haltet aufmerksame Wacht!
Ohren lauschet achtsam fein,
Lasset nur das Rechte ein.
Hände ruhig sorgsam schafft,
Alles mit geduld'ger Kraft!"

5 megjegyzés:

malyvacsiga írta...

Tetszik nekünk ez a vers, a páromnak is.

OFF: a mellszívód nélkül meghalnék... ON

Lívi írta...

Na, kénytelen leszek a férjemmel lefordíttatni a verset! :-(

Szilvi: :-oo

idrah írta...

Szilvi! Nekünk is tetszik a vers, és Ákosnak is :-). Az első naptól fogják mondani??? Nálatok hogy szokott lenni? Mert ha igen, akkor Ákos első tanítási napon már "színre is lép" :-).

Lívi! Nyers fordítást nem akartam beírni a kommentbe... De gondolom Tibor boldogulni fog ;-)!

malyvacsiga írta...

Olivér hétfőn született, és ma már mondta. :-)

kat írta...

Nálunk is első naptól mondták, úgyhogy Dani is elmondta tegnap, vasárnapi gyerek lévén..:)
Jó kis vers, elhiszem, hogy tetszik Ákosnak. Danié sokkal hosszabb, morgolódott is miatta, de aztán persze 5 perc alatt megtanulta...