Tenger

A lemondott nyaralásunkat kárpótolva szerveztünk magunknak egy spontán, öt napos kempingezést Olaszországban, a Földközi-tengernél, Finale Ligure-ban. Már harmadik alkalommal mentünk erre a Genova környéki partszakaszra, mert innen tőlünk csak 500 km-nyi autóútra van, gyönyörű a vidék (nagy hegyek) és az azúrkék tenger, csodaszép kis olasz városkákat lehet bebarangolni és mindig van szabad hely a kempingekben. Nagy előnye a sátorozásnak, hogy előzetes foglalás nélkül, bármikor neki lehet indulni (mi az időjárást azért szoktuk figyelni), az egyéb szálláshelyekhez viszonyítva sokkal olcsóbb és ha rutinos már az ember, akkor nagyon élvezetes is. A gyerekeknek kiváltképp :-).

Sikerült egy klassz teraszos kempinget találnunk, ami nincs messze a parttól és a belvárostól sem (400 m), csendes, nem tömegnyomoros és a vizesblokk is rendben van. Ha a sátor felverésén és az elrendezkedésen túl van az ember, akkor már felhőtlenül élvezhető a nyaralás ;-). Tavaly és tavalyelőtt kirándulni is próbáltunk (Genova, Monte Carlo, Cannes, Camogli), de rájöttünk, hogy a gyerekek nem annyira élvezik ezeket a kiruccanásokat, folyamatosan a tengeri pancsizás után sóvárognak, nyafognak. Így idén tényleg csak strandoltunk, maximum esti sétákat iktattunk a programba. Kényelmesen megreggeliztünk, lesétáltunk a strandra, vagy a délelőtött a sátor mellett egy árnyas részen töltöttük, és csak a délután második felében mentünk a partra. A déli tűző napsütésben elvből sem fürdőztünk, a szieszta óráiban mi is pihiztünk. Aztán a délutánt mindig a tengerparton töltöttük, Ákos órákig a vízben (illetve jobbára a víz alatt búvárkodva :-)), Enikő pedig többnyire a bokáig érő vízben keresgélte a hullámzásban finomra csiszolódott színes kavicsokat, vagy a homokban sarazott, ásott, ő nem egy vízicsibe típus :-). Este 8 körül a vacsorát követően egyszer-kétszer lesétáltunk a városba, a tengerparton hosszan elnyúló sétányra, illetve a belváros hangulatos, sikátoros utcácskáiba, vagy a város fölé magasodó várromhoz. Egyik alkalommal végignéztük egy utcai bohóc műsorát, ez annyira tetszett a gyerekeknek, hogy utána minden este szerették volna ugyanezt.

Az utolsó napon a tenger erős hullámzása szolgált nagy élménnyel, Ákos és Laci belevetették magukat a legnagyobb hullámokba, illetve azok hátára, mi pedig Enikővel a kifutó víz elől menekülőset játszottunk nagyokat visongatva :-).

Ákos körülbelül három hete egy magyarországi népművészeti vásár alkalmával kaktuszgyűjtővé vált, így Olaszországban igazán a paradicsomban érezte magát, hisz lépten nyomon, a köztereken rengeteg féle, hatalmas kaktusz nő. Jó néhány letört hajtással (tudom, ejnyebejnye...) és vásárolt növényekkel is bővült a gyűjteménye.

Kellemetlenség szerencsére nem ért bennünket, talán csak annyi, hogy egyik éjszaka a szomszéd svéd fiatalságot kellett 2 óra magasságában arra figyelmeztetni, hogy rajtuk kívül mások is vannak a kempingben. Ezen kívül minden nagyon jó volt, igazi feltöltődős nyaralást tudhatunk magunk mögött.

Az utazás is mindig nagy élmény, mert a svájci hegyeken át vezető út még az autóból nézve is lenyűgöző. Ákos pedig figyelte a völgyhidak, alagutak nevét és hosszúságát. Hazafelé egy svájci pihenőnél megállva bizony olyannyira hideg volt (15 fok), hogy a táskából elő kellett kotorni a meleg nadrágokat, pulcsikat. Első döbbenet ez volt, hogy két órával azelőtt még 30 fokból indultunk, aztán meg vacogtunk... a második meg az, mikor a ruhák közül, a táskából előkerült a kis potyautasunk, egy igazi, élő, kisebbfajta skorpió :-o. Azóta már tudjuk, hogy Olaszországban nem ritka élőlény, és csípése is annyira komoly csak, mint egy méhecskéjé, de akkor igencsak megijedtünk, és itthon is módszeresen mindent kirázva, átnézve pakoltunk ki.

Fotók kicsit később kerülnek fel, előbb még meg kell küzdenem a számítástechnikával.. :-p