A német állam is újabban arra törekszik, hogy a kismamákat szülés után minél hamarabb visszaterelje a munkaerőpiacra, ennek keretében pedig az intézményrendszert igyekszik fejleszteni. Bölcsődékkel nem volt "elkényeztetve" a német nép, persze igény sem volt rá, hisz a kisgyerekes anyukák nagy százaléka csak akkor ment vissza dolgozni (akkor is leginkább 4 órában), amikor otthon, a gyerekek nagyrészt önállósodtak (iskolába kerültek). Azok a nők, akik korán tértek vissza munkába, leginkább bébiszittert fogadva oldották meg a kisgyerekek napközbeni felügyeletét. Érdekességképpen: A statisztikák szerint a három év alatti kisgyerekekkel rendelkező, dolgozó anyák aránya 29%, 3 és hat év közötti gyerekek mellett dolgozó anyák aránya 59%, 10 és 15 éves gyerekek esetén ez az arány 70%.
Jelenleg a három év alattiak 15%-a helyezhető el intézményi keretek közt napközben, 2013-ra ezt 35%-ra akarja az állam felfejleszteni...
A mi ovinkat is elérte az állami törekvés, sőt ösztönzés, hisz hatalmas pénzeket is adnak a bővítéshez, infrastruktúra kialakításához. A pedagógusi és szülői kör első körben elutasító volt, hisz a waldorf pedagógia nem a korai szocializáció, a minél előbbi közösségbe kerülés híve, de aztán a nyomásnak engedve, mégis lesz waldorf bölcsöde (mint ahogy Németország sok más városában már működik is). El is kezdték építeni az új épületszárnyat, szeptembertől indul is az egészen kicsikből álló bölcsis csoport. Enikő egyik óvónénije Stuttgartban a Waldorf Főiskolán tanul waldorfos bölcsis gondozónéninek (sajnos szeptembertől megint új óvónénit/bácsit kapunk :-(, és állítólag már a helyek is elkeltek...
Ami a vicces momentum: Az a csoport, amelyiknek az építkezkezés következtében ki kellett költöznie a szobájából, az ovi kertjében sátrazik :-). Felvertek egy nagy sokszemélyes kempingsátrat, kihordták a székeket, asztalokat az elősátorba, és a gyerekek borzasztóan élvezik a kialakult helyzetet :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése