2010. aug. 19.

Medulin (2010.08.01-08.08.)

Ugyanott nyaraltunk, ahol tavaly. Régebben el sem tudtam képzelni, hogy én visszatérő turista legyek, mikor olyan sok hely van, ami közül válogatni lehet, de aztán úgy alakult, hogy mégis kipróbáltuk. Egyrészt a kitaposott út biztonsága, másrészt a szállás kedvező ára miatt. Tavaly leginkább a vízparton töltöttük el az időnket, a gyerekeknek is arra volt igénye, hogy pancsoljanak, búvárkodjanak, kincsek után kutassanak a homokban, kövek közt, így a környékbeli látnivalók az idénre maradtak (ez is egy szempont volt a visszatérés mellett). Ahogy nőnek, egyre jobban érdeklik őket a városnézős, múzeumos programok, és a hosszabb séta sem gond már senkinek :-)... Így sokat jöttünk-mentünk (ebben az időjárás is segítségünkre volt, nem volt őrült kánikula, sem jelentős eső).

Medulin egy kétezer lakosú kis falu, ami nyáron tele van ugyan turistákkal, de a parttól távolabbi településközpont (Szent Ágnes templommal) csendes, hangulatos.


Labin szintén girbegurba, szűk sikátoros, középkori hangulatú óvárosával vett le minket a lábunkról. Emberekkel alig találkoztunk, szép nyugisan körbe tudtunk nézni, majd megmásztuk a harangtornyot, hogy megcsodáljuk a kilátást a tengerre, a környező vidékre.



A 17. századi, velencei stílusú harangtorony, melybe igen rozoga (számomra félelmetes) falépcső vezetett fel. De megérte, mert a harangok mellől a panoráma mindenért kárpótolt...



Kulináris élvezkedés, itt éppen egy óriásira nőtt lilahagyma karikájával. :-)


Pula belvárosát ismét nem láttuk, az útikönyvek igazából azzal vették el a kedvünket, hogy ipari nagyváros nagyjából nulla parkolási lehetőséggel, sok emberrel, zajjal... A Verudela-félszigeten lévő tengeri múzeumként és teknősmenhelyként funkcionáló Aquariumot azért nem hagytuk ki. Maga az épület egy erőd volt (Pula a Monarchia fontos haditámaszpontja volt; védelmi rendszere számos kisebb-nagyobb erődből állt), időnként érdekes építészeti megoldásokkal alakították át múzeummá... Például ezt a bejáratot sem vitték túlzásba, egyszerű bontás + palló és máris megoldódott, hogy a kiállítóhelyeket szépen körbejárva nézze végig az ember :-).


Az akváriumok egyébként csodaszépek, mindig megdöbbenünk egy-egy ilyen hasonló múzeumban járva, hogy mennyire gazdag és színes a tengerek élővilága.
Itt éppen Ákos próbál kontaktust teremteni egy murénával :-):



Az erődítmény teteje is háború utáni hangulatot áraszt, de a tengeri panoráma nagyon szép, főként ha közben vihar is közeleg...


Enikő többször is vágyott a kemping animációs programjaira, talán mert hasonló korú kislányokkal lehetett együtt. Ugyan sem az animátorokat nem értette (angolul beszéltek), sem a többi gyereket (holland, svéd, horvát, olasz többnyire), de ugrálókötelezni, ugrabugrálni így is élvezetes volt. A kép a szőkeség különféle fokozatait jól szemlélteti :-D...


Barlangászni is jártunk egy kicsike cseppkőbarlangban Zminj közelében. 20-25 év múlva ide okvetlenül vissza kell térnünk, hogy leellenőrizzük, valóban összenőtt a két óriási álló és mennyezetről függő cseppkő, és valóban cseppkőoszlop lett-e belőlük (kb. 1,5 cm rés volt már csak köztük)...


Porec ódon belvárosában is jót sétáltunk, bár a hűvösebb idő miatt nemcsak nekünk támadt kedvünk egy kis városnézéshez...
A kikőtönél sétálva rengeteg a sirály, ezt pont kiszúrtam, amikor is egy magyar társaság fényképezője tűnt a szemembe... A fekete gépen érdekes fehéres minta díszelgett (tetején, oldalán, elején), gondoltam, valami újabb divathóbort, tetoválással dobni fel az uncsi fekete gépeket... Aztán nagy nevetőgörcsök közt mesélték egymásnak a társaság tagjai, hogy egy sirály pottyantotta rá a gépre (és tulajdonosa kezére is) a "szép" dekorációt :-) :-D



Fürdésből sem volt hiány, kipróbáltunk több helyet is... Kedvencünk a taxihajóval megközelíthető Ceja-sziget lett. Enikő is igazi vízicsibévé vált (ezt sosem gondoltuk volna, miután kisebb korában utálta a vizet, maximum a parton tett-vett, játszott), egész jól megtanult úszni is. Karúszóval kiválóan megy, nélküle is egész jó egy-két méteren keresztül, viszont az úszószemüveg elengedhetetlen kellék, csukott szemmel nem érzi magát biztonságban a víz alatt.




Magyarország felé menet, a hazaúton még megálltunk egy utolsót mártózni. Hangulatos öbleivel, patinás villáival az Opatija környéki, abbáziai tengerpart nagyon megtetszett, lehet, hogy ez lesz a következő nyaralós célpont...

2 megjegyzés:

Altair írta...

Nekem Medulin, mint a legszörnyűbb nyaralások egyike maradt meg. :o) Persze nagyban közrejátszott a szállásunk ebben, mert igazából a hely tényleg szép. Mi családi apartmanban voltunk, aminek minden vízszintes felületén szárazvirág-kompozíció porosodott. Három allergiással nem egy főnyeremény. :o)

Ha szeretitek a halakat, akkor Umagot nagyon ajánlom. A szlovén autópályán végig lehet menni és a kisváros közepén van az egyik legklasszabb adriai akvárium (a másik a triesti), mert igaz ugyan, hogy kicsi, de van mellette fizetős parkoló és a közepében egy csónakban meg lehet simogatni a macskacápákat. Mi számos boldog órát töltöttünk ott tavasszal és múlt hétvégén is. :o) Itt: http://www.venere.com/sol-melia/umag/hotel-kanegra-apartamentos/ Az apartmanok fenyők alatt állnak, lehet fogni botsáskát is. ;o)

Pulában pedig az Amfiteátrumnál eddig még mindig volt hely, igaz fizetős lett tavalytól.

idrah írta...

Altair!

Hát igen, a szállás azért nem mindegy, bármennyire is kevés időt tölt ott az ember... Nekünk szerencsénk volt, mert a húgomék előttünk voltak már itt nyaralni, ismerték a nénit (magyar), aki a gondnok az apartmanoknál, így nem teljesen ismeretlenbe mentünk.

Köszi az Aquariumos, szállásos tippet!! :-)

Biztos találtunk volna parkolót Pulában, de valahogy nem kívánkoztunk, nem tudom, miért. A külváros sem volt annyira vonzó (amin többször átutaztunk), a nagy toronydaruk a kikötőben szintén, na meg a neten is olvastam pár negatív véleményt... Pedig biztos érdemes szétnézni. Na majd egyszer... ;-)