Hihetetlen... :-o muszáj is megörökítenem, hogy Ákos, aki már évek óta nagyon nem szeret furulyázni, az utóbbi időben minden nap órákat (szó szerint!) gyakorol. Kérés nélkül, hatalmas kitartással. Hogy mi inspirálja, nem tudom. Most már kottából játszanak mindent, úgy gondolom, talán ennek is köszönhető, hogy jobban megy neki, több a sikerélménye.
2011. jan. 13.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
ez nagyon jó! mi még küzdünk :)
Hú, nálunk fordított a helyzet. Dani évekig nagyon szeretett furulyázni, de mostanra elfogyott a lelkesedés, már ki nem állhatja, és itthon soha elő nem venné. Ez azóta van így, mióta más hangszeren is tanul.
Jaj, de vágyom erre... Nálunk annyira nem érdekli a furulya a nagy fiút, hogy azt se tudja, hol a furulyája. Mondjuk nem is megy neki. A tanító pedig nagyon ráérzett a gyengémre: szerinte egyáltalán nem baj, ha nem megy minden tökéletesen. Khm. Még jó, hogy a citera nagyon bejön Koknak.
Hajrá, Ákos!
Megjegyzés küldése