Az előző frizurás bejegyzéshez kapcsolódva... Tegnap Ákos kérte, hogy vágjam le a haját. Igen, ő kérte, és ez nagy szó, mert a hajvágásos procedúra mindig is a halasztandó dolgok közé tartozott. Mi részünkről és az övéről is... Hatalmas ordítás ("úúúúgy fáááj" címszóval:-)), közelharc, leizzadás, minden ami elég elrettentő ahhoz, hogy minél ritkábban történjék meg ezen tevékenység. Mindehhez még ráadásként olyan szinten nagy mennyiségű és vastag szálú hajszál, ami megintcsak nem könnyíti a helyzetet. Ja, és a forgók helyzete, valamint száma bármiféle hosszabb típusú frizura elkészítését lehetetlenné teszi, így marad a géppel nyírt 5 mm-es tüsi haj... Az mindenesetre csodaszámba megy, hogy 8 év alatt a szomszédok riasztásának eredményeképp egyszer sem járt nálunk a gyámhatóság... ;-)

A tegnapi hajvágás érdekessége, hogy a hajnyíró gépezet felmondta a szolgálatot, nem bírta a kemény munkát :-). Szó szerint kemény volt, mert Ákos feje izzadós, ehhez még keveredik némi por, ez-az, plusz a hajtömeg... Úgyhogy hajat kellett mosni, szárítani, majd ismét kísérlet az erősen füstszagot árasztó géppel, de már lágyabb hajjal. Sikerült egy árva nyöszörgés nélkül a művelet, úgy tűnik, ez ügyben a problémamentesség kipipálva. :-)

Pedig már kezdtem volna rábeszélni a hosszú hajra :-)...