2010. szept. 9.

Salzburg

Gyerekkori nagy kedvencem volt a "Muzsika hangja" filmváltozata, melyben itt-ott felvillannak képkockák Salzburgról és a környező csodás hegyvidékről. Álmodoztam róla, hogy talán majd egyszer élőben is láthatom... Aztán az álom megvalósulása közelebb került annyival, hogy évente néhányszor elszáguldottunk a Salzburg határában vezető autópályán, az út melletti védőfal résein keresztül vágyakozó pillantást vethettünk a hegytetőn álló várra. Idén nyáron végül megszületett az elhatározás is, Magyarországról hazafelé tartva pár napos városnézést iktattunk be, mint kiderült igazán nagyon megérte! A város gyönyörű, sok a látnivaló, ráadásul mindegyikük "gyerekbarát".
Szállást egy úgynevezett Jugendherberge-ben (ifjúsági szálláson) foglaltunk, innen tömegközlekedve jutottunk el a látnivalókhoz. Létezik egyébként egy Salzburg Kártya, amit az ember az érkezésekor megvásárol (meghatározható, hány napra), és onnantól fogva ingyenesen és korlátlanul használható a tömegközlekedés, Salzburg minden múzeuma és látnivalója szintén ingyenes, sőt még a környékbeli helyeken is néhány dolog (pl. felvonó a hegyekben, hajókázás a Salzach-folyón, kastélylátogatás stb.). A várost jó sűrűn behálózó tömegközlekedés nagyrészt modern trolibusz, igazán gyakori járatokkal.


A hegyekből leömlő Salzach-folyó kettészeli a várost, felette több gyalogos/kerékpáros híd is átível, épp egy ilyenen bandukolunk a lenti képen.



A belváros legnevezetesebb utcája - sok-sok üzlet csodaszép cégérével, Mozart szülőházával és rengeteg turistával - a Getreidegasse.


Ha Salzburg, akkor Mozart Kugel, a marcipános finomság... :-)


A Mönchberg szikláinak belsejében közlekedő felvonóval lehet feljutni a kilátóteraszra, ahonnét igazán pazar látvány nyílik a városra.


Hohensalzburg, vagyis a vár, Európa legnagyobb, teljes épségében megmaradt középkori építménye. Az előtérben, az óriási Mozart golyón álldogáló úriember a város jelenlegi polgármesterének élethű szobra (értelemszerűen időnként cserélődnek a szobrok ;-)).



A konflisokat olasz nevű magyar és orosz lovak húzzák, bejárható velük az egész város. Mi is kipróbáltuk, felejthetetlen élmény volt...



Residenzplatz kora reggel, háttérben pedig a Dóm. Érdemes korán kelni, ha a turistaáradatot annyira nem kedveli az ember...




A várba siklóval (ún. Festungsbahn) jutottunk fel. A karikás dobálójáték kipróbálását követően körbenéztünk a vár épületeiben is. Kezünkbe nyomtak egy mobiltelefonhoz hasonló készüléket, ez volt az idegenvezető :-). A kicsik kütyüjében gyerekverzió szólt, de ők gyakorlatilag lefoglalták magukat a gombok nyomogatásával :-)...








A Mirabell-Garten, háttérben a Mozarteum-mal, a Zeneművészeti Akadémiával.




Hellbrunn kastélyához a Salzach-folyón közlekedő hajóval (igen erős árral szemben!) és londonias emeletes busszal érkeztünk meg. A kastély vicces kedvű, korábbi tulajdonosa egészen érdekes szökőkutakat építtetett a parkba, megtréfálva ezzel vendégeit, és lehetőséget nyújtva a gyermeteg játékokban örömüket lelő idegenvezetőknek, hogy ma is jót mulassanak a látogatókon. A legváratlanabb helyekről tör elő ugyanis a víz, amelyre a vezetőnek természetesen igen nagy befolyása van. Itt senki nem úszhatja meg szárazon! :-D









A kastély kertjében található a Muzsika hangja film egyik jelenetéből jól ismert pavilon.


Az Untersberg 1853 m-es csúcsára kabinos felvonó visz fel. Időnként félelmetesen közel a sziklákhoz, a kötélpályát tartó oszlopoknál erősen kilengve - szóval erős idegzetűeknek ajánlott. Fent lélegzetelállító a panoráma, és az alpesi varjak károgását leszámítva pedig jóleső csend uralkodik. Ja és hideg, jó 15 fokkal hidegebb, mint a hegy lábánál...









Még utolsó napra bezsúfoltuk a Haus der Natur nevű múzeumot, de megérte, mert igazán élvezetes. Hét kiállítószint, tehát hatalmas, akár egy egész napot is észrevétlenül eltölthet itt az ember... Főként, hogy nagyon sok minden nemcsak nézni lehet, hanem kipróbálni is. Az életnagyságú őshüllőktől kezdve a rengeteg akváriumig (tengeri és édesvízi élővilág), a világ legkülönbözőbb tájain élő állatok kitömött változatain keresztül a tibeti életet bemutató kiállításáig rengeteg érdekességet tudhatunk meg. Jó időzítés esetén meg lehet nézni a piranha vagy a lövőhalak etetését is. Külön kiállítás foglalkozik az emberek ősi és jelenlegi hiedelmeivel, az emberi test működésével, a hang terjedésével és a víz energiájával. Van csillagászati terem is többek között a Naprendszer bolygóinak mérlegeivel, amikre ráállva megtudhatjuk, melyik bolygón mekkora a súlyunk. És a hatalmas ásványkiállítás is fantasztikus!

A család hőtérképe:


Kirándulásunk utolsó nagy élménye a hallein-i sóbánya (vagy showbánya?) volt. Mielőtt csapatostul elindul a bányába az ember, mindenki kap egy fehér kabátot és egy nadrágot, ezek védőöltözetként funkcionálnak. A régi bányászokhoz hasonlóan, kisvonatra kell felülni lovaglóülésben, ez száguld be (szó szerint) a bányába. Maga a bánya belülről nem nyújt nyilván akkora látványt, mint egy cseppkő- vagy egy jégbarlang, de az idegenvezető közreműködésével szépen bemutatja a sóbányák keletkezésének folyamatát, a bánya működését és a bányászok egykori életét. Mókás attrakció a bányában a 2 db már a sóbányászok által is használt hosszú, fa csúszda. Eleinte nehezen akaródzott elindulni rajta, féltem, hogyan állunk majd meg odalent. De persze a csúszka abszolút biztonságos. Én Ákossal, Laci Enikővel csúszott jó nagyokat visongatva :-D... Föld alatti kalandozásunk közben az osztrák-német határt többször is átléptük, a bányató vizén tutajjal keltünk át, nyalogattunk sót, sőt egy kis dobozkával még ajándékba is kaptunk.



1 megjegyzés:

Kat írta...

Gyönyörű képek, szép lehetett!:)