2008. nov. 21.

Érzelmileg, és egyébként is teljes a káosz mostanság az életünkben... Sokat tanulunk, erősödünk nagyszerű emberek hatalmas bánata vagy öröme által, és ez jó.

Rengeteget alkotunk, ami megint csak nagyon feltöltő tud lenni. Elérkezett az adventi bazár napja, ma estére minden a helyére került, ünnepi díszbe öltözött az iskola. Fájó szívvel, de sikerült az alkotott, nagy odaadással készült manóktól, babáktól búcsút venni, és útjukra engedni őket, hogy holnap szerető kis gazdákra találhassanak :-). Szerintem nagyon szép lett minden, de hát elfogulatlanság nélkül nem tudok nyilatkozni... ;-)

Az osztályban, Ákoséknál krízis van kialakulóban. A mi családunkban már-már rajongásig imádott osztálytanító elkövetett valamit, ami igaz, hiba volt, de hát emberek vagyunk... Viszont néhány szülőben (akiknek már eddig is szálka volt a szemükben ez a nagyszerű tanár) a konkrét eset hatalmas felháborodást váltott ki, nekiestek ezer körömmel, támadják, furkálják, szerintem nagyon nem intelligens módon kezelik a helyzetet (előfordult, hogy a folyosón szembejőve nem köszöntek neki, levegőnek nézvén - na ez már a bunkóság kategóriába tartozik...). Egyszóval kettészakadt az osztály, gyerekek nem, csak mi szülők. A mi "oldalunk" (hú, ez így elég csúnyán hangzik) annyira megbízik Herr K. szakmai tudásában, annyira elégedett a munkájával, a hozzáállásával, hogy melléálltunk. Látjuk, mennyire imádják őt a gyerekek, és elsősorban az ő szempontjukból fontos, hogy ne olyan véget érjen a történet, hogy az agresszíven, nagy hanggal fellépők eltávollítsák a tanítót az osztályból... :-Harcolunk, ha kell, de mindenekelőtt békés, és okos taktikával védelmezünk.

Aztán ha már a konfliktusoknál tartok, akkor megemlítem, hogy a házmester nénivel is volt némi nézeteltérésünk. Kicsit elegünk lett abból, hogy megköveteli, hogy mi létezzünk a házért, és ne fordítva. Nem vagyunk hajlandóak 10 centivel a föld fölött lebegve felmenni a másodikra, nem akarjuk a bicikliket a hátunkon cipelve betenni a tárolóba, és a virágainkkal sem szándékszunk megbeszélni, hogy a folyosón ne hullassanak el évi három levelet. Mert kifogásolta, hogy sárdarabok vannak a lépcsőházban, a biciklitárolóban, utóbbi ajtaján nagyítóval látható egy darab keréknyom (hozzáért a gumi). És hogy mindent neki kell takarítania... Csak éppen azt felejti el, hogy a munkájáért elég keményen megfizetjük, és soha nem rójuk fel neki, ha éppen a férjével ordít, meg cigaretta füsttel fújja teli a pincét. Tudom, tudom... a társasházban ezeket a dolgokat el kell viselni, ezzel jár. Rajtunk nem múlik, mi eddig is rendes közösségi tagként éltünk, csak bosszantó, hogy még így is mi vagyunk fekete bárányokká minősítve.

Hogy valami pozitív kerüljön a végére, felteszek az alkotásaink közül párat :-) (kisebb marokbabákról/manókról sajnos nem készült kép, a kerti zászló meg olyan hosszú, hogy fotózhatatlan lakáson belül, egyébként valami
ilyesmi)

6 megjegyzés:

márta írta...

Hát ezek gyönyörűségesek...Nem is tudom, hogy volt szívetek odaadni...:)

A Frau Házinéni pedig...nem kell törődni vele, persze én könnyen beszélek, mert nálunk nincs, a tulajdonos pedig rendes.

Kat írta...

De szépek! Kár, hogy olyan messze van tőlünk az a bazár;-)

Remélem, hogy hamar megoldódik a konfliktus Ákosék osztályában, házmesternénivel meg ne foglalkozzatok!

tilia írta...

Gyönyörű! Az állatok mögötti fenyőt, egyebeket is ti csináltátok? Tényleg le a kalappal - és igazán szép lehetett a bazár!
Remélem, hamar rendeződnek az "emberi dolgok".

Névtelen írta...

Kedves Kriszta!
Nagyon tetszenek,amiket a bazárra készítettetek! Mi még most készülődünk, mert dec. 6-án lesz nálunk.
A dióban lévő babákat esetleg mi is elkészítenénk. Gyapjút rögzítettétek valahogy? Vagy csak jól beletömtétek. Köszönöm, ha segítesz!
Remélem a konfliktusok rendeződnek nálatok! Szent Mihály időszak, és egy kicsit utána nálunk is előhoznak mindig valami megoldandó konfliktust. Akkor nehéz, de mindig tanulunk belőle valamit. :)
Melinda

idrah írta...

Köszönjük szépen a dicséreteket :-)!!!

Tilia! A fa elemeket és a fenyőfát nem mi csináltuk, még pár évvel ezelőtt vásároltuk.

Melinda!
A dióbabát úgy csináltuk, hogy egy fa gyöngy lyukába beledugtunk egy gyufaszálat, amit éppen akkorára vágtunk le, hogy a fejjel együtt éppen beleférjen a héjba. A gyufaszálra tekertünk gyapjút, a fejre ragasztottunk egy icipici barna babahajat gyapjúból, majd megrajzoltuk az arcot. Belefektettük a babát a bölcsőbe, és még takaróként egy nagyon vékony réteg gyapjút terítettünk rá. A baba nincs beleragasztva a héjba, de mivel éppen olyan hosszú, hogy még éppen belefér, nem esik ki, és még kicsit a takaró is fogja.

malyvacsiga írta...

Nekem a jobb oldali hajasabb manó, úúúúúgy tetszik! :-)

Szegény ti és Herr K. Nagyon jó lenne, ha rendeződnének a dolgok. SOk erőt a békéltetéshez!