Igazán tudom irigyelni a németeknél olyan szépen elterjedt és kiválóan működő félállásos rendszert. Annyira ideális a gyerekek, a család életének szervezése szempontjából... meg persze az is tény, hogy a félmunkaidőért kapott fizetés sem zsebpénznek számít. Amit ma mesélt egy ismerősöm, az pedig méginkább irigylésre méltó. Mindkét szülő félállásban dolgozik, mindketten körülbelül ugyanannyi időt töltenek a három gyerkőccel, és a kettőjük fizetése együtt nagyjából egy átlag feletti főállásos keresetnek felel meg, amiből nyugalmasan el lehet éldegélni. Az orvos apuka számára van lehetőség egy pszichiátriai klinikán 4 órában dolgozni, az anyuka pedig egy fogyatékkal élők iskolájában pedagógus, ahol az osztályának két osztálytanítója van, hogy felváltva tanítsák a gyerekeket. Gyönyörűen működik, mindenki elégedett, és kiegyensúlyozott a család élete. Meg persze mindehhez az is hozzátartozik, hogy az állam is támogatja ezt a fajta rendszert, és a munkaadói oldalon semmiféle hátrány nem keletkezik...