Vízkeresztkor kiáltják ki a farsangot, ami Németországban az „ötödik évszak” (Die fünfte Jahreszeit), a bolondok és a bolondozás idejének kezdetét jelenti. És elkezdődik a farsang, vagy ahogy itt mondják a „Fasnet”. Az egész szokás – hasonlóan a mi farsangi hagyományainkhoz – a tél elűzését szimbolizálja és ebben a formájában csak Közép- és Dél-Németország, illetve Svájc és Elzász németek lakta katolikus vidékein terjedt el. S bár az evangélikusok maguk nem tartják a farsangot, – a vallási különbözőség eltűnése miatt – a mulatságból azért ők is szívesen kiveszik a részüket. Ha saját településükön nincs ilyen rendezvény, elmennek a szomszéd városba. A hamvazó szerdáig tartó időszakban „Narrenfest”-eket tartanak („Narr” = udvari bolond, bohóc; „narren” = bolonddá tesz, ugrat). A hangulat farsang utolsó hetében éri el tetőfokát, amely egyben az ünnepségsorozat fináléja, s a „schmutzig” (koszos, piszkos) csütörtökön kezdődik (a hagyományok szerint ekkor lehetett a böjti időszak előtt utóljára állatot vágni).

Az emberek ilyenkor jelmezt öltenek a nagyszülőktől a csecsemőkig. „Narri? – Narro!” – hangzik városszerte a kiáltás, ami körülbelül annyit tesz: „Bolond vagy? – Bolond vagyok!” Ezt kiabálják az emberek köszönés helyett unosuntalan, amitől mindenki vidám lesz és önfeledten bolondozik naphosszat. Szórakoznak, mulatnak, jelmezes felvonulásokat rendeznek, melyre meghívják az egész várost és a környékbelieket. Bezárnak a boltok és csak a legszükségesebb munkákat látják el. Vannak városi, területi, sőt tartományi találkozók (Narrentreffen), amelyeket minden évben más helység rendez meg. Ezek rendezési joga nagy kiváltság, éveket várnak, hogy egy-egy város sorra kerülhessen. A tartományi televízióban helyszíni közvetítések és összefoglalók mutatják be a pompásabbnál pompásabb felvonulásokat, műsorokat és bálokat. Ilyenkor alkalmi újságokat (Narrenblatt) is megjelentetnek, melyek kifigurázzák, nevetségessé teszik azokat, akik megérdemlik, a polgármestertől a legegyszerűbb polgárig. A farsang végét a húshagyó kedd zárja, amikor éjfélkor a „boszorkányok égetésére” kerül sor. Ezután minden elcsendesedik és az idő visszazökken eredeti kerékvágásába. Hamvazószerdán hajnalban mindenki templomba megy és következik a húsvétig tartó nagyböjt időszaka.

Az egész hetes programot már az előző farsang végén elkezdi szervezni a „Narrenrat”(a bolondtanács), akinek egész évben az „dolga”, hogy a farsang minél érdekesebb, mulatságosabb, vidámabb és eseményekben gazdagabb legyen. A tanács másik igen fontos feladata, hogy egész évben összefogja és koordinálja a helység „Narren”egyesületeit. A farsang ceremóniamestere a „Zunftmeister” (céhmester), akit két évre választanak a „Narren”egyesületek (Narrengruppe) tagjai. A farsangi felvonulások csoportjai, nemcsak a farsang idejére állnak össze, hanem egész évben működő hivatalosan bejegyzett civil szervezetek, amelyek saját tradicionális és egyéni stílusukat ápolják. Az egyesületek maszkjaik szerint több nagy csoportba tartoznak. Ezek közül a leggyakrabban visszatérők a „Hansele”-k (vidám maszkosok), és a „Hexe”-k (boszorkányok, vagy rémítõ maszkosok). Hogy hol melyik figura alakult ki, azt a helyi adottságok – pl. foglalkozások, mondák, hiedelmek stb. – határozzák meg. Az egyes csoportokra jellemzõ maskarák (Häs), alapjukat tekintve hasonlóak, de egyesületenként változnak és éppen ezért összetéveszthetetlenek. A „narren” egyesülethez való tartozás egyben életfilozófia, szokásrend, családi hagyomány és magatartásforma is. Ide bekerülni nagy megtiszteltetés, kiváltság. Sokan évekig várnak, hogy kiérdemeljék. Vannak olyan csoportok, akik már évek óta működnek, de hivatalos egyesületet nem tudnak alakítani, mert nem veszik fel őket a „céhbe”, csak, ha bizonyos erkölcsi és egyéb követelményeknek megfelelnek. Ugyanis az egyesületi hierarchiában ezek a „Narrengruppe”-k céheket, ún. „Narrenzunft”-okat alkotnak, amelyek bekapcsolódhatnak a járási, tartományi szintű egyesületekbe is.

Forrás: Wikipedia.de, Halminé B. Anna, helyi kiadvány