2009. ápr. 2.

Enikő először ment ma nélkülem barátnőzni. Ákos is ott volt, ugyanis az ő barátja/osztálytársa a kislány bátyja. Először ódzkodtam a dologtól, korainak tartottam, de minden szépen alakult (leszámítva az én egész napi feszültségemet és hiányérzetemet...), a 4 gyerek a 20 fokos tavaszi verőfényben gyönyörűen eljátszott. Mégsem minden fenékig tejfel, mert valami (számomra) kiakasztó azért történt. Amikor mentem 5-kor, hogy hazahozzam a gyerekeket, a háznál nagy csend fogadott. Csengettem, sehol senki. Hátul a kertben aztán fahasogatás közepette rátaláltam az anyukára. Egyedül volt, a lurkók pedig a játszótéren. Ami a háztól kb. 200 m-re van, nem lehet odalátni, sem hallani, mi is történik ott... Azt mondja: óóóóó, fél órája nézett rájuk, nem volt semmi gond. Lehet, hogy én vagyok túlságosan paramama, de az, hogy a 4 éves kislányom felügyelet nélkül legyen, egy nem szemmel tartható közterületen, csupán kisgyerekek társaságában... háát, számomra nem elfogadható. Mint kiderült, azért nem ok nélküliek a fenntartásaim, mert a környékbeli gyerekek a két kislányt olyannyira belökték a hintán, hogy majdhogynem átpördültek. Állítólag Ákos szólt nekik, hogy óvatosabban (ezt ő mesélte ;-)). Mindenesetre könnyű szívvel és bizalommal csak úgy fogom legközelebb is elengedni Enikőt, ha az anyukával szépen megbeszéljük ezt a dolgot. Én elmondom a számomra elfogadható "játékszabályokat", ő pedig el kell, hogy fogadja ezt...

5 megjegyzés:

márta írta...

Pontosan ilyen helyzetben voltam már én is. Még Magyarországon engedtem el a barátnőjéhez Sárát, hogy aztán véletlenül találkozzam a két kicsivel az utcán, ahol csak úgy álldogáltak, mert játszótérre akartak menni (az anyuka elengedte őket) de eltévedtek. Nemkicsit voltam mérges. Egyszerűen nem értem ezt a mentalitást, mert jó, az ő dolga, ha a saját gyerekét elengedi, de a másét hogy gondolja, nem? Jobb az ilyesmit tisztázni, még ha nem is kellemes...

Orsi írta...

Hát itt falunk teljesen másképpen működik, itt aztán mindenhova mennek a kicsik is nagyok is, semmi pánikolásom nincs evvel kapcsolatban! Igazán önállóak kb. 3 éves koruktól!

Melinda írta...

Szerintem jogos az aggodalmad, és sem engedném felügyelet nélkül játszótérre menni a kicsiket. Főleg, hogy egy másik szülő engedi el igy, én biztos nem engedtem volna. Sőt, árgus szemekkel figyeltem volna, azért más gyerekére mégjobban, hiszen az más és mégnagyobb felelősség.
Talán a más, német mentalitás és lazább hozzáállás lehet a nyitja a dolognak?

idrah írta...

Igen, az mindenképp tény, hogy a németek lazábbak ilyen szempontból. Pl. olyan sosem fordul meg a fejükben (ami az enyémben igen, mert napi szinten hallom/olvasom és parás vagyok), hogy akár el is hívhatja magukkal valaki, aztán bottal üthetjük a nyomukat. Vagy tényleg bármi megtörténhet, és ők még kicsik ahhoz, hogy megvédjék magukat. Sajnos e téren nem tudok pozitívan gondolkodni.

Orsi, a mi esetünk is falun történt :-). De egy 3-4 éves szerintem még annyira kicsi, hogy ott is felelőtlenség felügyelet nélkül hagyni, az pedig a "nagyoktól" nem várható el, hogy teljes figyelemmel legyenek a kicsik felé...

És igen, ahogy Márta írja, tisztázni kell a jövő szempontjából, mégha nem is kellemes...

penzesbea írta...

Teljesen igazad van Idrah, en is nagyon megijedtem volna...En Natant sem engedem egyedul a jatszoterre, pedig 5 elmult a jatszoter pedig az utcasarkon van (attol mondjuk meg nem latom es hallom oket). Szoval nalunk sem mennek sehova egyedul. Amit en viszont itt a hollandoknal latok ( minden altalanositas nelkul, viszont tobb csaladnal, falun) hogy pl. a bebiket, kisebb gyerekeket otthon hagyjak (ha azok epp alszanak) mig az anyuka elmegy a masik gyereke utan a suliba, vagy bevasarolni :( Teljesen egyedul a kis agyukojukban, bezarva a hazba. Viszont (ezt ok mondjak!)mindig naluk van egy cetli vagy a kezukre van irva, hogy otthon van a baba egyedul, tudod, ha veletlenul tortenne valami, balesetet szenvednenek pl. vagy hat akarmi. Milyen vigasztalo a tudat....hogy van nalad egy papirdarab,.,