Remélhetőleg hosszútávú lesz a kapcsolat! :-) Most egyenlőre nagy a lelkesedés, fürödni, aludni, enni is magával viszi Ákos a hangszerét (mely egyenlőre hegedűnek van álcázva, de szünet után brácsává fog átváltozni). Hétvégén reggel héttől kilencig, pizsamában, hátán a hangszertáskával várta Ákos, hogy a szomszédok is felkeljenek, és végre elkezdődhessen a gyakorlás :-).
Az iskolai zenei nyílt nap után, ahol ismét végigpróbáltuk az összes hangszert, Ákos végülis a brácsa mellett döntött. Tetszik neki a mélyebb hangfekvés, és az, hogy hasonlít a csellóéhoz. És emellett mégsem annyira óriási hangszer. Meg egy olyan tanárnő tanítja, aki sulibeli, nagyon jó fej, és szeretnek nála zenét tanulni a gyerekek. Azt mondanom sem kell, nekem külön öröm, hogy itt vannak helyben, az iskolában az órák, nem kell majd külön bebumliznunk hármasban a városba...
3 megjegyzés:
Én úgy szeretem az itthon hangszert gyakorló gyerekeket. Mégha nem is tökéletesek. Sokan sajnáltak minket, amikor Olivér trombitálni kezdett, de nekem soha nem "fájt", sőt! Kívánom, hogy Ákos is hasonló felemelő érzéseket vigyen hozzátok a brácsájával!
Szilvi!
Igen, ezzel én is így vagyok! Abszolút nem zavar, még a mostani hegedűs gyakorlás sem, pedig még abszolút nincsenek helyükön a hangok :-)...
Ez igen! Komoly fiatalember, komoly szerelem :-).
Imádom amikor ilyen lelkesek!
Szívből kívánom, hogy ez a szerelem csak erősödjön az idők folyamán!
Megjegyzés küldése