Tegnap este "Elternabend" volt az iskolában. Ezen alkalmakra mindig Laci megy, én az "óvodafelelős" vagyok :-). Jó lenne, ha mindketten együtt résztvehetnénk ezeken az esteken, de hát a gyerekeket nem hagyhatjuk itthon egyedül...
Év eleje óta most értékelte először Herr Kreuer, az osztálytanító a gyerekek munkáját, és a füzeteiket is "kiállította", ezekbe mindenki belekukkanthatott. Mint minden Waldorf iskolában, itt sincsen osztályzás, semmiféle, a gyerekek összehasonlítására alkalmas értékelés, de a füzetekbe mindig kerül írásbeli vélemény az osztálytanító részéről, aki mindig minden füzetet végignéz :-o. Ezek rövidke mondatocskák (pl. "Nagyon szép munka, csak így tovább!", "Néha sietsz az írással, de vannak szép, gondos munkák is a füzetedben.", "Szépen dolgozol!" stb.). Amikor Laci a füzeteket lapozgatta, az osztálytanító odament hozzá, és agyon dicsérte Ákost... Hogy mennyire odakoncentrálva végzi a feladatokat, hogy mennyire lelkes és aktív, és ahhoz képest, hogy nem anyanyelve a német, mennyire jól teljesít. :-) A füzeteiről én mindig azt gondoltam, hogy nem különösebben szépek, mert odafigyelve csinálja a feladatokat ugyan, meg igyekszik egyenesen írni, színesen dolgozni, de pl. a rajzai a téglatest alakú viaszkrétával nem olyan jól sikerültek, mint amiket itthon ceruzával készít, balkezessége miatt vannak jobbról balra és tükörírásban írt dolgok :-). De Laci ahogy végignézte a tübbiek füzeteit is, elfogultság nélkül ;-) megállapította, hogy Ákos tényleg nagyon ügyes. Úgyhogy most nagyon büszkék vagyunk rá :-). Persze a történethez azt is hozzá kell tenni, hogy néhány héttel ezelőtt a kézimunkatanár kicsit panaszkodott is... Hogy sok a bohóckodás, a "zizegés", többször kell figyelmeztetni, amellett hogy a munkáit szépen végzi. Érdekes módon a főtanítás ideje alatt nincs gond, a szakórákon engedi el magát... pl. az euritmián, ahol van alkalma szórakoztatni az osztályt a színészi képességeivel :-p.
Herr K. azt is megemlítette, hogy most érzi először, hogy az osztály igazi közösséggé alakult, ami sokszínű, ugyanakkor kiegyensúlyozott. És várható családlátogatás, amire már régóta számítunk, de eddig még nem esett szó róla... tudom, hogy szokás a waldorf intézményekben, mert még közelebb viszi a tanítót a gyermek és családja megismeréséhez :-).
Néhány fotó Ákos füzeteiből, most, hogy visszakaptuk őket, tudtam mazsolázgatni :-):
Elkészült Ákos euritmiaruhája. Holnaptól ilyen zöld emberkék (lányok sötétebb, fiúk ilyen árnyalatú ruhában) fognak euritmiázni :-).
14 megjegyzés:
Szerintem nagyon szép a füzete.
Az én fiamé meg sem közelíti... Épp ma nézegettem meg a mostani füzetét (írásnál tartanak)... hááááát...mindent elkapkod, összecsap. Kár, de talán majd alakul. A kézimunkákhoz viszont legalább nagy türelme van.. füzetbe valamiért utál írni.
Ja, és az euritmia ruha is nagyon klassz szerintem, a fiaméké natúr színű, és rövidujjú.
Kat! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a legszebb oldalak... :-) ;-) Tudnék én is mutatni olyat, ami összecsapott. Mint pl. a mai házifeladata. Most formarajz van, tegnap kezdték. Pl. a füzet borítója, ahová ráírta Ákos a nevét, azt, hogy formarajz III. és 1. osztály - az gyönyörű, még a mai órai munkája is, aztán a házi borzasztó... Általában odaülök mellé, mikor az itthoni feladatokat végzi, inkább csendes szemlélőként. Nem akarom irányítani, hogy ne így csinálja, hanem úgy, de azt tapasztaltam, jó hatással van rá, ha én is ott vagyok.
Nálatok van házi? Milyen jellegű?
És a Te fiad szereti az euritmiát?
Ja, az kimaradt, hogy a mai házit annyira összecsapta, hogy odaérni sem volt időm... :-/
Szerintem összecsapásban nem tudtok velünk versenyezni. :-( A negyedikes fogalmazás is megvan negyed óra alatt és 3 mondatból áll. Ha újra akarnám iratni, bőgés a válasz.
Az eu-ruha nagyon szép! A mieink inkább nagyméretű pólóra hasonlítanak: az ujjuk bő és rövid, maga a ruha egyenes szabású, és az is úgy combközépig ér. A tieteket meg sem közelíti!
Gondolom részedről nem vicces az "öszecsapás" dolog, de én jót nevettem a negyedórás/hárommondatos fogalmazáson :-D. Mi vár még ránk... :-O
A ruha nekem is tetszik, Laci szerint már csak egy műtősmaszk hiányzik... Hiába mondtam neki, hogy a németeknek ez eszükbe sem jut erről a színről, mert náluk világoskék a műtősszín :-).
Daniéknak még nincs házi feladat elsőben. Jövőre talán már lesz, de nem biztos. Én nem bánom, hogy nincs, és azt hiszem Dani sem;-)
Az euritmiával egyelőre nincs baja. A mi sulinkban is divat a fiúk körében utálni az euritmiát, de az én fiam volt már, hogy úgy jött haza, hogy "anya, ma ANNYIRA jóóóóó volt az euritmia óra":)
Igazából ő most még mindent szeret a suliban. És annyira jó látni a lelkesedését.
Én annak idején első végén már régesrégen utáltam iskolába járni.
Igen, ezzel én is így vagyok... Hiába voltam mindig jó tanuló, utáltam suliba menni, és sokat szorongtam is emiatt.
Az euritmiával Ákosnak inkább az a baja, hogy annyira nem szimpatikus neki a tanár. Nekik nem az osztálytanító tanít elég sok tárgyat, van elég sok szaktanáruk. Hál' Isten mindegyikőjüket szereti, kivétel ez a bizonyos euritmiatanár :-(.
Házifeladat nekünk az első naptól fogva van, de mindig csak jelképes mennyiségben, max. öt perc alatt elkészíthető. De volt már olyan házi is, hogy furulyagyakorlás :-). Ebben sajna nem tudok segíteni, ilyenkor "csak" élvezettel hallgatom az előadást :-).
A furulya-gyakorlás az nálunk is megy szinte egész délután. Önszorgalomból:) Kedvencem, amikor megyünk az utcán, és Dani közben furulyázik, hibátlanul, és mindenki csodálkozva, mosolyogva nézi...
Nálunk is vannak szaktanárok, az euritmiát, angolt, németet más tanítja.
És igen, én is jó tanuló voltam mindig, már ami a jegyeket illeti, de az a szörnyű, hogy soha nem azért tanultam, mert TUDNI akartam valamit, hanem hogy jó jegyet kapjak. Bármi áron. Ha muszáj volt, tanulással, de másról lemásolással, puskázással is.
Szerencsére ez valamikor a kamaszkorra elmúlt, és azóta már nem jegyekért tanulok, hanem mert érdekel valami:)
Kat,
nálam ugyanez volt, de sajnos többedmagammal az egyetemnek is úgy álltunk neki, hogy " a lehető legkevesebb munkával diplomát szerezni": És sajnos sikerült. Papíron közgazda vagyok, és nem is konyítok hozzá...
EZÉRT akartam én elsősorban w.-ot a gyerekeimnek. Mert én is sokáig kitűnő tanuló voltam, de tudásom, az NULLA. Mostanság, ha a fiúk kérdezgetnek, pl. házi feladatnál, ha nem nyelv vagy matek, akkor nem tudok segíteni... Olyan gáz. Pl.a szófajokkal sem vagyok tisztában, és nem igazán mentség, hogy sokat jártam nem-magyar iskolába...
Ó, hát igen... a diplomaszerzés nálunk is így történt, sőt ez volt divatos :-(. Aki mondjuk tanulással és nulla puskázással ment át a vizsgákon, igencsak furcsán néztek rá a többiek. És ami a legszomorúbb... mindkét esetben ugyanaz a végeredmény: diploma a kézben és semmi gyakorlati tudás (most itt elsősorban a közgazdászképzésről beszélek).
Házi feladatnál mi is együtt tanulunk a gyerekekkel :-) :-D. Én is néha elborzadok, hogy pl. mennyire hiányos a történelem, vagy földrajz tudásom... Pedig mindkettőből mekkora anyagmennyiséget belesúlykoltunk a fejünkbe, és tényleg csak egy töredéke maradt meg :-(.
Szia Idrah,
nagyon-nagyon szép a fiad füzete!!! és gyönyörű színes. Boriék nem írnak még a füzetbe (nagy bánatára:). Az euritmiaruha nálunk is hajszálpontosan ilyen:), de itt rögtön az év elején megkapták a gyerekek, a másodikosoktól örökölték, ki-ki a lábára való cipellővel együtt:D
Mi alapján lett zöld az euritmiaruha? Rómában mindenkinek más színű volt a ruhája - nem meglepő módon a temperamentumukat erősen tükröző színű (a gyerekek maguk választották ki).
Szerintem nagyon szép ez a füzet :-)
És tök jó, hogy ilyen sok szülőpnek van blogja és így tudjátok tapasztalatokat megosztani-megbeszélni :-)))
Ági!
Nálunk is lehetett örökölni a nagyoktól ruhát, de Laci volt azon az Elternabenden, amikor szétosztották a kupacot, ő elbeszélgette az időt az osztálytanítóval, miközben a többiek osztoztak, és nekünk már nem jutott :-). Így maradt a varrás...
Indi!
Igazából nem volt kérdés a ruha színe, mindenkié, a felsőbb osztályokban is (1-4.o.) zöld.
Megkérdeztem Ákost, ő milyen színű ruhát választana... pirosat vagy aranysárgát :-).
Megjegyzés küldése