Hazatérés otthonról

Magam sem tudom, hol vagyunk otthon, de az tény, hogy ide is, oda is jó hazatérni :-). A kilenc órás út után leülni és élvezni az otthon melegét... Na, ez utóbbi ma ugyan fizikálisan nem volt meg, mivel a fűtést teljesen levettük három hétre és errefelé is farkasordító hidegek jártak. De a szusszanás, felcuccolás, kipakolás után már rendesen kimelegedtünk, a gyerekek meg belemelegedtek a játékba a karácsonyfa alatt. Ők ugyanis ma hasonló meglepetésben részesültek, mint karácsony este, hisz a sok napja itt hagyott karácsonyi ajándékaikat már teljesen el is felejtették... Na, ez nem teljesen igaz, mert otthon azért elmesélték, mit hozott a Jézuska, most pedig újra örömmel fedezték fel a szépséges játékokat.

Én is nagy felfedezést tettem. Mivel elindulás előtt már sem idő nem volt, sem alkalom nem adódótt arra, hogy valakire rábízzuk a lakás virágainak locsolását, egy nem túl emberséges, de úgy tűnik, hatásos megoldást alkalmaztam. Virágok be a nappaliba, mindegyiket agyonlocsol, redőnyt csak félig enged le, radiátort leteker minimálra, így biztosít kb. 16 fokot. Tessék szegény növénykék... ezt nektek a sok szeretetteljes gondozás után! És minderre hálájuk jeléül mit kapok? Csodaszépen élő, zöldellő, burjánzó virágokat, bimbózó orchideát és fokföldi ibolyát, a mandarinfán narancssárga beérett minigyümölcsöket és csodaszép fehér virágokat. El sem hiszem... Napsütés? Kellemes meleg? Heti locsolás? Szerető gondoskodás, nevelgetés? Ugyan már! Úgy tűnik, bejött nekik a "hűvös", a kevés fény és a kiszámíthatatlan vízadagolás, de azt még nem tudom, a jövőben ezeket hogy biztosítsuk nekik... Vagy nem fűtünk és nem húzzuk fel a redőnyöket, és akkor hamarosan a félhomályban ücsörögve szétfagyunk (a kiszámíthatatlan locsolást szerintem tudnánk biztosítani ;-)), vagy minden cserepes "családtag" költözik a lépcsőházba a házmesternéni nagy-nagy örömére :-D....

Update jan. 14.

Az élet úgy hozta, hogy a virágok nem kaptak sokkot a hirtelen változásoktól... Ugyanis a kihűlt bútorok és falak elég nehezen melegedtek át, első nap még didegergtünk kicsit. Aztán ráadásként a redőny dobozába befészkelte magát egy kismadár. Hajnalban a mozgolódására ébredtünk. Próbáltunk zajt kelteni, de nem fogta menekülőre a dolgot, így kénytelenek voltunk a redőnyt leengedve hagyni. Én rosszul lettem a gondolattól, hogy akár be is szorulhat és a feltekeredő redőny mit művelhet szegénykével... Megvártuk, míg semmi zajt nem hallunk a tokból, aztán óvatosan kivilágosítottuk a szobát. Úgy tűnik, mindenki átvészelte ezt a pár napot. A virágok, a madár, és mi is :-).