A földművelés epocha keretében Ákosék osztálya ma a kis földjét szántotta fel. Először kézi erővel, majd lovas ekével. Ehhez kapcsolódóan, és egyben az egész harmadik év felvezetéseként is idézek két részt a Szabadságra nevelés-ből (Frans Calgren-Arne Klingborg), mindennél jobban ide passzolnak...

"Az első iskolaévekben az egészséges gyerekek még inkább az "emberformájú fantáziaképek" világában élnek. A környezet élete iránti érdeklődés szokását ebben az életkorban valójában úgy lehet előmozdítani, ha a tanár erről a világról elevenen mesél: a föld és az erdő, a víz és a part, a ház és a kert, a virág és a dudva, a madár és a hal úgy beszélgetnek egymással, mintha emberek volnának. A 3. osztályban, amikor a gyerekek a "kilencedik év körüli krízisbe" lépnek, másféle ábrázolási mód következik. Az átmenetet úgy lehet megoldani, hogy a tanár azokról a dolgokról és foglalkozásokról mesél, amelyek közösek a mesék világában és a környező valóságban, s ily módon bizonyos tekintetben valami "ősképszerűt" hordoznak magukban: a paraszt az ekével, az asztalos a fűrésszel, a halász a hálóval, a kőműves a vakolókanállal."

"Apáink, akik traktor nélkül művelték a földet, hálót húzó hajó és visszhangos mélységmérő nélkül halásztak - saját koruk szempontjából - nem voltak buták, sem pedig ügyetlenek. Azért érhetünk el többet, mint ők, mert rájuk támaszkodunk. Hálásak kell lennünk nekik. Így nézve mindenképpen időszerű a harmadik osztály "környezettanításába" sok olyan jelenséget beleszőni, amelyek időtállóak, vagy a múlthoz tartoznak. A tanár ismerteti a különböző gabonafajtákat és felhasználásukat. Elmondja, hogy takarították be, csépelték, szárították, őrölték és sütötték régen vidéken a gabonát. Elmeséli, hogy készítették a vajat és a sajtot, hogy tartósították a húst és a zöldséget, hogy trágyáztak és vetettek, hogy építettek házat. Jó, ha minden gyerek bánhat egyszer ilyen eszközökkel és anyagokkal (vajköpülő dézsa, eke, tégla, malter), vagy legalább megnézheti, hogy használják."