2008. máj. 23.

Drótszamarak

Elmesélem biciklikálváriánkat... No, nem panaszkodásként, mert ugye ennél nagyobb bajunk ne legyen soha! Csak úgy :-).

Azóta lettünk "nagy bicajos família", mióta Németországba költöztünk. Adottak a feltételek, mert rengeteg a bicikliút (szinte mindenhová el lehet jutni rajtuk), sok a biciklitároló hely, és nagyon jó példával szolgálnak az itteniek, mert kedvelt közlekedési eszközként használják autó helyett... Azt hozzá kell tenni, hogy amikor az elég meredek emelkedőn felfelé tekerve, már majd kiköpjük a harminc és egynéhány éves tüdőnket, és mosolyogva, biccentve leelőz bennünket a nyolcvan éves anyóka/apóka a váltó nélküli ősrégi járgányán, na akkor tudjuk, hogy van még mire "gyúrni" :-).
A "kálvária" úgy kezdődött, hogy eddigi pozitív tapasztalatainkra hagyatkozva (pl. elveszített pénztárca és fotóstáska megkerült érintetlenül) bíztunk a német közbiztonságban. Itthon a mélygarázsban ugyebár miért is kellene lelakatolni egy bicajt, amivel Laci a vasútállomásig közlekedik munkába menet, majd jövet... Hát el is tűnt szépen egyik reggelre. Pontosan harmadnapra rá, hogy a kilyukadt gumit nagy küszködések közepette megjavította, az elkopott fékeket kicserélte.
Aztán mit volt, mit tenni, használta az enyémet. Átmenetileg. Tényleg csak átmenet lett belőle, mert néhány hét múlva a vasútállomásról, fényes nappal ez a bicaj is illetéktelen kezekbe került. Persze örökre :-(. És lelakatolt állapotból. Sajnáltam a biciklimet is, de az esett a legrosszabbul, hogy Enikő ülésének a csatlakozó alkatrésze is rajta volt, ami nélkül az ülés használhatatlan... Végülis a gyártótól lett pótalkatrész, meg új járgányokat is vettünk, és most már kínosan figyelünk a lakatolásra, amikből elvághatatlan, elfűrészelhetetlen példányokat szereztünk be.
Most a legújabb történés, hogy Laci biciklijének (amit használtan vettünk) a napokban ismét kilyukadt a hátsó gumija, és ismét fékpofa-csere lenne aktuális... Mint kiderült, az olasz gyártmányhoz itt nem lehet kapni alkatrészt, de valahogy, kreativitással majdcsak szervízeljük a dolgot... na és bízunk abban, hogy ezt menetrendszerint nem követi lopás!!!

2 megjegyzés:

agnes írta...

Idrah,
A férjem biciklije is a "nagygenerál" után tűnt el Szegedről... Itt nagyon ócska bicajt használ, senki nem kívánja meg;). Jár neki egy Hauser körlevél, idemásolok egy részletet az egyik levelükből, a biztonságról:
"Érdemes mindjárt az elején leszögezni, hogy száz százalékos védelem nem létezik, így a legbiztosabb, ha egyszerűen soha nem hagyjuk őrizetlenül a kerékpárunkat. Azt gondolhatnánk, hogy tőlünk nyugatabbra, talán ez nem annyira igaz. Tévedés. Németországban például évente annyi kerékpárt lopnak, mint amennyi kerékpárt értékesítenek a kereskedők Magyarországon. Ne ringassuk tehát magunkat abba a hamis illúzióba, hogy biztonságban van kerékpárunk külföldi útjaink, túráink során."
Ági

idrah írta...

Szia Ági! :-)

Az a vicc, hogy az elsőként ellopott bicikli sem volt megkívánnivaló (második már inkább). Amit most vettünk használtan Lacinak, az már végképp nem az :-)).
Azt nem gondoltam volna, hogy ennyi biciklit ellopnak itt, de a mi esetünk után már simán igaznak hiszem a statisztikát (másik ilyen "durva" statisztika, hogy No-ban ötpercenként törnek fel egy lakást :-O). Amikor a vasútállomáson elnézem a "bicajtengert" a tárolókban (sőt már-már parkolóháznak is hívhatjuk :-)), akkor elhiszem, hogy a lopáshoz sem kell nagy ügyesség... Ha ott valaki fényes nappal percekig matat, akár egy vágóeszközzel is, az senkinek nem tűnik fel.