A gyerekek nagy-nagy örömére ma soron kívüli ovitakarításban volt részünk (ők már alig várják, folyton kérdezgetik, mikor megyünk legközelebb...). A faliújságon lóg az egész éves takarítási terv, menetrend, ahová az egyes rubrikákba minden család beírhatja a vállalt időpontokat. Valami miatt ez a hétvége üresen maradt, és ezt észlelve, az óvónéni a lyukhoz hatalmas nyíllal egy cetlit ragasztott ki még a hét elején. Egészen péntek délig senki nem jelentkezett... Mi beírtuk már magunkat 3 hétvégére, de hát miért is ne lehetne még egy negyedik. Az időnkbe belefér bőven, egy köpésre lakunk, és még jól is érezzük magunkat az óvoda falai közt... Megkaptuk az óvodakulcsot, ma este pedig felvonult a kis takarítóbrigád. Illetve Laci a gyerekekkel volt kivételesen, mert annyira jól nem foglalták le magukat, segíteni sem volt kedvük, sőt Enikőnek ma "csetlek-botlok" napja volt, folyton elesett, leesett, megütötte magát (itthon zárásként még a mosógép tetejéről is lezuhant, ahová Laci fogmosás közben ültette...). Már régóta készültem fotókat csinálni az oviról, de eddig mindig itthon maradt a gép. Ma eszembe jutott, bepakoltam, és miután csillogott-villogott minden, készítettem néhány képet. Borús idő lévén nem úszott fényárban minden, de azért vakuval sikerült megörökítenem Enikőék szobáját, néhány kedvenc játékomat, amik nagyon tetszenek, és még a kertet is.

A csoport tengerimalacai, Janosch és Jana :-).

Konyha- és babázókuckó.
Mosdó a tenger alatt :-).

Házi készítésű, csodaszép fa golyópálya.

A hintaló a másik kedvencem (meg Enikőé is).

Az ovi kívülről, előtérben a frissen elkészült kerítés.
A kert kis házikóval (Egyszer Enikő fentragadt a felső szintjén... mentem érte, az óvónénivel nem találtuk sehol.A hangját én távolról hallottam, keresgéltük, aztán nagy sokára észrevettük, hogy kukucskál vigyorogva kifelé a kis ablakon :-). A létrán felment ugyan, de lejönni már nem bírt, és jól érezte magát ott fenn :-))

Az igazi konyha.