2008. jún. 5.

Az óvónéni kérdezte tőlem ma reggel, hogy mesélt-e Enikő a gyakornok lányról, aki magyar, és tegnap váltottak pár szót az oviban az anyanyelvünkön (mármint Encike és a lány) :-).
Nem, nem mesélte. Sokat emlegeti a kis társait, ki mit csinált, éppen mit játszottak, mit készítettek tízóraira... eszébe jutnak időnként a délelőtti történések, akkor jön, mondja, én figyelmesen meghallgatom, reagálok. Faggatni nem szoktam soha a "naaa, mi volt az oviban?" felkiáltással. Kiváncsiságból ma viszont rákérdeztem erre a tegnapi dologra. Gondolkodott, törte a kis fejét erősen, láttam rajta, hogy nem igazán rémlik neki... Végül, egy kis idő múlva ezt mondta: "Lehet Anya, hogy beszéltek hozzám tegnap az oviban magyarul, de nem értettem." :-D :-D Ezen nagyon jót nevettem. Aztán elgondolkodtam, a szituáción, azon, hogy tényleg egy teljesen idegen nyelvű környezetben anyanyelvén szólnak a kisgyerekhez (ahol egyébként soha nem történik ez meg), mit fog ebből fel... Vagy már olyan jól ért németül, hogy fel sem tűnik neki, ha magyarul szólnak hozzá? Ilyen gyors a nyelvi fejlődés? Igazából az jutott eszembe, amit egy régebb óta itt élő ismerősöm mesélt... Hogy sétált valamelyik német város utcáin, hallott innen is, onnan is beszédet. Egyszercsak érezte, hogy valami furcsa, de csak sokkal később jött rá, hogy hoppá... magyarok beszélgettek. Vagy egy saját tapasztalat: karácsony környékén egy újságban készítettek egy itteni főiskolán tanuló magyar lánnyal riportot a magyarországi karácsonyi szokásokkal kapcsolatban. A nagybetűs főcímben szerepelt a "Boldog Karácsonyt", így magyarul leírva. Én is éreztem valamit, az én szemem is vissza-vissza kalandozott a sorokra, mire felfogtam, hogy jéééééé...
Szóval érdekes dolgok ezek. Hát még az ilyen kis pöttöm ovisoknál...

Egyébként, ha már a nyelvi fejlődésnél tartunk... tényleg ámulatba ejt, hogy mennyire "ragad" a gyerekekre, hogy mennyire "rugalmasak" még az ő beszédszerveik, mennyire könnyen idomulnak az idegen szavak kiejtéséhez, a nyelv dallamához. Enikő főleg mondókákat, énekeket tud, de használ itthon is (főleg az Ákossal való játék közben) szavakat, mondatocskákat is. Ami a legújabb, és egyben legviccesebb újdonság a repertoárban: "Auf die Plätze...fertig...los" (=Vigyázz, kész, rajt!!). Vicces, mert a Waldorf oviban tuti, hogy nincsenek versenyzős játékok, foglalkozások, ott biztos nem hallotta... :-D

5 megjegyzés:

márta írta...

Így három hét ovi után már én Enikőm is dünnyög német dal-foszlányokat. Meg állandóan beleszövi a mondataiba, hogy: "Soooo..."
Viszont, én még biztos oda lennék, ha csak egy kis magyar valamit találnék itt. :)

idrah írta...

:-)
Miután No-ba jöttünk, egy 12 ezer lakosú kisvárosban laktunk. Nagyon-nagyon sokáig nem hallottunk magyar szót, aztán hónapokkal később kiderült, hogy 300 fős magyar lakosság él ott :-O...

nyagi írta...

Szia Idrah,
nálunk mindig azt kiabálják a gyerekek itthon, hogy "fertig, feuer, los" (vagyis pont mint nálunk, "kész, tűz rajt") és az oviban, isiben is ezt hallják - versenysportok ide vagy oda, ezt minden gyerek tudja;)
Egyszer Szonjáéknál is volt egy magyar óvónő hospitálni, még ősszel, az elején és amikor Sz. hazajött, mesélte, hogy a gumicsizmát németül is úgy mondták, meg a kabátot, meg a cipzárt, mint magyarul - csak később derült ki, hogy a magyar lány öltöztette, nem tűnik fel nekik.

malyvacsiga írta...

Nem tűnik fel neki, persze, mert nem a szavakra koncentrál (azaz nem a jelre), hanem a jelentésre. :-) (Olvassatok Kühlewind-et, alias Székely Györgyöt, ha már nekem ő magas...)
Hosszabb (egyéves, folyamatos) kint tartózkodás után mi itthon kapkodtuk a fejünket, azt godnolva, hoyg az utcán mindenki hozzánk szól, hiszen ki más beszélne magyarul?!

idrah írta...

nyagi,
igen, valószínű, Enikő is a gyerekek szájából hallja, meg Ákostól is sok mindent tanul, mert itthon játék közben (meglepő módon elég sokat játszanak együtt) hangzanak el német szavak/mondatok.
mcs,
Kühlewind szerintem nekem is magas lenne, bár van egy-két "gyakorlatiasabb" könyve, talán azok...
Az biztos, hogy a gyerekekre (a 3 éves korúakra még tuti) a kommunikáció szavai másként "hatnak". Inkább érzik (kitalálják), mint értik. Ezért van az, hogy Enikőnek már az első naptól fogva nem voltak gondjai az oviban...