Bekövetkezett az, amitől tartottunk. Laci már elég régóta van a cégnél, tapasztalatot szerzett eleget, a nyelvtudása sem jelenthet már akadályt, így a jövőben többször előfordulhat, hogy több napra külföldre szólítja a munka :-(. Ráadásul a projektfelelős kollégája a napokban távozott a cégtől, eddig ő utazgatott a világban... Valóban a világban, mert az iroda olyan speciális területen munkálkodik, hogy a glóbusz túlsó feléről is érkeznek megbízatások. Sőt, mivel a húsipar leginkább a fejlődő országokban indul napjainkban virágzásnak, a távoli Ázsia (most pl. Mongólia, Thaiföld, Oroszország) és Afrika (Madagaszkár) területéről terveztetnek élelmiszeripari üzemeket.
Laci most éppen Oroszország közepén "élvezi" a megrendelők vendégszeretetét. Nagyon fárasztó éjszakai repülés, 3-szori átszállás, 4 órás időeltolódás, nulla alvás után kell még a tárgyaláson is helytállni... Hát nem irigylem. De nem irigylem magunkat sem, mert szenvedünk nagyon. Enikő minden reggel úgy ébred, hogy "Apucikámat akarom", Ákos is óránként kérdezgeti, mennyit kell még aludni a hazatéréséig, hány óra van most Oroszországban, vajon mit csinálhat éppen Apa... Holnap délután már itthon lesz, hurrá!!! Még ki kell gondolom, milyen menüvel várjuk, bár a sok repülős kaja után bármi ízleni fog neki. Meg hát szerencsémre amúgy sem válogatós, még a reformos konyhámat is lelkesen elfogadta ;-).
7 megjegyzés:
:-(
Bogi is üvölt az apja után minden áldott reggel...
Jajjaj, kitartást mindenkinek!:(
Lívi! Ez nálunk is így van, de csak Enikőnél. Ő mindig is szörnyen apás volt. Úgy látszik nálunk (és nálatok is :-)) érvényes az a néphit, hogy a "lányok apásak" :-).
kat,
köszi, már célegyenesben vagyunk, mert most kaptam egy sms-t, hogy leszállt a gép No-ban, pár óra és itthon lesz :-).
Hát, nekem nincs összehasonlítási alapom (úgy értem, hogy nincs fiam) :-)
De olyan jó nézni őket mindig: szerelmesek egymásba :-)
Igen :-)!!! Néha még féltékenységfélét is érzek... ;-) :-)
jaj, nagyon együttérzek veled. Az én párom is állandóan utazgat a világban. Épp a napokban mutatta meg az év végéig az időbeosztását...és én még azt hittem, hogy ha Mo-ra költözünk többet lesz velünk. De ez egyenlőre nem realitás. Persze a gyerkőknek a legnehezebb, meg hát én is türelmetlenebb vagyok mikor egyedül vagyok velük hosszabb ideig.
gemelcsi,
ha nincs itthon Apa, a gyerekek szenvednek, meg hiányolják, de érdekes módon a rendes napi ritmus, és főként az esti vacsora-fürdés-mese szertartás valahogy gördülékenyebb :-). Akkor nem húzzák az időt, nem állnak még neki Apával birkózni, és mintha tudnák, hogy Anyának most nehezebb dolga van, nincs ellenkezés és hiszti... :-o
Párod otthon Mo-on is ugyanazt a munkát fogja végezni? Esetleg ugyanannak a cégnek? (Bocs a kiváncsiskodásért!)
Megjegyzés küldése