Tudtam, hogy a Waldorf iskolákban nem ritka, hogy a hatodikosok év végi darabjuknak Mozart Varázsfuvoláját választják, és dolgozzák fel. Eddig bele sem gondoltam, azonfelül, hogy egy gyermekek számára nagyon is befogadható meséről van szó, mennyire hatalmas munka lehet egy több mint másfél órás, áriákkal teli operát megtanulni. 11-12 éves gyerekekről van szó, akik osztálytársak (36 fős osztály!!!), van köztük tehetséges és kevésbé tehetséges. Meg kellett tanulniuk a szülőkből, tanárokból és felsős diákokból álló zenekarral együtt énekelni, egymásra figyelve napról-napra, hónapról-hónapra próbálni, díszletet és jelmezeket készíteni, plakátokat rajzolni. És az egy évi fáradozás után csillogó szemmel játszani a színpadon, kiállni a hatalmas publikum elé.Most, hogy ma este láttuk a Ravensburgi Waldorf Iskola hatodikosainak előadását, én teljesen a hatása alá kerültem (jópár napig így is lesz, főként ha még a holnap esti előadást is újra megnézem ;-))... Ámulatba ejt ezeknek a gyerekeknek a lelkesedése, hatalmas tehetségük, erőnfelüli munkájuk. A tiszta gyermeki hangok, ahogy az Éjkirálynő koloratúr szoprán áriáját, vagy Papageno és Papagena duettjét énekelik... És nem is akárhogy!!! :-o Szavakkal nehéz kifejezni, egyszerűen: varázslatos este volt.
Ákosék már a publikus előadáson kívül, a hét elején megnézték az operát, itthon lelkesen mesélte, hogy mennyire tetszett, és feltétlenül mégegyszer látni akarja (jött is velem, mégegyszer, szájtátva végigülte a 1,5 órát) :-). És néhány napja sűrűn halljuk a szobájából, és este a fürdőből, hogy ihletet kapott, és lelkes amatőrként áriázással edzi hangszálait :-o, :-)...
5 megjegyzés:
Én teljes erőmből megpróbálok nem irigykedni néhány dologra, ami nektek a Waldorf iskolával együtt jár...de ha ilyeneket írsz, akkor nem lesz könnyű dolgom. :)
:-)
Amúgy Te is mindig olyan jókat írsz a sulitokról, hogy szerintem nagy különbségek nem lehetnek. Meg persze az a lényeg, hogy a lányok szeretik! :-) ;-)
Hihi, Alexék kifutottak az időből, hetedik elején fogják megcsinálni ezt a darabot (ha minden igaz). Állítólag a darabokat már tudják furulyán, és az énekeket is külön-külön.
EGy ilyen német v. más külföldi előadást (is) nagyon szívesen megnéznék egyszer, főleg a profizmus miatt.
Egyébként a gyerekeim ugyanígy viszonyulnak az iskolástársak színdarabjaihoz: a mostani ötödik a Twist Olivér (musical-t) adta elő, azóta Olivér ebben él, folyton nyúz, hoyg a you tube-on nézhessen belőle részleteket. (Sajnos a könyvet nem akarja elolvasni, mert hosszú...)
Akkor izgatottan várjuk, mikor számolsz be te is reggeli rosszullétekről, kétcsíkos tetszről. Apa nem tűnik túl keménynek... :-)
Szilvi!
:-) ;-)
Egyébként, amin még minden egyes előadásnál ámulunk Lacival, az a technikai felszereltség... Megkockáztatom, sok magyar színháznak nincs olyan szintű színpad- és világítástechnikája, mint pl. ennek a W. sulinak... :-o
Megjegyzés küldése