Állatkert

Egy kicsit sűrűre sikeredett az elmúlt hétvégénk, annak ellenére, hogy általában nem szívesen szervezünk több, hosszabb lélegzetű programot ilyen rövid időn belül... Főként Enikőt viseli meg, ha több változás, élmény, stressz éri a kis életét, mint ami a megszokott, rendes kerékvágásban egyébként. Már egészen kis csecsemőként is ezt figyeltük meg. Ha valami kizökkentette az alvás-evés ritmusából, vagy éppen nem a megszokott helyen zajlottak a dolgok, akkor jelzett, hogy nem jó ez így. Most, hogy már "nagylány" :-), persze könnyebb ezt a dolgot kezelni, és ahogy ezen a hétvégén is, a család kedvének/igényeinek rendelődött alá a kiegyensúlyozott napirend. Nem is volt gond belőle, semmi nyafi, nyugodt éjszaka, vidámság, móka, kacagás... :-)

Mivel már régóta emlegetjük (leginkább Ákos), milyen jó lenne egy állatkerti séta, gondoltuk megvalósítjuk... még akkor is, ha a közelben nincsen egy darab állatkert sem, és 180 km-t kell utaznunk, hogy a legközelebbibe eljussunk. Hála a német vasúttársaságnak, ez nem okozott gondot. Létezik egy úgynevezett Baden-Württemberg-Ticket, amivel hétvégén egy bármekkora család (szülők/nagyszülők gyerekekkel/unokákkal), tetszőleges távolságú, tetszőleges számú utat tehet meg. Úgy, hogy még pluszban ezzel a jeggyel a tömegközlekedés a városokban ingyenes, és kedvezményes is a belépés adott helyekre (tartományon belül szinte az összes látnivaló, múzeum, állatkert, fürdő, vidámpark stb.). Így a szép tiszta, kényelmes és gyors vonatút, majd egy rövid metrózás után megérkeztünk a stuttgarti állatkertbe. Szombat lévén persze nem számíthattunk egy nyugis kis állatkerti sétára, de kellemes meglepetésként annyira jól eloszlott az embertömeg a hatalmas park területén, hogy felhőtlenül élvezhettük a kirándulást. Az állatok is igazán kitettek magukért, talán a nagymacskák kivételével az egész sereglet mutatta magát, és még "produkciókat" is láthattunk. A fókaetetés felért egy showműsorral, a hat hónapos, játékos jegesmedvebébi anyukájával nagyon aktívan szórakoztatta közönségét, a majomházban is zajlott az élet, sőt még az egyébként lusta és lomha vízilovak is nagyon viccesen viselkedtek. Ákos és Enikő akár félórán keresztül is érdeklődve álldogáltak egy-egy helyen, ha nem szólunk nekik, szerintem még most is a csimpánzoknál ácsorognánk :-) :-). Volt játszóterezés, piknik a fűben, fáramászás és adakozás az állatkertnek. Ez utóbbi olyan módját találták ki, hogy az is adakozik, aki nem akar :-)... Egy kb. másfél méter átmérőjű tölcsér szélén ül két majomszobrocska. Mindkettő fejéről lehet érméket indítani, amik szépen, egyre kisebb köröket leírva gurulnak a tölcsér alja felé, ott pedig a hosszú út után lepottyannak a pénztartályba. Egy érme, a súlyától függően, akár perceken keresztül is halad lefelé, sőt versenyeztetni is lehet őket, ha együtt indulnak :-). A gyerekek különösképpen élvezik a kísérletezést, és igencsak megkönnyítik a csicsedliktől a szüleik pénztárcáját ;-).

Nagyon-nagyon szép napot töltöttünk Stuttgartban, a város is gyönyörű, nagysága ellenére igazán élhetőnek tűnik még ilyen rövid megfigyelés alapján is.

A sűrű szombati nap ellenére vasárnapra is jutott program, mert a nagy kánikulában minden arra csábított, hogy ellátogassunk városunk strandjára. Szigorúan du. három óra után, lévén hogy nagyon fehérbőrű család vagyunk, és egyébként is akkor elviselhető már a hőség, és a tömeg sem akkora. A tó vize nagyon hideg volt (szerintem alig 20 fok). Ez Ákosnak és a németeknek nem jelentett akadályt. Laci, Enikő és én a 35 fok alatti vizet nehezebben viseljük el ;-), nekünk maradt a homokvár építés, sarazás, fűben hentergés, focizás és játszóterezés öröme.

Vigyázat!!!!! ;-) Nagyon sok fotó következik, mert nem bírtam szelektálni... :-) ;-)