2008. jún. 28.

Tegnap az óvodában sajnálatos dolog történt. Igazából részleteket nem is tudunk, mert amikor az óvónéni azzal a kérdéssel fogadott délben, hogy van-e felelősségbiztosításunk, olyan ideges lettem, hogy nem is nagyon tudtam odafigyelni és koncentrálni a hosszú beszámolójára. Annyi biztos, hogy Enikő eldöntött egy táblát (nem tudni, milyet, és mit keresett az óvodaudvaron, mindenesetre kerítésépítés van folyamatban, lehet, hogy annak kelléke). A tábla olyan szerencsétlenül dőlt, hogy telibe kapta az óvónéni arcát, aki hál' Isten nem sérült meg, de a szemüvege teljesen tönkrement, széttört. Enikő véletlenül döntötte el azt a valamit, ezt ő is kihangsúlyozta, de mivel egy új szemüveg nem két fillér, rákérdezett erre a biztosításos dologra, hátha az ő kára is enyhíthető valamelyest. A felelősségbiztosításról azt kell tudni, hogy itt No-ban szinte mindenkinek van. Családi biztosításról van szó, tehát ha a család bármely tagja kárt okoz egy harmadik személynek, akkor a kárt megtéríti a biztosító. Pl. ha a gyermekem kirúg egy ablakot labdával, vagy elgázolok valakit, és annak költséges orvosi kezelésekre van szüksége, akkor nem jöhet rosszul egy ilyen biztosítás. Nekünk van ilyenünk, mert anno az iskolai financiális beszélgetésen mondták, hogy jó lenne, ha kötnénk... ;-) De. Nekem nincsenek jó tapasztalataim a biztosítókkal kapcsolatban, valami mindig kisül a végére, ami miatt elutasítják a kárigényt... esetünkben is fennáll a "veszély", hogy a gyerek kora, az eset jelentéktelensége vagy bizonyíthatatlansága okán szépen elutasítanak bennünket :-/.
Nem tudjuk, hogy álljunk a dologhoz. Ha a biztosító nem fizet (márpedig ennek elég nagy az esélye szerintem), vajon illene-e anyagilag "beszállnunk" a dologba?? Enikő játék közben véletlenül valamit (aminek elképzelhető, hogy nem is szabadott volna ott lennie) eldöntött. Eltört ennek eredményeképp egy szemüveg. De eltörhetett volna másként is, pl. ha egy kicsi véletlenül lerántja, egy másik meg véletlenül rátapos... A sok éves óvónői pályafutás során ez bármikor előfordulhat, én úgy gondolom ennyi kockázat az óvónő számára bele kell hogy férjen... Szóval nem lesz egyszerű, de meg kell próbálnunk nem lelkiismeretfurdalást érezni, ha a biztosító nemet mond, és mi sem járulunk hozzá anyagilag az új szemüveghez. :-(

5 megjegyzés:

malyvacsiga írta...

Igen, valahogy így látom én is: ha a biztosító fizet, tessék, itt a pénz. Ha nem fizet, akkor egy tisztességes "bocsánat" is elég kell, hoyg legyen. Balesetek vannak, és ez bizony az volt. Nem is érdemes részletezni.

Kat írta...

Teljesen egyetértek. Ne érezzetek lelkiismeretfurdalást!

agnes írta...

Ugyanezt akartam én is mondani, szerintem sem kell hozzájárulnotok, ha nincs biztosítói segítség. Mindenesetre remélem, nektek nincsenek nyelni korlátaitok ahhoz, hogy ezt kedvesen elmondjátok:))) (nekem kínos beszélgetéseknél az szokott eszembe jutni, hogy jaj, legalább magyarul mondhatnám). Persze, szinte biztos, hogy hogy az óvónő sem várja el az önerőt, ez sajnos benne van a pakliban, ahol gyerekek szaladgálnak, ott előfordulnak kisebb balesetek...

Melinda írta...

egyetértek az előttem szólókkal. Én azért azt tapasztaltam, hogy itt nyugaton az ilyen "kisebb" dolgokat probléma nélkül fizetik a biztosítók. Hátha...

idrah írta...

Köszönöm a hozzászólásokat, bíztató szavakat! A fejleményekről majd beszámolok :-).