Brancsolás

Múlt héten kaptunk egy meghívást egy ún. vasárnapi "brancs"-ra, délelőtt 11-re. Ciki, de fogalmam sem volt, mit jelent a brunch... Nem akartam műveletlennek tűnni, meg elárulni, hogy nemigen vagyunk társasági emberek, eddig maximum szűkkörű vacsorákra hívtak meg bennünket, vagy mi másokat, ahol maximum 2-3 család a résztvevő. Bőszen bólogattam, hogy igen, elmegyünk, köszönjük a meghívást stb... ;-) Itthon aztán irány a net, utána kellett néznem a dolognak. Mint kiderült, a szó a reggeli és ebéd szavak angol megfelelőiből ered, azaz breakfast és lunch, röviden brunch. A lényege, hogy legkésőbb 12 órára reggelihez és ebédhez is megfelelő ételek kerülnek az asztalra, hagyományosan vasárnap. Így, aki átaludta reggelit, sem marad le kedvenceiről, vagy legalábbis kárpótolhatja magát a kihagyott ételért, vagy aki úgy döntött, hogy a reggelit kihagyja és rögtön könnyű ebéddel kezd, szóval ő is megtalálja számításait. Együtt a család, a barátok, az ismerősök, nagyokat lehet beszélgetni, és a háziasszonynak nem kell közben a konyhában tartozkódnia, vagy az asztaltól állandóan felugrania valamiért, ami épp fő vagy sül a konyhában. Ennek megfelelően büfé jellegű az egész, mindenki azt pakol a tányérjára, amit éppen megkíván, és persze a meghívottak is hozzájárulnak a kínálathoz, magyarul visznek magukkal valamiféle enni- vagy innivalót :-).

Ahhoz a családhoz szólt a meghívás, akik 4 éven át éltek Budapesten, idén nyáron költöztek vissza ide Ravensburgba, és ennek örömére brancsoltunk. Jakob, a legkisebb fiú egy csoportba jár Enikővel az oviba, a két nagyobb lurkó pedig a Waldorf-suliban elsős, illetve negyedikes. Michaelával, az édesanyjukkal (egyenlőre)ketten alkotjuk a babavarró kört kedd délelőttönként :-). A vendégségbe rajtunk kívül barátok, szomszédok és a gyerekek egy-két iskola/óvodatársa, illetve azok családjai voltak hivatalosak. 15 felnőtt és 10 gyerek.

Volt sok finom étek (vegetáriánus): saláták, kenyérkencék, sajtok, sütik, gyümölcsök, gyerekek által formázott kiscipók, hokkaidó tökleves, sült gesztenye. Volt ismerkedés (részünkről mindenképpen), nagy beszélgetések, közös éneklés, vidámság, séta a közeli erdőbe. Ákost az udvaron álló óriási fa tetején épült házikóból, Enikőt pedig a gyerekszoba hintájáról nem lehetett leszedni, bár az erdőbe azért jöttek szívesen :-). Ákosnak sikerült a patakba is beletoccsannia, de a langyos időnek köszönhetően ez nem hiúsította meg sétánk folytatását. Este hatkor értünk haza a tényleg nagyon jól sikerült vendégségből. Azt kicsit sajnálom, hogy nem vittünk magunkkal fényképezőgépet, mert pl. a gyönyörű napsütéses őszi erdőben a gyerekek önfeledt játékáról jó fotók készülhettek volna, de hát majd legközelebb...

És most már magunk is megtapasztaltuk, milyen is egy vasárnapi brunch :-). Esetleg majd szervezünk is egyet. Persze ehhez nem ártana egy fokkal nagyobb lakás, mondjuk egy kert sem... hmmmm nagyobb asztal, több szék, több tányér és pohár, de mindez részletkérdés... A lényeg, hogy vendégjelölt lenne egész szép számmal ;-)!