Engem sem került el a mostanság terjedő blogos játék (nem fogom a pécézés szót használni, mert nekem kicsit negatív csengésű, itt pedig erről szó sincs...) Nem rajongok ezekért a piramisjátékszerű dolgokért, kicsit erőltetettnek és műnek érzem őket. Persze sokkal inkább idegesítenek azok a körlevelek, amik naponta tizesével érkeznek email-ben, és még x embernek kellene őket továbbítanom, mert ha nem, akkor ez meg ez fog történni... Na, de nem akarok negatívkodni, és megsérteni sem senkit, meg egyébként egész jó ötlet ez a "tudjunk meg egymásról kicsit többet"... :-)
A játékszabályok:
1. Linkeld be a blogodba azt, aki a játékba invitált!
2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!
3. Válassz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba!
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy irány játszani!
És a hét dolog, ami egyáltalán nem különleges ;-):
1. Nagyon halogatós típus vagyok, szinte száz százalékban mindent az utolsó pillanatra hagyok. Valamikor a főiskolás években gyökerezik ez, amikor is a vizsgákra való felkészülést általában a vizsgák előtti utolsó öt napba sűrítettem bele. Nem is lenne ezzel olyan nagy baj, ha nem okozna idegbajt és kapkodást a dolog...
2. Valamikor iszonyatosan pedáns voltam. Már gyerekkoromban is a tolltartómban színek szerint, nagyságrendben voltak a ceruzák, kínosan ügyeltem a füzeteim/könyveim, ruházatom tisztaságára, a szobámban soha nem volt rendetlenség és nem emlékszem, hogy valaha valamit is elhagytam a dolgaimból vagy bármit is elfelejtettem volna. Aztán ez szép lassan (vagy egyik napról a másikra :-)??), a családalapítással elmúlt, ma már nem zavar a rendetlenség magam körül (persze ideig-óráig), gyakran elhagyok ezt-azt, arról nem is beszélve, hogy mindent fel kell írnom, mert különben elfelejtem... Mondhatni kicsit szétszórt lettem, de igyekszem ám nagyon!!!
3. A mai átlaghoz viszonyítva nagyon korán lettem feleség és anya, amikor Ákos született 23 és fél éves voltam.
4. Jó emberismerőnek tartom magam, eddig még soha nem csalódtam ebben a tulajdonságomban.
5. Nagyon szégyenlem magam emiatt, de bevallom, egyáltalán nincs honvágyam. Jó évente néhányszor hazalátogatni Mo-ra, de a köztes időkben nem jön rám vágyakozás a hazám után... (irul-pirul)
6. 20 éven keresztül, megszakítás nélkül jártam iskolába (nem a bukások miatt :-)), a vége felé mindig mondogattam, hogy egy életre elég volt, de most mégis szívesen tanulnék valamit... Legszívesebben tanárrá/tanítóvá képezném át magam, de azt hiszem, ez már csak álom marad.
7. Nagy bánatom, hogy nem tudok hangszeren játszani. Ez teljesen kimaradt az életemből, és fogalmam sincs, hogy felnőtt korban lenne-e esélyem arra, hogy akár csak valami minimális szinten is megtanuljak bármin játszani. És úgy irigylem azokat a családokat, ahol esténként vannak nagy együtt zenélések/éneklések...
Akikről én is szeretnék 7 dolgot olvasni (húúúú, nem könnyű válogatni, mert már igencsak elterjedt a játék):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése