Mindig történik valami...

Két régebbi bejegyzésemre hivatkoznék vissza. Egyik itt (3.pontot kell olvasni), a másik pedig ott (a képet kell nézni). Na, ez így jó zagyva egyenlőre, mert miért is függ össze a két dolog...

Tegnap az történt, hogy ismét a kórház ambulanciáján kötöttünk ki (hm, egy éven belül már harmadszor), mert Enikő nem a rendeltetésének megfelelően használta a belinkelt képen látható golyós számolót. Neeeeem, nem lehet igaz... ugye nem igaz, hogy ugyanaz a sérülés három hónapon belül megismétlődik, és újra mindent át kell élnünk???? A kórházat, műtétet, gipszet...

A kisasszony szép csendben játszott a gyerekszobában, én a konyhában tettem-vettem. Egyszer csak velőtrázó visítás, sírás a szoba felől, én berohantam, láttam, hogy Enikő a padlóra fektetett számolón ül. Mondja láthatóan nagy fájdalmak közepette, hogy beszorult az ujja. Kiszabadítottam, az ujja lila/vörös, benyomódott, görbe... Nem volt szép látvány, és bár nem szoktam, de most rendesen bepánikoltam, ordítottam magamon kívül, hogy miért csinált ilyen hülyeséget (azóta is utálom magamat...). Ugyanis csúszdázni próbált az összecsukhatós golyós számolón, ami persze a súlya alatt csukódott össze, és szorította be a kapaszkodó ujjacskát (a nyáron törött jobb középső melletti gyűrűset).

A kezdeti pánik után Enikő folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő nem megy kórházba, nem fáj az ujja, alszik egyet, és már meg is gyógyul... Tényleg aludt másfél órát, majd ébredés után az ujját megszemlélve már nem is tűnt olyan vészesnek, csak piros volt és kicsit duzzadt. Viszont a müzlijét nem volt hajlandó jobb kézzel enni, meg igazán mozgatni sem a sebesült végtagot. Így gyors döntés után mentünk a kórházba. A hosszas várakozás közben már láttuk azért, hogy nem lehet nagy vész, mert a váróban lévő könyveket jó kedvvel és ami fontos, két kézzel lapozgatta. Aztán sorra kerültünk, a doktor össze-vissza nyomogatta, nézegette, kérdezgette fáj-e itt vagy ott, tud-e tapintani stb. Magabiztosan mondta, hogy nagyon nagy valószínűséggel nincs eltörve, de a magunk megnyugtatására kérhetünk röntgent. Vagy dönthetünk úgy, hogy egy-két napon keresztül figyeljük, és bármi gyanús, vagy éppen fájdalom lép fel, azonnal jövünk vissza. Utóbbit választottuk, lévén, hogy pár hónappal ezelőtt kétszer is volt röntgenvizsgálat, nem szívesen tettük volna ki ismét sugárzásnak ezt a kicsi lányt... Főleg, hogy a doktor elég biztosan állította, hogy nincs törés! Így most várunk és figyelünk, meg bízunk abban, hogy nincs semmi baj. Úgy tűnik, tényleg nincs, az éjszaka nyugodt volt, ma reggel is vidáman ébredt, tud fogni/szorítani, nincs fájdalom... Hurrá!!! :-) :-)