Kicsit ellustultam a blogolás terén, pedig mindig történik valami, vagy éppen foglalkoztat ez-az... Most például pont az nyilalt belém, hogy megtörténhet e az, hogy a Blogger.com szervere gallyra megy, és én soha többé nem folytathatom a blogot, sőt elszáll az éterbe minden addigi iromány, fotók, videók??? Igen. Tudom, van egy kicsi üldözési mániám, de hát sose lehet tudni. És ha történne valami hasonló, igencsak szomorú lennék, és lehet, hogy el is kezdek valamiféle biztonsági intézkedéseket tenni ;-).

Félretéve a negatív jövőbetekintésemet, kicsit írogatok erről-arról. Rendszer nélkül, csak éppen ami eszembe jut.

Mostanság igencsak előtérbe került a babavarrás, aminek nagyon örülök. Elég sok időt szánunk rá, de nem bánom, mert igazi töltekezős idő ez, és még annak ellenére is az, hogy kicsikét nagyüzemben készülnek a kisebb nagyobb babák, manók, tündérek. Novemberben lesz ugyanis a Waldorf-bazár, és az óvoda standján ezekből az általunk készített dolgokból fog állni a portékák egy része (plusz lesznek még filcgyümölcsök/zöldségek, kötött állatkák). Én most éppen egy 35 centis, manósapkás, plüss overallos babát (szép sváb szóval Schlamperle-t) varrok. Aztán majd következnek a virágtündérek, ezek készítésétől kicsit tartok is, mert e téren nincs semmiféle előtapasztalatom :-). Decembertől már kedvtelésből fogunk varrogatni, lassabb tempóban, a "bazár szellemétől" mentesen ;-).

És azt is meg kellett állapítanom, hogy német szempontjából a babavarró-körös alkalmak százszor többet érnek bármilyen tanfolyamnál is. Már a 3-4 hét alatt is észrevettem magamon a fejlődést, persze köszönhető ez elsősorban Michaelának, aki folyamatosan szóval tart, és beszéltet, és mivel ő is szinten akarja tartani a magyar nyelvtudását, kölcsönös a dolog :-)...

Tegnap derült ki, hogy az ő férje, anno waldorf iskolába járt 13 éven át. Ez itt No-ban nem ritkaság, hisz itt a "szülőhaza", de én mégis nagyra kerekítettem a szemeimet, mert közelről még soha nem láttam 40 éves, waldorf pedagógiával nevelkedett embert :-D. És megmutatták az ő édesanyja által készített harmincegynéhány éves waldorf babát is :-o, melyet kincsként őriznek. Engem is nagyon megfogott a már-már múzeumi, és szebb időket megélt fiúbaba :-)...

Szülői est is volt a héten, ezen hagyományosan Laci vett részt. Kicsit letörve jött haza, mert mélyponton van az osztály mostanság, és az est hangulatát ez nagyban befolyásolta. Igazából nincs semmi baj, mert a gyerekek vidámak, érdeklődők, lelkesek, csak mostanság tőbb csínyt követnek el, és előtérbe kerültek a nemek közti konfliktusok is. A fiúk aktívabb lányok felé fordulása pedig nem mindig úgy nyilvánul meg, hogy ennek a kislányok maradéktalanul örülnének. Mindez nem is gond, de van egy két anyuka/apuka, akik elég nagy hanggal és felháborodással tették ezt szóvá, mintegy az iskolát szidva, hogy miért nem tesznek azért, hogy az ő édes kicsi gyermeküket semmilyen konfliktus ne érje, meg egyébként is, már nemsokára második osztály féléve, és még mindig nem tud olvasni és írni a szemük fénye... Pont ők voltak azok, akik már tavaly is megkérdőjelezték az osztálytanító szakmai tudását, semmiféle bizodalmuk nincs felé, és úgy tűnik a waldorf pedagógiáról sincs sok fogalmuk... Nem jósolok sok időt, és a gyermekeik nem lesznek az osztály köreiben, egyáltalán az csoda, hogy idáig "húzták". Csak tényleg szomorú, hogy rontják a hangulatot, áskálódnak, és még a szülőket is a gyerekeik ellen hangolják. Mert mit tesz ilyenkor a szülő?? Hazamegy és mint gyanúsítottat maga elé állítja, faggatja, hogy mit művelt az x/y kislánnyal, holott tényleg csak apró diákcsínyekről van szó. Ártatlan kergetés, szoknyafelrántás, lány wc-be besurranás és ijesztgetés, semmi olyan, amit mi anno gyerekként ne éltünk volna át.

A másik a bazár, ami engem kicsit felhúzott. Persze, igaza van Lacinak, mert mikor ötletekkel kellett volna előállni, hogy az osztály standján mit áruljunk, nem voltam sehol... Nem is az ötletet kritizálom, mert végülis festett kövek és kerti zászló lesz a portéka. Ez utóbbinak az anyagával van bajom, ezen morgolódtam, mikor hazahozta Laci a megvarrandót és az elkészítési leírást. Ugyanis nylon függöny anyagot vásároltak, 100% műanyag! Mintha nem is waldorf bazárra készülnénk, és nem az egyik legfőbb szempont a természetes anyagok használata lenne... Nem szólhatok semmit, mert nem segítettem egy percet sem az eddigi szervezésben, de dühít a dolog, és nem is szívesen veszem elő a varrógépet, hogy megvarrjam.

Nemrégiben írtam arról, hogy Enikő még az előző óvónénijének véletlenül eltörte a szemüvegét. A mi családi felelősségbiztosításunk persze nem kártalanított, mondván, hogy egy hat év alatti kisgyerek még nincs cselekvése tudatában. Viszont a múlt héten újságolta Frau R., hogy az ő mezei, munkahelyi biztosítása, amellyel próba szerencse alapon tett egy kísérletet, és igénybejelentést tett, teljes mértékben kifizette a számlát! Kellemes meglepetés, hogy azért a biztosítókban is lehet pozitívan csalódni :-).