Elmúlt hét

Egyáltalán nem mondható, hogy nem zajlik az élet nálunk mostanság... Kezdem az elején, de lehet, hogy közben új bejegyzést is kell nyitnom, olyan sok mindenről szeretnék írni.

1. Ákos múlt hét közepén belázasodott. Már az aggodalomra adott okot, hogy a játszótéri tartózkodásunk alatt végig a fa alatt, a fűben feküdt (ami nagyon nem jellemző), mire hazaértünk már tűzforró volt a teste. Az eddigi 8 évében tán egyszer-kétszer volt lázas, így igencsak megijedtem, főképp hogy egyéb tünet nem is társult mellé. Próbálkoztunk homeós bogyókkal, vizes borogatással, hagyományos lázcsillapítóval, de igen nehezen tudtuk lehúzni a lázat. Két napig így ment, aztán mikor Ákos közölte, hogy nagyon fáj a torka nyelésnél, akkor megkönnyebbültem... még soha nem örültem ennyire egy betegségtünetnek sem. Így egyértelművé vált mi okozta a lázat. És innentől fogva a gyógyulás is viharosan lezajlott. Sajnos az erdőbe járkálásokról lemaradt Ákos, sajnálja is nagyon, hát még azt, hogy ez az utolsó tanítási hét!!!!

2. Enikő óvónénije a múlt hét elején döntéshelyzet elé állított bennünket... Menni vagy maradni. Ugyanis az óvodánkban négyféle csoport létezik: a baba-mama csoport a heti egy délelőttel, a "Spielgruppe", ahová 2-4 évesek járnak max. 10 fős létszámban heti két délelőttöt, Enikő csoportja (Kleingruppe), ahol szintén a 2-4 évesek heti öt délelőttöt töltenek el, és a 2 db "normál, vegyes életkorú csoport" 4 éves kortól egészen az iskolába menetelig. A kb. egy hónappal ezelőtti beszélgetésünkkor, amikor elmondta, mi a tapasztalata Enikő elmúlt hat havi óvodai kis életével (csupa jó egyébként :-)), és a mi tapasztalatainkra, benyomásainkra is kiváncsi volt, úgy váltunk el, hogy a jövő évben maradjunk még ebben a csoportban. Csakis az idegen nyelv miatt, ami a "normál" csoportok életében még fontosabb, hisz komoly mesék, versek, énekek vannak, ott már a kézműves munka is előtérbe kerül, meg amúgy is még egy év a kiscsoportban nem fog megártani ;-). Egyetértettünk, mondtuk jó, maradjon, majd jövőre váltunk. Aztán most mégis úgy alakult, hogy az egyik normál csoportból többen is kijelentkeztek költözés miatt, és felvetődött, mi lenne, ha Enikő szeptembertől ott kezdene, és suliig már maradna is. Kedves, szimpatikus óvónénik, és 20 fős csoport, melyből 15 kislány :-). Még azt is megjegyezte az óvónénink, hogy a múltkori beszélgetésünk óta hatalmas fejlődési ugráson ment keresztül Enci... kommunikál németül a gyerekekkel és az óvónőkkel is, tudja és énekli a német énekeket, nagyon szépen rajzol, és úgy általában teljesen érett az óvodai létre...

Hosszas hezitálás után végülis igent mondtunk, úgyhogy szerdán elbúcsúzunk a mostani óvónéniktől, kispajtásoktól (bár lesznek, akikkel még a nagycsoportban is együtt lesznek).

3. Pénteken délben, mikor mentem az óvodába, a szokásos, viharos "anyanyakábaugrás" helyett szomorúan baktatott hozzám Enikő és már messziről mutatta az ujját. Amin ugyan semmi komolyabb nem látszott, de mondták, hogy az ajtó becsípte a jobb középső ujjacskát, nagyon sírt Enikő, majd kapott homeós bogyókat, megnyugodott, és a fájdalom is elmúlt. Otthon tettünk rá borogatást, ebéd után aludtunk egy nagyot, délután jókedvűen játszott is a kislányka, úgyhogy nem is aggódtam az ujja miatt. Mikor hazajött Laci, tüzetesebben is engedte megnézni Enikő, de egy kicsi kék folton és nagyon enyhe duzzanaton kívül más nem látszott. Talán annyi, hogy hajszállal görbébb volt, mint a többi. A családi kupaktanács végülis úgy döntött, hogy biztonságképp irány a kórház egy megnyugtató röntgen elkészíttetése végett. Meg is történt.

-Gyerekklinika sürgősségi osztálya este fél hétkor. Fél órán belül röntgen, ahol kiderül, sajnos törés. Várni kell a kézspecialista orvosra, akit otthonról "beráncigálnak". Nagy vidáman megjelenik egy fiatal, szimpatikus doki, aki közli: a gyerekek végtagsérüléseinek igen nagy hányadát egyszerű gipszeléssel lehet kezelni, de ez nem ez az eset... Ujjpercnél mozdult ki a csont a helyéről, még növőfélben lévő kezecskéről van szó, tehát műtét. Altatásban. :-( Rögtön. "Mikor evett/ivott utoljára a kislány?" Hmmm, a sürgősségi osztályon a doktornőtől (!!!) kapott gumicukrot fél órája engedtük elmajszolni az ijedt kislányunknak... Doki erre begurul, teljesen jogosan. Elrohan, gondolom mondott valamit a kolleginának... :-) Este 3/4 9-kor altatás-előkészítés nyugtató sziruppal. Branül (így hívják?) behelyezése a bal kézfejbe. Kis idő múlva altatószer be, Enikő azonnal alszik, tolják a műtőbe. Mi könnyezve a folyosóra szorulunk. Ákossal barkobázunk, hogy gyorsabban teljen az idő. Kb. egy óra múlva jön az orvos, hogy készen vannak, minden rendben ment, behelyeztek egy fém bizgentyűt, ami három héten keresztül marad és biztosítja, hogy úgy forrjanak össze a dolgok, ahogyan kell. Plusz gipsz, sín, miegyebek a rögzítéshez. Ébredésig mehetünk a megfigyelőbe, ott lehetünk Enci mellett. Aztán gyerekosztály, természetesen 24 órás szülői ottléttel. Felkészülünk, hogy hétfőnél előbb nem szabadulunk a kórházból. De meglepetésünkre közlik, vasárnap reggel 9-kor (!) rövid altatásban kontroll, átkötözés, és irány az otthon. Az első éjszaka fárasztó, fél- majd később egyóránként vérnyomásmérés (Enikő végig aludt, a lábszárán mértek). Szombaton semmi különös nem történik, néha egy-egy orvostanhallgató jön, vizsgálódik, tanul, kérdez :-). Felfedezzük a kórház kismillió játszószobáját, a kórház körüli parkot, esszük a pazar kórházi kosztot :-), ezer mesét olvasunk, ismerkedünk a többi kis beteggel. Éjszaka nagyon jót alszunk mindketten (a vendégágy is nagyon kényelmes :-)). Vasárnap pontban kilenckor jön a második menet, a rövid altatás (10 perc), majd ébredezés. Ez utóbbi lassabban megy, elég sokáig kómás Enikő. Nem pörög a nyelve, de nagy nehezen elmondja, hogy az "Anna és Peti összesből olvassak mesét" :-). Olvasok, olvasok, aztán egyszercsak teljesen éber és enni kér. Megebédelünk. Négyen a két adag ebédből :-D. És szabadok vagyunk, gyorsan húzzuk is el a csíkot, nehogy meggondolja magát bárki is...

Mondhatni, simán megúsztuk, már csak a három heti félkezességet kell átvészelni, meg azt, hogy nem tudunk nyaralni menni, mert otthonról, Magyarországról jönni kell vissza a kórházba. Csak itt No-ban van egészségbiztosításunk, így bárhol máshol a gipszlevételt, a fém akármi eltávolítását, a röntgent saját zsebből kellene finanszírozni...