Nyaralunk

Címszavakban az elmúlt hét:
-Pakolás a nyaralásra. Csak szűk másfél napom volt rá, mégis sokkal flottabbul ment minden, mint mikor sok napot szánok rá...
-10 órás út Magyarországra, amit a gyerekek is és én is meglepően jól bírtunk. Azt hiszem e téren is igaz az, hogy a megszokás és a rutin eltörpíti a dolgokat...
-Itthon anyukáméknál "székelünk", közben a gyerekek a másik nagymaminál is nyaralnak Felsőörsön. Az időjárás már engedi, hogy egész nap a szabadban legyenek (az 5 unokatesó), kirándulni lehet az erdőbe, a patakhoz. Mennek a focimeccsek, a röplabdázás, a pingpong-partik, sarazás, pancsolás... Ideális minden szempontból.
Nem annyira sűrű a programunk, hisz 3 hétre jöttünk haza Magyarországra, mégis csak úgy repül az idő... Gyerekek nagymamiznak/nagypapiznak, én meg nélkülük szenvedek. Mert olvashatnék rengeteget, meg kézimunkázhatnék vég nélkül, és találkozhatnék a barátokkal, ismerősökkel. De egyik sem olyan érdekes úgy, hogy nem sertepertélnek és csicseregnek körülöttem a lurkók :-). Na meg persze Laci hiánya is megvisel, amit még másfél héten keresztül tűrni kell (ő még maradt dolgozni No-ban):-(.

Enikő eszméletlen jól viseli a félkezességet, szinte semmiben nem akadályozza. Zacskót húzunk a gipszre, ha pancsizik, bal kézzel gyönyörűen eszik. A gipsz és a géz már felismerhetetlenül fekete lenne a homoktól, sártól, mindentől, de kötöttem rá egy gyapjú védőt, ami szuperül funkcionál.

Ja, és időközben kaptam egy megtisztelő díjat, illetve "beszálltam" egy játékba, amikről még itt a blogon fogok írni a napokban.