Délelőtt hallgatóságként résztvettem egy oroszórán. Jót nosztalgiáztam, és megállapítottam, hogy a rég elfelejtettnek hitt orosz szavak némelyike azért ott bújkál valahol, valamelyik "fiókban" a fejemben :-).
Miután eltelt majdnem egy év azóta, hogy oroszt kezdtek el tanulni a gyerekek, Frau Schleicher, az orosztanárnő elhatározta, hogy megnyitja a "kapukat" a szülők előtt. Kinevezte a mai nap óráját nyílt oroszórává, mi, a kiváncsiskodók pedig szemtanúi lehettünk, hogy sokkal többet tudnak a gyerekeink oroszul, mint amit bárki is gondolt volna. Persze sok mindent kórusban mondanak, igaz ez főként a dalokra, mondókákra, versikékre. És mindent kísér a mozgás, ami szintén segíti azt, hogy tudják, éppen mit mondanak oroszul. Merthogy fordítás a tanárnő részéről csak ritkán van. Pl. van egy baba, akit Ványának hívnak. Elmondták közösen oroszul, hogy reggel, ébredés után mit csinál Ványa. Nyújtózkodik, kimegy a fürdőbe, fogat mos, felveszi a ruháit, reggelizik. Mindezt mutogatják jó nagy mozdulatokkal, és a versikét is kórusban szavalják.
Volt még labdás játék, amit szivárvány színű labdával játszottak, és aminek segítségével a színeket megtanulták. Meglepően jól tudják már a színeket, a számokat húszig, a testrészeket, az állatok neveit.
Aztán játszottak "gyertek haza ludaim"-ot, amire a terem nem igazán alkalmas, de Ákos azt mondja, máskor ezt az udvaron szokták művelni :-).
Jól sikerült az egész, nem tudom, hogy a jelenévő anyukák, apukák hatására-e, de klasszul, fegyelmezetten tette az osztály a dolgát, és minden kívülállónak jó élmény volt belelátni abba, hogy is oktat nyelvet a waldorf.
Beszélgettünk kicsit a tanárnővel óra után. Azt mondja nekem, tudja ám, hogy Magyarországon tanultak oroszt a diákok anno. Igen, még én is tanultam. "Ó, az milyen jó Anyuka, majd tud segíteni a fiúcskának, ha szükség lesz rá!" Hmmmm. ;-) Szerintem már most többet tud oroszul a fiam, mint én... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése